Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-17 / 39. szám
4 sizable/ Földműves 1959. május 17. Helyes úton a kulturális forradalom megvalósítása felé Cserencsényben, ebben a 270 lakosú kis szlovák faluban alakult meg a rimaszombati járás első szövetkezeti klubja. Mikor a szövetkezetesek kezébe került az EFSZ-ek IV. kongresszusa vitaanyagának harmadik része, elhatározták, hogy munkához látnak. Mégtárgyalták a klub- alakítás körüli tennivalókat, a falu művelődési otthonát felszerelték, berendezték. Egy épületbe került a könyvtár, társalgó, színpad, mozi, s a kilenc tagú tanács vezetése alatt február elsején megindult a tömegszervezetek munkája a szövetkezet klubjában. Még a téli és a kora tavaszi hónapok folyamán megkezdték az ismeretterjesztő estek rendezését; a tudományról, technikáról, cukorrépatermesztésről, gyümölcs- és különféle növénytermesztésről, méhek gondozásáról stb. A szórakozást a televízió, a mozi és a CSISZ színjátszó csoportja biztosítja. Ha őket említjük, kell-e jobb ajánlólevél, mint eddigi játékdarabjaik felsorolása — a Radúz és Mahuliena, Mézeskalács házacska, Egri örök lángja (szlovák fordításban), a Svatopluk és még sok más. Cserencsényben a sporttal is törődnek. Már másodízben rendeznek kerékpárversenyt, s a klub lehetőséget nyújt arra is, hogy az asztali teniszben szép eredményeket érjenek el. De a helyes utat a falu kulturális forradalmának megvalósítása felé nem is annyira eddigi tevékenységük, hanem további terveik bizonyítják. Mert amit eddig csináltak — hogy a szövetkezet tagjainak nagy része elvégezte a szövetkezeti munkaiskolát, hogy könyvtáruk szakirodalmát újabb hatvan kötettel bővítették - az csak azt bizonyítja, hogy szakszerűbben akarnak gazdálkodni, egyre többet és gazdaságosabban akarnak termelni, politikailag fejlett, müveit emberré akarnak válni. Eddig is sok mindent tettek a cserenycsényiek. Az úttörőszervezet megalakulásának tizedik évfordulója tiszteletére a kis pionírok gyermekjátszóteret létesítettek — a felszerelést a szövetkezet adta. A felszabadulás ünnepére színjátékot mutattak be — a Csipkerózsikát. Ahol a gyerekek ilyen ügyesek, szorgalmasak, ott a felnőttekkel sincs baj, hiszen utóvégre is, — szülőtől tanul a gyermek. S a cserenycsényi szülők, gyermekek addig nem pihennek, míg falujuk nem lesz olyan művelt, mint amilyennek egy szocialista falunak lennie kell. Ha az eddigi lendülettel haladnak tovább a megkezdett úton, akkor — reméljük — csakhamar szocialista kultúrájú falut, az új, a tisztánlátó haladószellemű, művelt emberek faluját üdvözölhetjük Cserenycsényben. (hme) A kulturáltabb élet falvainkon nemcsak álom, hanem mindinkább testet öltő valóság. Ezt bizonyítja az a sok levél, mely nap nap után érkezik szerkesztőségünkbe; elmondani, hírül adni, hogy mit tesznek a fiatalok, öregek, azért, hogy boldogabb, műveltebb, szebb legyen falujuk, az életük. Fazekas József Sellyéről azt írja, hogy megtört a jég Balogfán. — Az eddig hallgató ifjúság nagy sikerrel mutatta be Egri Viktor: „Ének a romok felett“ című drámáját. A darab sikeres betanulását főleg Balogh Béla elvtárs segítette elő, aki nemcsak a termelő munkában, hanem a kultúra fejlesztésében is példát mutat a falu lakosainak. A szereplők közül elismerést érdemel Dávid Lidiké és Mihali Tibor. A többi fiatal is megérdemli a dicséretet, hiszen nemcsak színdarabot játszanak, hanem a faluszépítési munkákból is kiveszik részüket. A balögfai ifjúság szolgáljon példaképül minden fiatalnak. Máté László rozsnyői levelezőnktől a vlachovói asszonyok jól sikerült *»»**★★*»****** a»*** *********** ** *****★**»★★*-**-* **»*> Terjed