Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-06-03 / 44. szám
1959. június 3. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 175 Megkezdődött az „Kinek a szőke, kinek a barna" — mondja a közmondás, ami más szóval azt jelenti, hogy ízlés fölött nem lehet vitatkozni semmiben. így a vadászatban sem. A vadászat minden fajtájának megvan a maga szépsége, varázsa és egyéni ízlés dolga, hogy ki melyiket szereti jobban, melyiket becsüli többre a másiknál. A magam részéről — bár alkalmam volt nagyon sokféle vadászatot megpróbálni — mégis az őzbakcserkészetet tartom, minden más előtt, a legszebb vadászatnak! Igen! Többre becsülöm ezt még a szarvasbőgésnél és a téli vaddisznóvadászatnál is. És nem vagyok egyedül ezzel a felfogásommal. Sok igen jó és nagytapasztalatú hazai és külföldi vadászt tudnék megnevezni, felsorolni, akik hasonlóan vélekednek. Pedig egyikmásik bőven kivette részét a magashegyvidéki, sót az exotikus vadászatból is! Nekem egy erős őzbak puszta megpillantása még ma is dobogtatja szívemet, mint süldő-vadász koromban. Pedig három évtizednél is több eltelt már, amióta az első őzbakomat lőttem. És sok, nagyon sok alkalmam volt őzre vadászni. Mégis az őzbaké maradt vadászszívemben máig is az első hely sok más nagyvad elejtése ellenére is. Ügy, mint aki öregségéig kitartott gyermekkori szerelme mellett. S ez a nagy szeretet adja kezembe a tollat, hogy most az őzbak-vadászat megindulásakor fiatal vadásztársaimnak és azoknak, akik még kezdők az őzvadászatban, néhány baráti tanácsot, megszívlelendő útmutatást adjak. Legelőször is azt jegyezzük meg, hogy akkor (és csakf§v,nkkor!) lőjünk az őzbakra, ha biztosan' felismertük. Lövés előtt pedig ne csak a vadat, de a mögötte levő terepet is figyeljük meg jól. A golyóspuska lövedéke kilométerekre repülhet, és amit magával visz, az — halál! Erdőn, mezőn nagyon sok embertársunk járkál, sokszor ott is, ahol nem kellene, vagy ahol nem lenne szabad, ahol nem is gondolnánk arra, hogy embert is érhet a vadnak szánt lövés. Mégis a tavaszi, nyári erdőben virágszedővel, gombakeresővel, andalgő szerelmespárra! találkoztunk már olyan helyeken, ahol legkevésbé gondoltunk volna erre. A puska pedig, kivált a golyóspuska, „veszélyes üzem". Ezt soha ne felejtsük el. A legtöbb vadászterületen előre meghatározzák, hogy összesen hány őzhakot szabad lőni, sót azt is előírják, hogy az évi lelövés keretén belül hány lehet az erős („golyó-érett", „jó", „kapitális") és hány legyen a selejt. Még a jó bakot sem olyan könnyű felismerni, mint azt sokan gondolják és mondják. A helyes selejtezés pedig a vadászati tudás és rátermettség mestervizsgája! A hazai és külföldi vadászirodalomban rengeteget írtak és írnak az őzek helyes selejtezéséről, az állományt-szabályozó, okszerű vadászatról. De bármennyit is olvasson valaki, az mindig csak részlétismeret marad, mert magát a selejtezés gyakorlati végrehajtását csak tapasztalt, nagy gyakorlatú másik vadásztól lehet kinn, a vadászterületen eltanulni. Maradjon tehát első és legfőbb alapelvünk az őzvadászatban, hogy kezdő vadász eleinte csak más, tapasztaltabb vadásztársának ellenőrző irányítása mellett cserkésszen, vagy lessen ózbakra. A másik ilyen alapelv, hogy jó vadászlátcső nélkül el se induljon őzbakvadászatra. Még jó távcsövön át sem lehet mindig biztosan eldönteni egyik-másik őzbak minőségét. Kíméljük az ígéretes fiatal bakot! Hogy ezeket hogyan lehet felismerni? Sok magyarázat helyett elég itt egyetlen mondat: „ígéretes” az a fiatal bak, amelynek az agancsa a füle fölé ér és az ágai elég hosszúak. Ezt egy közepes távcső segítségével, de még szabad szemmel is, minden épeszű