Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-27 / 42. szám
örökségért A MEZŐ- ES ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1959. május 27. X. évfolyam, 42. sz&m. A takarmányalap biztosítása elsődleges feladatunk Ma, amikor mezőgazdaságunk fejlesztéséről olyan sokat beszélünk, érdemes megvizsgálni nagyüzemi mezőgazdaságunk egyik legfontosabb kulcsproblémáját, a takarmánykérdést. Nagyüzemi mezőgazdaságaink többsége évek hosszú során már saját sorsán tapasztalhatta, hogy mind a termelési, mind a pénzügyi terv teljesítésében, valamint az üzem gazdasági megszilárdításában milyen döntő szerepe van az elegendő és jó minőségű takarmányalapnak. Mert hiába emelnénk az állatállomány számát, ha hozzámérten nem gondoskodnánk a takarmányalapról s azt drága pénzen kellene vásárolni. Legtöbb EFSZ-ünk és állami gazdaságunk már az elmúlt évben jelentős lépést tett az évelő takarmányok vetésterületének kibővítésére. S ahol a fehérjedús évelő takarmányok mellett a nagytömeget adó silótakarmányokról sem feledkeztek meg, ott már most is meglátszik az eredmény. Nem véletlen például a hodyi EFSZ 9 literen felüli fejési átlaga. A jó példák arra buzdítanak, hogy az eddiginél többet törődjünk a takarmánykérdés helyes megoldásával. Az elmúlt években a legnagyobb hiány a szemestakarmpnyokban mutatkozott. Ebben az évben — remélhetőleg — ezen a szakaszon is döntő változás várható, hiszen cnakne-' minden szövetkezetünkben jópár hektárral bővült a szemeskukorica vetésterülete. A hektárhozamok emelkedésére is számíthatunk. A múlt évvel szemben jelentősen emelkedett a silókukorica, főképp a tejesérésben silózásra szánt kukorica vetésterülete. Ennek ellenére ennél a kérdésnél még meg kell állnunk, hiszen országos méretben az itt-ott mutatkozó jó eredmények ellenére is nagy a lemaradás. eddig mutatkozó javulás tehát nem tehet bennünket elégedetté, elbizakodottá. Mert egy-egy számos állatra átszámolva takarmánytermelésünk növekedése nem sokkal haladja túl az előző évi mennyiséget. Mi tehát a teendő? Legfontosabb a meglevő takarmányok betakarításának jó megszervezése. A fel nem etetett őszi keverékek silózásának ideje már lejárt. Mégsem mondhatjuk, hogy ezen a téren minden rendben van, mert országjárás közben még sok helyen láthatjuk, hogy lábon áll és napról napra öregszik, értéktelenedik a rozsos-bükköny, vagy egyéb eszi keverék. Pedig helyükön már a másodvetésnek kellene zöldelni. Lassan a tavaszi keverékek silózása is időszerűvé válik. Ha ezeken a területeken idejében elvégezzük a betakarítást és másodvetést, még sok hektárral, egyegy számos állatra számítva még jó pár mázsával növelhetjük a takarmányalapot. Főképp a tejesérésű silókukorica vetésterületének kiszélesítésével. Az e téren kínálkozó nagy lehetőségeket vétek lenne ki nem használni. Már javában folyik a herefélék betakarítása. Napjainkban az időjárás nem a legjobban kedvez e nagyfontosságú munkának. Sürgős és fontos tehát, hogy keressük a módot a minél gyorsabb és minél gazdaságosabb be-| takarításra. A szövetkezetek gazda-, sági megszilárdításának egyik alapfeltétele ez. Mégis mit látunk? Hatalmas táblákon rendre kaszált here j fekszik a földön, lúgozza, földdel po- \ rozza, levelétől megtépázza az eső és í a kiváló minőségű zöldanyagból közepes, sőt sok esetben csak gyenge takarmányt szárítunk, s takarítunk be. Pedig szárítóállványokkal is jelentősen csökkenthetnénk a veszteségeket. Még jobb lenne a ventilátor- : ral, illetve levegővel való szárítás. Ilyen berendezésünk azonban még kórok van. De állvány készítésére alkalmas faanyag, esetleg hófogódeszka mindenütt van. Az a kis gondoskodás, többletmunka, helyes szervezés mind a tej, mind a hústermelés ter£n százezreket hozhat földműveseinknek. Az is eredményesen elősegítheti a takarmányprobléma megoldását, ha agronómusaink a többéves takarmányok betakarításának idején nem feledkeznek meg a trágyaleves öntözésről. Már ahhoz sincs messze az idő, hogy szükség lesz a tarlótakarmányok vezetéséhez való jó felkészülésre. Általában