Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-27 / 42. szám
162 VIRÄGZÖ mezőgazdasAg 1959. május 27. Mesterséges szárítással lényegesen emeljük a széna fehérje- és vitamintartalmát Kísérleti eredmények szerint a lekaszált takarmányfélék, főként a lucerna és lóhere levélpergéses veszteségei gereblyézés, forgatás stb. alkalmával rohamosan emelkednek, ha a takarmány nedvességtartalma 35 — 40 °/o alá sülylyed. Jól tesszük tehát, ha a nedvesség tartalom imént említett határértékéig megfonnyadt takarmányfélékböl mesterséges utószárítással készítünk szénát. Tény, hogy minél gyorsabban végezzük el a lekaszált takarmány mesterséges utószárítását, annál értékesebb szénához jutunk, mert így a veszteségeket (lélegzés, kilúgozás stb. miatt) a ' legkisebbre szorítjuk. Ez a meleglevegös szárítás javára szólna, ám ne felejtsük el, hogy meleglevegös szárításkor körülbelül 1 kg jó barhaszenet kellene fölhasználnunk 4 kg víz elpárologtatására. Nem nehéz elképzelnünk, hogy mennyibe kerülne csak a tüzelő, ha egy mázsa zöldlucernát meleglevegős módszerrel akarnánk megszárítani. Ez az oka, hogy a mezőgazdasági gyakorlatban ez idő szerint inkább a sokkal gazdaságosabb hideglevegős módszert kell előnyben részesítenünk. Amikor hideg levegővel végzünk utószárítást. voltaképpen a levegőnek azt a tulajdonságát hasznosítjuk, hogy leköti és elvonja a vízpárákat a nedvesebb környezetből. A gyakorlatban ez úgy történik, hogy a takarmányon ventillátorral levegőt hajtunk át, amely elvonja a takarmánytól a nedvességet. Utószárítást bármilyen födött térségben végezhetünk, de az a leghelyesebb, ha a szárító eszközöket csűrökben, pajtákban, fészerekben szereljük föl, ahol egyúttala megszárított szénát is tárolhatjuk. A szárító berendezés rácsos padozatból, ventillátorból és légcsatornából áll. A vasból, lécekből vagy a szárítóállványokhoz használt rudakból készített rácsos’ /padozatot körülbelül 30 cm-re állítjuk föl annak a térségnek a padozata fölött, amelyben szárítani szándékszunk. A rácsos padozat lehetőleg 1X2 m-es részekből illesszük össze, s a rudak között 4—5 cm-es hézagokat hagyjunk, amelyeken át a levegő a takarmányhoz jut. Az összerakható padozat előnye, hogy hamar szétszedhetjük, ha a csűrt vagy fészert más célokra akarjuk fölhasználni, önetetéskor viszont a részeket fokozatosan, a feltakarmányozás üteméhez mérten félretehetjük. A rácsos padozat 100 m’-eként körülbelül 50 ilyen részre van szükség, ehhez viszont 2 tömörköbméter rúdfáról kell gondoskodnunk. A vastagabb rudakat hosszában kettévághatjuk. A ventillátor alacsony nyomású, nagy teljesítményű, amelyre körülbelül 4 kilowattos villanymotort szerelünk. Ez mintegy 100 m5-es padozatra elegendő. Lehetőleg napos helyen működtessük a ventillátort, hogy az általa felkavart levegő meleg és száraz legyen. A levegőt légcsatorna irányítja a ventillátortól a rácsos padozat alá. A rúdfából készíthető légcsatorna belső fénytere ne legyen kisebb, mint a ventillátor átlója, hogy a légáram ne törjön meg. A légcsatorna a ventillátortól a padozat felé lejt, s ennek a közepébe torkollik. Ha r\ szárító berendezést előkészítettük. az utós7árításra szánt takarmányt egészben vagy szecskázott állapotban. vagy pedig bálákba sajtolta» rakhatjuk a rácsos padozatra. A 35 — 40 %-os víztartalomra fonnyadt takarmány első rétegét 2 m-es magasságig rakjuk föl, majd ennek megszáradása után az 1,8 m-es második, esetleg az 1,5 m-es harmadik réteget is föltehetjük. A három péteg együtt 5 — 6 m-nél ne emelkedjék magasabbra. A második és harmadik réteg felrakásakor az oldalfalakat legalább 4 m-es