Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-24 / 41. szám
6 Jrstmcf Földműves Mi újság Géniben? ♦ A szovjet küldöttség új javaslatot tett a német békeszerződés megkötésére ♦ A nyugati hatalmak továbbra is akadályozzák az értekezlet munkáját ♦ Dr. Bolz, az NDK külügyminiszterének felszólalása. A külügyminiszterek genfi értekezletének másik heti munkájában az egyes küldöttek újra előterjesztették kormányaik álláspontját. A. Gromiko, a szovjet küldöttség vezetője megállapította, hogy a nyugati álláspont eddig semmi újat nem hozott az első „kipakolás“ kezdetétől. A szovjet küldött rámutatott, hogy a nyugati javaslatok a német békeszerződést és a berlini kérdést Németország egyesítésének feltételéhez kötik, ezzel irreálissá teszik a tervet. Ez a terv csak az NSZK azon szélsőséges terveinek kedvez, amely továbbra is ki akarná zárni az időszerű kérdésekről való megegyezés lehetőségét és meggátolni a nemzetközi feszültség enyhülését. A jelenlegi körülmények közepette — folytatta Gromiko — csak a két német állam közötti megállapodás alapján jöhet létre az egységes Németország. A nyugati javaslatoknak arra a részére vonatkozólag, hogy ún. „szabad választásokkal“ kell egyesíteni a két német államot, Gromiko ezt felelte: „Nem ellenezzük a választásokat, de e kérdést a németeknek, az NDK-nak és az NSZK-nak kell megoldani, mindenféle beavatkozás nélkül. Végül Gromiko annak a reményének adott kifejezést, hogy az USA, Nagy-Británia és Franciaország kormányai ésszerűbb álláspontra helyezkednek Uszítás hazánk ellen a bécsi szudétanémet-napok margójára Mikor a világ népei nagy bizalommal tekintenék a nagyhatalmak genfi tanácskozásaira, a szomszédos „független“ Ausztriában e£|y újabb bizonyítékát látjuk a német militarizmus békeellenes, elsősorban hazánk elleni előretörésének. Május 16-án ugyanis az osztrák kormány kegyes hozzájárulásával megrendezték az ún. szudétanémet-napokat, a háború után Csehszlovákiából Nyugat-Németországba és Ausztriába áttelepített németek revansiszta „honfitársi egyesületei“ tagjainak négynapos kongresszusát. Az előkészületek során úgy tűntették fel a dolgot, hogy csupán kulturális jellegű összejövetelről lesz szó. Azonban már az első napon bebizonyosodott, hogy jól megszervezett politikai ügy, amely a csehszlovák és lengyel néppel szembeni fenyegető tüntetésekbe csapott át. Teljesen érthetetlen ezzel kapcsolatban az osztrák kormány magatartása, amely a békeszerződés megkötésében vállalt kötelezettségei, valamint a függetlenségi politikai követelményei ellenére helyt adott egy ilyen uszító propaganda-akció megszervezésére. Nem kevésbé furcsa az sem, hogy az ünnepi szónokok között ott volt J. Raab osztrák szövetségi kancellár is. Az értekezlet fő szónoka Lodgman von Auen, a náci-rendőrség egykori őrnagya volt, aki követelte, hogy jóvá kell tenni a németek kiűzését“. A csehszlovák kormány jegyzéke A Csehszlovák Köztársaság kormánya május 20-án tiltakozó jegyzéket küldött Ausztriának, az ún. szudétanémet-napokkal kapcsolatban. A jegyzékben a csehszlovák kormány aggodalmának ad kifejezést a Német Szövetségi Köztársaságtól befolyásolt különféle neonácista és revansiszta szervezetek aktivitása következtében. Az ún. szudétanémet-napok célja — hangzik a nyilatkozat — nem volt csupán az, hogy részvevői a Csehszlovák állam területi egysége ellen irányuló követelményeket támasszanak, durván sértegessék Csehszlovákia népét, hanem támadták a háború után megkötött egyezményeket is, amelyek arra voltak hivatva, hogy lehetetlenné tegyék a német imperializmus célkitűzéseinek ismételt érvényre jutásét. A Csehszlovák köztársaság kormánya kijelenti — fejeződik be az osztrák kormányhoz intézett tiltakozó jegyzék —, hogy az osztrák kormányt terheli a felelősség a nemzetközi feszültség enyhítése ellen irányuló ezen revansiszta maniíesztáció kérdésében tanúsított magatartásának következményeiért. az értekezlet előtt álló rendkívül bonyolult kérdések megoldásában. A keddi ülésen felszólalt dr. Bolz, az