Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-31 / 43. szám

Jrabgd Földműves 1959. május 'S!. 6 A Szovjetunió pórt- és kormányküldöttsége Albániában Genfi napló ♦ Dulles temetése miatt szüneteltek a tárgyalások ♦ A Nyugat továbbra is egy helyben topog ♦ Gromiko: ne várjanak egyoldalú engedményeket a Szovjetuniótól ♦ Dulles volt amerikai államtitkár szerdai temetése miatt a genfi tár­gyalások két napra megszakadtak. Washingtonba való elutazásuk előtt a miniszterek kedden újra ülést tar­tottak, amelyen de Murville francia külügyminiszter elnökölt. Herter elő­terjesztette az új nyugati javaslato­kat, lényegében azonban a már ismert nyugati tételeket próbálta új kön­tösbe öltöztetni. Nem mondott sem­mi olyat, ami a további tárgyalások alapja lehetne. Megint azt bizonygat­ta, hogy csak a „szabad választások“ útján egyesített Németországgal le­het békeszerződést kötni. Gromiko szovjet küldött válaszában megje-Külföldi hírek Meghalt J. F. Dulles Dulles, az USA volt államtitkára május 24-én délután Washingtonban meghalt. Halálát emésztőszerveinek rákbetegsége okozta, melyet később torokrák és tüdőgyulladás is kompli­kált. Betegsége annyira előrehaladott volt, hogy korlátozása a megbetege­dett testrészek besugárzásával sem sikerült. Dulles ennek következtében ez év április 15-én lemondott. Habár az amerikai kormánykörök tudtak halálos betegségéből, mégis Eisenho­wer elnök külpolitikai tanácsadójává nevezték ki. A 71 éves államférfi ha­lálos betegsége ellenére is még sok szolgálatot tett az amerikai imperia­lizmusnak. Utoljára ez év februárjá­ban ún. villámlátogatást tett Nyugat- Európában, hogy a széthúzó amerikai szövetségeket mozgósítsa, és egyvo­­nalba tömörítse a német és a berlini kérdésre tett szovjet javaslatok ellen. Ez a kísérlete azonban csődöt mon­dott. Polgárháború Laoszban A Nhandan című vietnami lap má­jus 20-án közölte, hogy véres össze­­tűsésekre került sor a laoszi királyi csapatok és Pathet Lao harci alaku­latai között. A lap hangsúlyozza, hogy a polgárháború miatti aggodalom nem volt indokolatlan. A laoszi kormány ugyanis durván megsértette a genfi egyezményeket, amelyek egész Indo­­kínára vonatkoznak. BBBBISBBaBBHBEBBBSBBBBBBBI gyezte, hogy a nyugati hatalmak állandóan a Szovjetuniótól várnak Gromiko: ... a tromf! egyoldalú engedményeket, ők pedig továbbra is az első fogalmazásban jTU tfls Az egész világ változatlanul élénk érdeklődéssel figyeli a genfi értekez­let munkáját. Dolgos napjainkban egy pillanatra sem vesszük le szemünket a világpolitika eseményeiről, mert tudjuk, hogy a béke és biztonság elengedhetetlenül szükséges építő munkánkhoz. A Szovjetunió vezette béketábor minden erőfeszítéssel arra törekszik, hogy a népek e rendkívül indokolt vágya teljesüljön. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szovjet kormány május 23-án az USA kormá­nyához intézett jegyzéke, amely az amerikai kormánynak a NATO egyes tagállamai és különösen a Német Szövetségi Köztársaság gyors ütemű nukleáris- és rakétafegyverekkel való felfegyverzése ellen tiltakozik. A szovjet kormány jegyzékében leszö­gezi; az NSZK állandó fegyvérzésé nagyban veszélyezteti az európai államok békéjét és valamennyi béke­szerető nemzet ellen provokációt je­lent. Az említett intézkedések — hangzik az üzenet — növelik a há­ború veszélyét és megfertőzik a nem­zetközi légkört. A bonni politika irányítói persze most egészen mással vannak elfog­lalva. Krokodilkönnyeket hullajtanak az elhúnyt Dulles sírja felett, aki Adenauerrel együtt a „hidegháború“ legnagyobb bajnoka volt. Ismeretes, hogy amikor a Szovjetunió bejelen­tette a Nyugat-Berlinre vonatkozó tervét, Dulles mindjárt biztosította kétségbeesett nyugatnémet barátait: Amerika Nyugat-Berlinért még a