Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-09 / 36-37. szám

1959. május 9. VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASÄG 141 Hibridizálás az állattenyésztésben Az állattenyésztésben hibridizáláson a különböző fajhoz tartozó állatok pároz­­tatását értjük. Ha a pároztatott fajok közelállnak egymáshoz, a hibridutód ter­mékeny. A távolálló fajok hibridutóda vagy teljesen terméketlen, vagy csak az egyik, rendszerint a nőivarú egyed ter­mékeny. A hibridizálást alkalmazzák haszon­állatok előállítására, fajták nemesítésére és új fajták létesítésére is. A hibridizálás már igen régóta alkal­mazott módszer. Ezen az úton jön létre az öszvér, ez a kiváló igásállat. Öszvérek létrehozása céljából a lovat meg a sza­marat pároztatják egymással. Az öszvé­rek terméketlenek, jóllehet az irodalom megemlékezik néhány olyan esetről is, amikor az öszvérkancák termékenyek voltak. Ez igen ritka eset, olyan, mint a fehér holló. Az öszvér létrehozására rendszerint nagy testű kancát használnak, s azt szamárcsődörrel hágatják meg. Az ilyen pároztatásből született öszvérek nagy testükkel, szilárd szervezetükkel, hosszú élettartamukkal, s kivált nagy munka­bíró képességükkel és szívósságukkal tűnnek ki. Az öszvérek kitűnően hasz­nálhatók a mezőgazdasági munkára, míg a hadseregben hátás, málhás, és fogatos állatként. Megfordítva nem sikerül a pároztatás, mert a lócsődör irtózik a szamárkancá­­től, de a fedeztetést a termetük közötti óriási eltérés is lehetetlenné tenné. A nagy testű lókancát rendszerint trá­gyahalomhoz vezetik és onnan ugrik rá a szamárcsődör. A legtöbb kancaló nem kívánja ezt a párzást, rúgkapál ellene, ezért bekötik a szemét mielőtt látná a párját. M. F. Ivanov akadémikus szintén a hibridizálást alkalmazta egy juhfajta: a hegyi merinói kitenyésztésére. Merinói anyák és muflon kos pároztatásából ter­mékeny ivadékok születtek, ezeket újból merinói juhval keresztezte. A kialakított új fajta gyapjú finom volt, minőség te­kintetében nem maradt a merinói mö­gött, s igen jól alkalmazkodott a helyi viszonyokhoz. Sertések kábítása vágás előtt Dániában és az Amerikai Egyesült Ál­lamokban a vágóhídra küldött sertéseket vágás előtt nem villamossággal, hanem széndioxid-gázzal kábítják. Legújabban az angliai vágóhidakon is ilyen módon érzéstelenítik a sertéseket. Ez a módszer a vágóhídi dolgozók személyi biztonsága szemszögéből is előnyösebb, mint a régi. Ráadásul a hús minősége is jobb. Egy kilowattóra segítsége a mezőgazdaságban Egy kilowattóra értékű villanyárammal egy mázsa búzát csépelhetünk ki, 85 kg rozsot darálhatunk meg, 7 mázsa szal­mát szecskázhatunk föl, 70 zsák gabonát 10 m magasra emelhetünk, elevátorral 25 mázsa szénát továbbíthatunk a széna­pajtába, 10 vágógerendát élesíthetünk meg, 1200 liter trágyáiét szivattyúzhatunk át 4 m magasba vagy 3000 liter vizet továbbíthatunk 20 m-es magasságig, 2 tehenet egy hónapon át fejhetünk, 200 liter tejből vajat köpülhetünk, v«gy pe­dig körfűrésszel 1,5 m’-nyi hasábfát aprózhatunk föl hasábonként 4 — 4 db-ra. Kísérletek történtek a juhok és a kecskék pároztatásával is. Itt is nagy volt a faji ellentét, s ezt csak úgy tud­ták megszüntetni, hogy sokáig egy nyáj­ban tartották a kecskéket a juhokkal. A párzásokból alig egy-két százalékos eredmény lett, s a keresztezettek alig voltak életképesek. Mesterséges pároz­­tatással még kisebb volt az eredmény. Itt csak úgy tudtak eredményt elérni, hogy a kecske és a juh hímivarseitjeit összekeverték és úgy termékenyítették meg a nőstény juhot. Ilyen esetekből eredeti juhok és hibridek is születtok. Az ivarsejt keverése csak azt. a célt szolgálta, hogy a nőstény ivarszerve job­ban fogadja a hím ivarsejtjét. Hogy a Kaukázus számára olyan új tejelő marhafajtát alakítson ki (M. F. Ivanov), amely nem betegszik meg az" ott rendkívül elterjedt és nagy kárt okozó piroplazmózisban, az Állat-hibri­­dizáló és Akklimatizáló Intézet a vörös sztyeppi tejelő irányú marhát a piroplaz­­mózisnak ellenálló púposmarhával, a ze­­buval keresztezte. A szarvasmarha és zebu hibridjei termékenyek. A hibridi­zálás eredményeképpen nagy termelő­képességű, a piroplazmózisnak ellenálló hibridállományt állítottak elő. A CSKP XI. kongresszusának határo­zata felhívta a figyelmet arra, hogy mindenekelőtt saját forrásainkból növel­jük nyersanyagkészletünket. A