Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-05-01 / 34-35. szám
Menj hajó, vidd a szívek üzenetét... Hajó úszik a Dunán ... Mily csodálatos. Van benne valami, békességes, fenséges, megnyugtató. Talán e kellemes érzés nyomát kutatva kerestük fel a komáromi „szülőotthont". A hatalmas épület mellett a Dunán útra készülnek a fehér hajók. A hajóHatalmas daruk, forrasztó gépek munkája, pontos mérések után illesztik csak össze a hajót. Milliméter pontossággal kell, hogy egybeilljen minden blokk. Mert ellenkező esetben komoly zavarok állhatnának be az üzemeltetésnél. gyárban zsong, lüktet az élet. A nagy kolosszusok között apró emberek, a kalapácsütések csengő hangja, a daruk neszezése, a hengerlőgépek monoton zúgása, alkotják a munka szimfóniáját. Első pillanatra meghökken az avatatlan. Bábeli zűrzavart képzel maga elé. A zajban alig hallja a saját hangját. A látszat csalóka foszlányát Csiba Zoltán részlegtechnikus oszlatja el. 42 éve dolgozik már a szakmában. Ismer minden munkaszakaszt, részleget. Először az emeletre vezet. Fonód Sándor „szabó" műhelyében megismerkedünk az alaprajzokkal. A padlón ott fekszik az 1200-as háromemeletes hajók alapváza is. Csiba elvtárs élénken magyaráz. — Higyjék, nem nagy művészet az egész. Csak a matematikát, főleg a gyökvonást kell tudni, máris érthető. Lent az előkészítőben jöttünk rá - bevalljuk, hogy első látásra a rajzokból bizony keveset értettünk — hogy a fenti sok számozott szelet a hajó melyik részére kerül. Először is famodelekre szeletelik a hajót. Aztán vaslemezeket vágnak a mintájára, utána pedig Hám Ernő brigádja jókora kalapácsokkal a kívánt szögre hajlítja a lemezeket. A vázrajz szerint a számozott lemezeket először szekciókba, aztán blokkba szerelik, végül pedig több darabból összetolják a hajót. Persze az egész munkafolyamat nem megy oly an. könnyen, mint ahogyan leírtuk. A május meg csak közeledik, de a hajógyári munkások szívében, mosolyában már ott él május elseje. Szerény munkaláz mindenfelé. — Csak anyag legyen, nem vallunk szégyent — mondja mosolyogva Zsámbó Vilmos, a forrasztok brigádvezetője. Máris arcára húzza a védőüveget és forrasztja a vasat. Laurenc, a szerelőbrigád vezetője is magabiztosan beszél. Hám Ernő brigádja meg olyan vígan hajlítja a lemezt, hogy szinte az ember már a május elsejei felvonuláson képzeli repeső arcukat. Jó munkájuk nyomán egy-két nappal rövidítik az előállítási ciklust. Nagy a tét. Május elseje és kilencediké tiszteletére az első részleg - melynek Jedlicska elvtárs a vezetője — vállalta, hogy a tervet túlteljesíti. A komáromi hajógyárban az első részleg a legjobb. Nemrég kapták meg az elismerő oklevelet. De márciusban elmaradtak a tervteljesítéssel, és ezt havi 103 százalékos eredménnyel akarják behozni. Az emberek bizakodásából látszik, hogy ezt mégis valósítják. Fuksz Endre mester elvtárs örömmel mondja, hogy az ö részlegük megy majd a május elsejei menetben az élen. így is van ez rendjén. Ahol Csiba Zoltánok, Fuksz Endrék és Német Vilmosok dolgoznak, ott nem lehet hiba a májusi készülődésben. Három régi harcosveterán emlékezik a múltra. Csiba Zoltán részt vett az illegális harcokban, ismerte Steiner és Mező elvtársakat. Sok május elsején vonultak fel együtt.. — Bizony Steiner elvtársat többször levették az emelvényről, — fűzi hozzá Németh elvtárs. Fuksza Endre a budapesti illegális munkáról szól. Mint rakodómunkás dolgozott a munkásotthonban, amiről Juhász Gyula olyan szépen ír versében. Sokszor ütötték a komáromi május elsejéken gumibottal Steiner elvtárssal együtt. — Siroky elvtárs is beszélt nekünk, arról, hogyan kell harcolni a jogain-Jedlicka László, az első üzemrészleg vezetője az eredményes munka után átadja a kitüntetést Augusztin Zoltán munkásnak