Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-09 / 36-37. szám
JzatHud Földműves 2 1959. május 9. A sucanyi vízierőmű az emberi alkotás csodája Odafelé az út is csupa meglepetés ... Hronská Dubravától Vrútky felé a vasút megépítése is hatalmas munka volt. A vonat nagy hegyeken kígyózik, erőlködik tucatnyi alagúton át. A vonatból háromszor látjuk az ősrégi Körtnöc városát. Mintha a történelem elevenedne. A Vörös torony messziről látszik. Véres toronynak is nevezhetnénk, mert ott lakott a bakó. A macskaköves utcákon mintha még most is döcögnének, Károly Róbert, Mária Terézia és a többi feudális uralkodók arannyal telt szekerei. Mennyi könny, vér tapadt az aranyhoz. Csak harminc patrícius család jussolt belőle valamit, a többit elvitték. Ide látszik a partizánok vezérkarának épülete is. Lackó Géza vezetésével felkelt a nép, megunták az évszázados jármot, törtek-zúztak fasizmust, leigázást, és győztek. Az Arany utca volt rabjainak háromemeletes palotái integetnek felénk hírül adva: Nem volt hiávaló a harc. A toll nem is tudja lejegyezni az óriási építkezéseket, amit az emberi szem lát. Mindenütt új életünk egyegy epizódja rajzolódik elénk. Vrútkyn meg a szánkba repült a sültgalamb. Pár percet kellett várni a vonatra. Betértem az önkiszolgálóba. A jobbnál jobb falatokat futószalag hozta elém. Odaálltam az egyik gömbölyű ablakhoz és a szalag máris elém hozta a ropogós sertéssültet. Az emberi leleményességnek nincsen határa. Ami még tegnap tréfa volt, lám ma már valóság. A „sültgalambos állomástól" csak pár perc az út Sucany-ba. A vízierömű gyönyörű épülete meszsze fehérlik, de körülötte még mindig serény munka folyik. Hatalmas daruk, buldozérek, vágják, egyengetik a földet. Az ajtón különös izgalommal lépek be. Dübörgő gépek zaját várom. Helyette ünnepélyes, nagy méltóságos csend fogad. Három óriás turbina szinte zajtalanul dolgozik. Csak a szemközti oldalon gyűl ki olykorolykor egy-egy piros fény. A kezelő odalép, megnyom egy gombot és máris rendben -van minden. Inkább valami pavilonnak illene ez be, mint munkahelynek. Tisztaság minden felé. Az irányítószobában Ondrejöík József fogad. Ő irányítja a gépek ütemét, az áram termelését, elosztását. Egy-egy telefonhívás után igazít a mérőberendezéseken. Mindent pontosan jegyez. Az ember elámul, milyen tökéletes a berendezés. Ondrejcík elvtárs buzgón magyarázza a téglalap alakú szoba életét. Mert valósággal él ez a helyiség. Vegyük csak sorba az egyes oldalak munkamegosztását. — Az „A" panellban vannak elhelyezve a mérőgépek és generátorok jelzői. Az áramelosztás is ide tartozik. Csörög a telefon. Ondrejcík elvtárs jelentést vesz. Gyorsan bejegyzi a füzetbe és tovább nézzük a berendezéseket. A „B" panelt a védőberendezések A sucani vízierömű működéséről adja a jelzéseket. Minden gépnek, berendezésnek, van egy ellenőrző védögépe. Szigorúbb mint az orvos. Ha legkisebb hibát is észrevesz, azonnal jelez. Felharsan a sziréna. Ondrejcík elvtárs máris ott terem az egyik védöjelzönél. Megnyom egy gombot, és az egyik kompresszort máris kikapcsolta. — Valami hiba akadt a kompreszszorunknál, le kellett állítanom - világosít fel. Ojabb éles szirénajelzés. Az egyik generátor védögépe jelez, hogy több hűtés kell. Egy gombnyomás, s máris áramlik a hideg levegő a gépre. A „D“ panelt a „legrafináltabb“. Itt vannak a regisztráló gépek. Mielőtt megismerkednénk vele, újra szól a telefon. — Legalább így jobban megérti, hogy mi a szerepe a „D“ panellnák. Most jött a jelentés, hogy 20 megavatt áramot kell adni óránként. A „B“ panellon a jelzőberendezést beállítottam 20 negavattra. Most nézzük meg a „D“ panellon az ellenőrzőgipet. Pontosan ugyanannyit mutat, mint a „D" panelt órája. Ez