NDK küldöttségének vezetője, aki a két német állam képviselőjének közös tárgyalások útján való megegyezése mellett szállt síkra. Németország egyesítése a német nép ügye — mondotta. Sajnálatát fejezte ki, hogy a három nyugati nagyhatalom terve nem veszi figyelembe az önálló fejlődés tízéves útját megtett két német állam helyzetét, továbbra is kitartanak a bonni vezetők által diktált politikájukban. Továbbra is a genfi külügyminiszteri értekezlet a világpolitikai események csúcspontja. Valamennyi munkahelyen, gyárakban és földeken egyaránt ez foglalkoztatja az emberek százezreit. E nagy jelentőségű esemény mellett mégis kiemelkedik Hruscsov elvtárs válasza Eisenhower elnök és Macmillan miniszterelnök május 5-i, illetve május 6-i üzenetére, amely a nukleáris fegyverkísérletek beszüntetésének kérdésével foglalkozik. A szovjet miniszterelnök válaszában I foglalkozik a robbantások ellenőrzésével vonatkozó lehetőséggel és rámutat, hogy évente lehetne bizonyos számú elleenőrzést végezni az atomhatalmak területén, amennyiben az ellenőrző-állomások készülékei robbantásokról tanúskodnának. Ezzel Hruscsov elvtárs újabb bizonyítékát adta a szovjet nép és kormánya elhatározásának az atom- és hidrogénfegyverkísérletek mielőbbi beszüntetésére vonatkozólag. A német nép elszánt békeakaratát tolmácsolta Walter Ulbricht, Németország Szocialista Egységpártja első titkára, aki meghívta Herter amerikai államtitkárt, látogasson el a Német Demokratikus Köztársaságba és a helyszínen győződjék meg a potsdani egyezmény érvényesítéséről. Hangsúlyozta, hogy Herter látogatása cáfolaj volna mindazokra a megtévesztő nyugat-német hírforrásokra, amelyek álalndóan hamis képet adnak az NDK helyzetéről. A szocialista tábor egyre jobban kibontakozó gazdasági együttműködéséről győződtünk meg az, elmúlt napokban Tiranában véget ért Kölcsönös Gazdasági Segítség Tanácsának 11. ülésszaka után. Nemzetközi Lenin-Békedíjjal tüntették ki Hruscsov elvtársat Május 16-án nyújtották át Moszkvában, a Kreml-palotában, N. S. Hruscsov elvtársnak a népek közötti béke és barátság megszilárdításáért végzett kimagasló munkássága elismeréséül a Nemzetközi Lenin-Békedíj aranyérmét. Az ünnepi aktuson megjelentek a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának tagjai, a kormány vezetői, a szovjet társadalom kiváló dolgozói, valamint külföldi vendégek is. Az ünnepeltet Skobelcin akadémikus, a Nemzetközi Lenin-Békedíj Bizottságának elnöke köszöntötte, aki elmondotta, hogy Hruscsov elvtárs a szovjet állam felvirágzásáért, a kommunizmus végső győzelméért, valamint a nemzetek közötti béke és barátság megteremtéséért folyó harcban tanúsított áldozatkész munkájáért érdemelte ki e magas kitüntetést. A külföldi vendégek közül többek között Kuo Mo-zso, a Kínai Tudományos Akadémia elnöke és Eugénie Cotton asszony, a Nemzetközi Demokratikus Nőszövetség elnöke fejezték ki fórró jókívánságaikat Hruscsov elvtárs kitüntetése alkalmából. A jelenlevők lelkes éljenzése mellett ezután Hruscsov elvtárs emelkedett szólásra. Bevezetőül köszönetét mondott a magas kitüntetésért és a felszólalóknak az elismerő szavaikért. Tisztában vagyok azzal — mondotta -, hogy a kitüntetés nem csupán személyemnek szól, hanem annak a nagyarányú közreműködésnek is, amellyel a szovjet nép a béke ügyének győzelmét segíti elő. Minden tevékenységem — jelentette ki Hruscsov elvtárs — a Szovjetunió népe, a Szovjet Kommunista Párt akaratát fejezi ki. A békéért folytatott harc — legszentebb kötelességünk A béke és barátság lenini eszméjének törhetetlen hívei vagyunk — jelentette ki az államfő -, majd így folytatta: Minél nagyobb a Szovjetunió és a béketábor ereje, annál nagyobb a háború elkerülésének lehetősége. Felszólalásában szólt a kapitalista világ népeinek' nag^ felelősségéről az új háború megakadályozásában. Áz amerikai, angol, francia, német. japán és a többi nemzetek körében egyre nő a béke híveinek tábora. Mindent megteszünk, — hangoztatta Hruscsov elvtárs —, hogy Bánréti kezet