A köztársaság védelmében... (1938 május 1) pozsonyi gyárakban, üzefT\ mekben izzón lüktetett az élet 1938. tavaszán. Az emlL berek, de különösen a munkások csoportokba verődve tárgyalták a bel- és külpolitikai helyzetet. A kommunista párt néma, tiltakozó tüntetést szervezett a Redoute előtt Ausztria hitlerista megszállása és a hazai fasiszták: hlinkások, heinleinisták provokációi ellen. Rövidesen ez események után a Benes-kormány betiltotta a nyilvános, tömeges megmozdulásokat, gyülekezéseket. „Elvtársak, munkások és demokraták! Az egységfront zászlaja alatt követeljük május elseje méltó megünneplésének engedélyezését!“ hullámzott át a városokon, falvakon, az egész országon a kommunisták jelszava. S a munkásság, a haladó demokratikus erők — követeltek. Százával érkeztek Prágába a kormányhoz intézett tiltakozó levelek. Az áruló politikusok nem mertek szembeszállni az egységes nagy akarattal, meghátráltak. Beleegyeztek a május elsejei felvonulásba. * * * Május elsején már a hajnali órákban kezdődött meg a forgalom a város valamennyi részében. Az utcasarkokon, járdaszéleken ott állottak az ifjúmunkások és árulták a vörös szekfűket, jelvényeket, újságokat. — Mondja lelkem — szólította meg az egyik szekfüt áruló fiatal lányt egy' kopottkabátú töpörödött néni — nem bántják majd magát ezért a rendőrök ? — Nem félek én tőlük! — hangzott a bátor válasz. A néni azonban a fejét csóválva tovább beszélt sajnálkozó hangon: — így mondogatta ezt a szomszédom fia is, aki ilyen fiatal mint magácska, aztán egy hónappal ezelőtt becsukták, mert azt találta mondani sok ember előtt, hogy nem kell nekünk a háború... A növekvő emberáradat elsodorta a nénit a fiatal lánytól, akinek árnyék suhant át az arcán, majd ezt a kifejezést gyűlölet váltotta fel a „demokratikus“ burzsoá rendszerre gondolva, amely akkor sorra üldözte azokat, akik ma a legmerészebben síkraszállnak érte. A haragos arcra kis idő múltán ismét mosoly ült és a fiatal lány újabb lendülettel kínálta tovább a vörös szekfüket. * * * A kommunisták és a baloldali érzelműek a Haltérre igyekeztek. Itt lassan százakramenő tömeg gyűlt össze. A tér három sarkába felállított asztalok rövid időn belül szónoki emelvényekké változtak. „Súdrohovia, priatelia ..„Genossen und Freunde“, „kommunisták és ..htangzott fel a tér különböző részein. Majd a szónoklatok egybevegyültek és szinte egy hanggá öszszeforrva viharzott át a vár alatti téren: ,,Eg.y emberként sorakozzunk fel a köztársaság védelmére!... Le a fasizmussal!... Éljen a Szovjetunió — a proletárok hazája!...“ A felvillanyozott, elszánt tömeg az Internacionálé-val válaszolt. Majd felsorakozott a vörös és csehszlovák zászlók mögé és irányt vett a Szabadságtérre, az egységfront közös gyülekező helyére. A kommunisták és baloldaliak összeolvadtak a köztársasághoz hű pártok tagjainak ezreivel és megindult a hatalmas, órákhosszan tartó felvonulás a Stefánia-úton és a Köztársaságtéren keresztül a Nemzeti Színházhoz. „Éljen a Csehszlovák Köztársaság! Vesszen a fasizmus! Le a háborús uszítókkal!“ ilyen és ezekhez hasonló jelszavakat harsogott a tömeg három nyelven. Átforrósodot a levegő. Majd a kommunisták kezdeményezéséből felzengett a dal: „Fel balra át, fel balra át, karod vállunk köré fond, mert a léted, a sorsod, az munkássors legyen, munkás egységfront.. A járdák szélén álló közömbösök és kíváncsiskodók egynéhányát magával ragadta a tömeg lelkesedése, igaza. Persze ott ácsorogtak az utcákon a rendőrök, a kopók és a fekete csizmás pribékek is, akik fasiszta jelszavakat rikácsoltak és a Csehszlovák Köztársaság szétzúzását éljenezték. Nyivákolásukat azonban még akkor, a pozsonyi 1938-as május elsején felvonuló demokratikus érzelmű hatalmas tömeg elnémította, túlharsogta, legyőzte. B. S