Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-09 / 36-37. szám

A szocialista faluért

Virágtól ékes májusi nap

X. ésfolyam, 36 — 37. szára

Bratislava, 1959. május 9

Ojra itt a tavasz, s pattanva borul virágba az élet, amely szenvedélyesen küzd önmagáért és a felvirágzás, az öröm szent jogáért.

Valamennyi jelszó közül, amelyek alatt a májusi zászlók mögé sorakozunk, a leghamarabb a béke jelszava jut el minden ember szívéig.

Én azon sokak közé tartozom, akik közvetlen közelről látták a háborút. Láttam hamvaikba hullt városokat, láttam emberek vérét, láttam az árvák sorsát, s a tengernyi keserűséget, amely elborítja a földet.

S mert emlékszem mindenre, egész telkemmel, értelmem minden villanásával szembeszállók az új háborúkkal, az új emberirtással, mindazzal amivel szüntelenül fenyegetnek bennünket a háborús téboly szítói.

Esztendők tanulsága

A tavasz, a virágtól ékes május évről-évre új örömet, új hitet lop az emberek szívébe, de a világtörténelemben nem volt még egy olyan május, mely annyi reménnyel töltötte volna el a békeszeretö emberiség szívét, lelkét, mint 1945 májusa. Tizennégy évvel ezelőtt, az évekig tartó vérontás Után úgy bontogatta szirmát az emberiség reménysége, mint a mezők virágrengetege.

Mikolás Ales, a nagy cseh művész egyik festménye azt jelképezi: akkor kezdődik majd a mi hazánkban a szebb, a jobb élet, amikor kozák katona lova ihatik a Vltava vizéből. És tizennégy évvel ezelőtt, 1945. május

9-én elérkezett az az idő. A Icporfüstös, torlaszokkal megrakott prágai utcákon virágcsokorral üdvözölhették a főváros lakosai a felszabadító szovjet katonákat. Prága és egyúttal hazánk felett felragyogott a szabadság hajnala. Nem békés pirkadat hozta a nagy ünnepet, tankok torkolattüze, géppisztolyos, sőt ökölremenö közelharcok mondották ki a végszót a fasizmus bukására.

Tizennégy évvel ezelőtt befejeződött egy sötét korszak. A fasizmus veszélyét elhárította a dicső Szovjet Hadsereg. Fellélegzett, felújongott a békére vágyó emberiség. Hazánk népe kétszeresen ünnepelt, hiszen ugyanezen a napon szabadult fel fővárosunk, az arany Prága. Drága volt a szabadság. A Volgától az Elbáig sok tízezer szovjet katona és velük együtt népünk sokezer hű fia hullatta vérét, áldozta életét a mi új tavaszunkért, szabad életünkért. Meghaltak, hogy népeink és hazánk virulhasson.

A nagy áldozat nem volt hiábavaló. Pártunk vezetésével hazánk népe a szocializmus útjára lépett. A felszabadult ember alkotó erejének kibontakoztatásával pár év alatt olyan gazdasági és politikai erővel rendelkező országgá építettük hazánkat, hogy az a Szovjetunió oldalán egyre jelentősebb tényező a világpolitikára ható erők között. Alig tizennégymilliós államunk, tizennégy szabad esztendő alatt az életszínvonal, a védelmi felkészültség tekintetében felülmúlt néhány élenjáró kapitalista országot. A szociális biztosítás, az egészségügyi gondoskodás, a kulturális élet, az iskolapolitika s az egy főre eső élelmi - szeripari cikkek fogyasztása tekintetében szorosan az élvonalba zárkóztunk fel.

