Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-14 / 4. szám

12 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG

1959. január 14.

A magnemesítők segítsége a mezőgazdasági termelés részére

Irta: ANDEL KAROL mérnök, a Magnemesítő- és Magtermesztő-Vállalat dolgozója (Bratislava)

A párt Központi Bizottságának levele megállapítja, hogy mezőgazdasági termelésünk fejlődése nem tart lépést egész népgazdaságunk fejlődésének ütemével, s mezőgazdaságunk még mindig nem oldja meg hiánytalanul a tervezett feladatokat. Ezen változtatni kell, s ha azt akarjuk, hogy a mezőgazdasági sikerrel eleget tegyen a vele szemben támasztott követelményeknek és elősegítse a dolgozók életszínvonalának emelését, evégett okvetlenül fokoznunk kell a mezőgazdasági talajterület egységekénti termelés belterjességét. Ez pedig azt jelenti, hogy csökkentett termelési költségek mellett a talajterület egységeként minél több jó minőségű terméket kell előállítanunk.

Korszerű termelési viszonyok között a belterjességet nagy mértékben fokozza a kifogástalan, élettanilag értékes, nemesített vetőmag is. A kapitalizmus idején a magnemesítést tervszerűtlenül és inkább csak üzérkedési szándékkal végezték. A dolgozó parasztság alig használt nemesített vetőmagot, főként megfizethetetlensége miatt, s megelégedett a saját termesztésű, sokszor meglehetősen silány miriőségű vetőmaggá!. A szocialista építőmunka megindulásával azonban megélénkült a kereslet az elismert vetőmagvak iránt, mivel a szövetkezetek és állami gazdaságok dolgozói hamarosan fölismerték, hogy a tervezett nagy hozamok elérésének egyik fontos tényezője: a jó vetőmag.

Mezőgazdasági dolgozóink bizonyára tapasztalták, hogy szokásos termesztési körülmények között a vetőmag veszít élettani és egyéb kedvező sajátosságaiból. A fokozatos leromlás okai: a hoszszabb időn át ismétlődő önbeporzás, az egyéb fajtákkal történő keveredés, a meg nem felelő viszonyok között végzett magszaporítás, a különböző fajták kölcsönös beporzása; stb. Mindezek ellen védekeznünk kell, s ennek az a leghozzáférhetőbb módja, ha a vetőmagot rendszeresen elismert vagy nemesített vetőmagra cseréljük.

Maga a nemesítés és a szaporítás több évig tartó folyamat. A nemesítéstől eltelt évek nyilvántartása végett a vetőmag esztendőnként más és más megjelölést kap, mégpedig olyképpen, hogy az M (a szlovák mnozenie = szaporítás kezdőbetűje) mellé odaírják az évjárat számát

A nemesítő-állomások aránylag kevés nemesített vetőmagot állítanak elő, amelynek szaporításával elit vetőmaghoz jutunk. Az elit vetőmagot E betűvel jelöljük. Ezt szaporítjuk tovább, s a megjelölés az első évben Mi, a másodikban M2, a harmadikban M3 stb., éspedig aszerint, hogy a szaporítás hány esztendeig folytatódik. A szaporítási évek száma a különböző fajták esetében eltérő, s ezt a 46 311-es állami norma határozza meg. A gabonafélék szaporítási foka egészen Ms-ig terjed, viszont az idegen beporzású növények, például a cukorrépa vetőmagját csak egy. évig szaporítjuk, mivel a további szaporítás következményeként romlana a minőség.

Ha a gabonaféléket Mi, M2 és M3 vetőmagról termesztjük, ezt a termesztés magasabb fokának mondjuk, míg az Mi és M5 vetőmagvakat a szokásos nagyüzemi termesztés részére szánjuk. A szaporítás további fokozatait már nem jelöljük, s a nemesítéstől eltelt öt esztendő múltán a gabona vetőmagját ki kell cserélnünk. A kicserélés módozatait állami terv írja elő. Egyébként a szövetkezetek és állami gazdaságok magtermesztési parcelláira magasabb termesztési fokon előállított magot vetnek.

Igaz ugyan, hogy a magasabb termesztési fokon előállítottak drágábbak, de nagy hozamokat és kifogástalan minőségű termékeket nyújtanak, s így áruk busásan megtérül. Az elismert vetőmagvak használatának előnyösségét az imént következő kis táblázat is szemlélteti:

Gabonaféle Hektárhozam (q)

_____________________1938-ban 1957-ben

Őszi búza . 1 . 17,9 19.4

Tavaszi árpa . : 16,8 19,5

Kormányunk a vetőmag termesztésével és terv szerinti becserélésével öszszefüggésben több intézkedést adott ki, s ezt a kérdést 1955-ben kiadott határozatával ismét szabályozta. Ennek alapján nálunk a magtermesztés rendszere a következő három legfontosabb pillérre támaszkodik:

1. magnemesítő-állomások és elit gazdaságok,

2. magtermesztési gazdaságok és

5. magtermesztési parcellák.

