Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-06-08 / 45. szám

JzaUad Földműves & 1959. Június 8. Használjunk ki minden mezőgazdasági Antonín Novotny elvtárs michalovcei beszédéből Antonín Novotny elvtárs, köztársa­sági elnökünk a párt és gazdasági dolgozók május 30-1 michalovcei aktí­váján beszédet mondott, amelyben foglalkozott a mezőgazdasági tartalé­kok jobb kihasználásával. Többek kö­zött a következőket mondotta: Az a tény, hogy a szocialista terme­lési viszonyok a mezőgazdaságban döntő fölénybe jutottak, a mezőgazda­­sági termelőerő fejlődésének föfel­­tétele. Célunk a szocializmus és a kommunizmus felépítése hazánkban, ez pedig nem csak az iparban, hanem a mezőgazdaságban is megköveteli a termelőerők további rendkívüli fel­lendülését. Ma a legjobb feltételekkel rendelkezünk ehhez, és csak rajtunk áll, hogy a mezőgazdasági nagyüzemi termelés útján tovább gyarapítsuk mezőgazdaságunkat és teljesítsünk egy további feladatot: elegendő és bő­séges mezőgazdasági termékeket jut­tassunk » társadalomnak. Csak a kö­zös és nagyfokúan belterjes mező­gazdasági nagyüzemi termelés elégít­heti ki a nép és a népgazdaság nö­vekvő szükségleteit. Most, amikor a kis- és középparasztok a föld döntő többségén már közösen gazdálkodnak megérett e helyzet arra, hogy min­den lehetőséget kihasználjunk a me­zőgazdasági termelés nagyüzemi for­máinak teljes érvényesítésére és tel­jes egyöntetűséggel bebizonyítjuk a szocialista talajgazdálkodás előnyeit. A mezőgazdasági nagyüzemi termelés megköveteli a gépesítés, a technika, a vegyszerek széleskörű alkalmazását. a haladó mezőgazdasági tudomány legújabb ismereteinek és tapasztala­tainak felhasználását Erős, fejlett iparral rendelkezünk, mely mindent előteremt, amire a mezőgazdaságnak a fejlődéshez szüksége van. Az erős anyagi-műszaki alap segítségével a falu szocialista építésének kezdetétől fogva nagy anyagi segítségben és tá­mogatásban részesíthettük kis- és középparasztjainkat. Ezért sikerült nekünk és szövetkezeti parasztjaink­nak a nagy korszakalkotó átalakulások időszakában, amikor az évszázados egyéni mezőgazdasági termelésről szocialista termelésre tértünk át, nemcsak megőrizni, hanem évről-évre részben emelni is a mezőgazdasági termelés eddigi színvonalát. Ez azt bizonyltja, hogy most, amikor a szo­cialista gazdálkodási formák győztek a mezőgazdaságban, a szövetkezete­­sek munkája és a munkásosztály se­gítsége rendkívül nagy lehetőségeket nyújt a mezőgazdasági termelés ál­landó növelésére és fejlesztésére. Első feladat a talaj — alapvető mezőgazdasági termelőeszközünk — teljes kihasználása Persze sokan nem így tekintenek a földre. A termelőeszközöket csak a gépekben látják, a föld kihaszná­láséra, megművelésére és termőké­pességének fokozására pedig kevés gondot fordítanak. Tudjuk, hogy a munkások jogos bírálatának tárgyát képezik, ha az üzemekben egyes gé­peket nem használnak ki teljes mér­tékben. De a mezőgazdaságban még mindig tűrjük azt az állapotot, hogy ezer hektárszámra hever parlagon a szántóföld, sőt, hogy még csökken is a szántóföldek területe. Nem ritka jelenség, hogy nagylelkűen parcellá­kat adnak családi házak építésére, amikhez még nagy kertek is tartoz­nak; az ipari vállalatok épületei kör­nyékén termelőföldet foglalnak le, mely így kihasználatlan marad. Nagy kiterjedésű területen fejlődnek fal­­vaink, s mivel nem képeznek, rende­zett, egyöntetű egészet, nehézségeket okoznak a jövőbeni beruházásokban, a vízvezeték, villanyvezeték, csatorná­zás bevezetésében, amit a lakosság magas színvonala, s természetesen a higiéniai követelmények is megkíván­nak. Hogy miként hat ki ez