a tökéletes berendezés lehetett teszi, hogy az áramtermelést és árameladást pontosan jegyezzék. A diszpecsért nem lehet félrevezetni. Mert ha történetesen Ondrejöík elvtárs 20 negavatt helyett csak 15-öt adott volna a vonalvezetékekbe, az ellenőrző is csak annyit jelezne. Tehát itt semmiféle „sikkasztás“ nem történhet. A „C“ panelt a vízállást és a víz-Irk-trk»*»*»***■»*»**»»0»»*-*-»*********»"*'******** * fogyasztást méri. További berendezések pedig a vonalakat ellenőrzik. A 7Oi-es vonal Zsolnára adja az áramot. Ha történetesen villámcsapás éri, a 0. Z. 101-es gép máris intézkedik, hogy újra bekapcsolódjon az áram. Ez olyan esetekre jó, hogy ha a villám - csapás a vezetékben csak zavart keltett, de a drótot nem rongálta meg. Az utánkapcsolás kiküszöböl mindenféle zavart. Ha nem ember alkotta volna ezeket a műszereket, azt mondhatnánk, hogy tökéletesebb, mint az ember. Mégis csodálatos. A folyosón két munkással találkozunk. jtár megtették a magukét. 1953-tól dolgoznak itt a nagy mű építésén. Elkészülnek. Már csak a simításokat végzik. — Hogy érzik itt magukat ? — Nagyon jól. Kár, hogy odébb kell állnunk. — Hová? — Ahol újra építeni kell. Legközelebb Hrcára. — Nem vágynak a szülőfaluba? — Néha hazatérünk látogatásra. De itthon vagyunk már, mi mindenütt. Az ember nem fű, nem kell ott élni, ahol született. Összemosolyognak, tovább mennek otthonosan. Nehéz itt hagyni ezekét az embereket. Azt a helyet, ahol a jövőt a leglemi munkának kell felváltani. Ha a határozatokat olvassuk, sokszor első pillanatra magunk is kishitűek vagyunk. íme ez a hely bizonyítók, hogy a párt célkitűzése mindenütt megvalósul. Pár ember irámjítja a hatalmas művet, könnyen, csak gombnyomásokkal és mégis százmillió kilovatt áramot termelnek évenként. Az ész igába fogta a Vág folyót, a vasat. A költő szavai jutnak eszembe: Ki itt belépsz, jövőbe lépsz be, S a munka ne legyen robot. De himnusza a dolgozóknak'. Megértük a költő szavainak megvalósulását. Az Árvából idekerült Kadai Jozef, — akivel az előbb beszéltünk — se sejtett azelőtt ilyen életet. Onnan jött, ahonnan a múltban ezrek tántorogtak ki Amerikába, mert itthon nem volt megélhetés. Most otthonra talált a vízierőműnél és otthon lesz a következő építkezésen is. Oj élet, új emberek születtek. Rentka Vladimír kilenctagú ifjúsági csoportja a „szocialista munkabrigád" címéért versenyez. Fiatal CSISZ-tagok példát mutatnak a munkában és az egyéni életben is. Felszabadultunk, győztünk és még győzni fogunk. A Vágón még több vízierőmüvet építünk. Ki tudja a következő évtizedben hányat még, és hol. Az ember teremtő vágyának nincsen A zsilipeken ömlik a víz az erőműbe jobban sejthetjük. Drága pártunk határa, csodát hozott létre és talán nemrég szólt a dolgozókhoz, tanuljon nem is sejtjük, mire képes még a felmindenki, mert a nehéz testi munkát szabadult nép. mindenütt a több tudást igénylő szel- BÁLLÁ JÓZSEF Elégedett öregek Május 1. Prágában és Bratislavában Nehéz esőfelhőkkel borított ég, meg-meginduló hűvös eső fegadta az idei május elsején az ünneplő tömegeket. De az idő mostohasága sem tudta mérsékelni a dolgozók vidámságát és lelkesedését. Hazánk fővárosában, Prágában és Szlovákia fővárosában, Bratislavában hatalmas tömegek, derűs arcú ünneplő sereg vonult fel virág- és zászlóerdő között, hogy Hazánk ifjúsága a szocialista építés nagy sikereinek részeseként áradó lelkesedéssel üdvözölte a munkásosztály nagy nemzetközi ünnepét hitet tegyen ragaszkodásáról szocialista hazánkhoz, a szocializmus nagy táborához, a hagyományos májusi ünnepen. Prágában 400 ezer dolgozó vett részt a felvonuláson. A himnuszok elhangzása után Novotny elvtárs, a CSKP KB első titkára, köztársaságunk elnöke volt az ünnepi