Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-17 / 39. szám
1959. május 17. y/zaUad Földműves 3 Cukorrépacsokrozás Szőgyénben Kövessük a jó példát — Ne legyünk saját magunk ellenségei Több figyelmet a tanoncviszonyszerzödések megkötésére Samotka Sámuel agronómus és Volter Ignác csoportvezető ellenőrzi, hogy egy méterben megmaradt-e az öt csokor Hiszen fiatal koromban látástól vakulásig alig bírtam 5—6 áron kiegyelni a répát. Most pedig... 12 áron egyelem ki naponta!... A sok elismerő és dicsérő szónak ez csak egy csöppje. Azonban ebből is kitűnik, hogy a csokrozás jó, előnyös. Hogy még Világosabb legyen a kép, mondjunk el még egyet-mást. Számítások szerint egy hektár cukorrépa földön csokrozás nélkül általában nem igen sikerül meghagyni több mint 52 000 cukorrépatöt. Mégpedig azért, hogy ritkítás közben a széles, nagy kapával akarva, nem akarva kivágjuk a gyönge növényt. A csokrozógép pedig — természetesen, ha már a vetésnél gondoltunk a csokrozásra és a vetőgép szemenként, nem csomókba szórta a magot — minden IS cm-ben hagy egy-egy csokrot. Ahhoz viszont már nem kell olyan nagy elővigyázatosság, hogy a meghagyott 4-5 többi a feleslegeset kiszakítsuk, vagy kivágjuk. így tehát egy-egy hektár földön körülbelül 88 000 cukorrépatő marad. Ez 36 ezerrel több az előbbinél. Nos, tehát, hacsak fél kilósra nő meg a cukorrépa, úgy is‘180 mázsával emelkedik a hektárhozam! — Én mindig azt mondtam, és most is azt állítom — mondotta Jónás elnök -, a 400-450 mázsás hektárhozam elérése nem lehetetlen. Csak ember és lelkismeretes munka kell hozzá ... Fontoljuk meg az elnök szavait és kövessük a szógyénieket! ZATYKO JÓZSEF EFSZ-einknek, állami gazdaságainknak sok szakképzett dolgozóra van szükségük. Ezeknek a jövőben jobbára a kétéves mezőgazdasági tanonciskolákból kell kikerülnie. Sajnos azonban, egyes HNB- és szövetkezeti funkcionáriusok lebecsülik a tanonciskolák jelentőségét. Bizonyítéka ennek a múlt év, amikor is egyes járásokban a tervezett tanulólétszámot 50 százalékra sem sikerült elérni. Az idén az ipolysági járás szövetkezeteiből és az állami gazdaságból 110 fiatalt kell megnyerni a kétéves tanonciskolákra. Eddig csupán 21 a jelentkező. Nem jelentkezett egy tanuló sem az ipolysági szlovák és magyar tizenegyéves és a szécsénkei, palásti nyolcéves iskolákból. Példát vehetnének ezen iskolák tanítói az ipolynyéki, deméndi és az egyházmaróti tanítóktól, akik példamutatóan teljesítik ezirányú feladatukat. Furcsa például az, — s egyben helytelen is —, hogy Paláston, ahol hetven fiatal dolgozik a szövetkezetben, közülük egy sem látogatja a tanonciskolát. Reméljük azonban, hogy ezt a hibát a palásti EFSZ vezetősége hamarosan kiküszöböli. — Hol a hiba, s miként lehetne rajta segíteni? — így töpreng sok idősebb szövetkezeti tag. Hol is lehetne, mint a nemzeti bizottságok és az EFSZ-ek vezetőinek nem kielégítő szervező munkájában. De a CSISZ szervezetek is többet tehetnének. Főleg a nyolcéves iskolát végző fiatalok körében kellene tevékenyebb meggyőző munkát végezniük. A CSISZ taggyűlésein beszéljenek arról, mily nagyfontosságú kérdés a mezőgazdaságnak szakképzett, fiatal munkaerőkkel való feltöltése. Az utolsó évet járó diákokat gyakrabban kellene elvinni az élenjáró EFSZ-ekbe, valamint állami gazdaságokba, hogy saját szemükkel is meggyőződjenek arról, mennyire nagy szükség van rájuk a mezőgazdaságban. Elvárjuk, hogy az ipolysági járásban az illetékes helyi nemzeti bizottságok, valamint az EFSZ-ek vezetői és a tanítók lelkesebb és odaadóbb munkát végezzenek és szeptember elsejéig nem 110, hanem legalább 150 fiatalt megnyernek a kétéves tanonciskolákba. Ezzel nemcsak a