há-IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBI akarják terveik megvalósítását — mondotta. Senki sem tudott eddig bennünket meggyőzni arról, hogy a békeszerződés szovjet tervezete nem felel meg a német újraegyesítés ügyének. Ennek érdekében a szovjet kormány mindent elkövetett, s to­vábbra is ezt tartja az értekezlet legfőbb feladatának. A legmesszebb­­menően támogatnunk kell minden olyan javaslatot, amely ha lassan is, de ezt a célkitűzést szolgálja. A nyu­gati hatalmak „komplex tervének“ fő jellemvonása az az igyekezet, hogy a különféle nemzetközi kérdéseket, a német békeszerződést Németország egyesítésétől tegyék függővé. A szov­jet küldött továbbra is síkra szállt amellett, hogy a két német állam közös tárgyalások útján a legnagyobb eredményeket érhetnének el, és a Nyugattal történő tárgyalásokat a legjobban megkönnyebbítené. borút is kockáztatja. Azt persze jól tudja a Nyugat is, hogy a szocialista tábort ilyen fenyegetéssel nem lehet megtéveszteni. EGYKOR A WEHRMACHTBAN - MA A BUNDESWEHRBEN Nagyon érdekes visszhangot váltott ki von Eckhardt, a genfi nyugat­német küldöttség sajtófőnökének ki­jelentése, hogy vizsgálják felül mind­két állam tábornokainak múltját, mi­vel dr. Bolz, az NDK külügyminisztere a genfi értekezlet ülésén rámutatott arra, hogy a Bundeswehrt azok a tá­bornokok vezetik, akik a hitleri Wehrmacht agresszív háborúit is elő­készítették. Az NDK nemzetvédelmi minisztere ezzel kapcsolatban nyilat­kozatot adott ki: „Bármikor egyetér­tünk az ilyen felülvizsgálással és tiszta lelkiismerettel várhatjuk az összehasonlítást, mert néphadsere­günk tábornokai és tisztjei ugyanúgy mint katonái, a munkásosztály és a dolgozó parasztság fiai, — mondja a nyilatkozat. Ezzel szemben a Bundeswehr tisz­tikara a főhadnagyi rangtól fölfelé kizárólag hitlerista tisztekből áll. A revansiszta politikusok úgy látszik a világgal azt akarják elhitetni, hogy Nyugat-Németországban nem a hitleri idők szele fújdogál. De vajon mivel igazolják azt a nagyarányú letartóz­tatás! hullámot, amely „hazaárulás“ címén főleg az Adenauer-párt tagjait zárják le a Kelettel való együttmű­ködés vádjával. A bonni vezetők kénytelenek beismerni, hogy hazard háborús politikájukkal még a kor­mányhoz közel álló körök nagy több­sége sem ért egyet. IBBBflBflBBBBflBBBBHflflflBBBflBI Az Albán Munkapárt KB és az Albán Népköztársaság kormányának meghívására május 25-én N. Sz. Hruscsov elvtárs vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség érkezett Albániába. Az ünnepélyesen feldíszí­tett tiranai repülőtéren a kedves vendégeket Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára, Mehmcd Shehu, a Minisztertanács elnöke, a párt és kormány több tagja, az albán politikai és társadalmi élet számos képviselője üdvözölte. Az összegyűlt tömeg előtt Enver Hodzsa elvtárs. meleg hangon köszöntötte a hős szov­jet nép küldötteit és az albán nép szeretetéről és örök hálájáról bizto­sította a küldöttséget. Hruscsov elvtárs a küldöttség ne­vében köszönetét mondott a meghí­vásért és a szívélyes fogadtatásért. Elmondotta, hogy a szocialista tábor ma sokkal erősebb és egységesebb, mint valaha. A területileg aránylag kicsi Albánia is méltó tagja e nagy családnak. Az ünnepélyes fogadtatás után a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai az Albán Munkapárt épületébe mentek. Másnap megkezdődték az albán-szovjet tárgyalások, amely a barátság és az őszinte együttműkö­dés szellemében folyt le. Május 27-én a küldöttség a tiranai Sztálin-textil­­kombinát munkásai közé látogatott el. Az üzem dolgozói nagy ünneplés­ben részesítették vendégeiket. A nagygyűlésen Hruscsov elvtárs is beszédet mondott. Bevezetőül rámu­tatott, hogy a szovjet és albán nép barátsága egyre szorosabbra fűződik, majd