Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-31 / 43. szám
Jrabgd Földműves 1959. május 'S!. 6 A Szovjetunió pórt- és kormányküldöttsége Albániában Genfi napló ♦ Dulles temetése miatt szüneteltek a tárgyalások ♦ A Nyugat továbbra is egy helyben topog ♦ Gromiko: ne várjanak egyoldalú engedményeket a Szovjetuniótól ♦ Dulles volt amerikai államtitkár szerdai temetése miatt a genfi tárgyalások két napra megszakadtak. Washingtonba való elutazásuk előtt a miniszterek kedden újra ülést tartottak, amelyen de Murville francia külügyminiszter elnökölt. Herter előterjesztette az új nyugati javaslatokat, lényegében azonban a már ismert nyugati tételeket próbálta új köntösbe öltöztetni. Nem mondott semmi olyat, ami a további tárgyalások alapja lehetne. Megint azt bizonygatta, hogy csak a „szabad választások“ útján egyesített Németországgal lehet békeszerződést kötni. Gromiko szovjet küldött válaszában megje-Külföldi hírek Meghalt J. F. Dulles Dulles, az USA volt államtitkára május 24-én délután Washingtonban meghalt. Halálát emésztőszerveinek rákbetegsége okozta, melyet később torokrák és tüdőgyulladás is komplikált. Betegsége annyira előrehaladott volt, hogy korlátozása a megbetegedett testrészek besugárzásával sem sikerült. Dulles ennek következtében ez év április 15-én lemondott. Habár az amerikai kormánykörök tudtak halálos betegségéből, mégis Eisenhower elnök külpolitikai tanácsadójává nevezték ki. A 71 éves államférfi halálos betegsége ellenére is még sok szolgálatot tett az amerikai imperializmusnak. Utoljára ez év februárjában ún. villámlátogatást tett Nyugat- Európában, hogy a széthúzó amerikai szövetségeket mozgósítsa, és egyvonalba tömörítse a német és a berlini kérdésre tett szovjet javaslatok ellen. Ez a kísérlete azonban csődöt mondott. Polgárháború Laoszban A Nhandan című vietnami lap május 20-án közölte, hogy véres összetűsésekre került sor a laoszi királyi csapatok és Pathet Lao harci alakulatai között. A lap hangsúlyozza, hogy a polgárháború miatti aggodalom nem volt indokolatlan. A laoszi kormány ugyanis durván megsértette a genfi egyezményeket, amelyek egész Indokínára vonatkoznak. BBBBISBBaBBHBEBBBSBBBBBBBI gyezte, hogy a nyugati hatalmak állandóan a Szovjetuniótól várnak Gromiko: ... a tromf! egyoldalú engedményeket, ők pedig továbbra is az első fogalmazásban jTU tfls Az egész világ változatlanul élénk érdeklődéssel figyeli a genfi értekezlet munkáját. Dolgos napjainkban egy pillanatra sem vesszük le szemünket a világpolitika eseményeiről, mert tudjuk, hogy a béke és biztonság elengedhetetlenül szükséges építő munkánkhoz. A Szovjetunió vezette béketábor minden erőfeszítéssel arra törekszik, hogy a népek e rendkívül indokolt vágya teljesüljön. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a szovjet kormány május 23-án az USA kormányához intézett jegyzéke, amely az amerikai kormánynak a NATO egyes tagállamai és különösen a Német Szövetségi Köztársaság gyors ütemű nukleáris- és rakétafegyverekkel való felfegyverzése ellen tiltakozik. A szovjet kormány jegyzékében leszögezi; az NSZK állandó fegyvérzésé nagyban veszélyezteti az európai államok békéjét és valamennyi békeszerető nemzet ellen provokációt jelent. Az említett intézkedések — hangzik az üzenet — növelik a háború veszélyét és megfertőzik a nemzetközi légkört. A bonni politika irányítói persze most egészen mással vannak elfoglalva. Krokodilkönnyeket hullajtanak az elhúnyt Dulles sírja felett, aki Adenauerrel együtt a „hidegháború“ legnagyobb bajnoka volt. Ismeretes, hogy amikor a Szovjetunió bejelentette a Nyugat-Berlinre vonatkozó tervét, Dulles mindjárt biztosította kétségbeesett nyugatnémet barátait: Amerika Nyugat-Berlinért még a