vadász'meg tudja állapítani. Nagyon találóan nevezte egy sokat tapasztalt öreg vadásztársunk a nagy-szemágú, hosszú hátsó-ágú őzbakot „bokrétás agancsú" baknak. Hát az ilyen bokrétás agancsú bakokat kíméljük! Ezek legtöbbször olyan 3 — 4 évesek, amelyekből 5 — 7 éves korukra igazán erős, sőt kapitális bakok fejlődnek. A vadászgazda szempontjából nézve ez a legértékesebb tenyészanyag. Az őzbak fülének látszólagos magassága (figyelő helyzetben, amikor a fülek felfelé és előre néznek) 14 — 16 cm. Ez biztos támpont lehet az agancs magasságának megítélésekor. „Elég hosszú", pedig az a szemág, amelyik legalább 4 cm és az a hátsó ág, amelyik legalább 3 cm. A közepes agancsmagasság 20 — 25 cm. Tehát: „egy fél fülhosszal még a fül hegye fölött". Ami ennél magasabb, tehát a 25 cm fölötti agancsok, azok már a legjobbak közé számítanak. Ilyenkor lehet legjobban selejtezni. Nagyon sok vadász véleményével ellentétben határozottan állítom, hogy nyáron, de még az üzekedési idő alatt őzhívásnál sem selejtezhetünk jól. Hívás-* nál a jó bak gyakran bujkálva, egészen közeire jön és megy, hogy a legtöbb vadász megzavarodik, izgul, kapkod és legfeljebb a lövésre gondol. A messziről nyíltan közelítő, a sípra könnyen es gyorsan beugró bak pedig legtöbbször, értélén kamasz, tapasztalatlan fiatal szerelmes. Nyáron különben is nagy a hőség, sok a szúnyog és légy. Egyaránt kínozzák a vadat és a vadászt. Az őzek a legrejtettebb sűrűségekbe bújnak, szinte szöknek a nyíltabb erdészetektől, úgyhogy még a jó őzes területek is kihaltnak, néptelennek látszanak. Válogatásról, összehasonlító elbírálásról szó sem lehet! Legtöbbször boldogan meg - elégszünk az első bakkal, amellyel végre összetalálkozunk, vagy amely sípunk szavára beugrik. S az ilyen bak rendszerint csak egy bizalmas, kiváncsi fiatal bakocska, amelyet a lövés után — hej, de sokszor! — szeretne a vadász újra feléleszteni, mert az ilyen „zsákmány" nem okoz örömet, hanem csak sajnálatot és gyakran szégyenkezést a rendes vadász számára. Az erős öreg özbakot — óvatosabb viselkedése és megfontoltabb mozgása mellett — leginkább rövidnek tetsző fejéröl, vastag nyakáról és vaskosabb testéről lehet felismerni A szőrözet színe nem irányadó! A fiatal bak feje „hosszabbnak" látszik, nyaka vékonyabb és egész teste karcsúbb. Viselkedés«; bizalmas, kíváncsisága pedig néha bárgyú vigyázatlanságig fokozódhat. Ezért is esik gyakrabban áldozatul Vadásszunk tehát óvatosan, önuralommal és önfegyelemmel, mindig gondolva embertársaink testi épségére és a vadállomány fenntartására is. Vadásszunk elsősorban szemmel és jó távcsövei, majd csak azután puskával. Jó vadászatot! Geréby György ★ ★ ★ Az európai őselefánt nyomában Bukarest közelében, Buciumen község homokbányájában többé-kevésbé ép ősmaradványokra bukkantak. Közülük a legjelentősebb a Palaeoloxodon nevű őserdei elefánt alsó állkapcsa, csigolyája és combcsonlja. Ez az állat Európa egyik legnagyobb őselefántja volt. A kutatók feltevése szerint az Atlanti-óceán partjaitól a mai Szovjetunió területéig mindenütt tanyázott, valamivel délebbre attól a vonaltól, ameddig a jégkorszak utolsó jégáramlása eljutott. Az óselefánt hosszú, vékony agyarával és redőzött, nagy zápfogával őrölte meg. növényi táplálékát. Most fölfedezett maradványa ritkaságnak számít. Legkevésbé hiányos csontvázát Olaszországban találták, amelyet a firenzei múzeumban őriznek. Az újabb lelet feltárása érdekes adatokat szolgáltat azoknak a kutatóknak a számára. akik a Románia jelenlegi területén lezajlott jégkorszakbeli életet tanulmányozzák. A SZLOVÁKIÁI VADASZVGDEGYESÜLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE
