Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-14 / 4. szám

1959. január 14. VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASÄG 11 Zöld aranyunk: a KOMLÓ Nyáridőben, meleg tikkasztó napokon jóleső érzéssel kortyolgatjuk a habos sört, mely szomjunkat oltja, felfrissít, új eret nyújt a munkához. Ilyenkor hálatelten gondolunk iparunk eme gyártmányára és áldjuk a sörgyárakat. Annál kevesebbszer jut eszünkbe a sör alapanyaga, a komló. Igaz, Szlovákiában majdnem ismeretlen a termesztése. Leginkább a cseh országrészeken terme­lik, de az a mennyiség ma már nem bizonyul elegendőnek. Az életszínvonal emelkedésével többszörösére fokozódott a sörfogyasztás. Sörünk, illetve komlónk kiváló minősége országhatárainkon túl is tért hódított. Megállja helyét a világ­piacokon, s bizony drága valutáért bár­mennyit eladhatnánk belőle. Pártunk XI. kongresszusa ennek tu­datában tűzte elénk célul, hogy 1965-ig komlótermesztésünket kétszeresére kell emelni. Megbízotti Hivatal növénytermesztési főosztálya. A küldötteket K r a j m e r elvtárs, a megbízott helyettese tájékoz­tatta a komlótermesztés nemzetgazda­sági jelentőségéről, szakszempontból pedig S I á v i k mérnök tartott beszá­molót. Terv szerint 1965-ben Szlovákiában már 450 hektáron fogunk komlót ter­melni. Szövetkezeteink és állami gazda­ságaink nem idegenkednek termesztésé­től, hiszen a komló szép jövedelmet eredményez. Telepítése a belterjes gaz­dálkodást segíti elő. Sörös elvtárs, a galántai járási pártbizottság titkára megjegyezte, hogy támogatja e növény termesztését, mert kis területről nagy összeget kaphatunk. Hiszen köztudomású, hogy hektáronként a közepes termés 30 — 40 000, de az első osztályú áru 70 000 koronát is jövedel­mez. ■B!!9ü!£t!BBIiangigngi;Biaai!igMBBr:> Mi a különbség az égiháború, vihar, förgeteg és zivatar között? A magyar nép a villámlás és a menny­dörgés (zivatar) fogalmát többfélekép­pen jelöli meg. Az égiháború elnevezés még a pogánykorbó! ered, s megtalál­ható a legegyszerűbb emberek szókin­csében is. Főleg a hegyvidéki területek lakosai, (palócok,) matyók, székelyek) használják. A vihar szó a Dunántúlon használatos, de ez alatt már a villámlás és mennydörgés is értendő. A förgeteg, fergeteg és forgatag az alföldi ember szava, aki így .nevezi a jellegzetes nyári zivatarokat. Ami a villámot illeti, ezt a régiek szilárd testnek hitték, s innen ered az istennyila és a ménkű (mennykő) név. A dunántúli Göcsej község lakosai 16 „ménkűfajtát“ ismernek, s mindegyik­nek más hatást tulajdonítanak (kénkö­ves, lobogós, pántlikás, láncos, tüzes stb.). Általános összefoglaló név a zivatar, amely nem jelleget, hanem állapotot jelent. A tudomány élesen megkülönböz­teti a vihart és a zivatart. Amíg a vihar alatt csupán erős szelet kell értenünk, a zivatar olyan záporeső, amelyet vil­lámlás és égzengés kísér. ★ Kísérletek műesővel Észak-Katnerunban (Afrika) egy fran­cia textilvállalat a Laguna völgyében műesővel folytatott kísérleteket. Egy katonai repülőgépet vettek ehhez igény­be, amely két napon át a felhők között cirkált és magnéziumklorid szétperme­­tezésével esőt sikerült előidéznie. A műeső 10 000 m2-es területet öntözött meg. Ezen a területen a textilvállalat gyapotot termesztett, amely a mester­séges esők hatására sokkal nagyobb hozamot adott, mint a szárazság súj­totta gyapotültetvények ★ Szövetkezetek Indiában Indiában a parasztság legfőbb jöve­delmét a rizs, búza, köles, kukorica, hüvelyesek, cukornád és olajnövények termesztése biztosítja. Külkereskedelmi szempontból a gyapot, juta, kávé, tea és banán a legfontosabb. Az indiai mező­­gazdaság virágzásának alapját egyéb­ként a szövetkezeti mozgalom kitere­­bélyesedése képezi. Ez a mozgalom nem újkeletű, hiszen már 1950-ben 160 000 különböző jellegű szövetkezet működött Indiában. Ez a szám a legutóbbi időkig körülbelül 250 000 szövetkezetre emel­kedett. A segíteni akarás szülte azt a gondo­latot, hogy Szlovákiában is termeljünk komlót, hiszen egyes vidékeinken mind a talaj, mind az éghajlat megfelel a ter­mesztés követelményeinek. Adataink igazolják, hogy Szlovákiában az 1930-as években számos helyen űzték a termesztését. S annak ellenére, hogy a minőség a kívánt szintet elérte, a burzsoá köztársaság monopóliumainak spekuláns terve 1939-ben felszámolta a komló termesztését. Ezek szerint tehát nem új, ismeretlen növényt kell meghonosítanunk, csupán a termesztés felújításáról és bővítéséről van szó. A közelmúltban e munkák megkezdése jegyében tartott „komlótermesztési na­pot“ Galántán a Mező- és Erdőgazdasági A legjobb hozamot (58 %-kal többet, mint a trágyázatlan parcella) a nitro­génnel, foszforral és káliummal egyaránt megtrágyázott 8-as parcella adta, de itt a legaranyosabb a talajban visszahagyott tápanyagok mennyisége is. Egyébként ha a táblázat adatait összehasonlítjuk, sok érdekes megfigyelést tehetünk. Sajnos, a fehérjetartalom megállapí­tására nem végeztünk vizsgálatot, de annyit mindenesetre leszögezhetünk, A komlótermesztés további előnye, hogy munkálatainak dandárja, a termés betakarítása a mezőgazdaság ún. holt­szezonjára esik, vagyis aratás után történik. Igaz, sok munkáskezet igényei, de egyes szövetkezetekben, mint Alsó­­széli, Nádszeg, Kosút, ebben nincs is hiány. A komló telepítéséhez szükséges esz­közök beszerzése elég nagy kiadással jár. Államunk azonban segély és hosszú lejáratú hitel adásával segíti a termelni szándékozó gazdaságokat. Nincs hát akadálya annak, hogy a komlótermesz­tést rövid idő alatt megkétszerezzük. Amint a cukorrépa fehér aranyunk, a komló legyen országunk zöld aranya. SÁNDOR GÁBOR »■ww« hogy a nitrogénnel trágyázott parcella termése magas fehérjetartalma miatt sörgyártásra alkalmatlan. Kétségtelenül hasznos volt a kísérlet, s ismét bebizonyosodott, hogy a műtrá­gyázás csupán akkor emeli gazdaságo­san a hozamot, ha ismerjük a növény tápanyagigényeit és a talaj tápanyag­­tartalmát. Huszti Elemér, mezőgazdász (Tornaija)

Next

/
Thumbnails
Contents