Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-15 / 30. szám
116 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. április 15. Az erdőgazdasági feladatok megoldásának 7 ÚTJA Akad-e, aki nem szereti az erdőt? Ilyen ember bizonyára nincs. Mindenkit nem egyszer eltöltött már az erdő szemet-szellemet üdítő és gyönyörködtető fensége. De nemcsak ezért becsüljük az erdőt; nem csupán azért, mert szépíti a tájat, tisztára szűri a levegőt és szabályozza a vízgazdálkodást. A fa, az erdő nyersanyagot adó fontossága is mindinkább előtérbe jut, s ahogyan ez a fontosság nagyobbodott, úgy lett egyre érthetőbb, hogy esztendőnként megrendezzük az erdők hónapját; ennek az emelkedő jelentőségeknek a függvényeként nyúlt meg a hajdani fák napja egy kerek hónappá. Áprilisban, az erdők hónapjában számot vetünk magunkkal, vajon eleget végeztünk-e erdőink érdekében, fölkészültünk-e azokra a feladatokra, amelyek az erdő megsegítésére irányulnak. Ezzel á megfontolással rendezte meg a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal is azt a sajtóértekezletet, amelyen Ján Ancák mérnök tartott tartalmas, minden részletre kiterjedő beszámolót. A párt és kormány ezt a két legfőbb erdészeti feladatot tűzte elénk: a) fokozzuk a fatermelést az erdőterület hektáraként; b) a fa ipari feldolgozása és egyéb felhasználása során a legmesszemenőbben takarékoskodjupk. Erdőgazdasági szakembereinket főleg az első feladat érinti. Ez a feladat igen nehéz és meglehetősen bonyolult, de megoldását nem halogathatjuk. Célunkat több úton közelíthetjük meg, s ezúttal a hol könnyebben, hol nehezebben járható utak közül hetet sorolunk föl. Mind a hét úton végig kell haladnunk, tehát egyet sem mellőzhetünk közülük. 1 Első és legegyenesebb utunk, hogy okosan gazdálkodjunk meglevő faállományunkkal. Tehát a fa kitermelését úgy irányítsuk, hogy ne vágjuk ki azokat az egyedeket, amelyek növedéke még csak a következő években emelkedik igazán. Egyszóval kizárólag azokat a fákat termeljük ki, amelyek fatömeggyarapodása már megállt, vagyis „legszebb férfikorukat“ már maguk mögött hagyták. Ha az erdész a legnagyobb növedéket felmutató fát ítéli halálra, olyasfélét követ el, mint az a gazdálkodó, aki akkor küldi tehenét vágóhídra, amikor annak tejelékenysége tetőzik. 2 A második út: az erdősítés. Ennek értelmében minden mezőgazdaságilag alkalmatlan területet, a kopárokat, karsztokat, erősen köves talajokat stb. be kell fásítanunk. Ezeknek a területeknek a terjedelme pillanatnyilag mintegy 250 000 hektárra tehető. Főként a pelsőci és szilicei fennsíkra, valamint a keleti körzetek összefüggő és sivár hegyoldalaira gondolunk, ahol a letűnt idők rablógazdálkodásának következményeként a fenyővel elegyes bükkösök helyén immár legföljebb igénytelen nyírfácskák szerénykednek vádolón. 3 Voltaképpen az előző útból elágazó ösvény jelzi a harmadik utat, amelynek szintén erdősítés a célja. Olyan területek erdősítéséről van szó, amelyeket satnya tölgyek, esetleg alaktalan gyertyánfák és túlnyomórészt tuskósarjak borítanak. Innen erdei vagy ipari választékot, haszonfát nem remélhetünk, s az lesz a leghelyesebb, ha ezeken a területeken magról vetett, jó minőségű erdőket létesítünk. Bizony 30 esztendő is lepereg talán, amíg a munka eredményei szemlátomást megmutatkoznak, de hát... türelem erdőt terem. 