elmondhatjuk: a múlt évivel szemben eredményes lépést tettünk előre mezőgazdaságunk döntő fordulatának eléréséhez, ezen belül a takarmánykérdés megoldásához.1 örvendetes dolog az, hogy lényegesen növekedett a szemre termesztett kukorica vetésterülete. A tejesérésben silózásra szánt kukorica vetésterülete nemcsak duplájára, hanem többszörösére is növekedett. A perbenyíki, nagykaposi és még jónéhány szövetkezetben a földterületnek több mint 20 %-án hereféléket termelnek. Ha az eddigi emelkedési tempót nemcsak megtartjuk, hanem még fokozni is tudjuk, akkor az elkövetkezendő esztendőkben már nem lesz az ideihez hasonlóan komoly nemzetgazdasági probléma a húsellátás, és a magasabb termelés a szövetkezetek gazdasági megszilárdulását is magával hozza. A takarmánykérdés megoldásához tehát tegyünk meg minden tőlünk telhetőt, merthisz ez mindanynyiunk ügye. Főként a napokban dől el, milyenek lesznek a cukorrépa, a kukorica és a többi kapásnövények hektárhozamai, és hogy elegendő takarmányunk lesz-e a gazdasági állatok számára. Ilyen kérdésekre vártunk a feleletet, amikor felhívtuk a diőspatonyi szövetkezetei. A drót másik végén Bíró elvtárs, a szövetkezet könyvelője jelentkezett. — Hogyan állnak a cukorrépa sarabolásával? — Az időjárás többször akadályoz munkánkban, azonban kihasználjuk a jó időt. Rövidesen befejezzük a harmadszori sarabolást is. — Sürget a kukorica sarabolása is. A szövetkezet tagjai itt milyen eredményeket érnek el? — A jövő héten már a 215 hektár kukorica kapálását kezdjük. — Mi a helyzet az őszi keverékek betakarítása és a másodnövények vetése körül? — Teljes ütemben folyik az őszi keverékek silőzása, mely után 65 hektárba másodnövényt vetünk. Ezzel is biztosítjuk a takarmányt állatainknak. Már suttyó koromban megtanultam, a nadrágszíj nem jó, nem egészséges, elszorítja belsőnk működését, aki viseli, rabságot érez. A földek is, ha nadrágszíjnyiak, késleltetik a fejlődő létet, addig hasogatták apák, fiák, már mezsgyékből állnak vidékek s nem teremnek mást, kórót, gyomot, testvérviszályt, port meg dorongot;:. Most a történelem a bénító-sok nadrágszíj-földbcl mintha ostort fonna s a kényszerűség országos erejével csördít a tétovákra: induljatok a HATÁRTALANSÁG mezejére, hol találkozástoktól nemcsak a maradiság semmisül meg, hanem egy új kor pitymállása szól s lelkesen lobogtatják magukat fiaink: mibennünk már egymásra lel a gép, erő, hit, tudás: az Ember, s isteni lehetőségek születnek, mert együttesen hódítjuk meg a mérhetetlent, mint örökséget. BAKŐ JÓZSEF-£ Bolgár vendégeink baráti látogatása Hatalmas tömeg üdvözölte a kedves vendégeket. Szombaton, május 23-án a Csehszlovákiában tartózkodó bolgár pártós kormányküldöttség baráti látogatásra Szlovákiába érkezett. A bratislavai főpályaudvaron az összegyűlt A Plzeni V. I. Lenin Üzem századik évfordulója alkalmából kiállítás nyílt meg. „Száz év a technikai haladás szolgálatában“ jelszót olvashatjuk a bejárat felett. Képünkön a kiállítás első részlege, amelynek konstrukciója gyárcsarnokot jelképez. A háromszög-alakú nyilakon a gyár köralakú, világszerte ismert jelvénye, alatta pedig a jubileum évszámai láthatók. Naponta- több mint négyezer érdeklődő nyer betekintést a gyár életébe. tömeg előtt K. Bacílek elvtárs, az SZLKP első titkára üdvözölte a küldöttséget, melyet Todor Zsivkov, Bolgária Kommunista Pártja Központi Bizottságának első titkára vezet. Ezután vendégeink a Megbízottak Testületének épületébe mentek, ahol az SZLKP KB, a Szlovák Nemzeti Tanács és a Nemzeti Front l&pviselöivel találkoztak. Az ünnepi fogadtatás után a küldöttség megkoszorúzta a Szlovák Nemzeti Felkelésben elesett bolgár partizánok emlékművét. A Nemzeti Front tagjainak kíséretében meglátogatták Bratislava nevezetességeit, a város nagyarányú építkezéseit, amelyről igen elismerően nyilatkoztak. Mindenütt, amerre csak kedves vendégeink jártak, forró szeretet és lelkesedés fogadta őket. ♦ Négy meliorációs szövetkezet alakult az utóbbi hetekben a dunaszerdahelyi járásban Bős, Nagylúcs, Felbár és Baka