Mezőgazdaságunk fejlődése terén is olyan távlatok nyíltak, amilyenre a történelem folyamán nem volt és nem

is lehetett példa. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megteremtésével leraktuk a legkorszerűbb mezőgazdasági termelés alapjait. Megtehettük, mert felszabadulásunk után pártunk vezetésével munkásosztályunk vette kezébe a hatalmat és azért is, mert példa és tanulságként állt előttünk a szovjet mezőgazdaság. Ugyanakkor a szovjet és a hazai ipar, valamint a munkásosztály segítségével minden szükséges eszközt meg is kaptunk a szocialista nagyüzemi mezőgazdaság megvalósításához. Ezért dicsekedhetünk ma, felszabadulásunk tizennegyedik és szövetkezeti mozgalmunk tizedik éve után, hogy a mai napig hazánk mezőgazdasági földterületének több mint 80 százalékát szocialista nagyüzemi módon műveljük.

Falvanként is százszámra nőttek az új, korszerű családi házak, s ha betekintünk egyik-másik szövetkezeti paT raszt újonnak épült lakásába, ott méginkább meglep a fényes berendezés, a kereseti lehetőségekkel párhuzamosan növekvő lakáskultúra. A szocialista nagyüzemi mezőgazdaság erre is megteremtette a módot, mert például Dorog János és családja az ozsgyáni EFSZ-ben az elmúlt évben 60 986 korona járulékben részesült. És ez nem egyedüli példa, hiszen az élenjáró EFSZ-ekben egy tag átlagos keresete magasan 20 ezer korona fölött van. Ezek alapján már természetes, hogy kialakulóban-az új arcú falu,-a? öntudatos szövetkezeti parasztság, mely nem lesz többé szétforgácsolt erő a különböző, úri érdekeket szolgáló pártok kényszerült támogatója, hanem munkásosztályunk mellett olyan öntudatos parasztosztállyá formálódik, mely pártunk zászlaja alatt egységesen sorakozik fel a nagy cél, hazánkban a szocializmus építésének győzelmes betetőzésére.

Azonban a tizennégy év előtti eseménynek hazánk és az egész szocialista tábor gazdasági megszilárdulásán, életszínvonalunk emelkedésén túl, még egy fontos, az előbbitől semmivel nem kisebb jelentősége is van: az, hogy a világpolitikában is döntően megváltoztatta az erőviszonyokat. A szocializmus világrendszerré nőtt. Ez pedig nem kis veszély a kapitalista, főképp a gyarmati népeket is kizsákmányoló államok számára, mert a kapitalizmus jármától felszabadult szocialista országok példája a gyarmati elnyomás alatt sínylődő népek előtt is megcsillantotta a szabadulás reményét. Hiszen azokat a népeket addig is csak a kapitalista államok gazdasági és politikai hatalmától való félelem tartotta rabigában. A Szovjetunió léte mozgósító erőként hatott az elnyomott népek szabadságmozgalmára. A szocialista világrendszer kialakulása pedig további lépést jelentett a gyarmati népek felszabadító harcában, mert az elnyomott népek a Szovjetunióban és a szocialista országokban nemcsak követendő példát látnak, hanem erkölcsi és politikai támaszt is.

Fejlődésünk, gazdasági, politikai erősödésünk letagadhatatlan valóság. Az imperialisták ugyan ezerféle aljas eszközzel próbálgatják megbontani sorainkat és egy újabb világháború kirobbantásával tönkretenni békés építő munkánk eredményeit. Háborút akarnak, hogy legalább ideig-óráig elodázzák gazdasági, politikai válságukat. Ezért támaszkodnak a fegyverkezési hajszára, a nemzetközi kapcsolatok terén pedig az erőpolitikára. Csakhogy ennek a kora már régen lejárt, ettől a politikától nem hogy a szocialista tábor országai, de még saját országuk munkásosztálya és az elnyomásra kényszerített gyarmati népek sem ijednek meg. A Szovjetunió pedig válaszként békés gazdasági versenyre hívta a legfejlettebb kapitalista országokat. Olyan versenyre, ahol nem a véres csatatereken, hanem a termelés, a munka frontján dől el egyik vagy másik rendszer fölénye.