a mező­­gazdasági termelésre, arról nem is szólok. A szántóföldterületek csökke­nésének már véget kell vetnünk. Biz­tosítanunk kell, hogy a szántóföldek gyarapodjanak. Ügy kell majd eljár­nunk, hogy a földet elfoglaló ipari vállalatokra beadási feladatokat fo­gunk kiróni. Az sem mozdítja elő törekvéseinket, hogy 40 ezer hektár mezőgazdasági földnek még mindig nincs gazdája. A Központi Bizottság minduntalan hangsúlyozza, hogy szenteljünk nagy figyelmet a föld megművelésének és kihasználásának. Köztársaságunkban más államokhoz viszonyítva aránylag kevés földterület - 0,38 hektár jut egy lakosra. Ebből tehát az követke­zik, hogy helyesen és a lehető legcél­szerűbben kell gazdálkodnunk min­den hektáron s maximális eredmé­nyeket kell elérni. Ez egyszersmind azt is mutatja, hogy a mezőgazdasági termelést elsősorban az egy terület­­egységre eső mezőgazdasági termelés belterjességének fokozása útján, te­hát a hektárhozamok növelése és a lakosság élelmezésének biztosításához szükséges termények termesztése, útjár. kell növelnünk. Amikor a szlovákiai elvtársak meg­hívtak, hogy látogassak el Kelet-Szlo­­vákiába, hangsúlyozták, hogy a mai aktíván főként a talajberuházások jelentőségéről beszéljünk. Bizonyára azért, mert nagy talajjavítás! munká­latokat végeztünk itt, továbbá azért is, mert más területekhez viszonyítva, itt sokkal jobban megnyilatkoznak a talajgazdálkodás negatív jelentőségei. Régebben gyakran felmerült az a né­zet, — és sok emberben még mindig is megmaradt —. hogy mezőgazdasá­gunk főként az állattenyésztésre irá­nyuljon, a szükséges takarmánynövé­nyeket és kenyérgabonát pedig egyre nagyobb mértékben Importáljuk. Ab­ból a téves nézetből indultak ki, hogy kevés földünk van, ezért az állat­­tenyésztést kell fejlesztenünk, hogy ne szoruljunk húsbehozatalra. Ebből azután az következett, hogy ne törőd­jünk megfelelő saját takarmányalap­pal, hanem hogy a külkereskedelem gondoskodjék kellő takarmányfélék behozataléról. Ez oda vezetett, hogy nem fordítottunk gondot a növény­­termesztésre, a szántóföldre, és jó megművelésére. Ma az a helyzet, hogy nemcsak fogy a föld humuszrétege, hanem sok helyen éveken át elhanya­golták a drágán épült talajjavltási berendezéseket és a hektárok ezrei hevernek még mindig parlagon. E né­zetekből születik a kukorica sekély takarmányértékére vonatkozó eszte­len „elmélet“ is, s ebből ered azután a kukorica termesztésével szemben megnyilvánuló nemtörődömség. Az alap — a növénytermesztés Nyíltan megmondjuk, hogy e nagy földterületeken korszerű technikával és nagyüzemi termelési módszerekkel elsősorban az említett terményeket akarjuk termeszteni. Mindjárt kezdetben fontos leszö­gezni, hogy százmilliós összegeket fordítunk a parlagon heverő föld ki­használására és megművelésére. Ezért azt akarjuk, hogy a legfejlettebb szo­cialista gazdálkodási formák és a leg­fejlettebb technika érvényesüljön raj­ta, s az egész gazdálkodás a társada­lom érdekeihez igazodjék. Ez bizto­sítja a maximális eredményt és a jövő termelés hozzájárulását az egész társadalom javára. Azzal, hogy kiemeljük a növény­­termesztés fontosságát, egyáltalán nem tagadjuk, és nem szorítjuk hát­térbe az állattenyésztés jelentőségét. A mezőgazdasági termelés bizonyos természeti feltételekhez kötött cik­lus. Ám ném értünk egyet azzal, hogy az állattenyésztés a mezőgazdaság fétisjellegü részévé váljék. A kérdés lényege abban van, hogy az állatte­nyésztés előnybe helyezésével lebe­csülték a növénytermesztést, a takar­mánytermelést, nem küzdöttek követ­kezetesen a hektárhozamok növelé­séért, az összes földterület maximális kihasználásáért és