Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-27 / 42. szám

2 Jzab-ad Földműves 1000. május 27. Egy levél nyomában Újbarsi tanulságok A múltkoriban Üjbarsről (lévai já­rás) kapott sokatmondó levelet a Szabad Földműves szerkesztősége. Régi levelezőnk, Veres Vilmos vetet­te papírra. Levelének mindjárt az elején megállapítja, hogy szövetke­zetük egyike a járásban a leggyön­gébbeknek. A lemaradás okait keres­­ve-kutatva felveti a kérdést: „Miért nem tud ez a csaknem tíz­éves szövetkezet eredményeket fel­mutatni? És nyomban válaszol is: „Nálunk az összefogás, a közös ■ akarat hiányzik. Az előző esztendők során úgy váltogatták a vezetőséget, mint parasztember nyáridöben az inget. A tagok. — tisztelet a csekély kivételnek — csak ímmel-ámmal dolgoznak a közösben, elsőbb nekik a háztáji... így azután nemcsoda, ha egyhelyben topog a szövetkezet.“ Kimentünk Üjbarsra. Amit levelezőnk helyesen látott... Cserhelyi Kamillái, a szövetkezet új és fiatal zootechnikusával járjuk az istállókat... S a tények azt mu­tatják, hogy Veres bácsinak igaza van, amikor azt írja, hogy kettő híján félszáz 16 közül csak tízpár dolgozik A többi pihenésre van kárhoztatva Haszon nélkül pusztítják a szűkös takarmánykészletet a legnagyobb dologidőben. A „nyomós" érv: nem akad tpbb tíz embernél — a mintegy száztagú szövetkezetben — aki a lovakkal bán­ni tudna. Pedig ottjártunkkor is mennyire sürgős volt a cukorrépa (47 hektár; sarabolása, s mindössze négy lóval végezték. „Tíz pár ló elég lenne a gazdaság­ban. Annál is inkább, hogy a szövet­kezet földjeit a gépállomás dolgozza be. És dicséretére legyen mondva: idejébpn és rendesen. Ha a kéttucat­nyi fölösleges lovat pénzzé tennénk — írja Veres bácsi, a szövetkezet segédkönyvelője —, traktorokat ve­hetnénk a helyükbe ... Csakhát öreg hiba, hogy a szövetkezet 3 saját traktora sincs kellően kihasználva.“ Ehhez csak annyit: a 24-25 takar­mánypusztító, de hasznot nem hajtó ló helyett ugyanennyi — két'és fél­ezer literes évi tejhozamú — tehenet tarthatnának. Ez körülbelül hatvan­ezer liter tejtöbbletet jelentene éven­te mind a szövetkezetnek mind a közellátásnak. Mire vezetett a túlzott háztáji? Szószaporítás helyett egy tavalyi eset álljon bizonyságul. Eljött a ló­­heregyüjtés ideje. Ám az előzetes értesítés ellenére csupán heten je­lentek meg a tagok közül. — Ez így nem megy — gondolt egyet a vezető­ség, s — a dolog könyebbik végét megfogva kiadta a tagoknak rész­be... A száz hektárról így csak 6 — 7 vagonra valót takarítottak be a szö­vetkezetnek, egy része a tagok udva­rába vondorolt, a többi meg odave­szett. tönkrement... De téved aki azt hiszi, hogy a ne­hézségek elől meghátráló tisztség­­viselők csak a lóhere begyűjtésénél alkalmazták ezt a „jobban bevált“ módszer.t így tettek a kukoricánál, a burgonyánál is. Miből adódott mindez? Nem más­ból, mint a háztáji gazdálkodásban tótágast állp rendetlenségből. Ugyan­is nemegy tagnak 1 hektárnál is többre rúgott a háztáji földje: A 110-es házszám .alatt lakó Bencs József szántója 63 árat, szőlője 31. rétje pedig 26 árat tesz ki (de még­sem: az utóbbiról nagylelkűen lemon­dott néhány héttel ezelőtt). Ám, Gréger Jakab túltesz rajta. Neki 1.07 ár szántója, 20 ár szőlője és 16 ár kertje van. Grégert nyomon követi Róka Vil­mos: 48 ár szántó, 34 ár szőlő és 35 ár egyéb. Papp András meg féihektár szőlő és 35 ár egyéb föld birtokosa, ami a háztájit illeti. Viszont számtalan olyan tag is akadt ezidáig, akinek egyetlen árnyi háztáji földje nem volt, vagy csak 10 — 15 ár. Most, a közelmúlt napok­ban vágta bele „fejszéjét" ebbe a csomós „fába“ az új vezetőség... De hozzátehetjük. kissé bátortalanul (azaz, csak a félhektáron aluliakét egészítették ki — fél hektárra). így könnyen beleszorulhat a „fejsze“. Egyetlen megoldás segít csak: erő­teljesen rá kell sújtani sulyokkal a „fejszefokra“, hogy a csomót szét­hasítsa .,. Vagyis, a félhektáron felüli földet — mely alapszabályzat-ellenes — mielőbb meg kell vonni a kapzsi tagoktól, hogy az ímmel-ámmal vég­zett közös munkát ne a vezetőség segítse elő; hogy megszilárduljon a munkafegyelem; hogy a széthúzás helyett az összefogás, a közös akarat legyen úrrá a szövetkezetben. Ez az elöbbrejutás, a módosabb, kultúrált élet gazdasági alapja, mely­re bizton építhetnek. ... és ami a levélből kimaradt Nincs olyan, ami a jónál még jobb nem lehetne. Ez mondható Veres bácsi levelére. Mégis, engedje meg, hogy kiegészítse a riporter. Az idei év a fordulat évének ne­vezhető Üjbarson. Pontosabban: a szövetkezet életében. Ugyanis, az év első hónapjaiban minden eddigitől lényegesebb és reménytkeltő változá­sokra került sor. A JNB a konszoli­dációs terv alapján elnököt, agronó­­must, zootechnikust és könyvelőt adott ennek a szövetkezetnek. Ezek­nek a munkáját ugyancsak a JNB dí­jazza. Nagy segítség ez! Főleg a szövet­kezet gazdasági-szervezeti megerősö­dését mozdíthatja elő, éppen a hoz­záértőbb vezetés, munkaszervezés és szakirányítás révén. Ezek az új emberek a haladottabb termelési módszerek hívei. De min­den egészséges és hasznos kezdemé­nyezésük hiábavaló lesz, ha a tagság nem segíti azok megvalósítását. Ezt ne tegyék, mert akkor feneketlen kútba szórják azt a kevés pénzt is (munkaegységenként 5 korona előle­get), amit rendesen, minden hónap­ban kapnak. Ettől sokkal több, a duplája lehet, ha megszilárdítják a munkanormákat, ha belevetik magu­kat a közös munkába, ha ők, maguk siettetik a sertések önetetésének be­vezetését, a 60 férőhelyes szabad­istálló felépítését, a mélyalmozásos, önetetéses baromfinevelést. Hogy azért van tenniakarás, igye­kezet is a tagokban, azt szépen pél­dázza az építkezési csoport dicséret­­remélté munkája. Markovics József vezetésével ez a csoport már sok ezer koronát megtakarított a szövet­kezetnek. Ottjártamkor is néhányszáz baromfi részére készítettek férőhe­lyet nagyon kevés költséggel. Erre a célra egy régi típusú istálló tetőszer­kezetének átépítésekor megmaradt faanyagot használták fel. Más munkaszakaszokon is ehhez hasonló gondolkozásra és tettekre van szükség. Mostpedig hadd zárjam Veres bácsi levelének befejező soraival: „Szövet­kezetünk felvirágzásához, gazdasági megerősödéséhez, a jómódú élet meg­teremtéséhez nálunk is megvannak az adottságok. Ehhez elsősorban az szükséges, hogy vezetők és tagság vállvetve, egyesült erővel munkál­kodjon a tervszabta feladatok telje­sítésén, az önző, kicsinyes