há-IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBI akarják terveik megvalósítását — mondotta. Senki sem tudott eddig bennünket meggyőzni arról, hogy a békeszerződés szovjet tervezete nem felel meg a német újraegyesítés ügyének. Ennek érdekében a szovjet kormány mindent elkövetett, s továbbra is ezt tartja az értekezlet legfőbb feladatának. A legmesszebbmenően támogatnunk kell minden olyan javaslatot, amely ha lassan is, de ezt a célkitűzést szolgálja. A nyugati hatalmak „komplex tervének“ fő jellemvonása az az igyekezet, hogy a különféle nemzetközi kérdéseket, a német békeszerződést Németország egyesítésétől tegyék függővé. A szovjet küldött továbbra is síkra szállt amellett, hogy a két német állam közös tárgyalások útján a legnagyobb eredményeket érhetnének el, és a Nyugattal történő tárgyalásokat a legjobban megkönnyebbítené. borút is kockáztatja. Azt persze jól tudja a Nyugat is, hogy a szocialista tábort ilyen fenyegetéssel nem lehet megtéveszteni. EGYKOR A WEHRMACHTBAN - MA A BUNDESWEHRBEN Nagyon érdekes visszhangot váltott ki von Eckhardt, a genfi nyugatnémet küldöttség sajtófőnökének kijelentése, hogy vizsgálják felül mindkét állam tábornokainak múltját, mivel dr. Bolz, az NDK külügyminisztere a genfi értekezlet ülésén rámutatott arra, hogy a Bundeswehrt azok a tábornokok vezetik, akik a hitleri Wehrmacht agresszív háborúit is előkészítették. Az NDK nemzetvédelmi minisztere ezzel kapcsolatban nyilatkozatot adott ki: „Bármikor egyetértünk az ilyen felülvizsgálással és tiszta lelkiismerettel várhatjuk az összehasonlítást, mert néphadseregünk tábornokai és tisztjei ugyanúgy mint katonái, a munkásosztály és a dolgozó parasztság fiai, — mondja a nyilatkozat. Ezzel szemben a Bundeswehr tisztikara a főhadnagyi rangtól fölfelé kizárólag hitlerista tisztekből áll. A revansiszta politikusok úgy látszik a világgal azt akarják elhitetni, hogy Nyugat-Németországban nem a hitleri idők szele fújdogál. De vajon mivel igazolják azt a nagyarányú letartóztatás! hullámot, amely „hazaárulás“ címén főleg az Adenauer-párt tagjait zárják le a Kelettel való együttműködés vádjával. A bonni vezetők kénytelenek beismerni, hogy hazard háborús politikájukkal még a kormányhoz közel álló körök nagy többsége sem ért egyet. IBBBflBflBBBBflBBBBHflflflBBBflBI Az Albán Munkapárt KB és az Albán Népköztársaság kormányának meghívására május 25-én N. Sz. Hruscsov elvtárs vezetésével szovjet párt- és kormányküldöttség érkezett Albániába. Az ünnepélyesen feldíszített tiranai repülőtéren a kedves vendégeket Enver Hodzsa, az Albán Munkapárt KB első titkára, Mehmcd Shehu, a Minisztertanács elnöke, a párt és kormány több tagja, az albán politikai és társadalmi élet számos képviselője üdvözölte. Az összegyűlt tömeg előtt Enver Hodzsa elvtárs. meleg hangon köszöntötte a hős szovjet nép küldötteit és az albán nép szeretetéről és örök hálájáról biztosította a küldöttséget. Hruscsov elvtárs a küldöttség nevében köszönetét mondott a meghívásért és a szívélyes fogadtatásért. Elmondotta, hogy a szocialista tábor ma sokkal erősebb és egységesebb, mint valaha. A területileg aránylag kicsi Albánia is méltó tagja e nagy családnak. Az ünnepélyes fogadtatás után a szovjet párt- és kormányküldöttség tagjai az Albán Munkapárt épületébe mentek. Másnap megkezdődték az albán-szovjet tárgyalások, amely a barátság és az őszinte együttműködés szellemében folyt le. Május 27-én a küldöttség a tiranai Sztálin-textilkombinát munkásai közé látogatott el. Az üzem dolgozói nagy ünneplésben részesítették vendégeiket. A nagygyűlésen Hruscsov elvtárs is beszédet mondott. Bevezetőül rámutatott, hogy a szovjet és albán nép barátsága egyre szorosabbra fűződik, majd foglalkozott