megműveléséért. Ez persze kedvezőtlenül tükröződött vissza az állattenyésztésben is, melyet hatalmas külföldi takarmány-behoza­tallal kellett ellátni. Éppen azzal nö­velhetjük az állattenyésztést, fokoz­hatjuk hasznosságát és emelhetjük magasabb színvonalra a fajtenyész­tést, hogy erős és jó takarmányala­punk lesz. Az állattenyésztés jelenlegi helyzetét az okozta, hogy a takarmány behozatalára támaszkodtunk és nem ügyeltünk a növénytermesztés kibő­vítésére. Ebből szempontból felbecsül­hetetlen segítséget nyújt a Szovjet­unió, mely nagy gabonabehozatallal lqt el bennünket. Ám hangsúlyozni szeretném, hogy a jövőben ügyelnünk kell arra, hogy az elkövetkező ötéves tervben az eddiginél sokkal jobban saját forrásokból biztosítsuk szükség­leteinket. Az, hogy a mezőgazdaság fő ágaza­tának a növénytermesztést tekintjük, világosan jelzi, hová fog döntő mér­tékben irányulni az állami segítség és beruházási politika. Ha a mezőgaz­dasági termelésben eszközölt beruhá­zásokról beszélünk, hangsúlyozni kell, hogy államunk maximális mértékben meg ad mindent, ami gazdasági szem­pontból lehetséges. Ehhez elsősorban szocialista iparunknak kell előterem­tenie az eszközöket. Egyre nagyobb anyagi eszközöket fordítunk a mező­­gazdaság fejlesztésére, óm a mező­­gazdasági termelésben elért eredmé­nyek korántsem felelnek meg ennek. Ezért azt akarjuk, hogy minél előbb és minél jobban váljék az egész tár­sadalom hasznára az, amit a mező­­gazdaságba befektettünk. Itt tökéle­tesítenünk kell majd segítségünket és beruházási politikánkat. A helytelen gyakorlat példájául szolgálnak sok helyütt a tehénistállók és sertésólak építkezései Elsőrendű érdekünk, különösen azok a beruházások, amelyek lehetővé te­szik a termelés gyors növekedését és elősegítik a mezőgazdaság gyarapo­dását. Ebből a célból foglalkozunk a talajjavítással is. Hazánknak nincs vízfölöslege, ezért fontos, hogy a le­hető legjobban gazdálkodjunk a vízzel és elsősorban a lakosság, az ipar szükségleteire és a mezőgazdasági ta­laj nedvességének megőrzésére hasz­náljuk fel. Ez az értelme a kelet­szlovákiai síkságon kezdődő nagy munkálatoknak. A nagy vízgazdálkodási munkála­tokkal párhuzamosan kisebb terjedel­mű talajjavításokra is szükség lesz. Ezeket a szövetkezetek többnyire ön-Javítsuk meg Egész sor gyakorlati tapasztalat iga­zolja, hogy a kerületi nemzeti bizott­ságok sokszor nem ismerik a helyi állapotot. Szükségessé vált további kérdések megszabása, melyekről vég­érvényesen a járási nemzeti bizottsá­gok fognak dönteni. Sok esetben a nemzeti bizottságok még mindig a felső utasításra várnak, mint például­­a tavaszi munkálatok során, sőt még a takarmánytermelés és húsbegyüjtés teljesítése terén is, ami kellene, hogy egyszer s mindenkorra magától érte­tődő dolog lenne. Természetesen ez megköveteli, hogy a nemzeti bizottsá­gok nagyon jól ismerjék hatáskörük­ben a helyzetet. Az új feladatok növekedésével pár­segéllyel végezzék. Rendbe kell hoz­nunk a régi vízgazdálkodási szabályo­zásokat is. A föld jó megművelése és a bel­terjes növénytermesztés megköveteli, hogy nagy gondot fordítsunk a gépi eszközökre, az új technikára és mű­trágyára. Ma, amikor a szocialista ter­melési viszonyok már fölénybe jutot­tak, a gépek eladása lehetővé teszi, hogy a szövetkezetek sokkal gazda­ságosabban használják ki a gépeket. A gyakorlat azt bizonyítja, hogy az EFSZ-ek a gépeket sokkal jobban ki­használják, mint azelőtt. Fontos, hogy az EFSZ-ek további alapokat teremt­senek gépek felvásárlására. az irányítást huzamosan az utóbbi időben olyan helyzet alakult ki, hogy főként a JNB-ok munkája a leggyengébb pont. Nincsenek kapcsolatban