A nemesített vetőmagvak előállítására magnemesítő- és magtermesztő-vállalatok létesültek, amelyek hatásköre a különböző kerületekre terjed ki, s feladataikat eképpen foglalhatjuk össze:

a) nemesített vetőmagvak és ültetőanyagok előállítása a magnemesítőállomásokon, továbbá elit vetőmagvak termesztése az elit gazdaságokban;

b) vetőmagvak és ültetőanyagok szaporításának biztosítása a magtermesztési gazdaságokban;

c) a magasabb fokon kitermesztett vetőmagvak és ültetőanyagok begyűjtése, tisztítása és elosztása;

d) vetőmagvak tárolása állami tartalékkészletek biztosítása céljából.

A nemesítés alapelve, hogy az újonnan kinemesített fajta tulajdonságainak fölül kell múlnia az eddig bevált és körzetesített fajták sajátosságait, éspedig az egyéb jó tulajdonságok megőrzése mellett. A vetőmag nemesítésének munkája külön is figyelembe veszi a majdani termesztési teendők gépesítésének lehetőségeit, valamint azt, hogy az új fajta megbízható, nem ingadozó és nagyobb hozamokat adjon. Például a fajtakísérleti eredmények tanúsága szerint legrégibb őszi búzafajtánk, a Szlovák 777-es átlaghozama 32,2 mázsát tett ki hektáronként, ezzel szemben az új nemesítésű Kosúti búza 35,6 mázsás hektárhozammal fizetett átlagban.

Oj és jobb fajták kinemesítésén kívül a nemesítő-állomások az engedélyezett körzetesített fajták fönntartó nemesítésével is foglalkoznak, s a kitermesztett elit vetőmagvakat azután éppúgy szaporítják, mint az újonnan kinemesített fajtákat. Az elit vetőmagvak termesztésének terjedelmét a Mező- és Erdőgazdasági Minisztérium, illetőleg a Megbízotti Hivatal határozza meg. Az elit gazdaságokban kitermesztett vetőmagvakat és ültetőanyagokat a magtermesztési gazdaságok szaporítják tovább, amelyeket a kerületi nemzeti bizottságok mező- és erdőgazdasági ügyosztályainak javaslatára a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal jelöl ki.

A magnemesítő- és magtermesztővállalatok feladata mindenekelőtt abból áll, hogy agronómiái központjaik közvetítésével szaporítási szerződéseket kötnek a magtermesztési gazdaságokkal, s a szerződés értelmében átadják a gazdaságoknak a megfelelő termesztési fokon előállított, terv szerinti vetőmagmennyiséget. További feladatuk szerint szakmai felügyeletet gyakorolnak a vetőmagszaporítás fölött, s a magasabb termesztési fokon álló szaporítási területeket nyilvántartják. Tenyészidőben ellenőrzik a növényzetet, figyelmeztetik a termesztőket a fogyatékosságra, valamint szaktanácsokkal segítik elő a kártevők és betegségek ellen vívott harc sikerét.

Ugyancsak a magnemesítő- és magtermesztő-vállalatok feladata, hogy a magtermesztési gazdaságok által kitermesztett vetőmagot fölvásárolják,

6 amennyiben a gazdaságnak nincs saját magtisztító-állomása, a begyűjtött vetőmagot maguk tisztítják meg. A tiszta, zsákolt, ólomzárolt és címkével ellátott vetőmag minőségét hivatalos tényező útján megállapíttatják, majd a hivatalos mintát megküldik a Központi Mezőgazdasági Vetőmagellenőrző- és Vizsgálóintézetnek az elismerési eljárás lefolytatása végett. Miután ez az intézet a vetőmag csíraképességét és tisztaságát rendben találta, kiadja az elismerési bizonylatot.

Az elismert vetőmag árát — az elismerési bizonylat alapján — a magnemesitő- és magtcrmesztő-vállalatok fizetik ki ,majd saját magtáraikban tárolják, hogy a következő esztendőben az előírt terv szerint szétoszthassák.

Fontos feladatok ezek, amelyek kizárólag akkor oldhatók meg sikerrel, ha a magszaporítási gazdaságok is megértéssel, körültekintéssel dolgoznak. Az elismert vetőmagvak ára jóval magasabb, tehát termesztésük a gazdaságok számára nagyobb jövedelmet jelent. Érthető ilyen körülmények között, hogy a magszaporítás iránt egyre élénkebb érdeklődés mutatkozik meg, ami a nemes verseny előfeltétele. Joggal remélhetjük tehát, hogy mezőgazdaságunk a kifogástalan értékű vetőmagvak birtokában tovább növeli a hozamokat, tovább emeli a mezőgazdasági termelés színvonalát, s ezzel dolgozó népünk jólétét is fokozza.

(Fordította: Bártfai László)