Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-27 / 42. szám
1959. május 27. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 167 Királyhelmecen méhészek, agronómusok, nagyüzemi gazdaságok vezetői, gépállomások dolgozói és más dolgozók gyűltek össze a járás minden gazdaságából, hogy megtárgyalják a nagyüzemi méhészet problémáit. Ehhez hasonló gyűlést hazánkban még sehol sem tartottak, mert másutt vagy a méhészek, vagy az agronómusok jöttek össze, hogy bizonyos dolgokat megbeszéljenek, itt pedig a mezőgazdaság minden ágát képviselte valaki, hiszen valamennyi kapcsolatban áll a méhészettel. Ha a méhek beporzó munkája révén több repce-, here- és egyéb takarmánymag terem, akkor több takarmányt vethetünk első és másodvetésként. Ahol pedig több a takarmány, ott gyorsabban pótlódik a talajban az elhasználódott táplálóanyag, illetve fokozódik a talajerő. Az állati termékek előállításának alapja viszont a takarmányon nyugszik. Ezt tudták azelőtt is, de a magánméhészeket nem érdekelte a kultúrnövények irányított beporzása, csak a méz, viasz és a raj. Leginkább vadvirágokra vándoroltak, viszont a magángazdák sem vetettek mézelő növényeket a méhészet fellendítése érdekében. A királyhelmeci értekezletet a nagyüzemi gazdaságok megszilárdításának jegyében rendezték meg. A főbeszámoló és a vitafelszólalások azokat a kérdéseket tárgyalták, amelyeknek megoldása a legsürgősebb feladat mezőgazdaságunk második és harmadik ötéves tervének megvalósításánál. Dr. Novacky Kálmán a főbeszámolót magyar nyelven tartotta meg, amelyet majd folytatásban közlünk. A heves vita végén határozatot hoztak, de ez a határozat csak összegezője azoknak az ügyeknek, amelyek itt kerültek elintézésre vagy itt indultak folyamatba. Egy cikkben nem lehet hű képet alkotni a gyűlésről, mert annak messzenyúló előzményei is voltak, és a jövőben megoldásra váró problémák egész sora csatlakozik hozzá. Talán azzal lehetne leginkább jellemezni, hogy a majdnem 150 résztvevő még a gyűlés szünetében és a hazafelé vezető úton is a nagyüzemi méhészetekről vitatkozott. Az érdeklődés központjában állandóan egy kérdés állt: a nagyüzemi méhészetek megalakítása a királyhelmeci járás minden szövetkezetében és állami gazdaságában. A méhlegelő létesítése, a vándorlás, a méhészek bérezése stb. mind csak ehhez fűződött és a méhészet fellendítése érdekében történt. Erről Juhász Lajos mérnök, a királyhelmeci gépállomás főagronómusa a következőképpen nyilatkozott: — A méhészek munkanormája másodrendű kérdés. Elsőrendű kötelességünk, hogy megvalósítsuk azokat a feladatokat, amelyeket a párthatározat elénk tűzött. Ez pedig minden mezőgazdasági dolgozó saját érdeke is. Ha járásunk minden szövetkezetében létesítünk méhészetet és a méhekkel irányított beporzást végzünk a repcén és hereféléken, számításom sze'nnt legalább egy mázsával növekszik a hektárhozam magtermésben, ami az egész járásban 1Ö00 000 koronás értéket jelent. Ha a méhektől származó egyéb hasznot nem is veszem számításba, ez az összeg máris egy koronával növelné a munkaegységek értékét minden EFSZ-ben. Juhász elvtárs nem méhész, de nemcsak ő, hanem a többi agronómus is így nyilatkozott. A méhészek pedig iVem úgy A gyűlés határozata 1. A méhészet fontos agrotechnikai tényező. A XI. pártkongresszus és az EFSZ-ek IV. kongresszusa határozata értelmében és államunk mezőgazdasági terve szerint a méheket felhasználjuk a fontos takarmánynövények alapos beporzására Ebből a célból minden EFSZ-ben és állami gazdaságban méhészetet létesítünk oly mértékben, hogy az idegen beporzású növények megtermékenyítéséhez elegendő méhcsalád álljon rendelkezésünkre. A vitázók egy csoportja a gyűlés szünetében, élükön dr. Novacky Kálmán méhésztudós. beszéltek a méhekről, mint egyszerű mézgyűjtőkről, hanem úgy, ahogy NovacLy elvtárs idézte az ismert szovjet méhészeti szakembert, Gubin elvtársat: „A méhek repülő agronómusok.“ A gyűlés eredménye az lett, hogy a királyhelmeci járás minden nagyüzemi gazdaságában az agronómia szolgálatába állítják a méheket. Szoktatás az anyanevelésre szánt fiasításhoz Az anyanevelés eredményének növelésére a petéket jó előre beadják a dajkacsaládnak. A kikelt álcákat ugyanabban a családban mesterséges anyabölcsőkbe áthelyezve neveltetik tovább. Föltevés szerint a méhek így hozzászoknak az idegen fiasítás szagához, vagy pedig maga a fiasítás is átvesz valamit a dajkacsalád szagából, valószínűbb tehát. hogy a méhek szívesen fogadják. Az erlangeni bajor méhészeti intézetben Weiss és Bötthner megvizsgálta a szoktatást. (Erlangenben az álcákat nem mesterséges bölcsőbe, hanem üres mun-2. A keveréktakarmányok termesztésével együtt gondoskodunk a mézelő növények termesztéséről is. A méhlegelők szempontjából külön figyelmet fordítunk az állandóan virágzó takarmányok termesztésére. 3. Az eredményeket a méhészek és az agronómusok szoros együttműködésével érjük el. (Cs) káslép-szalag sejtjeibe helyezik át.) Az első kísérlet alkalmával a családok a szoktatásra beadott fiasításon kívül az álcák áthelyezésekor új álcákat is kapnak. A méhek feltűnően inkább azokat választották anyanevelésre, amelyhez hozzászoktak. A második kísérletkor a családok nem válogathattak. Egy részük előre megkapta a Hasítást, hogy hozzászokhassék, másik részének frissen beadott fiasításból kellett nevelnie. Az életnek ez felel meg. Ilyenkor már nem volt különbség, a méhek egyaránt elfogadták mind a kétféle Hasítást. A naavüzemi méhészet jövője a királvhelmeci járásban