az élettel, többnyire csak nyilván tartják a dol­gokat és főként ami a mezőgazdasági termelést illeti, nem irányítanak. Ennek több oka van. Ám a fő ok az, hogy a kerületi és járási pártbizott­ságok nem eléggé irányítják a nem­zeti bizottságok kommunista tagjait. A párt vezető szerepének érvényesí­tése a nemzeti bizottságok irányában mindenekelőtt megköveteli, hogy együttműködjenek a nemzeti bizott­ságok kommunista tagjaival és közö­sen oldják meg a problémákat. Minden feltételünk megvan a nö­vénytermesztés fejlesztéséhez. A föld megművelésének hagyományos ma­gasfokú kultúrája, parasztjaink ta­pasztalatai, a mai korszerű technika és a haladó tudomány ismeretei együttvéve és következetesen érvé­nyesítve nagy lehetőségeket nyújta­nak. Meg akarjuk szervezni a föld megművelésének igazi belterjes mód­szereit, úgy mondhatnám, kertész­­módon akarjuk megvalósítani a föld megművelését, ehhez kell alkalmaz­kodnia a gépesítésnek, ez irányban akarjuk eszközölni a beruházásokat. Mindez viszonyaink közepette, és kü­lönösen itt, Kelet-Szlovékiában lehe­tővé teszi, hogy évente két termést takarítsunk be. Annak a talajnak a megművelésétől várjuk ezt, amelyet éppen itt, a kelet-szlovákiai síkságon lecsapolással vagy öntözéssel nyerünk. Ilyen feltételeink vannak már Dél- Szlovákiában, Dél-Morvaországban, a Haná völgyében és az Elba völgyé­ben is. Nem titok, hogy sok jó és elő­relátó gazda a múltban is gyakran így cselekedett és ez irányban éppen a nagyüzemi termelés ad meg minden lehetőséget. A két termésért folytatott küzdelem lehetővé teszi mindenek előtt a ta­karmányalap kibővítését. Elvtársak! Nyíltan kijelentem, hogy a fontos víz­gazdálkodási építkezésekre fordított beruházások nem adnák meg azt, amit akarunk, ha nem termeszlcnénk ta­karmánynövényeket, gabonát, cukor­répát, kukoricát. Ez a mezőgazdasági termelés általános fejlesztésének alapja. Nekünk az a fontos, hogy itt, Kelet-Szlovákiában, mely megfelelő éghajlati viszonyokkal rendelkezik és jó földje van, nagyon termékeny és sokat termelő mezőgazdasági terüle­tet hozzunk létre. A kassai járásban már megkezdték a széna begyűjtését A kassai járásban Színén, Miglécen, Kenyhecen, Kecerpeklényen és má­sutt gyors iramban haladnak a takar­mány betakarításában. Hernádzsadány már 3 traktor szénát szállított a fel­­vásárlási üzembe. Járási méretben 85 vagon szénát kell felvásárolnunk. A járási nemzeti bizottságon megtartott értekezleten elhatározták, hogy ezt 100 °/o-on felül teljesítik. Boldizsár elvtárs budaméri raktárnok versenyre hívta ki a többi raktárosokat. A verseny feltételei a következők: főleg lóhereféléket és édesszénát vásárolnak fel, a tervet 3 nappal előbb teljesítik. Minden fel­vásárolt szénát fedett helyre raknak hogy esős időjárás esetén ne tegyen kárt a minőségben. Kölnik elvtárs nagyidai raktáros mindjárt felelt a felhívásra, vállalta, hogy a tervet 130 százalékra teljesíti. A versenyben Adamcsík, Vitko és Csányi elvtársak is részt vesznek. * * * A kormányküldöttség tiszteletére meggyorsítják a beadást A Kelet-Szlovékiában járó kormány­­küldöttség tiszteletére egész sor kö­telezettség vállalás született. A sá­­roskisfalusi szövetkezet egész évi tojásbeadását május végéig teljesítet­te, Hernádgecse, június 30-ra. A napi tejbeadást 30 literrel felemelik. A Koksov-Baksai szövetkezet a tejbea­dást október 1-ig teljesíti. A búzafal­­vaiak vállalták, hogy a tojásbeadást július végéig, a tejét pedig október végéig rendezik. A sertéshúsbeadást 150 %-ra teljesítik. tartalékol A nemzeti bizottságok vessék el a formaiasságot és inkább térjenek át a konkrét, min­dennapi szervező