Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-27 / 42. szám
1959. május 27. VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASÄG 165 A szovjet mezőgazdaság a hétéves terv tükrében Aki egy keveset ért a mezőgazdasághoz, könnyen fogalmat alkothat arról, mit is jelent, egy hatalmas országban mint amilyen a Szovjetunió, hét év alatt 40-45 %-kal növelni a cukorrépa, 30-39 %-kal a gyapot, 31 %-kal a rostlen hozamát, továbbá kétannyira emelni a gyümölcsfélék, négyszeresre a szőlő, kétszeresre a hús, közel kétszer annyira a tej, gyapjú és a tojás mennyiségét. Ezenkívül szemesterményekből az 1958. évi 8.5 milliárd pudos hozamot, 10-11 milliárd púdra gyarapítják, burgonyából pedig a tavalyi 86 millió tonna helyett hét év múltán már 147 millió tonnát termel a szovjet mezőgazdaság. Hallatlanul gyors iramú fejlődést követelnek meg az^ előirányzatok, amelyek teljesítése a kommunizmust építő szovjet nép életszínvonalának további rohamos emelkedését eredményezi. Hogy milyen gyors ütemet szab a XXI. pártkongresszus a mezőgazdaság fejlődésének, ezt jól érzékelteti a következő tény: amíg a világ legfejlettebb tőkés országában, az Amerikai Egyesült Államokban az elmúlt hét esztendő alatt évente átlagban mindössze 2 °/o-kal növekedett a mezőgazdasági termelés, addig a Szovjetunióban a termelés . évi emelkedése átlagban 8 %-ot tesz ki. S hogy a szovjet emberek dem légvárakat építenek, ezt az elmúlt esztendők fejlődéséről tanúskodó számadatok is mutatják, függetlenül attól, hogy a kongresszus pontosan megszabta a hétéves terv termeléstechnikai feltételeinek gyors gyarapítását (traktorokból például kereken egymilliót, műtrágyából pedig az 1958. évi 12 millió tonna helyett 1965- ben 35 millió tonnát kap a mezőgazdaság). A’ szemestakarmányok hozama 1949 — 1953. között évi átlagban pontosan 4 milliárd 942 millió púd volt. Tavaly — amint említettük — a szemestermények mennyisége már elérte a 8,5 milliárd pudot. Az 1953-as esztendő előtt a tehenenként! tejhozam alig haladta meg évi átlagban az 1000 litert, viszont 1957-ben a tejelékenység tehenenként közel 1900 literre emelkedett, s ez az átlag tavaly tovább fokozódott, mégpedig a tehénállomány gyors gyarapodásának ellenére. Akadtak egész területek, amelyek kolhozai két-háromannyira növelték a tehenészetek tejtermelését. A rjazáni terület kolhozaiban például 1953-ban tehenenként csupán 1129 liter tejet fejtek, négy év múltán pedig már ugyanezekben a kolhozokban 3200 literes tejelékenységgel büszkélkedhettek. S még egy adatot említünk meg: ugyanolyan árak figyelembevételével 1949 — 1953. között a szovjet mezőgazdaság évi termelésének értéke még *a 300 milliárd rubelt sem érte el, viszont azóta ez az érték túlhaladja a 400 miliiárd rubelt is. Rengeteg tényt sorolhatnánk még föl, amelyek mind azt mutatják, hogy a szovjet mezőgazdasági termelés története a közelmúlt esztendőkben új szakaszba lépett. Ez a gyors felvirágzás szakasza, amely a XXI. kongresszus határozatainak nyomán még jobban kiteljesedik. A gyors változások forrása a Szovjetunió Kommunista Pártjának helyes politikája, valamint körültekintő agrárpolitikája volt és marad. Ez a politika megteremtette a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, a kolhozok számára az eddiginél is nagyobb arányú haladás feltételeit. Szem előtt tartotta és tartja az anyagi érdekeltség lenini elvének érvényesítését, a kolhozok számára jó vezetőkről és szakemberekről gondoskodott, s rengeteg gépet adott a mezőgazdaságnak. A tervezés módszereinek megváltoztatásával felszínre hozta a kolhoztagok kezdeményező erejét, s példátlan lehetőségeket nyújtott a helyi adottságok kihasználására. Ez volt, ez marad az az alap, amelyen a szocialista mezőgazdasági nagyüzemekben rejlő lehetőségek mindinkább kibontakoztak és még inkább kibontakozhatnak. Rendkívül szembetűnő a XXI. kongresszus tükrében a mezőgazdaság fejlődésének iránya. Már eddig is kiemelkedő eredményeket hozott az a verseny, amely azért folyik, hogy egy-egy termék össztermelésében és az egy főre eső termelésben utólérjék, sőt maguk mögött hagyják a világ legnagyobb kapitalista államát, az Amerikai Egyesült Államokat. A vaj és tej össztermelésében a Szovjetunió már ma is az első helyet foglalja el a világon. A legközelebbi években pedig az egy főre eső vaj- és tejtermelésben is megelőzi az Amerikai Egyesült Államokat. Ebben a nemes versenyben a mezőgazdaság területén az a legközelebbi cél, hogy a szovjet mezőgazdaság a hústermelés megkettőzésével, megháromszorozásával is megelőzze a világ legnagyobb