Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-05-01 / 34-35. szám

10 y/íalmd Földműves 1959. április 18. Tizenkétmillió éves ősünk a grossetói mocsárember Grosseto - kisváros Toszkánában, Hürzeler városa. Azé a Hlirzeler pro­fesszoré, aki tíz évvel ezelőtt elindult Baselból, hogy az Oreopithecus nyo­mát megkeresse. Oreopithecus? E furcsa hangzású latin név izgalmas őslénytani felfedezést jelent. A megtalálástól a felfedezésig 1870-ben, a Darwin körüli háború­ság első szakaszában, két évtizeddel a gibraltári ősember felfedezése után egy toszkánai barnaköszénbányában ismeretlen főemlős maradványaira bukkantak. A lelet annak rendje­­módja szerint múzeumba került, Fi­renzébe. Leírták, meghatározták s el­helyezték egy tárlóban Oreopithecus bambolii név alatt, „rangrejtve“. Sem­mi feltűnést nem keltett. Az ősember csontvázának lenyomata a szénrétegben De miért is keltett volna? Lorenzo Magnifico egykori államában, ahol a reneszánsz emlékei felé fordul min­den figyelem, könnyű feltűnés nélkül meghúzódni egy tároló szekrényben e felirat alatt: Oreopithecus bambolii, a dombok majma. Miközben milliók fordultak meg a virágok városában, s a tudósok az emberi törzsfában hiányzó láncszemet keresve csak egy­millió évig jutottak vissza a múltba, ar Oreopithecus ünneplés nélkül, ész­revétlenül belépett a tizenhárom mi­­liomodik évébe. Vége az inkognitónak Az első ősembermaradványt 1848- ban fedezték fel Gibraltárban. Száz évvel később vége lett az Oreopithe­cus inkognitójának is. Hürzeler le­leplezte az Oreopithecust, s „homini­­dának“, emberi ősnek nyilvánította. Ekkor ismerte meg a világ az addig érdektelen lelet jelentőségét. 12 millió évvel ezelőtt, amikor az Oreopithecus már élt, végét járta a földtörténeti harmadidószak, s nem volt messze a negyedkor, amelyben a Föld pályaelemei eljegesedéshez ren­deződtek. A harmadidőszak tengerei lassan búcsút mondtak a szárazföld­nek. Az olasz félsziget már mai alak­jához hasonlított, nyugati partján vul­­kámsor pompázott, Grosetto táján ki­terjedt síkláperdő zötdellt a mediter­rán napon. Víztükör bujkált a láp alatt, úszadékfák tarkították a fél­szigetet. Tíz év a baccinellói bányában •Olaszország közismert energiasze­génysége már a múlt században szük­ségessé tette a grossetói barnakó­­szénbánya megnyitását. Ha 1870-ben nem kerül múzeumba innét az Oreo­pithecus máig is egyetlen példánya, vajon akadt volna-e tudós, aki egy évtizedet tölt a szállító szalag mellett, hogy a híres lelet társát megtalálja? Igen: Hürzeler professzor, 1948-ban rossz állapotban találta a baccinellói bányát, munkanélküliség, elhanyagolt bányabiztosítás, az egyébként is gyen­ge minőségű, fás barnakőszén telep kimerülése jellemezte a helyzetet. Minthogy a termelés hajszolása nem tette lehetővé a szakszerű őslénytani feltárást, Hürzeler arra kényszerült, hogy a szállító szalag fölé hajolva fi­gyeljen és várjon, mit hoz elébe a véletlen. Kétségbeejtő feladatot vál­lalt; felbecsülhetetlen értékű elron­csolt csontvázdarabok futottak el előtte a szalagon. S közben mással is kellett törődnie, igyekezett biztonsá­gosabb termelési feltételeket terem­teni, s még egy előadást is tartott Baselben, néhány felismerhető csigo­lya alapján. Hanem végül a véletlen, az egyik szállítóvágat fedőjének be­szakadása meghozta a kitartó munka gyümölcsét, kezére adta az Oreopit­hecus második példányát. Paleontológusok és antropológusok vitája A harmadidőszak kezdetéről, az eocén körből származó Alsaticopithe­­cus fogazatát vizsgálva Hürieler 1948- ban körkérdést intézett a világ ős­lénytani múzeumaihoz. Egy olyan fő­emlős maradványait kereste, amely­nek fogazata a negyedmillió éves Air saticopithecus zápfogainak kiképzésé­től — az életmódváltoztatás követ­keztében — eltér. így jutott el Hür­zeler Firenzébe, az Öreopithecushoz. Egy koponya és néhány csont fogad­ta. Nem zavarta meg az a tizenkét­szeres időbeli