központokkal. Körülbelül 3500 hektár vizenyős terület válik munkájuk nyomán termővé, (ki) ♦ Az ozsgyánl EFSZ-ben az idén először próbálkoznak öntözéses növénytermeléssel. Szükség szerint egy hektár cukorrépát, 4 hektár vörösherét és 3 hektár rétet öntöznek majd. (nj) Most van a tavaszi munkák dandárja. Az összegyülemlett sokféle dolog rugalmas szervezőmunkát kíván. Egyik legfőbb és legsürgősebb teendő: a takarmánybetakarítás. Az előző évek tapasztalataiból tudjuk, hogy az „ej, ráérünk arra még“ sok-sok kellematlenséget okozott, a bőséges takarmányalap biztosítása csorbát szenvedett. Ám, ha a mezőgazdasági üzemek erejüket felmérve, idejében segítségül hívták volna a védnökségi üzemet, a nemzeti bizottságot, a takarmányt nem szapulta volna ki az eső, fedél alá került volna, vagy a kazalozásra is-több gondot fordíthattak volna. Tároljuk tehát takarmányunkat szakszerűen és gondosan, hogy az még ne rothadjon! A másik legsürgősebb teendő: a növényápolás és a növényvédelem. A május 22-i jelentés alapján még 10 százaléka egyelésre várt a cukorrépának. Jobban szorít a „csizma" azonban a második kapálásnál (12,5 százalék), de méginkább a trágyalevezés körül; a vetésterületnek csak 5,5 százaléka kapott ezidáig trágyalevezést. Továbbá a levéltetű elleni védekezés sem tűr halasztást. Ugyanis a feltételezett 1228 hektárból ezdáig csak 104 hektáron végeztek ilyen irányú munkát. A harmadik fő időszerű teendő: az aratásra való alapos felkészülés. Sürgetni kell a gépjavítást — ott, ahol ezzel lemaradtak —, s a kombájnos aratással számolva biztosítani kell a szállító- és szárító gépeket és eszközöket. Nagytakarításra van szükség a gabonaraktárakban is. Ne hagyjuk ezt a munkát sem a „körmünkre égni“. -karcek Péter, a tornád ÁG deáki részlegének vezetője a silókombájn zúgását túlharsogva újságolja: — Összesen 35 hektáron termeltünk öszikeveréket. Tíz hektárról nyert terményt, mint zöldtakarmányt megetettünk, a többit öt hektár kivételével - ezt magnak hagyjuk — lesilózzuk. Az érdekesség kedvéért megjegyezhetjük azt is, hogy május 4-én kezdték az ószikeverék etetését, amikor 150—160 mázsát takarítottak be egy hektár területről. Később 205 mázsát értek el, és ahol most dolgoznak - amit már silózásra vágnak — 240 mázsa az átlag hektárhozam. — Ezek szerint lesz mit enni az állatoknak — jordulok Eiala István bácsihoz, a gazdaság régi dolgozójához. — Enni? — tekint rám olyan különösen, mintha megsértettem volna és röviden csak ennyit válaszol: — A rossz termés éveiben is volt elég takarmányunk, nemegyszer ki«■■■■■■■■BauBBaMBaBBBBKgsigaaMHMHBcaHBnaHr Lesz elég takarmány... segítettünk más birtokokat. Hát most ne lenne, amikor arra megvannak a teltételek?... Talán sokak előtt ez érthetetlen. Ugyanakkor a titok egyszerű. - Kern hagyták a földet -parlagon. A múltban is úgy cselekedtek, mint most, amikor Flaska József és Száz Imre traktorosok felváltva dolgoznak. Traktorukkal egyikük nappal a silókombájnt húzatja, a másik éjszaka felszántja a talajt, és a következő nap jönnek a társak, akik elvetik a másodnövényeket: tejesérésre szánt silókukoricát. Ritkaság az olyan eset, amikor a föld egy napnál tovább meddőn maradna. Nyárutólján, ősszel, aztán ismét telnek a silógödrök és télire van elég takarmány. Könnyű ezt így hamarjában elmondani, de megtenni már nehezebb — akadnak egyesek, akik ezzel az ellenvetéssel érvelnek. Ám nehogy azt higyjük, hogy a deákiák nehézség nélkül végzik, amit tesznek. U gyanis a kisteljesítményű silókombájnok nem felelnek meg a fokozott igényeknek. Ugyanúgy nem rendelkeznek azzal a gépkocsoporttal, sem, amely tárcsás boronából és vetőgépből áll. Ezek hiányában perszg több a munka, nagyobbak a kiadások. Mindezt ők is tudják. Nem ismeretlen előttük, hogy mit jelent az, amikor egy gazdaság takarmány hiányban szenved. Ezért vállalják szívesen a fáradtságot. Munkájuk gyümölcsét — hogy lesz elég takarmány - a jövőben tudjuk majd igazán értékelni, mert ahol takarmány van, onnan nem hiányzik majd a tej és a hús sem. -szk-A szocialista faluén