a kultúra Ősszel, ha befejeződik a mezőgazdasági munkák túlnyomó része, a CSISZ helyi szervezete politikai tanévet nyit, a párt helyi szervezete pedig pártiskolázást indít a szövetkezet dolgozói részére, hogy elsajátíthassák a marxista-leninista ideológia alapelveit, hogy szilárd meggyőződésű, haladószellemú tagjai legyenek szocialista hazánknak. A szövetkezeti klub tanácsa, Kanka elvtárs vezetésével ún. élő újságokat, műsoros estéket rendez a szövetkezet s a falu életéről. Szakemberek közreműködésével ismeretterjesztő előadásokat tartanak a modern tudományról, technikáról, a mezőgazdaság gépesítéséről. Az asszonyokról is gondoskodnak. Szabni-, varrni-, főzni tanítják őket. Fényképészeti kört is szerveztek. Hogy megkedveltessék a falusiakkal a művészeteket, esteket rendeznek ilyen témakörrel: ismerkedés a komoly zenével, találkozás a képzőművészettel, és vitaesteket tartanak a társaságban való helyes viselkedésről is. A zselízi járásban lévő báró község lakosai számára a felszabadulás évfordulójának megünneplése ebben az évben a szokottnál sokkal nagyobb ünnepet jelent. Május 9-én Sáréban gyülekeztek a környező falvak lakói, hogy, részt vegyenek az új ku’túrház ünnepélyes feiavatásán. A hatalmas felvonuláson több mint kétezerötszázan vettek részt. Természetes, hogy a legnagyobb jókedvvel a sáróiak meneteltek. Örömük teljesen érthető, hiszen a mai naptól kezdve egy új művelődési otthont mondhatnak magukénak. Különben is már régóta sajátjukénak tekintik, hiszen több mint 3500 brigádórával járultak hozzá építéséhez. Reméljük, hogy a falu és a tömegszervezetek vezetői továbbra is mindent megtesznek azért, hogy az új csehszlovák-szovjet barátság művelődési otthon teljesítse küldetését és elősegítse a falu kulturális felemelkedését. ' — ős — főzőtanfolyamáról értesülünk. — A helyi művelődési ház főzőtanfolyamot rendezett — írja —, melyen 56 aszszony Vett részt. A tanfolyam befejezése alkalmából főzőkiállítást rendeztek, melyet a szomszédos község lakosai is megnéztek. Reméljük, ők is a vlachovóiak nyomába szegődnek! Dernőn bemutatták az Őri murit — > írja Paces Imre. — A dernői színjátszás szép hagyományokkal rendelkezik, az utóbbi időben mégis visszaesés mutatkozott ezen a téren. így a község lakosai nagyon megörültek a színjátszó csoport bemutatójának. A bemutató telt ház előtt folyt le, mindenki elégedetten távozott, mert Szappanos Ferenc, Jánosy Zoltán és a többiek játéka, meg Dobai Jenő és Ulman Margit rendezése méltóképpen tolmácsolta Móricz darabjának mondanivalóját. A komáromi CSEMADOK irodalmi köre mind nagyobb érdeklődés mellett rendezi meg előadásait — számol be a Juhász Gyula estről Papp János levelezőnk. - A kultúrház nagyterme megtelt hallgatókkal, akik figyelemmel kísérték Papp Géza tanár beszámolóját a nagy költő életéből, s elismeréssel tapsoltak a tizenegyéves iskola növendékeinek, akik szavalatokkal és énekléssel tették felejthetetlenné a szép emlékestet. Ltfkács József kedves eseményről ír levelében. Az ipolynyéki kis óvodások szórakoztató estjéről, melyet Simák és Duba óvónéni rendezett. — A kis óvodásokkal olyan szép verseket és rövid mesejátékot tanítottak be, hogy bámulat volt nézni, hallgatni, - fejezi ki elismerését levelezőnk. — Különösen az váltott ki csodálkozást, hogy Fischer Erzsiké, Tóth Ilike, Molnár Marika, Slezák Marika, Lukács Ernike, Szúrna Béluska és a többiek milyen pontosan és élethűen adták elő a rájuk bízott szerepet. Jó lenne, ha mind több ilyen kedves rendezvényről hallanánk! Pavel Zachar egy képet küldött Rimavská Brezováról, ahol a nőbizottság főzőtanfolyamot rendezett a cigányszármazású