szónok. Beszészédét sokszor szakította meg az ünneplő tömeg ütemes tapsa és helyeslése. A beszéd végén fergeteges tapssal és hurrá felkiáltásokkal éltették az ünneplők pártunkat, a Szovjetuniót és a békét. Az ünnepségeken a sok külföldi vendég között résztvett Csoj- Jon-Gen elvtárs, a KNDK Legfelsőbb Népi Gyűlése Elnökségének elnöke, a hazánkban idéző columbiai parlamenti küldöttség, valamint több mint húsz ország szakszervezeti küldöttei. Bratislavában százezer felvonuló haladt el a dísztribün előtt. Lelkesen tüntetve ünnepelte a nemzetközi munkásosztály ünnepét. A menet élén transzparens hirdette az idei május elseje központi jelszavát: „A Szovjetunió vezette szocialista országok szilárd egységében előre a szocializmus építésének befejezéséért". Az első oszlop élén több mint kétezer pionír menetelt színpompás sorokban, vidáman éltetve az ifjú építők szervezetének tízéves fennállását. Bacílek elvtárs ünnepi szavai után a hatalmas tömeg hosszan és lelkesen éltette a pártot, a testvéri Szovjetuniót és a békét. A régi társadalmi rendszerek voltak jelenségei, amelyek mélyen emlékezetembe vésődtek. Ezek közé tartozik az a kép is, amikor ünnepnapokon sok-sok koldus nyomorúságát és testi félszegségét felfedve várta egy-egy utcasarkon, hogy a járókelők szíve megessék rajtuk, s dobjanak néhány fillért a földönfekvő, megviselt kalapba, avagy zsebkendőbe. A kapitalizmust totális háborúk, embergyalázó törvények és a pénz hatalma jellemzi. Ezen belül azonban kisebb embersorsok élet-halálharca és katasztrófája pergett le az idő kerekén, de az embertelenségre, tekintetnélküliségre ez is erősen meggyőző bizonyíték. A koldusokat viszaidézö utcakép ma is felháborodást és sajnálatot, egy letűnt éra feltétlen elítélését váltja ki bennem. Ez, ennyi bevezető. Mind ez azért kívánkozott ide, mert hetekkel ezelőtt idős emberek közé vezetett az utam, olyanok közé, akik a régi koldusok egyenes utódjait képezik. Rokkantak és munkaképtelenek. Nincs házuk, földjük, soknak nincs közeli hozzátartozója sem. Mégis mennyivel más az életük! A hosszú évtizedek során végzett munkájukért űiegbecsülést és tiszteletet kapnak, szocialista államunk teljes ellátásban részesíti őket! A társadalmi rendszer gyökerestől megváltozott: s íme az ipolysági járás egy kis falujában, Magyaradon a pompára és fényűzésre felépített kastély nem Török báró és családja henye életét szolgálja, hanem 43 munkaképtelen ember kedves otthona lett. 1952-ben a hajdani kastélyt agghajlékká alakították át. Azóta sok minden megváltozott. Az agghajlék tagjai rendbehozták az épület környékét, csemetefákat ültettek s ültetnek, hogy a festőién szép háztájék még több nyugalmat és örömet sugározzon a magaskorú erpberek szívébe. A látszólag eseménytelennek tűnő élet itt sokkal színesebb és változatosabb, mint sokan gondolnák. Minden héten egyszer, esetleg kétszer, filmet vetítenek. Újságok is járnak rendszeresen, úgyhogy az idős emberek nem szigetelődnek el a külvilág dolgaitól. Olvassák a napisajtót, tudomást szereznek mind a politikai, mind a társadalmi élet fontos eseményeiről. Ezenfelül más foglalkozás is akad. Az emberek többsége parasztszármazású, s a parasztság a múltban falvainkban és tanyáinkon uralkodó erkölccsé avatta a munkát. Ezek az idős parasztemberek sem tudnak meglenni hélküle. Sebő István például hat darab sertést és 18 juhot gondoz. — Már gyerekkoromban az állat volt a mindenem — mondotta, majd később hozzátette. — Soha nem gondoltam volna, hogy öreg koromban ilyen nyugodt körülmények között nevelhetek majd disznókat és juhokat. Ebből a pár szóból is kiviláglik egy idős ember elégedettsége sorsával. A múlt mostohasága és a szegények iránti könyörtelensége ronccsá, rokkanttá