egyéni érdekek, a közöny, a lazaság meg­szüntetésén!" Kovács István Szívélyes és baráti légkörben folyt le a csehszlovák és bolgár nép vezetőinek prágai tanácskozása. A hernádgönyűi % fejlődés útján szövetkezet RaaSSBRieBCHBlBlüliBHEBgDI Tavaly még a leggyöngébben mű­­iködő szövetkezetek sorába a hernád­­■ gönyűi szövetkezet (kassai járás) is ! tartozott. Mivel az osztályharcot nem vívták következetesen, az osztályel­lenség erőrekapott, s minden lehető módon akadályozta a szövetkezet fejlődését... Ám a múlt év végén, illetve ez év elején megtörtént a „pálfordulás“ Majoros András — befejezvén az egyéves elnökképző iskolát — haza­került Iglóról a falujába. Nyomban hozzálátott a felvilágosító-nevelő munkához, szervezett, buzdított a hibák eltávolítására. Kirívó hiányos­ságok voltak az állattenyésztésben Ezek kiküszöbölésére mozgósította a szövetkezeti tagokat. Az eredmény: öt fejőgulyást meg­nyert állandó munkára a tehenészet­be; 27 növendékbika hízik, Juhász László a gondos és szakszerű takar­mányozás révén 1 kg-os napi súly­­gyarapodást ér el darabonként, Pa­­lencsár Ferenc és felesége 80 anya­sertést gondoznak: lelkiismeretes munkájuk következtében minden ki­látás megvan arra, hogy anyakocán­ként 14 — 15 darabos malacszaporula­tot is elérhetnek ebben az évben. A hízósertések napi súlygyarapodása 70 dekára tehető Sárosi » Ferenc jóvoltából. Tehát lényeges előrehaladás ta­pasztalható az állattenyésztésben. Olyannyira, hogy szeptember 30-ig eleget akarnak tenni egészévi marha- és sertéshús, a tej- és tojás beadási kötelességüknek. Tíz darab tehén hiányzott a terve­zettből. Ezt úgy oldják meg, hogy a fölösleges teheneket felvásárolják a szövetkezeti tagoktól. Jó termés is mutatkozik az idén. Bíznak abban, hogy a tervezett hek­tárhozamokat elérik. Hozzáfogtak egy szabadistálló épí­téséhez is. A hernádgönyűi EFSZ tehát a fej­lődés útjára tért. Figyelemmel kísér­jük további eredményeiket, melyek eléréséhez erőt, egészséget és sok sikert kívánunk! Iván Sándor, Kassa 370 helyett 429 Pár nappal ezelőtt értékelték a komáromi járásban a szövetkezeti munkaiskolák 1958 —59-es iskolaévét. Az értékelésre összejöttek a szövet­kezetek elnökei, a munkaiskolák ve­zetői, előadói, legjobb hallgatói, hogy értékeljék a közös munka eredmé­nyeit, megvitassák az elmúlt év hiá­nyosságait. A beszámolót Sobota elvtárs, a já­rási mező- és erdőgazdaságügyi szak­osztály vezetője tartotta. Rámutatott azokra a szövetkeze­tekre, amelyekben a hallgatók nem jártak pontosan az előadásokra. Ezek­ben a szövetkezetekben a vezetőség sem törődött a szövetkezeti dolgozók szakmai és politikai fejlettségének fokozásával. A beszámoló után vita következett. A felszólalásokból kitűnt, hogy az Glinka o a kolhozparasztok között A hranovnicai szövetkezetesek május 18-án ünnepelték az EFSZ megalaku­lásának 10. évfordulóját. Jogos volt az öröm, a lelkesedés, mert a tízéves szövetkezet kiváló eredményekről számolhat be. Például a sertéstenyé­szetben mind a hústermelésben, mind a létszámban, úgyszintén a malac­elválasztás terén már elérték az 1960- ra tervezett színvonalat. Kitüntetettek Május 16-án gyűltek össze a kassai kerület erdő- és mezőgazdasági