asszonyok részére. A képen a tanfolyam befejezésére készítik az ünnepi vacsorát, melyre meghívták a falu vezetőit is. II. No azért nem vettem nyakamba a világot. A szomszédok is beleszóltak a dolgunkba és azt tanácsolták az én kétségek közt hányódó édesanyámnak, hogy valami jó szakmára taníttasson. Nem hajlott rögtön a szavukra, de amikor azzal kezdték puhítani, hogy ha eddig meg volt nélkülem, ezután is meglesz, engedett. Engem nógatott aztán folyton, hogy nézzek körül a völgyön és keressek valami jőravaló mestert. Élt a falunkban egy ember, olyan drótkefe hajú, dülledt szemű, sárgabőrű ezermester iparos, akinek a géplakatosság pénzzel tömte ki a derékalját, pénzről kelt, pénzre feküdt. Megfordultam gyakran az udvarán, a templom és a korcsma közt futott egy keskeny mellékutca, azon lapult szemérmesen a háza, amelyben örökké fúrt, reszelt, köszörült és szerelt. Segítettem neki egyben-másban délutánonként s nyüzsögtem körülötte szívesen, mert a jó szíve filléreket szórt érte a tenyerembe. A parasztok nem becsülték s nem tartották sokra, pedig nem lehetett rossz ember, fütyült és dalikózott egész nap, mintha sárgarigó fészkelt volna a szájába. De a keresetével nem tudott okosan bánni, elszórta könnyelműen a pénzét, Bergernél tartotta ő is a bukszáját, akárcsak megboldogult apám. Rozoga viskójáért lakbért fizetett, mivel a szülői házból erélyesen kitették a szűrét. Ennek hátterében egy takaros személyautó állt, melyet a szüleivel vásároltatott meg a mester, mégpedig úgy, hogy a hat-hét hektár földből ráeső részt átíratta az öccse nevére. Megkapta a gyönyörű járművet s felhagyott nyomban a mesterésgével, hogy majd csak a személykocsi hasznából él. De a fuvarokból nem tudott ő felmutatni egy fityinget sem. Afu-y vardíjakat mindig beváltotta borra, nőre és pálinkára. És még a beszedett pénz sem volt elég neki, különféle adósságokba keveredett, amelyek szépen elúsztatták a személyautóját. S ezt g nagy szégyent a szülők már nem bírták tétlenül elviselni, fiúkat szerszámostól és műhelyestül kitették az udvarra. A falu legsárosabb mellékutcájában telepedett le, sötét és nedves viskóban, s dolgozott, ivott tovább és nőkre vadászott... Olthatatlan szomját megutálták, kezét pedig megcsodálták az emberek. Hát az én mesterség kereső utam egy napon hozzávezetett. Csaptam a sarat, fújtattam a megereszkedett időben és tudomásul vettem a tavasz készülődését a kikészített, alulról megtámasztott szekereken, amelyeknek sovány tengelyei kenőcsre áhítoztak; a frissen meszelt házakon, a hangos kovácsműhelyen és a patkolásra felsorakozott lovakon. A kovács énekre buzdította az üllőt s az ablakokba térdepelő napsugarak jókedvre derítették a gyerekeket. Még a tanító sem maradt ki a tavaszt dicsérő madarak kórusából, ugyancsak énekeltette az iskolásokat. Fenyő Géza bácsit, egyetlen géplakatos mesterünket, otthon találtam. Bicikli kerekét küllőzte éppen, nagy rendetlenség feküdt a műhelyére. Emitt egy felületesen kimosott ing a lavórban, az asztalon meg egy halom a tűzhely felett, amott szennyes víz cigarettavég. A mester fütyült, fütyörészett s a térde meg-megbillent, amin egyenesen csodálkoztam, hiszen nem volt vaskos ember, vékony csontú és pehelysúlyú ember volt, csupán a szeme gömbölyödött ki aránytalanul az üregéből, mintha elgurulna valami a kezéből és azt keresné. Meglephettem a rajtaütésemmel, mert abbahagyta a munkát és felém fordult. — Na mit akarsz, gyerek? Segíteni Géza bácsinak? Azt lehet, azért borravalót kapsz - kacsintott a szemembe s a térde megcsuklott. — Eltalálta a mester űr! Segíteni szeretnék és tanulni... ha elfogadna inasának! — huzakodtam