párt és a kormány felhívásának teljesítéséhez, hanem a mezőgazdasági termelés színvonalának emeléséhez is nagy mértékben hozzájárulnak. Beíányl János, Egeg KÉPEKBEN egy tanonciskolából A besztercebányai kerületben Korponán működik az egyik legnagyobb kétéves mezőgazdasági tanonciskola. A hét három napján 59 fiatal tanulja itt a mezőgazdasági tudomány titkait, hogy a következő három munkanaoon már munkahelyeiken próbálkozzanak az elsajátított elméleti tudás gyakorlati megvalósításával. Az alábbiakban néhány képben beszámolunk a korponai mezőgazdasági tanonciskola életéből: Képünkön Pitka Károly mérnök, a kor 1 ponai tanonciskola igazgatója a nőt vényápolásról tart előadást. Randuska Béla a szíjgyártó mesterség tudományát ismerteti a fiatalokkal. Lesz-e belőlük jó szakácsnő? — Erre a kérdésre Kanda Anna határozott igennel válaszol, hisz minden tudásával azon igyekszik, hogy növendékeit a lehető legeredményesebben beavassa a szakácsművészet titkaiba. Terhes felhők úsznak az eg alján, esőre áll az idő. A levegő meleg, páradús ... — Kell az eső, jó az eső, egy napot azonban várhatna - aggódik Jónás Boldizsár, a szügyéni szövetkezet elnöke. Ügy hot óra tájban megnyílnak az ég csatárnál. Először csak szitálódva, majd sűrű, nagy cseppekben hull a földre az éltető nedv ... Jónás elnök, Samotka Sámuel agronómus, Volter Ignác, csoportvezető és Lebocz Ferenc, brigádvezető az irodában tanácskozik. Közben tekintetük ki-kilopakodik az ablak üvegén: vajon nem indulhatnak-e még? És az égi meszelő — a csípős északnyugati szél — rövid időn belül d „világ végére“ tessékelte a terhes felhőket. így aztán nyolc órakor már porfelhő kavargott gépkocsink nyomában ... — Ez a Kiskonkolos dűlő — mondja határjárás közben Jónás elnök. — És ez itt körülöttünk, ameddig a szem ellát mind a mi birodalmunk... — Hány hektár földjük van? — Egy-két hektár híján 3200 heknaponta 8 — 10 hektáron végzik el a csokrozást! — Látom, kételkednek, gyanakodnak - olvasta le arcunkról az elnök — jöjjenek tehát velünk. A Kukoricás dűlőn egy 20 hektáros parcellán látogatásunk előtt két nappal végezték el a csokrozást. A csokor és a csokrozás előnye itt már világosan látható- Minden 18 cm-ben van egy csokor, melyben négy-öt tő cukorrépa van. A csokor körül tiszta, gyomtalan a talaj. A kézikapára és az emberre tehát már csak ez egyelés jut — mivel a sorbk közét sarabológéppel gyomtalaríitották -, ami abból áll, hogy kivágja vagy kézzel kiszakítsa a felesleges cukorrépát. Ez pedig már nem olyan fárasztó, s ami legfontosabb, gyorsan megy! Jónéhány szövetkezeti taggal beszélgettünk a répaföldeken. Valamenynyien jónak tartották, dicsérték a csokrozást. Simonka Jánosné például azt mondotta: — Okos ember volt, aki kitalálta. Áldja meg az ég!... Mánya Ferenc sem állta meg szó nélkül: „Ez már nem is munka, hanem játszás." tár. Ha hozzánk csatlakoznak a még egyénileg gazdálkodók — ami már csak napok kérdése — úgy 4000 hektáros szövetkezet leszünk!... Ezután a cukorrépa föld felé tartunk. Ugyanis utunk főcélja': közelebbről megismerkedni és másokat is megismertetni a cukorrépa csokrosításával. Talán ott kezdjük, hogy a szögyéni szövetkezet tagjai 100 hektáron termelnek cukorrépát. Tervükben ugyan csak 70 hektár áll, de ha valamiből több van, annak örülni lehet, — mondotta az EFSZ vezetősége s a tervezett vetésterületet 30 hektárral megnyújtották! ... Száz hektár nem kis terület. Különösen ha cukorrépát termelünk rajta. Mert mint tudjuk, egy növény sem kíván annyi dédelgetést, mint a cukorrépa. Ha pedig kézzel végezzük az ápolását, úgy először is fárasztó, derékfájdító, aztán pedig költséges. A józan ész tehát azt diktálja: ember gondolkodj, ne légy saját magad ellensége! ... — Mi már 1954-ben csokroztuk a cukorrépát — meséli az elnök. — Nem utasításra, hanem úgy is mondhatnám a kényszermegoldás vezetett rá bennünket. Kevés volt a munkaerő, cukorrépát viszont több mint 50 hektáron termeltünk. Egyszóval nem a legkellemesebb helyzetben voltunk... — Szerencsénkre — folytatja tovább — az egyik napon meglátogatott bennünket Sárai Mihály, a gépállomás mechanikusa. Érdeklődött hogy vagyunk, van-e elegendő munkaerő a szövetkezetben és mivel tudna segítségünkre lenni? Örültünk a kellemes vendégnek és melegében el is mondottuk hétköznapjaink búját-baját. Sárai elvtárs nem ígért tücskötbogarat, csupán annyit mondott: két nap múlva viszontlátjuk egymást. Szavát betartotta. Eljött és segítségünkre volt!... Ez utóbbi szavakat jólesöen ejti ki az elnök. Ez érthető is, mert Sárai elvtárs valóban segített a szögyénieknek. A lovas vetőgépeket átszerelte csokrozógépekké. így aztán, bár nem traktorral, hanem csak lovasfogatokkal, idejében, kevés fáradtsággal ápolhatták a cukorrépát. De mi is az a csokrozás, miért előnyös és kifizetődő? Gyerünk hát sorjába ahogy láttuk, tapasztaltuk... Már magasan járt a nap, amikor n Nogykonkolos dűlőhöz értünk. A 6C hektáros cukorrépatáblán két traktor Volter Imre és Kurcz Sándor traktorosok vezetése mellett járt-kelt, dübörgött. A traktorok után csokrozásrt átszerelt vetőgép volt akasztva. Közelebb mentünk a géphr-., figyeltül munkáját. Az első pillanatban csal annyit láttunk, hogy a tárcsa kése közé szerelt és a vetögépre erősített fecskefarkú sarabolókapák 18 cm távolságban keresztülvágják a répasoro kát. A csokrokat és a csokrozás elő nyét ekkor még nem igen láttuk. Anyi ugyan elárultak a traktorosok, hog\ □ írből úgy tudtam, hogy a kehnyeci szövetkezetben 40 éves a legfiatalabb dolgozó. Kázsmér András, a szövetkezet könyvelője megnyugtatott. — Nem is úgy van az egészen. Vannak itt fiatalok is. Jól dolgoznak. Most is kint vannak a répaföld in, egyelnek. Ott van a vezetőjük is, a CSISZ szervezet elnöke. A falutól alig félórai járásra van a répaföld, mely úgy néz ki, mint a megbolygatott hangyaboly. Százharminc-száznegyven ember egyel. A múlt évi cukorrépa termelésnél gazdag tapasztalatokat szereztek a szövetkezet tagjai. Szép jövedelemre tettek szert. Azért az idén öt hektárral vetettek többet a tavalyinál. A mező- és erdőgazdasági, valamint az élelmiszeripari és felvásárlási megbízottnak a növényápolási munkák gyors befejezése érdekében a dolgozókhoz intézett felhívására az említett szövetkezet tagjai tettel válaszolnak. Ezt bizonyítja a 30 hektár cukorrépa egyelésének határidő előtti befejezése is. Az egyelés gyors elvégzésében nagy segítséget nyújtottak a kevés számban dolgozó fiatalok. Erről beszélt Badas Anna, a CSISZ szervezet elnöke is: — Főleg a lányok dolgoznak a szövetkezetben, a fiúk jobban a városba mennek. Alig marad egypár itthor belőlük — mondja többek között. Nagy gondot okoz ez mind a HNB mind pedig a szövetkezet vezetőségének. Hol is van a hiba? Elsősorban is a szórakozási lehetőség kérdését kell megvizsgálni. Ho jöjjenek össze munka után? Nincs kultúrház. az agitációs központ pedij nem elégíti ki igényüket. így természetesen — ami még sok helyen előfordult — a kocsmai asztal meilet ’ töltik el az estéket. Nem kapcsolódnak be a kultűrmunkába, sem pedij ■ az olyan nagy seregszemlébe, min ■ például a II. Országos Spartakiád. r Felvetették már ezt a kérdést a 1 szövetkezet tagjai, a vezetőség, a HNB vezetősége is, azonban, — amint tapasztaltuk — nem sokkal jutottak előbbre. 