dol­gozói. Az ünnepi aktíván több mint 230-an vettek részt, melyen a KNB elnöke, Holeva elvtárs átadta a kerü­leti „Szocialista Mezőgazdaság kiváló dolgozói" kitüntetést. Hatvanhárom dolgozó pedig a köztársasági elnök kitüntetésének boldog tulajdonosa lett. Állami kitüntetést kapott a mlyni­­ca-i szövetkezet sertésgondozója. Borka József, aki 16 anyakocától át­lag 20,3, és Strigner Zsuzsa, aki 12 malacot választott el egy-egy anya­kocától. A kitüntetettek vállalták, hogy a jö­vőben még nagyobb odaadással dol­goznak majd, s nagy segítségét nyúj­tanak a Kerületi Nemzeti Bizottság­nak a községek szocializálásában. Bohus Nemcek Olga Gorcsajeva még a tanítókép­zőben eltervezte, hogy tanulmányai befejezése után visszatér falujába, s ott rövid időn belül megszeretteti majd a klasszikus zenét. Azt remél­te, hogy Szandogoriban, ebben a fél­reeső Kosztroma tartományi faluban ahol még a mozikaraván is aránylag ritka vendég, az emberek nagytöbb­sége örömmel fogadja majd kezde­ményezését. ... Három év telt el azóta. S most a művelődési otthonban összegyűlt nagyszámú közönség figyelmesen hallgatja Olga Gorjacseva hegedű­szólóit, együtt él a zene minden szépségével. És szemmel láthatóan gyönyörködtetik a zenemüvek azt a jónéhány embert is, aki alig három évvel ezelőtt nemtetszését azzal fe­jezte ki, hogy a szünetben egysze­rűen hazaballagott a hangverseny­ről.- Kezdetben nagyon elkeserített a sikertelenség - meséli Olga Gor­jacseva — s bizony a művelődési otthon vezető bizottságának a tá­mogatása nélkül egymagám nehezen tudtam volna valóra váltani tervei­met. Egyik barátnőm azzal vígasz­talt, hogy például Wagnert a zenei­leg művelt közönség jelentős része sem értette kezdetben; meg hogy az ifjú Saljapint annak idején nem vet­ték be az iskolai énekarba. mert „nem volt megfelelő adottsága“!... De az igazi segítség mégiscsak az volt, amikor az első, sikertelen zene­­est után, munkatársaim segítettek megtalálni azt az utat, amelyen az egyszerű embereket is sikerült kö­zelebb vinnem a klasszikus zenéhez A hangversenyt követő alapos vita után mintegy önmagától bontako­zott ki néhány egyszerű következ­tetés. A nehéz zenéhez - az út is nehéz. Évek kitartó munkájára van szükség ahhoz, hogy a klasszikus zenét megkedvéltessük ... Az egyszerű melodikus dallamokat az emberek szívesen hallgatják. Nos a klasszikus zenében is szép számmal találhatunk ilyent. Talán ezekkel kellene kezdenünk!.. Meg aztán: nagyon kevesen értik, hogy a szerző művében milyen gon­dolatokat, érzéseket mond el. Talán azzal kezdhetnék az érdeklődés fel­keltését, hogy megismertetnök a bemutatásra kerülő zenemű megírá­sának történetét, vagy a zeneszerző életét? Vagy még jobb: a kettőt együtt! Hiszen a művész élete és alkotása egymástól elválaszthat at lan ... Beszélgetve a zeneszerzők ról, valaki felvetette, hogy Szando­­goritól nem messze van Szuszanyinó - Glinka egyik operahősének szülő­faluja. Ez is fokozhatja a közönség érdeklődését . .. Az első zenével illusztrált-előadás Glinkáról és Iván Szuszanyin című operájáról szólt. Glinkáról és korá­ról, valamint az opera cselekményé­ről és a Szuszanyinöban született opera-hősről mesélve Olga Gorjacse­va kellemes meglepődéssel