elő bátortalanul a szándékommal. — Mi?... Mit mondasz?... Minek fogadnálak el? — csodálkozott rám kerekre tárult szemmel s a kalapácsát kiejtette a kezéből. — Inasának. — Te gyerek, te meghibbantál!... Inasnak vegyelek fel és pofozzalak, rugdossalak, mert a tanulóval úgy szokás bánni... engem is úgy tanítottak a mesterségre! — Ha megérdemlem... — hajtottam le fejem szerényen. — Ki tanácsolt hozzám, édesanyád? — Nem, magamtól jöttem. — ő mit szól majd? — Azt csak azután tudom meg, ha a mester úr igent mond. Bizony, igen nagy szöget üthettem fejébe a szándékommal. Leült a küszöbre s vakarta a tarkóját és szaporán szippantgatott a cigarettájába. Sok mindent fontolóra vett, mert hosszan váratott a válaszával. — Nem bánom. Nem vagyok ellene. Elfogadlak, Bálint! — mondta atyai jósággal és pálinkabűzt lehelt az arcomba. — Köszönöm a bizalmat. — Egyet azonban rád bízok. Tartsd a szádat, ha beállsz munkába és ne kotyogj ki dolgokat az anyádnak se! — Attól ne féljen! Olyan lakatja leszek én, hogy az ezermester keze sem nyitja ki. Még azt is bezárom, amit mások megnéznének! . — hunyorítottam a feleletemhez. —No jó, beszéljétek meg otthon és gyere!... Amit magam is gondoltam, édesanyám nem fogadta szívesen a mestert tanítómnak. A városba tanácsolt volna inasnak, vagy valamelyik szomszéd faluba, ott meg nem kellettem a pénzemért sem. Minden hely betelt. Fenyő bácsi maradt csak okosítómnak, tőle viszont féltett anyám, hogy nála majd nem a mesterséget tanulom ki, hanem a lumpolást... Neki pedig éppen elég volt az ura, nem akarja a gyerekét is olyannak látni! Fogadkoztam, hogy nem leszek korcsmatöltelék, tanulok szorgalmasan. s keresek a családra és édesanyám nem tett ellenvetést. Elszállásolhattam Fenyő bácsinál. Jól megértettük egymást, hét sem telt belé és kalapács, fogó, úgy állt a kezemben, mintha nekem készítették volna. Küllöztem a kerekeket, beraktam a serétet az agyba, s ha olykor motor került a műhelybe, hát az inas szemének már csak úgy megmutatta a hibáját, mint a mesterének. Figyelmünk s munkánk igen sok mindenre kiterjedt. Köszörültünk borotvát, foltoztunk edényeket és eltulajdonított biciklit rejtegettünk a padláson! Néha hibát is vétettem, de Fenyő bácsi nem ütött meg soha, szépen magyarázgatta a mesterségét és én annyira hozzászoktam a türelméhez, hogy később nem is tudtam szétválasztani a jót s a rosszat a mesteremben. Hozzám egyformán jó volt, megértő volt józanon és részegen. Persze a pálinkába minduntalan belekóstolt s napjában többször szalajsztott Bergerhez a korcsmába és hozatta a szeszt üvegestől, öntötte magába a bódító folyadékot. Kezdetben nem is állt másból a munkám, szaladgáltam a korcsmába, amiért nem nehezteltem rá, hiszen valahányszor csak kiléptem füstös, pálinkabűzös műhelyéből, mindig felderengett bennem egy kimondhatatlan jó érzés; boldogan szívtam tüdőmbe a tavaszi levegőt s ittam a napsugarakat. Említettem, hogy biciklit rejtegettünk a padláson, s erről még mondanom kell néhány szót. Étkezni hazajártam s aludni is. Hát ahogy egyszer megyek vissza ebéd után a mesteremhez, már az udvarról hallom, hogy nincs egyedül a műhelyben. Hallgatóztam a bejáróban s a Fenyő bácsi hangját különböztethettem meg az idegenekétől Esküzödött égre-földre, hogy nem látta azt a bizonyos biciklit, ő ma a korcsmában nem is járt, ő ezt a gyanúsítást kikéri magának! Átláttam rögtön a veszedelmes helyzetet s beléptem fedezéknek Fenyő bácsi elé. Két csendőr vendégelte meg a mesteremet, az egyik' hatalmas termetű barna ember volt, szúrós szeme teljesen elkomorította az arcát, a másik vékonyabb és gyermekesen fiatalabb. (Folytatjuk.)