selyem­hernyótenyésztés fellendítése is azt a célt szolgálja, hogy csökkenthessük a selyembehozatalt és hogy kihasználjuk hazánk természeti adottságait. A selyemhernyótenyésztésnek népgaz­dasági jelentősége van, ezért szocialista rendszerünk »nagy 'súlyt fektet fellendí­tésére. Ennyi támogatást és segítséget soha nem kaptak a tenyésztők, mint ép­pen most. A selyemhernyótenyésztés kiszélesí­tésére Szlovákiában nagyon kedvezőek a feltételek. A nálunk előállított selyem­fonál technológiai elemzése bebizonyí­totta, hogy nyersanyagunk jobb minőségű a selyem őshazájából — Kínából beho­zott selyemnél, nem beszélve az európai országokról: Bulgáriáról, Magyarország­ról, Franciaországról, amelyekben szin­tén nagy múltja van a selyemhernyó­tenyésztésnek. Szlovákiában egyre növekedik a kis­­tenyésztők száma. Az előírt gubótermést minden évben magasan túlteljesítjük. Az 1958. évi tervet 176 %-ban teljesítet­tük. 1955-től tízszeresére emelkedett a termelés. A selyemhernyótenyésztés nagyon gaz­daságos foglalkozás. Több tenyésztőnk a jövedelemből mosógépet, televíziót vásá­rolt. A 603 tenyésztőnek összesen 703 ezer koronát fizettünk ki. Egy tenyész­tőre tehát több mint 1000 korona esik. Korszerű módszerek alkalmazásával az utóbbi években jelentősen emelkedett e fontos nyersanyag előállításának ter­melékenysége is. Míg 1957-ben 1 gramm Az Altaji Kísérleti Állomás most ab­ban az irányban végez tenyésztőmunkát, hogy a szimmentáli szarvasmarha-fajta és a yak hibridizálása révén hegyvidéki, zsíros tejet termelő marhát alakítson ki. A szarvasmarha és a yak nőivarú hibrid­jei termékenyek, mindkét kiinduló faj­jal pároztatva ivadékokat hoznak létre. Az első nemzedékből származó hímek terméketlenek. Csupán a keresztezés negyedik, ritka esetben pedig harmadik nemzedékének hímjei termékenyek. Az Altaji Kísérleti Állomáson a nőivarú hibrideket szimmentáli tenyészbikákkal hágatták be. A tenyésztőmunka eredmé­nyeképpen kialakítottak egy teljesen termékeny állatcsoportot, amelynek ter­melése 2500 — 3000 liter, 5 %-os zsírtar­talommal, és amely igen jól alkalmazko­dik az Altaj-hegyvidék viszonyaihoz. Nálunk kacsa és tyúk keresztezésével próbálkoztak egyes mezőgazdasági isko­lákon, de itt nem pároztatással. Mindkét tojáson feltörték a héjat egy kis részen, persze a héj alatt levő hártyát is, az­után légmentesen elzárták. Keltetőgép­ben mindkét tojásból kikelt a csibe, illetve a csibe kacsalábú lett és a kacsán is megmutatkoztak a tyúk jellemző vo­násai. De egy sem maradt életképes. Kikelésük után másnap elpusztultak. Ezekből tehát láthatjuk, hogy a távoli hibrid, ha hasznos is, rendszerint zsák­utcában végződik. Ritka esetben van belőle kivezető megoldás, de ez is csak igen szakavatott emberek, kitartó mun­kája révén jön létre. ■ (cs) petéből átlagban 0,49 kg gubót szolgál­tattak be, addig 1958-ban a termelők szakképzése által 0,83 kg-ra emelkedett a termelés. De ezekkel az eredmények­kel sem elégedhetünk meg, mert néhány termelő 2 kg, egy pedig 3 kg gubót ter­melt 1 gramm petéből. Ezért további oktatással növelnünk keli a tenyésztők szakképzettségét. Legfontosabb feladatunk, hogy a se­lyemhernyótenyésztés súlypontját átvi­gyük a földművesszövetkezetekre és az állami gazdaságokra, mert csak nagy­üzemi tenyésztéssel érhetünk el népgaz­dasági szempontból jelentős eredménye­ket. A nagyüzemi selyemhernyótenyész­tés jelentősebb befektetés nélkül megva­lósítható a föídművesszövetkezetekben és az állami gazdaságokban. Alkalmat nyújtanak erre a dohányszárítók, a ki­használatlan padlások stb. Nem szándé­kunk a selyemhernyótenyésztésre mun­kaerőket lekötni, ellenkezőleg, ezzel munkalehetőséget nyújtunk a tanuló if­júságnak és a más munkára képtelen munkaerőknek. Az eddig elért eredmények azt mutat­ják, hogy a selyemhernyótenyésztés fej­lődik nálunk. Ezzel a lassú fejlődéssel azonban nem elégedhetünk meg. Hogy egyre szélesebb körben elterjedjen, nép­szerűsítenünk kell. A kedvező időjárás következtében eb­ben az évben már május 5-én megkez­dődik az idény. Ezért kérjük az érdek­lődőket, hogy minél előbb jelentkezzenek a következő címre: Hodvábnicky odbor Slovenského sväzu veelárov, Bratislava, Suvovorová ulica c. 16. Stefan Farsky, ('Bratislava) ===== 1 ===■'■ ■ ' "K--^=» = E--------: gg == g--------l-r-r1^=l Tenyésszünk selyemhernyót

Next

/
Thumbnails
Contents