Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-31 / 43. szám
Bratislava, 1959. május 31. Ára 30 fillér X. évfolyam, 43. szám. Ne késlekedjünk A szocialista faluért Hatszáz hektáron vetettek az idén cukorrépát a tornaijai járás szövetkezetesei. Azonban gondozása nem kielégítő. Pedig jól tudják, hogy szükség van a cukorra és a takarmányra is, amit a cukorrépa melléktermékéből állítanak elő. Míg az első kapálást mindenhol elvégezték, addig a második kapálással egyáltalán nem törődnek. Május 25-ig kellett volna befejezni, de úgy látszik, hogy a hónap végére sem lesznek kész. A hubovoi szövetkezet tagjai tíz hektár cukorrépát vetettek, melyből csak egy hektárt kapáltak meg, de azt Is csak először. Hasonló a helyzet a legenyei szövetkezetben is, ahol lóval tnegkapálták tíz hektár cukorrépát, de mindmáig egy ujjal sem nyúltak hozzá. Ugyanígy van ez a csízi szövetkezetben is, ahol szintén elhanyagolják a cukorrépa gondozását. A járás szövetkezetesei talán elfelejtették, hogy a cukorrépa hektárhozamát a tavaszi munkák időbeni elvégzésével alapozzák meg? -Ja-A szécspólyánkai szövetkezet tagjai az elmúlt évben 420 mázsás hektárhozamot értek el cukorrépából. Az idén még szebb eredményre számítanak. Szem előtt tartják azt, hogy a növényápolási munkák időben és jó minőségben történő elvégzésével alapozzák meg a cukorrépa magas hektárhozamát. Felvételünkön a szövetkezet tagjai a cukorrépát trágyalevezik. ♦ A vágújhelyi járás a napokban teljesítette egészévi tojásbeadási tervét. Év végéig még egymillió tojást akarnak beadni terven felül. (ro) ♦ Irtóhadjáratot indítottak a kisgéresi EFSZ tagjai — a helybéli iskolásokkal karöltve — a rendkívül elszaporodott burgonyabogarak ellen. ♦ Pénzjutalmat kaptak a Rimaszombati Állami Gazdaság zöldségtermelő csoportjának tagjai, mivel tavaly több mint 30 ezer koronával túlteljesítették bevételi tervüket. Hegedűs István 2688 koronát, Agócs Gyula 2135, és kilenc asszony pedig több mint ezer koronát kapott pótjutalom címén. (ar) ♦ Több száz tonna vegyianyaggal többet termelnek a Záluzi Sztálin Üzem dolgozói az év második negyedében, az első évnegyedhez viszonyítva. (zn) Teljesen automatizált sertéshizlaldát építettek a • Horsovsky Tyn-i Állami Gazdaság Sväty Jír-i részlegén 717 ezer korona költséggel. Az eledelt 60 méter hosszú futószalag szállítja a vályúkba. Az eledel előkészítése gombnyomásra történik. Az 1000 darab sertést egy emb?r — Antonín Kalíska — gondozza. (ks) Valahol már nő a gyermek Hogy a pillangók mindig szánjanak Nincs érzékenyebb műszer, mint a gyermeki lélek. Ha boldog, kacag, ha szeretettel figyelik, gondtalanul csacsog. Ha elhanyagolják, nem figyelnek rá — megbántva elhallgat. Ha szidják, verik — sír, de megbékül, ha érzi, hogy szeretik, s százszorosán adja vissza a szeretetet, a ragaszkodást. Az a gyermek, akitől elveszik a játékot, a rongybabát, az az emberpalánta, akit becsapnak, akinek hazudnak a felnőttek — magába zárkózik, bizalmatlanná válik. A gettóba hurcolt szerencsétlen gyermekek, akiktől elvették a napfényt, a mezőt, a virágot, akiket megfosztottak az élettől — elhallgattak. S hallgatásuknál megrázóbb kiáltást, hangosabb figyelmeztetést még nem hallott az emberiség. Mert ezek az élni — induló emberkék is szerettek Teljesítették a tervet A besztercebányai kerületből 1090 fiatal szerződtetését tűzték ki célul a kétéves mezőgazdasági tanulóiskolába. Egyes járások, így a breznói, füleki, kremnicai már régebben teljesítették a tervet, s az elmúlt napokban a rimaszombati járás is besorakozott a tervteljesítők sorába. A tanítók és szülők jó együttműködésének köszönhető, hogy a tervezett 90 fiatalt már szerződtették a kétéves mezőgazdasági tanoncviszonyba. Országos méretben azonban még sok helyen hiányosságok mutatkoznak, s a tanítóknak, szülőknek, de nem utolsósorban a szövetkezet vezetőségének és nemzeti bizottságainknak mindent meg kell tenni, hogy a lemaradást behozzák.-zp-Ifjak-Jányok nagy sereggel, madarak is vizek partján, énekelve felköszöntik új világunk hajnalát — hámoroknak zúgásával, kalapácsok csöngésével, télizöld magas fenyőkkel énekel a tág határ. Költők, mi is énekeljünk egyesítsük gyönge hangunk, hadd dicsérjük nagy jennszóval boldogságunk hajnalát — Valahol már nő a gyermek, óriásemlön növekszik, tűz nevelje, víz ringassa legyen boldog óriás -fogadja a nap fiának! védje szélvész, áldja eső! énekelje el a század óriási igazát. V lámán csepegve, tocsogva, -iájusi kedvvel esik az eső. \ kút előtti kövér tócsában ráncot járnak a kövér esőcseppek, a betonnal körülkerített homokozóban egy félig romba dóit várat áztat a víz, s kerek homokkenyérkéket „finom" süteményecskéket mosdat az esögyerekek pajkos csapata. Mintha A jólét gyermekei Kávé? Inkább tea lenne jó uzsonnára ... mondja Szabó Olgi. Évi nem bánja akármi, csak már adják! csak a panyidaróci apróságoktól irigyelte volna a dölyfös felhömama az önfeledt játékot. Azokat bezavarta a szobába, a maga esőcsemetéit küldte helyükre. De a panyidaróci kis óvodások nem igen bánták az esőt. Megebédeltek, s szöszke meg barna fejecskéjüket álomra hajtották. Ketten is őrzik álmukat. Mackó Márta óvönéni és kisegítője Tóth Erzsi a „nappali“ szobában liliputi székecskén üldögélnek. Halkan beszélgetünk, mert a belső teremből édes szuszogás, álomutakon járó gyermekek boldog kacagásgyöngyeinek csilingelőse hallatszik. Panaszkodnak, dicsekednek a „pótmamák". Dicsekednek, hogy harmincöt gyermekük van, panaszkodnak, hogy kicsi ez a két terem ennyi emberkének. Meg hogy még kevés a játék, hogy ök egyúttal a falu bölcsődéje is. Mert két évestől hatéves korig hozzák a szülők a picinyeket az óvodába. S mennyire más az érdeklődési köre a hatévesnek, mint a két esztendősnek. Azt is hozzáteszik, hogy egyrészt jó ez is, mert a nagyobbak vigyáznak a kicsikre. Öltöztetik őket, megtörülik az orrukat, ha „gyertyát öntenek". És míg mindezt megbeszéljük, bent mocorogni kezd valamelyik. Kis nyílás támad az ajtón, megjelenik egy borzas fejecske: — Óvónéni, Olgi ki akar menni. Mehetek vele ? — De húzzatok cipőt Vera, - szól rájuk Tóth Erzsi, aztán elmagyarázza, hogy Vera mint egy felügyelő, úgy vigyáz a kisebbekre. Lassan megmozdul minden kis ágy lakója. Be kell fejeznünk a beszélgetést. Még gyorsan elmondják, hogy élelmezésre nem is fogyasztják el mindazt, amennyi pénzt kapnak és hogy majd csak lesz új óvoda. Még megjegyezzük, milyen jó a szülőknek, hogy nem kell gyermekeik miatt izgulniok, mert míg dolgoznak a szövetkezetben, addig kis reménységeik biztos helyen vannak. Énekelnek, táncolnak, tanulnak, eszkezet mosni, mert megéheztek. Ki tudja milyen hosszú álomúton jártak, melyik meseországban barangoltak — s már itt az uzsonnaidő. Találgatják, mi is lesz. Vajas-, lekvároskenyér? Tea, kávé, kakaó? Szépen, sorjában leülnek a kis asztalkához — s mint valamikor a grófkisasszonyoknak — tálcán hozzák nekik a zsíroskenyeret nek... Hát volt ez így azelőtt? Majdnem ingyen. Már kandi szemek lesik az engedélyt a felkelésre, s ugornak le az ágyról. Első a cipő. Öt perc alatt mindegyiknek a lábán