munkára. A szocia­lista építés elvszerű és önfeláldozó dolgozókat és szervezőket követel, akik széles politikai látókörrel ren­delkeznek és felelősséget éreznek a párt irányvonalának teljesítéséért. Ha minden felelős kerületi és járási funkcionárius politikai körültekintés­sel dolgozna, mélyére hatna a problé­máknak és megoldaná a problémákat, sok gohdtóly mentesülnénk. A kerü­leti és járási párt és államszervek a terv sikeres teljesítésére törekedje­nek és tartsák szem előtt az országos érdekeket. Ügy tűnik, hogy éppen a mezőgazdaságban és hemzeti bizott­ságok munka szakaszán lett arra bi­zonyos önelégültség. Ez veszélyes je­lenség, és fontos, hogy a párt hatá­rozott és megalkuvást nem ismerő küzdelmet folytasson ellene, mert az ilyen hangulat és nézetek terjedést fékezné előre vezető utunkat. Ezzel szorosan összefügg az irányí­tás kérdése is. A CSKP KB márciusi ülésén rámutattunk arra, hogy a tö­kéletes irányítás alapja a tág isme­ret, valamint a funkcionáriusok és dolgozók segítsége ott, ahol a párt politika eredményei eldőlnek:' azaz a termelésben. A tavaszi mezőgazdasá­gi munkák során tanúi voltunk annak, hogy nem mindenütt teljesítették kö­vetkezetesen ezt a jobb eredmények elérését lehetővé tevő utasítást. A minisztériumok, a kerületi és járási nemzeti bizottságok az irányí­tást még mindig körlevelekkel vagy a falvakban tett rövid kirándulások módszerével intézik el, a közvetlenül a termelésben nyújtott rendszeres személyes segítség helyett. A papír sem takarmányt, sem húst nem fog termelni Helytelen a mezőgazdasági terme­lésért való felelősség átruházása más ön. „szervekre". Az ún. körzeti ta­nácsokra gondolok. Ma az a helyzet, hogy a járási nemzeti bizottság, a helyi nemzeti bizottság és az EFSZ között szerepel ez a közbevett szerv, mely jogtalanul sajátította ki a falu mezőgazdasági irányításának jogkörét. Nyilvánvalóan további olyan dolgozók rejtőztek el benne, akik nem segítik, hanem bürokratizmussal még meg­nehezítik a termelést. Már az aratás előkészítésében véget kell vetnünk ennek az állapotnak azzal, hogy a já­rási és kerületi nemzeti bizottságok dolgozói konkrét segítség nyújtás cél­jából kiküldjük az EFSZ-ekbe, állami gazdaságokba és a helyi nemzeti bi­zottságokba. Higyjék el elvtársak, hogy a csúcsmunkálatok idején semmi sem történik, ha a járási és kerületi nemzeti bizottságok hivatalainak dol­gozói kiszállnak az EFSZ-ekbe. Csak úgy érhetünk el rövid idő alatt hatá­rozott fordulatot a mezőgazdaságban, ha az embereknek közvetlenül meg­magyarázzuk a párt mezőgazdasági politikáját és segítjük őket a határo­zatok végrehajtásában. (Az alcímeket a szerk. adta.) Innen-onnan Szovjet-angol kereskedelmi egyezményt írtak alá Patolicsev szovjet, és Ecles angol kereskedelmi miniszterek Moszkvá­ban aláírták a Szovjetunió és Nagy- Britannia közötti öt évre szóló áru­csereforgalmi egyezményt. A szerző­dés értelmében jelentősen növekszik a két állam közötti kereskedelmi kap­csolat. Évente kiegészítő tárgyaláso­kat fognak majd folytatni a közben felmerülő kérdésekről. Az egyezmény megkötése Macmillan angol miniszter­­elnök nemrég Moszkvában folytatott tárgyalásai után jött létre. Harc az utódért Adenauer nyugat-német kancellár közelgő távozása a miniszterelnöki székből egyre jobban élezi a bonni vezetők között dúló harcot az utód személye körül. A Kereszténydemok­rata Unió, melynek Adenauer a veze­tője, a jelenlegi gazdasági minisztert, Erhardot támogatja, míg a távozó ve­zér pártjával ellentétben Etzel pénz­ügyminiszter mellett kardoskodik. Megindult tehát az ádáz harc a kan­cellári bársonyszékért.

Next

/
Thumbnails
Contents