A Szovjetuniónak és a szocialista tábor országainak, közöttük elsősorban Csehszlovákiának és az utóbbi időben Kínának gazdasági fejlődése olyan hatalmas iramot mutat, hogy a szocialista tábor országainak termelése az elkövetkezendő években nemcsak átlagosan az évi, hanem az egy főre eső termelésben is eléri, sőt túlszárnyalja a legfejlettebb kapitalista országokét. És ez a tény nem

csupán a szocialista országok gazdasági megszilárdulását, a dolgozók életszínvonalának emelkedését jelenti, hanem a szocialista világrendszer fölényének bizonyításával azt is, hogy a Szovjetunió vezette békeharcban hozzánk, az emberiség boldogságáért küzdők táborához csatlakozik az egész világ haladó, békeszeretö emberisége és ezzel az imperialisták minden mesterkedése ellenére elkerülhetjük a harmadik világégést, mert a kapitalistáknak észre kell venniök, hogy a következő világháború már az ő teljes pusztulásukat jelenti.

Felszabadulásunk tizennegyedik évfordulójának ünnepén érdemes mindezt tudatosítani. És azt is, hogy az az ország, melynek katonái tizennégy évvel ezelőtt elhozták nekünk a szabadságot, ma is szilárdan áll mellettünk, s a béke ügye mellett. Éppen ezért minden lehetőségünk megvan a pártunk által kiadott jelszó megvalósítására, hazánkban a szocializmus építésének betetőzésére. Ezt akarja népünk, ezen az úton vezet pártunk és ezért állíthatjuk bizton, hogy eljutunk a legtávolabbi célhoz, a kommunizmushoz, melyet immár belátható közelségben érzékelünk.

Akad-e csak egyetlen asszony is, anya, vagy feleség, aki másképpen gondolkozik? Hiszen minden asszony azt akarja, hogy a gyermekek nyugodtan szundítsanak a bölcsőben, hogy leányaik és fiaik békében növekedjenek, s a család békésen üldögélhessen az asztal körül, a szelíd lámpafényben.

Nézzünk csak körül: embermilliók, mindenféle foglalkozásúak — szeretik a munkájukat, s szenvedélyesen alkotni akarnak. Ez a szeretet, ez a szenvedély ad új meg új lendületet a technikának, a mezőgazdaságnak a tudmoánynak, a művészetnek.

Nem ismerem azokat, akik elkészítették és fellőtték a Föld első mesterséges bolygóját, de meggyőződésem, hogy noha komoly és tudós emberek, mégis fiatalos lángolással ragaszkodnak hivatásukhoz, élvezik feladatukat.

Kinek nem féltve őrzött kincs a lehetőség, hogy békésen végezhet bármely munkát? Magamról tudom, mily nagy kincset ér. Magamról tudom, mily határtalanul sokat jelent az ember életében a hely, ahol dolgozik, ahol alkot, s mily kedvesek a munkába merülés ihletett órái, amikor szinte minden idegszáladdal azon erőlködsz, hogy a legnagyobb figyelemmel és igyekezettel elvégezhesd, ami reád vár. Az ember ilyenkor szinte önmagába merül, mégis munka közben a legszorosabb a kapcsolata mindennel, ami él s mindennel, ami a földkerekségen történik.

Házakat akarunk építeni és gépeket gyártani. Búzát vetni és könyvet írni. Gyermeket akarunk nevelni.

Ha tőkés országok követnék a Szovjetunió bátor példáját — az emberiség megmenekülhetne attól a rettenetes veszélytől, amely most fenyegeti.

Forró együttérzéssel szemléljük, mekkora erőfeszítésekkel iparkodik államunk megóvni a békét a sötétség kétségbeesett erőitől, s mily nagy erőfeszítéseket tesz, hogy a nagyhatalmak közöt jószomszédi viszony épüljön ki.

Sok sikert kívánunk a béke védelmében, és sok szerencsét minden békeszeretö embernek ezen a muzsikától hangos, virágoktól ékes májusi

napon.

VERA PANOVA, szovjet írónő.

A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA