Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-14 / 4. szám
1959. január 7. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 15 Mi történik télen a kaptárban? Télen, ha kibontjuk a kaptárt, ott találjuk a méheket fürtben összebújva, egybefonva, gubbaszkodva. Ilyenkor nem alszanak, de nem is nagyon tevékenykednek. Lassan mozognak, kevés táplálékot vesznek magukhoz és várják, hogy a tél elmúljék. Az idősebb nemzedék már eltűnt. A legfiatalabbak olyanok, amelyek októberben keltek "ki az anya még szeptemberben rakott petéiből. A család zöme azonban augusztusi és szeptemberi kelésű, de van köztük júliusi is. A család minden tagja fejlett, hisz még virágporral táplálkozott. Az idősebbek közül egyesek még az őszi napokon is kirepültek, de amint beállt az esős, szeles idő, ezek is otthon maradtak. Októberben kezdődik a fészek összehúzódása és ez is rendszerint éjjel. A hűvös idő beállta csak gyorsította a gömbölyű vagy ellipszis alakú fürt keletkezését. Minél nagyobb a hideg, a méhek annál jobban tömörülnek, és így annál jobban tartják a meleget. A fürt a röpnyílás közelében helyezkedik el, vagyis ott, ahol az anya legutóbb rakta le a petéit és ahol a sejtekben nincs sok élelem. Ha az élelem elfogy, a telelőfürt tovább húzódik a tartalékok felé. Az anya és a fiatal méhek a fürt közepében helyezkednek el, az idősebbek pedig a fürt szélén foglalnak helyet. Ha az időjárás hidegre fordul, akkor minden méh fejjel a fürt közepe irányában fűződik össze. Az egyedüli méh már 8 fokos melegen is megdermed. De társaságban bármilyen időjárási viszonyoknak is ellenáll. Nyáron a méhek a kaptárnak azt a részét, ahol az anya petézik, állandóan 35 fok melegben tartják. Télen a fürt melege a 25 fokot nem haladja meg és 20 fokra is lecsökken. Melegét a kinti levegő is befolyásolja, de az időváltozás a kaptárban csak néhány óra múlva mutatkozik. A fürt szélén lényegesen kisebb. Ha már a kinti hőmérséklet a fagypont alá csökkent, a fürt közepén levő méhek gyorsabban mozognak, hogy a peremen levők jobban érezzék a kisugárzott meleget. A fürt k;lsején tömörülő méhek a táplálékot a közép felé irányítják. A méh nem hasonlítható össze más melegvérű állattal, de nem is hidegvérű, mert a melegét szabályozhatja. A méhek jó teleléséhez a meleg mellett nagyon fontos tényező a nyirkos levegő. De a nyirkosság bajt is csinálhat. Az évi átlagos meleg a lépek között 30 — 50 fok között ingadozik, de télen még a fürtben is kevesebb ennél. Bizonyos nyirkosság, sőt vízcseppek a kaptárnak abban a részében mutatkoznak, ahol a hőmérsékletet a méhek nem képesek szabályozni. A páralecsapódás nem a kemény hidegben nagyobb, hanem felmelegedéskor. Hidegben a vízpárával telített levegő a röpnyíláson beáradó levegővel gyorsan kiegyenlítődik. A kinti meleg visszont lassabban hatol be s akkorra a kaptár hidegebb részein a levegő már megtelik vízpárával. Minél hosszabb a tél, annál több élelemre van szükségük a méheknek, s így a fürt hosszabb utat kénytelen megtenni, ha nincs elegendő élelem a lépőkben vagy azok nem elég nagyok. A fürt útja a kaptár fenékdeszkáján meglátszik, mert a méhek lehullajtják a fedelezés törmelékeit. Törmeléksávok keletkeznek. Ezek a sávok annál szembetűnőbbek és vastagabbak, minél népesebb a család és minél hosszabb a tél. Szakavatott szem azonnal megállapítja, hogy a tartalékokból mennyi fogyott el. Van egy elv, amely szerint februárig a sáv semmi esetre se legyen hosszabb, mint a kaptár fele, vagyis a tartalékoknak csak a felerésze fogyhat el. Az első kirepülésig a méhek ereje alig fogy. Egy bajor méhészeti kutatóintézetben több évig figyelték a fogyasztást a telelés időszakában. Ezek szerint októberben 790 g, novemberben 500 g, decemberben 790 g, januárban 800 g volt. Ha télen az időjárás nagyon változó, a fogyasztás növekszik. Vitathatatlan, hogy a fogyasztás a család