van. Vagy saját erejéből, vagy a másik segítségével. De milyen cipők! Erről külön kellene írni. Alig van közte kopott, mind fehér, meg fényes barna. A szülök tudnák csak elmondani, nekik milyen cipőjük volt gyermekkorukban. Ök Oszagyan Verának és Angélának is ízlik a feltálalt uzsonna. pedig, a kis boldogok, a jólét gyermekei — ezt észre sem veszik. Futnak újhagymával. Puha, foszlóbélü, fehér volna hajasbabával játszani, a réten kergetczni, virágot szedni nagy csokorban, sikongva lubickolni a vízben, vagy kicsi rajzfüzetbe tarka lepkét rajzolni, amint éppen a százszorszépre száll. De ezt az álmot, játékot, pillangót, mindent elrabolt tőlük a háború. Azért rajzoltak. Visszamaradt papírdarabkákon megörökített rajzok őrzik a haláltáborok gyermeklakóinak lelki megnyilvánulásait. Ők is rajzoltak, mint a mi gyermekeink. Papírra ceruzával, vízfestékkel. De nem sárgarépát majszoló nyuszit, nem virágos rétet, nem rajzoltak ezerféle fantázia festékkel, örömszínekkel tarkára festett pillangót, virágokra szálldosó lepkét. Hadihajót, bombaszóró repülőgépet, csontra soványodott embereket, halálkamrákat, halottaskocsikat hagytak a papírdaraokákon ... Örök figyelmeztetésül az utókornak, hogy ami nincs e rajzokon, az pótolhatatlan hiány. A nincs, az üresség az, ami fáj, ami felkiáltójelként nyúlik a szülők, az emberek felé, ami beszél, követel, panaszkodik: Nekünk nem lehetett pillangót kergetni, minket elnémított a háború. Ahol mi voltunk, ott halál termett, nem boldogság. Ott nem szálltak pillangók. Vigyázzatok! Mert a mi zsenge életünket, gyenge virágtestáinket elhervasztotta a gáz. Gyermeki szíveinkben a szeretetet megbénította a kegyetlenség, megölte a háború. Mert itt nem szálltak pillangók! Felnőtt emberiség, adj gyermekeidnek pillangó kergető boldog ifjúságot, hogy ne tudják, mi az, amit mi átéltünk. Tizennégy éve, hogy véget ért a háború. Azóta gyermekeink élete egyre boldogabb. Kergethetik a pillangót, szedhetik a virágot, s az áradó napfényben kacaghatnak, örülhetnek. Gyermeknap van. Szülök! Gondoljatok a háború-pusztította szerencsétlen gyermekekre, s vigyázzatok a békére! Adjatok gyermekeiteknek piros labdát, édes cseresznyét. Küldjétek őket lepkéket űzni. S ne engedjétek meg többé, hogy piros arcuk rózsáit Iefonnyassza a háború, hogy eltűnjenek életükből a pillangók. Anyák! A ti méhetekböl szakadt a gyermek, vigyázzatok életére, békéjére. Mert a gyermek a boldogság. A gyermek a béke. Békességben születő gyermekek, gyermeki mosolyból fakadó békesség! Legyen a hatalmad olyan nagy, mint az anyák szeretete, akik ezen a napon gyermekeik fölé hajolnak. Mi ez? De jő, finom zsíroskenyér. Hagyma is van rajta. kenyeret, illatos zsírral. Pár perc alatt üres az asztal.- Már nem esik az eső, — kiált valamelyik s már rohanna mind ki az udvarra. Mert mi is lehet a homokkaláccsal? Megsült-e már? Vagy a vár ... Tovább kell építeni. Öltöznek, más cipőt húznak és szétszélednek a napfény elárasztotta udvaron. Sütnek, építenek, játszanak körbe, körbe egymás kezét fogva. Jövő reménységei, jólét gyermekei, csöppnyi emberkék, induló életek! Ha megnöttök, akkor is építsetek, süssétek a kenyeret, kalácsot, fogjátok mindig egymás kezét s a ti seregetek tegye még szebbé, boldogabbá hazánkat. Ti nagyok, felnőttek! Ti pedig vigyázzatok az ő békéjükre, boldog jövójükre! -hme -A felszabadulás után, 1945-ben Oswieczimben még élve talált gyermekek, akiken a hírhedt Mengele doktor borzalmas kísérleteit végezte. A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Hajnal Anna