a jelenlegi nemzetközi helyzettel is. SZIVÜNK ÜGYE: BÉKE ÉS BARÁTSÁG Elengedhetetlenül szükséges, hogy a tartós béke megteremtéséért folytatott harcunkban egy pillanatra sem lankadjunk — mondotta többek közt Hruscsov elvtárs. A német békeszerződéssel kapcsolatban kijelentette, hogy a Szovjetunió mindenáron megköti a szerződést, ha Nyugat- Németország erre nem hajlandó, akkor az NDK-val. Foglalkozott a genfi értekezlet munkájával is, és megjegyezte, hogy véleménye szerint nagyban hozzá kell, hogy járuljon a „hideg háború“ megszüntetéséhez és a világbéke megteremtéséhez. Beszédében megemlítette az olaszországi és görögországi amerikai rakétatámaszpontok kérdését és leszögezte, hogy a Szovjetunió kénytelen lesz ellenintézkedéseket tenni e támaszpontok ellensúlyozására. Befejezésül Hruscsov elvtárs kiemelte: békét akarunk és sohasem kezdünk háborút. Ha azonban az imperialisták mégis meg mernek bennünket támadni, olyan ellenállásra találnak, hogy sohasem térnek magukhoz. Célunk — mondotta — rendíthetetlenül haladni előre a kommunizmus győzelméért. IBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBBB Hruscsov elvtárs szívélyes beszélgetése az albán vezetőkkel Nem mindenki előtt egyformán ismert az a tény, hogy a Vatikán szerepe jóval szélesebb körű a nemzetközi reakció által irányított politikában, mint ahogy az egyház’’ ügyek SPELLMANN bíboros valóságos gazdasági zseni.. . legfelsőbb centrumának hatásköre azt megkövetelné. A Vatikán ugyanis a világ egykori leggazdagabb állama volt. Külön pénzegységgel, diplomáciai karral, gazdasági központokkal stb. önálló államalakulatot jelentett, amelynek szálai a földteke valamenynyi sarkába eljutottak. A nyugati monopol-imperializmus egyik legnagyobb támasza tehát világméretekben ma is jelentős tényező. Ezzel magyarázható az a nagy hűhó is, amely a nemrégiben elhúnyt pápa utódjának megválasztása körül támadt. Valóságos pánik ütötte fel a A VATIKAN a nemzetközi reakciö támogatúja fejét az „örök város“ földjén, amely éles harcokba csapott át a nyugati világ uralkodó körei között. A harc teljesen -érthető volt. A Vatikán napjainkban is jelentős gazdaság-politikai hatalom. Jólesett volna, akár Washingtonnak, Párizsnak vagy Bonnak, ha saját emberük került volna a pápai székbe. Dulles például személyesen látogatott el akkor Rómába, hogy az Egyesült Államok javára nyomást gyakoroljon a választáson. Minden hiába volt. Üjra olasz püspök lett a házigazda. Érdekes azonban megvizsgálni, hogy az eltávozott pápa milyen helyzetet hagyott utóda számára. Eugenio Paccelli halálával, aki XII. Pius néven 20 esztendeig ült a pápai trónon, valóságos botrány tört ki a Vatikánban. Már a XX. század elején az egykori hatalmas pápai állam, a legkomolyabb gazdasági nehézségekkel küzdött. A kellemetlen helyzet elhárítására a Vatikán akkori vezetői a nemzeti egyházak szigorúbb adóztatásához folyamodtak. Mindez nem segített a bajon. Az áldatlan állapotot Spellmann amerikai bíboros feltűnése szüntette meg, aki több, mint harminc esztendeig a Vatikán gazdasági irányítója lett. Ez a kiváló gazdasági zseni különböző vállalkozások egész sorát szervezte meg, s ezeknek jövedelme a 30-as évek elejére helyrebillentette az egyházi állam gazdasági mérlegét. A bajok akkor kezdődtek újra, amikor 1939-ben Paccellit pápává választották, aki erőskezű egyeduralkodó volt és mindent maga szeretett intézni. Közel nyolc esztendeig senkinek sem engedett bepillantást kártyáiba. Csupán Spellmanntól tartott, akit azzal játszott ki, hogy az éppen megüresedett New York-i érsekség élére állított. Spellmann eltávozott a Vatikánból és most már korlátlan lehetőségek nyíltak a pápa és a Pacelli-család előtt. Az első botrány 1947-ben