tett sok embert. A kapitalizmus vad törvényei által nyomorulttá avatott millióknak a legfőbb ismertető jele egy szóban sűríthet: szegény! S az lg/ nevezett nagyszámú embertömeg még fokozottabban kapott gyalázatot és megvetést osztályrészül, ha betegség vagy öregség mun-Vidám május |j Kékkőn Közeledik a vöröszászlós nieiv(1 nei. Elöl jönnek a pótori bányáig szók, — 3200 tonna szenet ad- 05 tak terven felül. Nagy transzig parens hirdeti: Springó Rudolf ifjúsági brigádja 126 százalékra r5(S teljesíti a tervet. Köztük lépked Lukács György, a többszörösen kitüntetett bányász. Q5 Utánuk az ifjúság, pionírok... A dacókeszi iskola tanulói pionírzászlót és egy raké- ÖQ tamodelt hoznak. Üdvözlik a 5^7 szovjet tudomány nagy sikerét. A villanytelep dolgozói 300 Öt tonna szén megspórolásával üdvözlik május elsejét. A Horne ÜJ; Tisovník-i EFSZ tagok kultúr- Öi csoportja táncra perdül a tri - ^ bűn előtt. A szlovákgyarmati gj, téglagyár dolgozói 110 ezer tégla Iával teljesítették túl a tervet gj: a dolgozók nagy ünnepére. A 'qJ kovácsi EFSZ fiataljai népvise- ÖL létben jönnek. *5^ Ki tudná felsorolni a sok mosolygós arcot... a menet csak DU jön... jön... (b) Szántó L. kitüntetése ■ Szántó László akadémikust, a ! i a kiváló marxista tudóst a köz- ! S társaság elnöke a Köztársasági ■ ■ Érdemrenddel tüntette ki. Szán- j 1 tó elvtárs nemcsak az egyetem l ; katedráján végzett kiváló neve- j ■ lömunkát, de számtalan előadást ; | tartott különféle tanfolyamokon ! 1 és iskolákon. A magyar dolga- 5 ■ zók is jól ismerik és szeretik \ ■ a kiváló tanítót, akit 65 éves • S születésnapja alkalmából ért' a l ■ legmagasabb kitüntetés. Kívá- ■ ■ nunk Szántó elvtársnak mi is jó ■ ■ egészséget, hogy még sokáig : : végezhesse áldásos nevelő mun- \ \ káját. TUDJA-E? ... hogy egy kiló rózsaolaj előállításához 500 kiló rózsaszirom szükszéges? Ezzel szemben csak két csepp rózsaolajra van szükség 1 liter parfüm előállításhoz. ... hogy gyöngyvirágot nem tanácsos egy vázába helyezni más virággal? A gyöngyvirág ugyanis megmérgezi a vizet és a többi virág elpusztul a vázában. ... hogy a földfelület minden hektárára másodpercenként olyan menynyiségü napenergia jut, amennyivel mozgásba lehetne hozni egy 10 ezer kilowatt teljesítőképességű motort? közt... kaképtelenné tette. Ilyen sanyarú volt a sorsa Rejciak Jánosnak is, aki gyűlölettel emlékezik vissza a múltra. Ma ő is az agghajlékban él, nyugdíjat kap, amiből 50 korona zsebpénzt is juttatnak neki minden hónapban. De itt, ezen a helyen kell megemlíteni Balog Milán és Krupa Ferenc nevét is, akik csak ideiglenesen tartózkodnak a magyaradi agghajlékban, s akik még nem is olyan régen koldulással tengethették volna életüket? Fiatalok még, de teljesen munkaképtelenek. Gyenge, beteg szervezetük még a hosszabb sétát sem engedi, de a szerető gondoskodás és a jó bánásmód oly gyógyerővel hat rájuk, hogy az érdeklődésük, életkedvük lassan viszszatér. A magyaradi agghajlékban tehát boldogan élnek az emberek. A nyugdíjból zsebpénzt kapnak, s minden második héten orvos tesz látogatást náluk, aki tüzetesen megvizsgálja őket. Tehát egészségükkel is törődnek. Ki-ki ereje szerint munkát is vállalhat, amiért külön fizetésben részesül. Az asszonyok inkább a konyha körül segítkeznek, de az egészségesebbek a takarításban is résztvesznek. Az öregedés az élet természetes, elkerülhetetlen tartozéka. A magaskorú emberek a -égebben végzett munkájukért gyengéd szeretetet, ellátást és megbecsülést érdemeinek. A hajdani koldusok a társadalom kivetettjei voltak, ma az agghajlékokban élő emberek gondtalanul, nyugalomban töltik napjaikat. Erről győződtem meg a magyaradi agghajlékban tett látogatásom alkalmával ... Zsilka Tibor