1965-re tervezték a kultűr' ház építését. S addig nem orvosolják I a fájó pontot.' Magyarországi termelőszövetkezeti tagokat láthatott vendégül az egyre eredményesebben gazdálkodó bodrogmezői EFSZ tagsága. Az értékes tapasztalatcseréről a vendégek nem mentek haza üres kézzel, a szép állatállomány, a gazdálkodás menetének jó megszervezése nekik is példát mutat, a most induló közös gazdálkodáshoz. A képen a löállomány megtekintése után a lencse elé sorakoznak a vendégek. • Ugyancsak Kanda Anna tanítja szabni, varrni az iskola leánynovendékeit. A tanoncok szorgalma s a tanítók áldozatkészége a biztosíték, hegy a fiatalokból jó: szakemberek lesznek. Jő híre lehet az iskolának, mert a korponai járásban kerületi méretben is jól halad a következő évi mezőgazdasági tanoneviszonyba való szerződtetés. Május 3-ig 56 fiatal köt itt szerződést a tanoneviszonyra, ami a tervezett 80 tanoncnak 70 százaléka. A kerületben legjobban a breznói járás áll, mivel tervét 103,3 százalékra teljesítette. A zólyomi, losonci és kékkői járás azonban május elejéig még 50 százalékra sem teljesítette tervét. Az élenjárók példájára ezekben a járásokban is jobb agitációs munkát kell végezni, hogy a tervet teljesíthessék. — Tervbe vettük, hogy szövetkezeti klubot rendezünk be, — mondja a szövetkezet könyvelője, Kázsmér elvtárs — azonban sehogyan sem akar megindulni. A jő szervezés hiányzik a csoport munkájából. Több mint tíz cigányszármazású fiatal dolgozik a szövetkezetben, akik egyvonalban haladnak a többiekkel. Munkájukat nemcsak a vezetőség, hanem az egész tagság dicséri. Azonban ők is — szórakozni szeretnének, kultúrestre, mozielőadásra járni, könyvet, újságot olvasni. Ha már az újságolvasásnál tartunk, meg kell mondani azt is, hogy a kehnyeci szövetkezet tagjai közül nagyon kevesen vesznek kezükbe egy-egy újságot, vagy könyvet. Főképp a fiatalok közül. — J61 működik nálunk a szövetkezeti munkaiskola, — mondják az idősebb szövetkezeti tagok. — Jő előadások szoktak lenni. — Hány fiatal jár az előadásra? — kérdeztük a szövetkezet elnökétől, Tóth elvtárstól. Rövid szünet után válaszolt: — Nincs ott soha egy fiatal sem. „Nem lesz utánpótlás, nem lesz utánpótlás" — sóhajtoznak az öregek. Azt mondhatnánk, hogy a kehnyeci szövetkezet jelenleg gazdaságilag jól áll. A munka is jól halad. De mi lesz pár év múlva, ha szakmai téren és munkaerőben nem lesz utánpótlás? Az 1965-ös tervet csak is felfrissített munkaerővel teljesíthetik. A jövő évben búzából 27, rozsból 24, burgonyából 185, cukorrépából 420, évelőtakarmányfélékből pedig 63 mázsás hektárhozamot akarnak elérni. Hathatósan növelni akarják az állatállományukat is. Szaktudás kell az állati termékek termelésének növeléséhez. Azonban a jelenlegi helyzet nem sok jóval kecsegtet. Lesz-e falubeli vizsgázott zootechnikus, vagy agronómus a következő évzárógyfilési választáson? A válasz csupán egy szóból áll: nem! Nem, mert a csaknem 2000 lelket számláló községből - ahol annyi a fiatal — senki sem jelentkezett mezőgazdasági iskolára. A kehnyeci szövetkezetei az EFSZ- ek IV. országos kongresszusán a kassai járás legjobb szövetkezetei közé sorolták, s kitüntetést is kaptak. Kár lenne a már egyszer megszerzett jő hírnevet szélnek ereszteni, Eredményekben gazdag esztendőt csakis úgy hagyhatnak maguk mögött, ha a fiatalok munkája és az egész tagság odaadása, szakmai tudása viszi előbbre a szövetkezeti gazdálkodás fejlődését. Horosz Árpád — írják meg az újságban, hogy minden egyes szövetkezet kövesse példánkat! Zentál Péter bácsival, a 65 éves szorgalmas löldművessel is a cukorrépaföldön találkoztunk. Kezében kis kapával egyelte a répát. — Ez már nem is munka, hanem játszás - mondotta tréfásan. — Az ifjúsági kérdés margójára