nyújtsunk ezeknek a népeknek, és közös erővel megakadályozzuk egy új világégés lehetőséget. A genfi értekezletről szólva a kormányfő többek között a következőket mondotta: Az egész világ figyelni,? erre az értekezletre irányul, amely Hruscsov elvtárs átveszi a Nemzetközi Lenin-Békedíj kitüntetést. nagyban előmozdíthatná a vitás nem; zetközi kérdések mielőbbi megoldá'sát. A nyugati hatalmaknak előterjesztett „csomag-terve“ azonban nem más, mint a „hidegháború" és az „erőpolitika“ megvalósításának tervei. A nyugati tervek értelmi szerzője nincs jelen, de árnyéka ott van. Ez az árnyék Adenauer árnyéka. A nyugati világ címére a következő kijelentést tette: Már több ízben mondtuk, hogy jöjjetek versenyezni békés, gazdasági úton, olyan politika megvalósításában, amely a legjobban megfelel a nemzetek vágyainak. Azt kívánjuk, hogy a háborút a nemzetek életéből örök időkre kizárjuk, mint az államok közötti vitás kérdések megoldásának eszközét. Befejezésül Hruscsov elvtárs rr.égegyszer köszönetét mondott a kitüntetésért és biztosította a jelenlevőket: minden erőt kifejtek annak érdekében, hogy továbbra is lankadatlanul harcoljak a nemzetek békéjének és biztonságának megszilárdításáért. Németország háború utáni problémái Közel másfél évtizede annak, hogy véget ért a pusztító világháború, amely a történelemben eddig nem ismert anyagi áldozatokat és emberi életet követelt. A körülmények már mindenki előtt ismertek: 1933-ban, Hitler uralomra jutásának kezdetétől egy pillanatig sem volt kétséges, hogy az egyre erősödő német imperializmus világuralomra tör. A müncheni árulás hazánk ellen, Ausztria erőszakos megszállása, egyegy lépés volt azon az úton, amely végül is katasztrófába sodorta a világot. Hitler világuralmi tervei nem sikerültek. A fasiszta fénevad leverésé után - melyben a Szovjetuniónak jutott az oroszlánrész —, a győztes hatalmak ünnepélyesen megegyeztek, hogy felszámolják a militarizmust, a fasiszta elemek további működését, valamint demokratikus és zatosan szegik meg az akkor vállalt kötelezettségeiket. Nézzük azonban a valóságot. Németország ügye még a mai napig sem oldódott meg. A Szóvjetunió által megszállt területen létrejött az önálló Német Demokratikus Köztársaság, amely a Németország Szocialista Egység-Pártja vezetésével, a német munkásosztály gazdag forradalmi hagyományaira támaszkodva, egy új társadalmi rendszer felépítéséhez fogott hozzá. Ezzel szemben a másik oldalon a nyugati hatalmak hozzájárulásával e német nép életében. Demokratikus alapokon épülő, gazdaságilag és kulturálisan erősen fellendülő országépítés az egyik oldalon, míg a másik oldalon a szövetségi Németországban egy új háborúra való előkészítés gondolata a bonni vezetők politikájának tartalma. Ezért a fejlődésért természetesen nem a nyugat-német munkásosztály a felelős, hanem a német nép érdekeit egyáltalán nem képviselő bonni poiitikusok, akik az amerikai imperializmus hű kiszolgálói Európában. A valóság tehát ez: a volt Németország területén ma két önálló állam van, teljesen különálló szociális és gazdasági rendszerrel, valamint kül- és belpolitikai iránnyal. A nyugat-német imperializmus egyre fenyegetőbb politikai állásfoglalása a szocialista táborral szemben, elsősorban Csehszlovákiával és Lengyelországgal szembeni nyílt területi követelései, napjainkban is nyugtalanító helyzet teremt a békére vágyó világnak. De vajon ki a felelős ezért az állapotért? Egyedül az amerikai imperializmus és európai szekértolóinak gyalázatos mesterkedése, mellyel újból fegyvert adnak a fasiszta háborús bűnösök kezébe, afcik már egyszer népeink vérével festették pirosra a folyamok vizét. A nyugati hatalmak a párizsi egyezmények megkötésével — amelyek a nyugat-német hadsereg atombombákkal való felszerelését engedélyezik — tulajdonképpen azt a Németországot vették be a szocialista tábor ellen irányuló szövetségükbe, amelynek még máig sincs békeszerződése. Ezzel uj fekély támad Európa testén. De még tovább sorolhatnánk azokat az érveket, amelyek