robbant ki, amikor az olasz újságok felfigyeltek a pápa unokaöccseinek gazdasági mesterkedéseire. Kikről is volt szó? A legfiatalabb unokaöccs Giulio Paccelli, a „Banc di Roma“ vezetőjeként kezdi pályafutását, majd a legnagyobb olasz gyógyszertár és hajógyár részvénytulajdonosa lesz. Idősebb bátyja, Carlo, pedig 1939-től az olasz főváros legnagyobb telekspekulánsa. Alvilági üzletember, akinek neve minden olasz pénzügyi és gazdasági botrányban szerepel. A harmadik unokaöccs, Marcantonio, az egyház diplomáciai XII. PIUS az egyeduralkodó pápa. szolgálatában állott, de közben a fekete üzletek egész sorát kötötte. A „L’Espresso“ című lap 1947-ben cikksorozatban leplezte le, hogy a Paccelli-család, óriási jövedelmei ellenére, 1939-től állami jóváhagyással nem fizetett adót. A pápa úgy igyekezett simítani a helyzeten, hogy egy időre túladott unokaöccsein. Giulio külföldre ment konzuli minőségben, Carlo a vatikáni kancellária szolgálatába lép, Marcantonio pedig visszavonult a magánéletbe. Ám néhány hónappal később még élesebb formában tört ki a botrány. Egy milánói tojáspor-kereskedő, aki Amerikából importálta áruját, arra lett figyelmes, hogy a tojásport valaki 20—25 %-kal olcsóbban árusítja, mint ő. A szemfüles kereskedő cselhez folyamodott. Rendelőként jelentkezett konkurrenciájánál és a kézhez kapott árun megdöbbenéssel olvasta a feliratot: „Az amerikai nép ajándéka, cserélni vagy eladni tilos!“ Kibújt a szög a zsákból. A tojáspor az amerikai egyházak küldeménye volt, a vatikáni jótékonysági szervezet számára — ajándékba. A Paccellicsalád pedig üzletet csinált belőle. Az ügy tovább folytatódott. Az 50- es évek elején az olasz malmosok szövetsége vizsgálatot indított a pékségekben mind gyakrabban feltűnő kitűnő minőségű nullásliszt származási helye után. A szálak itt is a „jótékonysági intézményhez" vezettek. Nem sokkal később egy sajtgyáros panaszkodott a római amerikai nagykövetségen, mert az üzletekben az ő sajtjaival azonos minőségű sajtokat árúsítottak 35-40 százalékkal olcsóbban. A pakoláson itt is „Az amerikai nép ajándéka, cserélni vagy eladni tilos!“ írást lehetett olvasni. További kereskedők, csokoládégyárosok, vajkereskedők, likőrkészítők tiltakoztak —, de teljesen eredménytelenül. Ekkor a tönk szélére sodort kereskedők és gyárosok összefogtak és pert indítottak a vatikáni „segély“ — szerv ellen, melynek vezetője éppen a tettesek egyike, Marcantonio Paccelli volt. Ezáltal az ügyet hétről hétre, hónapról hónapra húzták ha-MARCANTINO a „segélyszervezet“ vezetője. lasztották és még a mai napig sem került letárgyalásra. A pápa előzetes súlyos megbetegedése, majd későbbi halála véget vetett a Paccelli-család gazdasági machinációjinak. 1958-ban adóhátralékuk már 7 millió koronára nőtt, amit még most sem rendeztek. Közben az unokaöccsök vagyonukat külföldi bankokba csempészték, mert érezték, hogy nagybácsijuk kimúlásával az ő világuk is megszűnik. Mindez persze mit sem segít a „megkárosított“ kereskedők és gyárosok „kényelmetlen" ügyében. Nincs titok, ami egyszer felszínre ne kerülne. A vatikáni titkok pedig’ annál kellemetlenebből hatnak, mivel fényt derítettek a pápai állam egyházi működésének leple alatt meghúzódó gazdasági és politikai mesterkedéseire a nemzetközi reakció szolgálatában. SZABAD FÖLDMŰVES - a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség Bratislava Suvorovová 16— Telefon 353 — 41, 353 — 42, 353 - 43. — Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Mezőgazdasági osztály: 356-80 - Nyomja a Polygrafické závody n. p., Bratislava, Ul. Februárového vifazstva 6/d —t Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata - Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. a-772199