távolság, ami az Oreo­pithecust a legősibb hominidától, az Australpithecustól elválasztja. A föld­­történeti rétegek egymásutánját kö­vetve az Australopithecus fejlődési fokától közelített a mához. A törté­neti földtan klasszikus módszere ez, együtthaladás a múló idővel. Hanem az antropológia, az emberrel foglalkozó tudomány számára már az Australopithecus is túlságosan távoli kort és alakot idézett. Az antropoló­gia ugyanis az ember-történelmi szemlélet visszapergetési eljárásával dolgozik, s az ember-ismérveket job­bára csak a történelmi és a történe­lem-előtti kor alkotó tevékeny embe­rében véli felfedezni. Abban az em­berben, akinek értelmi fejlettségét már legalább kőeszközei bizonyítják, így persze nem juthat messzire, bi­zonytalanul tapogatózik a millió éve múlt időkben, az Australopithecus rendszertani besorolásában. Mester­séges határt von az ember és a hozzá hasonló ősök között, mereven ragasz­Napvilágra kerül a baccinel-lói bányából az ember fejlő­dési folyamatát bizonyító nagy jelentőségű lelet. Ez volt az Oreopithecus otthona, életének kerete, tenyészetének fel­tétele, pusztulásának akadálya. Gene­rációk váltották itt egymást, s az azóta barnakőszénné változott miocén mocsár: élettér és temető volt szá mára, örökzöld paradicsom, amely napjainkra kőzetté dermedt. kodik a koponyaúrméreti normákhoz, nem tekintve, hogy az emberi koponya az idővel, az agy fokozott használatá­val fejlődött ki, és érte el a mai ter­jedelmét. Ilyen módon tehát vissza­­ásással, a történések utólagos sorba­­állításával nem lehetett eljutni az első emberőshöz, az emberi „alrend“ kezdetéhez. tudomány akkori fejlődési fokát, hogy l Hürzelernek csak beható tanulmányok | után, gondos irodalmi búvárkodással ; sikerült rátalálnia haladó szemléletű í társára. : • t • Törzsfák messze nyúlnak I Mire 1958 augusztus 2-án az Oreo- | pithecus csaknem teljes, a halál hely- • zetében rögződött példánya gipsz- • ágyba, gézbe, vattába csomagolva ; megjelent a baccinellói táró bejáraté- • ban, Hürzeler már tudta, hogy a tizen- S kétmillió éves „felsőmiocén ősapa" : hosszú törzsfára tekinthet vissza. • Szerinte az emberi törzsfa az oligocén S kor zárószakaszáig, 26 — 30 millió évig S vezethető vissza, úgy, ahogy azt az ; emberfejlődés tudományának nemzet- | közi tekintélye, Arambourg professzor j előre jelezte. Valószínűleg az oligocén ; kor végén élt ez a főemlős, amely az • ember és emberszabású majmok kö- | zös őse volt. S akkor következett el | a pillanat, hogy a leszármazottak • egyike leszállt a fáról, kétlábra állt, • s makacsul ragaszkodott a földhöz. S Az a tetszetős magyarázat, hogy az 5 ember születése egy pillanat műve • volt, hogy ősünk úgy jött a világra, » mint ahogy Pallas Athéné pottyant ki S Zeusz homlokából, alighanem a leg- j kegyesebb bőkok közé tartozik, ame- I lyet az emberiség önmaga elámítására i valaha is kitalált. -kután- | 4 hatalmas fejlődés országából Szibériában, a Szovjetunió tá­vol-keleti és európai területeinek északi részein 2700 kilométer új vasútvonalat építenek. Ezáltal le­hetőség nyílik arra, hogy még nagyobb mértékben értékesíthes­sék a Mezeny, a Jenisszej és más folyók vidékének hatalmas erdo­­gazdagságát és más természeti kincseit. Hürzeler professzor a vatta-géz-gipsz védőburkolatba helyezett őskori lelettel. És ekkor állt elő Arambourg és Hürzeler az embert a főemlősök együttesében, kialakulásának rendjé­ben vizsgáló földtani-őslénytani szem­léletével, amely nem szabja meg saját határait, s nem állít maga elé mester­séges akadályokat. Hürzeler vélemé­nyét megelőzően, 1877-ben ugyan már valaki kijelentette, hogy az Oreopit­hecus valószínűleg emberi t.s, csak­hogy ez a nézet visszhang nélkül ma­radt. Annyira megelőzte az ősember­r»»*****ft* * *»»*** *»»***»»« Új gépek a mezőgazdaság segítőtársai A Német Demokratikus Köztársa- mókát kapcsolja a vontatőgép mögé, Ságban nemrég kezdték meg a