tőkés országát. A tej- és hústermelés fokozása megköveteli az állattenyésztés gyors fejlesztését. S ez a tény a belterjesség irányának mindnagyobb érvényesítésére mutat. Egyébként a belterjesebb gazdálkodás mellett tanúskodik az is, hogy * a Szovjetunióban a szemestermények mennyiségének emelését nem újabb szűzföldek feltörésével, hanem mindenekelőtt a termésátlagok számottevő gyarapításával akarják elérni. Ezzel kapcsolatban Hruscsov elvtárs a XXI. kongresszuson a következőket mondotta: — Megvan minden feltételünk, hogy a legközelebbi esztendők során a hektáronkénti átlagot szemesterményekbő! mindenütt 3 — 4 mázsával növeljék; s így teljesítsék és túlszárnyalják a szemestermények hozamára vonatkozó feladatokat. A zöldségfélék, a gyümölcs, a burgonya, cukorrépa és egyéb ipari növények, valamint a takarmányfélék vetésterületének kiszélesítése, s az átlaghozamok fokozása ugyancsak azt mutatja, hogy a kolhozok nem monokultúrás gazdaságokká, hanem bár szakosított, de mégis több üzemággal rendelkező korszerű, belterjes gazdaságokká válnak. S ezekben a korszerű mezőgazdasági nagyüzemekben — a legfejlettebb technika mellett — a tudomány is egyre inkább otthonra talál. Mind a szocialista társadalom lényegéért, az emberért történik. A kolhozparasztok reáljövedelme a hétéves terv ideje alatt legalább 40 %-kal növekszik. A termelés gyors fejlődése és a termelésből eredő állami tartalékkészletek lehetővé teszik, hogy a legközelebbi években az állam lemondjon az adófizetésből származó jövedelmekről. A kolhozfalvak lassanként, amint ez a kongresszuson elhangzott, a közművek minden fajtájával ellátott városi jellegű települések rangjára emelkednek. Akik a kongresszust jellemezték, azt mondották, hogy a Szovjetunió Kommunista Pártjának XXI. rendkívüli kongresszusa voltaképpen a kommunizmus építésének kongresszusa. A szovjet nép elé azt a megoldható feladatot tűzi ki, hogy a szocialista társadalmi rend tegyen szert fölényre a kapitalista rendszerrel szemben a békés termelés vonalán, s a munka termelékenysége és az egy főre eső termelés tekintetében szárnyalja túl a legfejlettebb tőkés országokat. így teremti meg a hétéves terv a szovjet nép számára a legmagasabb életszínvonalat a világon. Érthető, hogy a két népgazdasági ágazat, a mezőgazdaság és az ipar közül az utóbbi fejlesztésének különösképpen nagy a fontossága a hétéves terv megvalósításában. Az az ország, amely a világon elsőként lőtte ki a mesterséges holdat és a naprendszer első mesterséges bolygóját, az ipar fejlesztésében is óriási feladatokra vállalkozik. Nem kisebb a feladat, minthogy az ipari termelésnek hét esztendő alatt annyira kell fejlődnie, mint amennyit a legutóbbi 20 évben fejlődött. A kohászaton és az energiatermelésen kívül a vegyipar haladása a legfeltűnőbb. A műanyaggyártás, növényvédelmi szerek, a műtrágyagyártás stb. alapját képező vegyipar termelése hét év alatt majdnem megháromszorozódik. Ugyanakkor az ipar termelése 1965-ben 80 %-kal múlja fölül az ipari termelés 1958-as szintjét. A XXI. kongresszus nyomatékosan felhívta a figyelmet, mégpedig mind az ipari, mind a mezőgazdasági termelésben, a nagyüzemi módszerekre és a leggazdaságosabb termelési lehetőségek kihasználására. A szovjet mezőgazdaság gyors fejlődése a kolhozrend diadalát, a szövetkezés eszméjének nagy győzelmét hirdeti. Megmutatja, hogy mire képes az ember, ha összefog társaival, ha szocialista nagyüzemekben dolgozik. A szovjet mezőgazdaság hihetetlenül gyors haladása egyúttal a mi mezőgazdaságunk jövendőjének is irányt mutat. Hazánkban annak az útnak az elején járunk, amely a Szovjetunióban olyan hatalmas sikerekhez vezetett, hogy a földkerekség csodálatát váltja ki. A szovjet mezőgazdaság jelene és a XXI. kongresszuson kibontakozó jövője bennünket is a mezőgazdaság fejlesztésére, a szocialista építőmunka betetőzésére lelkesít. Színes gyomirtószerrel alaposabb a munka Szakemberek megfigyelése szerint még napos, szélcsendes időben is maradnak vegyszeres gyomirtás alkalmával olyan csíkok, ahova a gyomirtószerből nem jut. Ezekről a területekről a gyomnövények könnyen elszaporodhatnak. Ha viszont az irtást megismétlik, akkor elkerülhetetlen, hogy a növények némelyike kettős adagot ne kapjon. Ugyanakkor a védekezés költségesebb Most a Balatonnagybereki Állami Gazdaságban Weichinger János mezőgazdász újítása alapján színes gyomirtószer alkalmazásával kísérleteznek. A védőszerbe meszet, gipszet vagy márgát kevernek, s ennek segítségével pontosan megállapítható, hogy hova jutott és hova nem a védőszerből.