o 1 c G i t a kért egy május elsején — mondotta. Jártunk sztrájkőrségbe, elől mentünk a menetben, büszke vagyok, hogy most is az élre kerültünk. A lemezvágónál Bállá Benjáminnál találkozunk. — Hogy szolgál az egészsége? kérdezzük. — Nagyon jól, csak az a baj, hogy már Miskolc felé tartok ... jegyzi meg tréfásan. — Kérjük a magyarázatot... — Mert már hatvanon túl vagyok... Régi antifasiszta harcos. Végigharcolta a spanyol polgárháborút. Franciaországban ünnepelte a Bastille lerombolásának évfordulóját, amikor 1936-ban Párizsban üllösztrájkot tartottak. Ott volt mindenütt, ahol a vörös zászló mutatta az utat. A vörös májusokon harcolt Párizsban, Madridban, Prágáért is. Kijutunk az „öltözőbe". Persze ezt a nevet tréfásan Csiba Zoltán adja. A hajó ruhája a festék. A vízre bocsájtás után a Duna vizén kapja öltönyét. Gyönyörű hajók. Nemrég kelt útra a Nagy Októberi Szocialista Forradalom nevű hajó, most készül a „Mír". Viszik a Dunán, a Vaskapun, a Fekete-tengeren, fel a Volgán a Komárom környéki csehszlovák dolgozók üdvözletét, az összefogás jelképét, a hagyományos május elsejei zászlók üzenetét. BALLÁ JÓZSEF Régi május elsejék PRÁGA A 82 éves Cerná elvtársnő Prágában az 1890-es május elsejéről* emlékszik meg. Még csak 16 éves volt, de már részt vett a május elsejei felvonuláson. — A munkások jogaiért akartunk tüntetni, — mondja. Prágában már akkor jelentős szervezete volt a nyomdászoknak, szabóknak, vegyipari munkásoknak. Apám feketelistán szereplő asztalossegéd, én kötőnő voltam. Központunk az újvárosi Munkásotthonban volt. Gondosan megtettünk minden előkészületet. Máchová pedagógus elvtársnő megtanított néhány szép indulóra, a Munka dalát és J. K. Náchodszky munkáshimnuszát is énekeltük. Ügyeltünk arra, hogy minden részvevő az üüneplőjét vegye fel. A munkások Prága különböző részein szakszervezeteik szerint gyülekeztek. Természetesen aznap nem dolgoztak, még a piacot sem tartották meg. A Strelecky Ostrovon 11 órakor kezdődött a népgyülés. Amikor a rendőrigazgatóság épülete előtt meneteltünk, a betiltott Vörös lobogó induló éneklésébe kezdtünk. A Stfelecky Ostrovon aznap legalább 12 000 ember volt. A gyűlést Náchodsky nyitotta meg. Dedic szabósegéd és Kolandová a nyolcórás munkaidő bevezetéséről, a sajtószabadságról, a munkások politikai jogairól és a nők egyenjogúsításáról beszéltek. Cérna elvtársnő a régi májusokra emlékezik, de sokkal jobban örül azoknak, amelyeket felszabadult hazánkban ünnepeltünk. KASSA Kassa forradalmi munkássága hatalmas tüntetéssel mutatta meg erejét az 1922. évi május elsején. Az alig egy éves kommunist párt hatalmas tömegeket mozgósított. A dolgozók már a kora reggeli órákban talpon voltak, tömegesen vonultak a temetőbe, hogy megkoszorúzzák az 1919-es forradalmi harcokban elesett vörös katonák sírját. A tömeg fogadalmat tett arra, hogy azt a zászlót, amelyet az elesett hősök kezükből kiejtettek, magasan lobogtatva viszik előre a végső győzelemig. A tüntető felvonulás délután fél kettőre volt jelezve. Elsőnek a kassai szállítómunkások jöttek vörös szalagokkal díszített lovaikon. Később az ifjú munkások és az egyes szakmák dolgozói. A több ezres tömeg forradalmi jelszavakat harsogott. A népgyűlést Dobos elvtárs nyitotta meg. A gyűlés szónoka Antonín Zápotocky elvtárs, a párt központi titkára volt. Beszédében foglalkozott a világháború után előállott nemzetközi helyzettel, mely megrendítette a burzsoá gazdasági és politikai hatalmat. Bírálta a szociáldemokratákat, hogy elárulták a munkásosztály érdekeit. A munkásság, a legfelsőbb kormánytényezőktől ígéretet kapott arra, hogy végrehajtja a föld és a gyárak szocializálását, de miután a szociálpatrióta árulók segítségével sikerült letörni a forradalmi