Maul- amelyeket nem kell ellenőrizni, wurf nevű kultivációs traktor soro- Az egyes államokban már eddig is zatgyártását, mely az eddig haszná- több ilyen típusú traktort gyárinak, latos növényápoló traktorok további A Szovjetunióban sorozatban gyárt­­fejlesztésének eredménye. A traktor 1-es számmal jelzett keretére bármilyen mezőgazdasági szerszám felerősíthető. A vezető ülése és a kormánykerék az ellenkező irányba fordítható, úgyhogy ezzel a géppel mindkét irányba lehet dolgoz­ni, amennyiben ezt a rákapcsolt szer­számok megengedik. A vezető munka közben figyelemmel kísérheti és el­lenőrizheti a szerszámok működését, amelyek az első és a hátsó kerék kö­zött vannak. Csak azokat a szerszá­ják a DSZS-14 típusú növényművelö traktort, a NSZK-ban ilyen az Eicher és Fahr, a David Brown 20 és mások. Nálunk kísérletképpen kipróbálták a T—18-as jelzésű ilyen típusú trak­tort. Ob. A Szibériában tervezett és megvalósuló új építkezések leg­­nagyob eementszállítója az az üzem lesz, amelyet nemrég épí­tettek a Bajkál tó partján, a Sze­­lenga folyó torkolatánál. Kamcsatka félszigetén építik a Szovjetunió első olyan villany­erőművét, amely • természetes forró vizet fog felhasználni áramfejlesztésre. A villanymúvet a Kamcsatka félsziget délnyugati partján levő meleg források gőze hajtja majd, amely források hő­foka eléri a forrpontot. Az SZKP XX. kongresszusa után Szibéria területén hatalmas vasérc-lelőhelyeket fedeztek fel. Ez lehetővé teszi a Szovjetunió harmadik kohászati körzetének kiépítését ezen a vidéken. Többek között kimeríthetetlen vasércte­lepeket tártak fel a krasznojar­­szki kerületben, az irkutszki te­rületen, Dél-Jakutföldön és Csita vidékén. Nagy fejlődési távlata van a ma még alig értékesített Tunguz érckörzetnek is a krasz­­nojarszki területen. Az Uzbég SZSZK-ban levő Fer­­gána völgy kőolajtelepén egyet­len munkásnak sem kell dolgoz­nia — és a termelés mégis teljes ütemben halad. Itt ugyanis min­den munkafolyamatot egy disz­pécser irányít távolról. Egyelőre ez az első ilyenfajta kísérlet, amelynél sikerült a kőolajnyerés egész folyamatát automatizálni. Elhiszi vaov nem? Az utóbbi hóna­pokban Nagy Bri­tanniában a fog­krémgyárosok ki­jelentették, hogy olyan speciális fog­krémet sikerült előállítaniuk, amelynek haszná­lata a fogakat meg­óvja a romlástól. Mivel állítólag „va­rázserejű" találmányról van szó, a fogkrém ára is „mesébe illő". A brit fogorvosok lapja ezt a reklámot — az ottani állapotokhoz mérten igen éles jelzővel élve —, erkölcstelennek nevezi. * * * Csupán London utcáin havonta több mint 70 ember veszíti életét. Az Angol Közlekedési Minisztérium ezért olyan hatásos intézkedések bevezetését mérlegeli, amelyek csökkentenék a forgalmi balesetek számát. Többek között a fő útvonalak mellett tilos lesz az alkohol árusítása, 21 évnél fiatalabbaknak nem lesz szabad 350 köbcentiméternél nagyobb motort ve­zetniük, és minden öregebb típusú gépkocsit és egyéb motoros járművet felülvizsgálnak. * * * Nyugaton nagyon elterjedt a pénzha- //\\ miaítás. A Scotland Yard — az angol 2* rendőrség, labora- 1 tórimnainak főnöke kijelentette, hogy a hamisítványok, a­­m melyeket eddig si- VyS került elfogniuk, — tökéletesek. Csu­­pán a pénzintéze­tekbe befutott összes papírpénz be­ható vizsgálata után lehet a hamisí­tást felismerni. Önkéntelenül is fel­merül az a gondolat, hogy esetleg a Scotland Yard is tévedhet, és hamis­nak találva, az összes bankjegyet ki­vonja a forgalomból. * * * Évente átlagosan 20 angol férfi, aki az 1916—1917-es években részt vett Franciaországban olyan ütközetekben, ahol mérges gázokat használtak, ype­­ritmérgezés következtében megvakul, ilyen borzasztó hatással van az yperit áldozataira még ma is, több mint 40 év után! Milyen következményei lesz­nek - évek múlva — az atom- és hidrogénbombákkál folytatott esztelen kísérleteknek ? Gyomirtás elektromos árammal Öt csehszlovák mérnök: K. Hubálek, Zák, Pinkas, Zert és J. Hubálek olyan elektromos berendezést talált fel, amely folyamatosan, vagy időnként alkalmazva irtja a mezei gyomokat, és így a villamos áram elősegíti a me­zőgazdasági növények fejlődését. Ed­dig a gyomot mechanikailag, fogaso­lással vagy vegyszerek alkalmazásával pusztították. Fogasolással ugyan ki lehet irtani a gyomot, de a talaj meg­­forgatásával a mélyebb rétegekből újabb gyommagvak kerülnek felszínre, amelyeknek a kultúrnövénnyel szem­ben megvan az az előnyük, hogy elő­­csírázá^ik már megtörtént. A vegy­szeres gyomirtásnál ügyelni kell arra, hogy a vegyszerek csak a gyomot irt­sák ki és ne érjék a kikelőfélben levd növényt. Emellett használatuk jelen­tős költséget igényel, mivel az egész elgyomosodott földterületen kell al­kalmazni. Az említett új talájmány a gyomok irtására a villanyáramot használja fel. A kellő árammennyiség és a legalkal­masabb feszültség megválasztásával a gyomnak csupán egy meghatározott részét is el lehet pusztítani, s ezzel befolyásolható további fejlődése. A megmunkáló gépen, rendszerint traktoron, a rendes vontatott szer­számhoz (sarabolőhoz) hasonlóan tég­lalap alakú keretre szerelt kefeelek­tródák rendszerét kapcsolják. E be­rendezésnek a földtől való távolsága tetszés szerint szabályozható és vagy 1000 — 1500 V feszültségű egyenára­mot, avagy 5000 V feszültségű váltó­áramot alkalmaznak. Menet közben a talaj felszínétől egy gépezet tartja a berendezést állandóan egyforma, kellő magasságban. Az elektródák rendszerét csekély nyomás mellett vontatják végig a gyomnövényeken A közös kereten porhanyító kapa ala­kú elektródák is vannak, amelyek a földben haladnak. Az áramkör tehát a növényen fut keresztül. Ezáltal a gyomnövénynek nemcsak föld feletti, hanem föld alatti részét, gyökérze­tét is elpusztítja, ami rendkívül fon­tos a nagyon szívós gyomnövényeknél. Ezeket tökéletesen kiirtani az eddig használatos módszerekkel nem lehe­tett. A most folytatott kísérletek be­bizonyították, hogy ha a gyomok gyö­kerét teljesen nem is éri a villany­áram, a megmaradt ép részeket nem­sokára elpusztítja a penész, amely az áram által érintett részekről terjed át. A kísérletek folyamán megállapí­tották a gyomirtás szempontjából leg­megfelelőbb áramot és feszültséget. A nagy mértékben elgyomosodott ka­pásnövényeknél, az elvetésük és ki­hajtásuk közötti időben a 12 cm szé­les és 4 cm hosszú téglalap alakú elektródarendszer a legmegfelelőbb 6 órakilométer sebességgel vontatva 1500 Voltos egyenáram 50 — 500 mA (megaampér) feszültség avagy 5000 Voltos váltóáram alkalmazásával 20 — 50 mA feszültség mellett. Az áram feszültségének ingadozása az elgyo­­mosodás fokától és a gyomirtó elek­tródák vezetésének módjától függ. A berendezést közvetlenül a földön vagy a föld felett bizonyos magasságban vontathatjuk. Az előbbi módszer akkor előnyös, ha száraz a talaj, és gyom­növények kicsinyek. A talaj száraz kérge szigetelő rétegként szerepel, úgy hogy az áramfogyasztás nem lesz nagyobb. Az elektródák áramvezetö drótjai emellett biztosan érintik a legkisebb gyomot is. A másik mód­szert akkor használjuk, ha nedves a talaj. A kísérletek bebizonyították, hogy a talaj összetétele, valamint fi­zikai és vegyi tulajdonságai gyakor­latilag nem befolyásolják az áramfo­gyasztást. A sorközi megművelést lehetővé tevő növényeknél a gyomot úgy is le­het irtani, hogy a sorok között sara-, bolókkal mechanikai gyomirtást vég­zünk és a bevetett sorok fölött kefe­elektródákkal irtjuk a gyomot. Ez a módszer árammegtakarítást jelent, mert így nem kell az egész területen elektromos árammal végezni gyom­irtást. Ha olyan időszakban akarjuk árammal irtani a gyomot, amikor a növény már kikelt, akkor a gyomirtó elektródát a kikelt növény fölött úgy, vezetjük, hogy csak a gyomot érintse,’, amely rendszerint már magasabb, mint maga a termesztett kultúrnö­vény. -ok-

Next

/
Thumbnails
Contents