bizonyítják, hogy a Nyugat politikai célja Adenauer Németországával: háborús tűzfészekké szervezni a szocialista tábor, elsősorban a Szovjetunió elleni támadásban. Nézzük azonban az érem másik oldalát. A közelmúltban fennállásának tizedik évfordulóját ünneplő Német De-Angol rakéta-egységek érkeztek Ham muba. Eredetileg Dortmundba kellett volna menniük, de a lakosság tiltakozása miatt meg kellett változtatniok útirányukat, mokratikus Köztársaság mai gazdasági, társadalmi és politikai helyzete félreérthetetlenül azt bizonyítja, hogy a német munkásosztály a kizsákmányolástól mentes békés építőmunkában eddig még soha nem tapasztalt sikereket érhet el. Az NDK, amely a volt össznémet iparnak alig 15 °/o-át foglalta magába, ma már erős ipari állammá fejlődött. Az ország egyre erősbödő kereskedelmi kapcsolatai, főleg a béketábor országaival, valamint a nemzetközi politikában is jelentős szerepet betöltő aktivitása, hideg zuhanyként hat a nyugat-német politikusokra. Az eddig elmondottak azonban csak a német probléma jelenlegi szakaszáig érvényesek. Megérett az idő, hogy Németország ügyében fordulat álljon be. A két német állam újra egyesítése már hosszú időn keresztül a világpolitika középpontjában áll. A bökkenő ott van, hogy a nyugati hatalmak — beleértve természetesen a Német Szövetségi Köztársaságot is — hallani sem akarnak a Szovjetunió által javasolt demokratikus úton való egyesítésről. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az a tény, hogy valamennyi konstruktiv szovjet javaslat elől a legmakacsabbul kitérnek, sőt revansiszta elgondolásaikat akarják olyan színben feltüntetni, amely egyedüli elfogadható lenne a kérdés megoldásában. Ez a halogatási politika — közben a nyugat-német Bundeswehr szakadatlan fegyverzése a tömegpusztító fegyverekkel — arra kényszerítette a Szovjetuniót, hogy végre pontot tegyen a dolog végére. A szovjet kormány múlt év novemberében bejelentette, hogy az európai béke és biztonság érdekében megszűnteti Nyugat-Beriin jelenlegi megszállási állapotát, vagyis véget akar vetni az NDK területén lévő kém- és szabotázsközpont garázdálkodásának. Felhívta a nyugati államok kormányait, terjesszék elő javaslataikat a nyugatberlini probléma megoldására. A határidő, amelyet a szovjet kormány hat hónapra szabott meg, május 27-én lejár. A jelenleg Genfben ülésező külügyminiszteri értekezlet, melynek munkaidejébe beleesik az említett időpont, nem valószínű, hogy megoldja a német békeszerződést és Nyugat- Berlin ügyét, de a szovjet kormány továbbra is kitartóan arra törekszik majd, hogy a többi nemzetközi problémával együtt ez a rendkívül fontos kérdés minél előbb orvoslásra találjon. Az a tény azonban, hogy a Szovjetunió fáradhatatlan erőfeszítései ellenére a bonni politikusok nyugati gazdáikra támaszkodva atombombákat lóbálnak kezeikben, és propaganda hadjáratot vezetnek a béketábor ellen, távolról sem járul hozzá a végső cél megoldásához: a demokratikus úton egyesített, független, békeszerető Németország megteremtéséhez.-tg-. A NDK-ban május 1-én kezdte meg munkáját a világ legnagyobb barnaszén-feldolgozó üzeme. szövetségi köztársaság alakult, amelyben továbbra is a monopóltőke uralkodik, mely a revansiszta, valamint fasiszta elemek előretörését támogatja. Elindult tehát a kétirányú fejlődés SZABAD FÖLDMŰVES - a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer.— Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szerkesztőség Bratislava, Suvorovová 16— Telefon 353 - 41, 353 - 42, 353 - 43. — Főszerkesztő és titkárság: 243-46. - Mezőgazdasági osztály: 356-80 - Nyomja a Polygrafické závody n. p.. Bratislava, Ul. Februárového vKazstva 6/d - Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető minden postahivatalnál és kézbesítőnél. A-651979 1959. május 2$. békeszereto Németország letrenozasával megakadályozzák egy újabb há borús gócpont kialakulásának lehető ségeit. A potsdami szerződés meg. kötése minderre biztosíték volt, azon ban a nyugati hatalmak azóta soro