vette ész­re, hogy a közönség feszült figye lemmel hallgatja előadását. És az érdeklődés ezúttal az operarészletek előadásakor nem hiányzott. Hiszen a mazurka, például, már nem jelen­tett valami elvont zenét, az előadás lehetőséget nyújtott a hallgatóké zönségnek, hogy elképzelje a bált a lengyel vár udvarán .. . A rendszeresen megtartott zene esték egyre több részvevőt vonzot­tak. Akadtak persze, akik szíveseb ben hallgatók az érdekes előadást, mint a zeneszámokat... A? egyik előadás után a hallgatóság közül valaki megjegyezte: a klasszikus zene sokkal gyorsabban tért hódíta­na, ha a zenemüveket nem csupán hegedűvel, hanem egy egész szim­­fónikus zenekarral szólaltatnák meg. Sajnos, - tette hozzá a felszólaló- erre Szandogoriban nincs lehető­ség. A gondolat azonban újabb ötletet váltott ki.- Meglesz a szimfonikus zenekar.'- jelentette ki Gorjacseva. Bizony eddig is gondolhattunk volna erre'. A következő zeneesten gramofon lemezekről elhangzottak a zongorá­nak, a hárfának, a hegedűknek és más hangszereknek akkordjai. És a hallgatók előtt mintegy megelevene­dett a Lárinéknál rendezett bál, el­képzelték a Fekete-tenger partján virágzó csodálatos kertet. Lassan­ként érteni kezdték Csajkovszkij, Muszorgszkij és Rimszkij-Korszakon érzéseit, gondolatait... A művelődési otthonban az ének­karon kívül ma már zene-tanuló kör is működik, kottából játszanak a fia-, tál műkedvelők. Közülük a legfiata­labb, a szerfölött tehetséges Pavel Bikov zeneiskolába készül. Ö a jövő nagy ígérete. Olga Gorjacseva nemrég rátért a szovjet zeneszerzők életének és mű­veinek ismertetésére. És a művelődési otthonban a kol hozparasztok egyre fokozódó érdek lödéssel várják az érdekes, tanulsá gos előadásokat és a hódító- útjára elindult klasszikus zenét... -rt Az SZMI legjobb hallgatói iskolában elsajátított tapasztalatok helyes alkalmazásával többet és gaz­daságosabban lehet termelni. Bizo­nyítja ezt az is, hogy a gadóci EFSZ vezetősége Sztancsek elvtárssal, az EFSZ elnökével az élen, megalakítot­ták — járásunkban az első — barom­fitenyésztés érdekkörét. A szövet­kezet dolgozóinak módjukban ál! tu­dásukat fokozni, ami természetesen a még jobb eredmények eléréséhez is hozzájárul. Az 1958 —59-es iskolai évben a ter­vezett 370 szövetkezeti tag . helyett 429 látogatta a szövetkezeti munka­iskolát. Az érdekkörök hallgatóinak száma 171 volt. Érdekköröket azokban a községekben létesítettünk, ahol az EFSZ tagsága elvégezte a szövetke­zeti munkaiskola harmadik évfolya­mát. Ilyenek voltak: Guta, Komárom és még néhány község. A vita után a legjobb hallgatók, előadók és vezetők megjutalmazása következett. Jókai K., Komárom ★ ★ ★ ♦ A drásovi EFSZ-nek a silókuko­ricatermesztési versenyfelhívását a brnói kerület 248 szövetkezete már elfogadta. Ez a versenyfelhívás az EFSZ-ek IV, országos kongresszusá­nak határozata szellemében született. (es) HELYREIGAZÍTÁS Lapunk 41. számának harmadik ol­dalán „Izmosodik a kővári EFSZ" című cikkbe technikai okokból hiba csú­szott be. Az írás helyesen így kezdő­dik: „Alig két éves a kővári EFSZ, s örömmel mondhatjuk, Ijogy a kékkői járásban az elsők között' emlegetik szövetkezetünket...“

Next

/
Thumbnails
Contents