munkásságot, csökkenteni akarják a munkabéreket. Befejező beszédében hangsúlyozta „bármennyire is üldöznek minket, annál szilárdabban haladunk a győzelem felé. A mai helyzet különösen alkalmas arra, hogy a dolgozók minden rétege felismerje a közös elnyomást és megteremtse az egységes harci frontot. A dolgozók előbb vagy utóbb megtalálják egymást, és egységesen haladnak a Kommunista Internacionálé lobogója alatt a világforradalom felé“. Utána Seiden elvtárs beszélt arról, hogy a II. Internacionálé hogyan árulta el a munkásosztály ügyét. Szólt a szlovákiai dolgozók nehéz helyzetéről. A népgyűlés befejezése után tömegünnepély volt és csak a késő esti órákban ért véget. FÜLEK, 1932 m#jus elsején majdnem megélte a fcorompai merényletet. Több mint 3000 munkás ki volt téve a szociáldemokrata üzemi bizottság kénye-kedvének, akik úgy játszották oda a munkásságot Hulitáék, Baranszkyék, Lázárék és Nagyszabóék akaratának, ahogy csak tudták. A „sárga szakszervezet“ cinkos volt a munkáselbocsátásokban, az embertelen darabbér megállapításokban, — abban, hogy az egész köztársaság területén „füleki pokol“-nak nevezték a zománcgyárat. Kovács József az akkori pártelnök emlékszik az eseményekre. — Amikor megvolt a mi nagygyűlésünk a Városháza előtti téren — éppen én voltam az előadó, valami hétezer ember gyűlt össze - utána megrendezték a szocdemek is a maguk gyűlését a Vígadó előtt. Mi kudarcba akartuk fullasztani a szocdemek ünnepségét. Dr. Gyurgyik szónokuk beszédét egy közbekiáltás zavarta meg: „Gazemberek a magyarok, mint a zsidók!" Erre a faji meg nemzetiség gyaláző hangra felugrottam az asztalra és visszakiáltottam: „Miért gazemberek?“ Felém ugrott Gyurgyik. Majd csendőrök nyúltak felém. Tele volt akkor a egész Vígadó környéke csendőrökkel. Betörtek az udvarba, letaposták a gyerekeket, ütlegelték az embereket, anyákat. Engem bevittek a laktanyába és 17 csendőr állt körül csőre töltött puskákkal. Ugyanaz a parancsnok volt, aki Korompán belelövetett a munkásságba. Hét napi elzárást kaptam, és 200 korona pénzbüntetést. Egy évre pedig megfosztottak-politikai jogaimtól. GUTA 1938-ban, amikor a fasizmus már előrevetette árnyékát, a párt felhívta funkcionáriusait és tagjait, hogy hirdessék meg a dolgozók összefogásának szükségességét. E célból május elsején népgyűlést tartottak Gútán. A népgyűlésen Siroky elvtárs beszélt. Szímőről, Kamocsáról, Keszegfalváról és a környező községekből vagy 15 ezer ember gyűlt ' össze. A Szímőről és Kamocsáról érkező mintegy 1500 főnyi tömeget a Vág-Duna hídján csendőrkordon várta. A felvonulókat1 Nagy Béla szímői kisgazda és a kamocsai Szabó Benő vezette. A csendőröket valósággal elsodorták, a mai Szabadság-téren. A gyűlést a később vértanúhalált halt Gogh Simon elvtárs nyitotta meg. A csendőrség fel akarta oszlatni a gyűlést, de az egybegyűltek nem tettek eleget a felszólításnak. Egy kisfiút és egy kislányt feltettek egy asztal tetejére és a gyerekek onnan szavaltak. Hogy a tömeg a többszöri felszólításra sem oszlott szét, a csendőrök és a légionáriusok gumibotokkal ütlegelték az embereket. A szímőiek az útszélen felhalmozott kövekkel válaszoltak, majd szabályosan felsorakozva hazamentek. Azok közül, akik annak idején részt vettek a gyűlésen, sokan áldozatul estek a nyilasoknak, majd a németeknek, de emlékük még ma Is él Szladky István, Füri Ernő, Molnár Ferenc és mások emlékezetében. Csoj Jon Gén baráti látogatásra érkezik hazánkba Antonín Novotny elvtársnak, a Csehszlovák Köztársaság elnökének meghívására a közeli napokban baráti látogatásra érkezik hazánkba Csoj Jon Gén elvtárs, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság Legfelsőbb Népi Gyűlése Elnökségének elnöke. A Nagy Októberi Forradalom nevű hajót nemrég bocsátották vízre