magasságig szigeteljük, nehogy a levegő elillanjon. Az utolsó réteg körül az oldalfalakat nem kell szigetelnünk, mert itt a légellenállás már kiegyenlítődik. A deszkából készült oldalfalak szigeteltségét pontos összeszögelésse! biztosítjuk hí nodío rűdfát A rácsos padozat vázlatos rajza a ventillátorral (1) és légcsatornával (2) vagy sodronyhálót használunk, a falakat belülről lemezpapírral, ponyvákkal stb. béleljük ki. Fontos, hogy az egyformán fonnyadt takarmányt egyenletesen rétegezzük fői, mert máskülönben a levegő éppen azokat a pontokat kerüli el, ahol a takarmány a legnyirkosabb. A takarmányt lazán rakjuk föl, s ha fúvókészülékes szénarakodóval dolgozunk, a gép csövét vízszintesen állítsuk be. Az egyengetést villákkal végezzük. További rétegek felrakásakor a már felrétegezett takarmányon deszkapallókat helyezzünk szét, nehogy az anyagot túlzottan összetiporjuk. Ha szecskázott takarmányt rakunk föl, előbb vékonyan szecskázatlan réteget tegyünk a rácsos padozatra, hogy a szecska ne hulljon a rács alá és ne tömje be a légcsatorna torkolatát. A szárítás csupán akkor kifogástalan, ha a takarmányon száraz, meleg levegőt hajtunk át, tehát a ventillátor lehetőleg csak a nappali érákban dolgozzék. Éjjel, amint* tudjuk, a levegő hőmérséklete süllyed és viszonylagos páratartalma egyidejűleg emelkedik. Kedvezőtlen, nyirkos időben vagy éjszaka a ventillátort csak a takarmány erős befülledése esetén járassuk. Hogy íülledt-e a takarmány vagy nem, ezt hőmérővel a felrakott takarmány több pontján és különböző mélységeiben ellenőrizzük. Hőmérő hiányában a befülledést kézzel is észlelhetjük. Verőfényes időben egy takarmányréteg 3 — 5 nap alatt szárad meg, míg esők idején, amikor a napot hetekig sem látjuk, az utószárítás 14 — 20 napig, sőt tovább is tarthat. Ilyen esetben a levegőt egy külön készülékkel valamelyest elő kell melegítenünk. Kísérletek tanúsága szerint egy réteg megszárítása, a levegő előmelegítése nélkül, átlagban 8 — 12 napra terjed. Még annyit, hogy az első rétegbe szánt takarmányt valamivel korábban kaszáljuk, mert így a második rétegbe kerülő anyagot is agrotechnikai határidőben takaríthatjuk be. A rácsos padozat 100 m!-pként 40 %-os víztartalmú takrmányból 200 — 220 mázsát rakhatunk föl, ami 650 — 700 mázsa zöldanyagnak, vagyis 3 — 3,5 hektáros terület hozamának felel meg. Egyébként a ventillátor és villanymotor körülbelül 1500 koronába kerül, a rácsos padozatra és a légcsatornára 100 m’-enként ugyanennyit kell költenünk, úgyhogy az egész berendezés, a ráfordított munka bérével, nem emészt föl többet 5000 koronánál A villanyáram költsége aránylag alacsony, ugyanis a széna mázsájaként 4 korona körül ingadozik. Ezzel szemben a meleglevegős szárítás kiadásai tízszerte nagyobbak. Milyen- a hideglevegősen .szárított széna minősége? Erre a legkedvezőbb választ adhatjuk. Kísérletek szerint a mesterségesen szárított lucerna szárazanyagában az emészthető fehérjék mennyisége 8 — 12 % között mozgott, a karotintartalom pedig 60 milligrammot tett ki, ami lényegesen több, mint amikor a szénát szokásosan szárítjuk. A mesterségesen szárított széna megőrzi zöld színét, s levélpergéses veszteségei jelentéktelenek. Igaz#ugyan, hogy a széna minősége nemcsak a szárítás módjától, hanem a takarmány minőségétől is függ. Selejtes takarmányféleségből még a legtökéletesebb szárítás sem varázsolhat elő elsőrendű szénát. A takarmányfélék mesterséges utószárítása nagyot emelhet a takarmánygazdálkodás színvonalán, tehát ezt a módszert minden Thezőgazdasági üzem figyelmébe ajánljuk. (BL) Mesterségei Mtezérftác fészer alatt