foglalkozott a jelenlegi nem­zetközi helyzettel is. SZIVÜNK ÜGYE: BÉKE ÉS BARÁTSÁG Elengedhetetlenül szükséges, hogy a tartós béke megteremtéséért foly­tatott harcunkban egy pillanatra sem lankadjunk — mondotta többek közt Hruscsov elvtárs. A német béke­­szerződéssel kapcsolatban kijelentet­te, hogy a Szovjetunió mindenáron megköti a szerződést, ha Nyugat- Németország erre nem hajlandó, ak­kor az NDK-val. Foglalkozott a genfi értekezlet munkájával is, és megje­gyezte, hogy véleménye szerint nagy­ban hozzá kell, hogy járuljon a „hideg háború“ megszüntetéséhez és a világbéke megteremtéséhez. Be­szédében megemlítette az olaszorszá­gi és görögországi amerikai rakéta­támaszpontok kérdését és leszögezte, hogy a Szovjetunió kénytelen lesz ellenintézkedéseket tenni e támasz­pontok ellensúlyozására. Befejezésül Hruscsov elvtárs ki­emelte: békét akarunk és sohasem kezdünk háborút. Ha azonban az im­perialisták mégis meg mernek ben­nünket támadni, olyan ellenállásra találnak, hogy sohasem térnek ma­gukhoz. Célunk — mondotta — ren­díthetetlenül haladni előre a kom­munizmus győzelméért. IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB Hruscsov elvtárs szívélyes beszélgetése az albán vezetőkkel Nem mindenki előtt egyformán is­mert az a tény, hogy a Vatikán sze­repe jóval szélesebb körű a nemzet­közi reakció által irányított politiká­ban, mint ahogy az egyház’’ ügyek SPELLMANN bíboros valóságos gazdasági zseni.. . legfelsőbb centrumának hatásköre azt megkövetelné. A Vatikán ugyanis a világ egykori leggazdagabb állama volt. Külön pénzegységgel, diplomá­ciai karral, gazdasági központokkal stb. önálló államalakulatot jelentett, amelynek szálai a földteke valameny­­nyi sarkába eljutottak. A nyugati monopol-imperializmus egyik legna­gyobb támasza tehát világméretek­ben ma is jelentős tényező. Ezzel magyarázható az a nagy hűhó is, amely a nemrégiben elhúnyt pápa utódjának megválasztása körül támadt. Valóságos pánik ütötte fel a A VATIKAN a nemzetközi reakciö támogatúja fejét az „örök város“ földjén, amely éles harcokba csapott át a nyugati világ uralkodó körei között. A harc teljesen -érthető volt. A Vatikán nap­jainkban is jelentős gazdaság-politi­kai hatalom. Jólesett volna, akár Washingtonnak, Párizsnak vagy Bon­nak, ha saját emberük került volna a pápai székbe. Dulles például szemé­lyesen látogatott el akkor Rómába, hogy az Egyesült Államok javára nyomást gyakoroljon a választáson. Minden hiába volt. Üjra olasz püspök lett a házigazda. Érdekes azonban megvizsgálni, hogy az eltávozott pápa milyen hely­zetet hagyott utóda számára. Eugenio Paccelli halálával, aki XII. Pius néven 20 esztendeig ült a pápai trónon, va­lóságos botrány tört ki a Vatikánban. Már a XX. század elején az egykori hatalmas pápai állam, a legkomolyabb gazdasági nehézségekkel küzdött. A kellemetlen helyzet elhárítására a Vatikán akkori vezetői a nemzeti egyházak szigorúbb adóztatásához folyamodtak. Mindez nem segített a bajon. Az áldatlan állapotot Spell­­mann amerikai bíboros feltűnése szüntette meg, aki több, mint har­minc esztendeig a Vatikán gazdasági irányítója lett. Ez a kiváló gazdasági zseni különböző vállalkozások egész sorát szervezte meg, s ezeknek jö­vedelme a 30-as évek elejére helyre­billentette az egyházi állam gazdasági mérlegét. A bajok akkor kezdődtek újra, amikor 1939-ben Paccellit pápává választották, aki erőskezű egyedural­kodó volt és mindent maga szeretett intézni. Közel nyolc esztendeig sen­kinek sem engedett bepillantást kártyáiba. Csupán Spellmanntól tar­tott, akit azzal játszott ki, hogy az éppen megüresedett New York-i ér­sekség élére állított. Spellmann eltá­vozott a Vatikánból és most már korlátlan lehetőségek nyíltak a pápa és a Pacelli-család előtt. Az