erősségétől függ; 1000 méh kevesebbet fogyaszt, mint 10 000, de az erős családban aránylag kevesebb az egy méhre 'eső átlagos fogyasztás, mert minél nagyobb a fürt, annál kevesebb munkát kell fejleszteniük a meleg előállítására. A méhek zaklatása télen mindig élelembe kerül. Legyen az csak egy jelentéktelen ajtóbecsapódás vagy valamely faág csapódjék a kaptárhoz. A zaklatást állatok is előidézhetik. Leggyakrabban az egér, cickány, cinke, vagy a harkály. De sajnos, a különféle betegségek is nagyobb fogyasztásra adnak okot. A betegség fellépése azt a tünetet idézi elő, hogy bármily hideg is legyen az idő, egyes méhek kirepülnek. Nagyobb a Zólyomi Lajos zselízi levelezőnk írja, hogy több lapból olvasott már az anyapempöről, többek között a Szabad Földművesből is. A cikkek azzal foglalkoznak, hogy milyen a gyógyító hatása az emberi szervezetre, de eddig még nem említették meg az anyapempő gyűjtésének módját és ilyenről még a szakkönyvekben sem talált utasítást. Érdeklődik, hogy mikor és milyen állapotban levő bölcsőkből lehet kiszedni a pempőt, hogyan kell kezelni és az öszszegyűjtött anyagot, ki vásárolja fel, mert nyáron nagy gondot fordítanának a méhészek erre. Nálunk egyelőre még csak kísérletezéseket folytatnak az anyapetppővel, tehát nincs értelme, hogy nagyban termeljük. Magyarországon már a gyakorlatban is felhasználják, mint nálunk a méhmérget, de ott is kizárólag nagyüzemi méhészeteket bíztak meg a pempő termelésével. Valószínű, hogyha nálunk is sor kerül erre, mi is a nagyüzemekben fogjuk termelni. De egyelőre méhészeinkre a méz és viasztermelésen kívül fogyasztás akkor is, ha a család elárvult. Februárban a fogyasztás ugrásszerűen emelkedik. Az említett kutatások szerint 1850 gramm. Ilyenkor ha csak 10 fokra melegedik is fel az idő, a méhek elvégzik első kirepülésüket. Előfordul, hogy ürülékükkel a kaptár elejét is bepiszkítják. Ezt kényszerből teszik, amikor végbelük nagyon megtelik. Ennek oka pedig a zaklatás, árvaság és betegség lehet. De a rossz tartalékok is előidézhetik. Ismeretes, hogy a rossz mézen nem telelnek olyan jól a méhek, mint a cukorszirupon, mert sok belőle a bélsár, de mégis a legjobb táplálék a méz. Februárban, sőt néha még előbb is, megkezdődik a petézés. Az anya a fürt közepén rakja első petéit. Virágpor hiányában a telelő méhek az első bábokat testük fehérjetartalékából termelt pempővel etetik. Márciusban amikor olyan enyhék a nappalok, hogy a méhek tömegesen kirepülhetnek, felkeresik a virágzó mogyorófákat, topolyákat, fűzfákat és hozzák az első virágport. Ekkor a fogyasztás 2800 grammra ugrik. Áprilisban kezdődik az első nektárgyűjtés; ilyenkor a fogyasztást már nem lehet ellenőrizni. Tavaszkor a méhek frissek, mert erejüket alig vették igénybe. Gyümölcsvirágzásra a fiatal nemzedék már elvégezte első kirepülését. Az öregebb méhek pedig már eltűntek. A téli méhnemzedék ilyenkor 6 — 8 hónapos. A tavaszi méhek már nem élnek ennyi ideig. Ha jó a hordás, alig hat hétig. A munka lázában agyonradolgozzák magukat. Ilyen az áttelelt méhek élete. (Dr. K. Weiss cikke nyomán) sokkal nagyobb feladat vár. A magánméhészek kötelessége, hogy rajokkal vagy törzscsaládokkal segítsék a meglevő és az alakuló nagyüzemi méhészeteket. Az EFSZ-méhészeknek pedig elsősorban a növények irányított beporzására kell nagy gondot fordítaniuk, különösen a hereféléknél. Ezekután kerülhet sor az anyapempőre. ★ ★ ★ Ötezeréves leletek Magyarországon a Kőrös torkolata közelében régi lakótelepek nyomaira bukkantak a régészek. Feltártak több sírt s ezekben számos 4 — 5 ezer évvel ezelőtti használati eszközöket találtak. Előkerült például egy csöves vastalpon nyugvó tál, amelynek tojásdad alakú tetejét emberi arcokat utánzó ún. maszkfigurák díszítik. Ezenkívül cserépedényeket, gabonaőrlő köveket és más érdekes tárgyakat találtak. Mit csináljunk az anyapempővel ?