első botrány 1947-ben robbant ki, amikor az olasz újságok felfigyel­tek a pápa unokaöccseinek gazdasági mesterkedéseire. Kikről is volt szó? A legfiatalabb unokaöccs Giulio Paccelli, a „Banc di Roma“ vezetőjeként kezdi pálya­futását, majd a legnagyobb olasz gyógyszertár és hajógyár részvény­­tulajdonosa lesz. Idősebb bátyja, Carlo, pedig 1939-től az olasz főváros legnagyobb telekspekulánsa. Alvilági üzletember, akinek neve minden olasz pénzügyi és gazdasági botrány­ban szerepel. A harmadik unokaöccs, Marcantonio, az egyház diplomáciai XII. PIUS az egyeduralkodó pápa. szolgálatában állott, de közben a fe­kete üzletek egész sorát kötötte. A „L’Espresso“ című lap 1947-ben cikksorozatban leplezte le, hogy a Paccelli-család, óriási jövedelmei el­lenére, 1939-től állami jóváhagyással nem fizetett adót. A pápa úgy igye­kezett simítani a helyzeten, hogy egy időre túladott unokaöccsein. Giulio külföldre ment konzuli minőségben, Carlo a vatikáni kancellária szolgála­tába lép, Marcantonio pedig vissza­vonult a magánéletbe. Ám néhány hónappal később még élesebb formában tört ki a botrány. Egy milánói tojáspor-kereskedő, aki Amerikából importálta áruját, arra lett figyelmes, hogy a tojásport va­laki 20—25 %-kal olcsóbban árusítja, mint ő. A szemfüles kereskedő csel­hez folyamodott. Rendelőként jelent­kezett konkurrenciájánál és a kézhez kapott árun megdöbbenéssel olvasta a feliratot: „Az amerikai nép aján­déka, cserélni vagy eladni tilos!“ Kibújt a szög a zsákból. A tojáspor az amerikai egyházak küldeménye volt, a vatikáni jótékonysági szerve­zet számára — ajándékba. A Paccelli­­család pedig üzletet csinált belőle. Az ügy tovább folytatódott. Az 50- es évek elején az olasz malmosok szövetsége vizsgálatot indított a pék­ségekben mind gyakrabban feltűnő kitűnő minőségű nullásliszt szárma­zási helye után. A szálak itt is a „jótékonysági intézményhez" vezet­tek. Nem sokkal később egy sajt­­gyáros panaszkodott a római amerikai nagykövetségen, mert az üzletekben az ő sajtjaival azonos minőségű saj­tokat árúsítottak 35-40 százalékkal olcsóbban. A pakoláson itt is „Az amerikai nép ajándéka, cserélni vagy eladni tilos!“ írást lehetett olvasni. További kereskedők, csokoládégyáro­sok, vajkereskedők, likőrkészítők til­takoztak —, de teljesen eredményte­lenül. Ekkor a tönk szélére sodort kereskedők és gyárosok összefogtak és pert indítottak a vatikáni „segély“ — szerv ellen, melynek vezetője ép­pen a tettesek egyike, Marcantonio Paccelli volt. Ezáltal az ügyet hétről hétre, hónapról hónapra húzták ha-MARCANTINO a „segélyszervezet“ vezetője. lasztották és még a mai napig sem került letárgyalásra. A pápa előzetes súlyos megbete­gedése, majd későbbi halála véget vetett a Paccelli-család gazdasági machinációjinak. 1958-ban adóhátra­lékuk már 7 millió koronára nőtt, amit még most sem rendeztek. Köz­ben az unokaöccsök vagyonukat kül­földi bankokba csempészték, mert érezték, hogy nagybácsijuk kimúlá­sával az ő világuk is megszűnik. Mindez persze mit sem segít a „meg­károsított“ kereskedők és gyárosok „kényelmetlen" ügyében. Nincs titok, ami egyszer felszínre ne kerülne. A vatikáni titkok pedig’ annál kel­lemetlenebből hatnak, mivel fényt derítettek a pápai állam egyházi működésének leple alatt meghúzódó gazdasági és politikai mesterkedé­seire a nemzetközi reakció szolgála­tában. SZABAD FÖLDMŰVES - a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szer­kesztőség Bratislava Suvorovová 16— Telefon 353 — 41, 353 — 42, 353 - 43. — Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Mezőgazdasági osztály: 356-80 - Nyomja a Polygrafické závody n. p., Bratislava, Ul. Februárového vifazstva 6/d —t Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. a-772199

Next

/
Thumbnails
Contents