4 S aztán az erdei- és lucfenyő monokultúráit is elegyes erdőkké kell változtatnunk, hogy megjavítsuk a faállomány értékét. Ha ugyanazon a termőhelyen huzamosan ugyanaz a kultúra tenyészik, ezt a talaj minősége megsínyli, viszont a leromlott földben tengődő fa gyarapodása megtorpan. 5 Igen fontos, hogy mindig kifogástalan anyaggal erdősítsünk, illetőleg fásítsunk. Ha válogatott, kitűnő minőségű egyedektől származó csemetéket vagy magvakat használunk, amelyek szép, magas, egyenes törzsű és gyorsan növekedő fá-Tavasszal a felsőpatonyi szövetkezet 2100 gyorsan növő fát ültetett a különböző kopár, eddig kihasználatlan területekre. kát adnak, ezen az úton lényegesen sietetthetjük a hektáronkénti növedék nagyobbodását. Ezzel függ össze az a feladta, amely az erdei fafajok nemesítését szolgálja. 6 A kivételesen jó növekedést tartjuk szem előtt azon az úton, amelyen a gyorsan növő fafajok, a nemes nyárak és füzek telepítésének mozgalma halad ígéretesen. 7 Amikor hetedik utunkra indulunk, vegyünk a vállunkra baltát, fűrészt és kétélű sújtóbárdot, kezünkbe pedig fogjunk kertészollót, hogy végrehajtsuk az erdőben az ápolási munkálatokat. Ne várjunk az öngyérülés zabolátlan folyamatára, hanem mielőbb kerítsünk sort az előtisztításra, tisztításra és törzskiválasztó gyérítésre. Az ápoló vágások teendőit a növedékfokozó gyérítés zárja be, amely már a fa érettségének korára esik. Ez a munka azért fontos, hogy megtaláljuk a leghelyesebb középutat, amely elvezet a legnagyobb érték termeléséhez. Tehát az állomány ne legyen sem sűrű, sem ritka, mert amíg sűrű állásban nyurga és az idő viszontagságaival nehezen megbirkózó törzseket kapunk, ritka állásban a fák sudarlósak, ágasak és törzsük értéktelenebb. * Most pedig nézzük, milyen feladatok várnak reánk 1959-ben. Terv szerint 41384 ha-on kell erdősítenünk, mégpedig részint ültetéssel (36 040 ha), részint vetéssel (5344 ha). A tavaszi feladat a foqósabb, ugyanis 30 314 hektárt (73 százalékot) ölel föl. Ebből 27 724 ha-on ültetéssel és mindössze 2590 hektáron vetéssel erdősítünk. Hektáronként átlagban 7124 facsemete a szükséglet, úgyhogy a tavaszi beültetésre szánt manjdnem 28 000 hektáron 198 millió facsemetét használunk föl. Hatalmas mennyiség ez, de nem okoz különösebb gondot, hiszen ez idő szerint 279 millió erdei facsemetével rendelkezünk, tehát a 81 milliót kitevő többletet a következő alkalmakra tartalékolhatjuk. Vetőmag is bőséggel gyűlt össze. Ezt annak köszönhetjük, hogy erdőgazdasági dolgozóink az elmúlt ősszel csupán tölgymakkbó! 232 vaggonnyit gyűjtöttek, holott a tavaszi szükségletet körülbelül 35 vagon makk hiánytalanul fedezi. Ezenkívül tavasszal 46 vagon bükkmakkot, továbbá 146 000 kg jegenyefenyő-magot vetünk, de a luc- és vörösfenyő magjából is olyan nagyok a készletek, hogy jut belőlük a soron következő esztendőkre is elegendő. Ősszel erdősítjük az előirányzott 41384 hektárhoz hiányzó 11070 hektárt (27 százalékot), amelyből az ültetést 8316 ha-ra, a vetést pedig 2765 ha-ra tervezzük. Az őszi csemeteszükséglet 59 millió db-ot tesz ki, míg a vetés a kellő mennyiségben tartalékolt fenyőmaggal, valamint a tölgy, bükk és esetleg egyéb lomblevelűek magjával történik. Erdészeink alaposan fölkészültek a nagy horderejű feladatokra, amelyek költsége meghaladja a 110 millió koronát. A részlettervek elkészültek, a facsemetéket és magvakat kiutalták, s az erdősítendő területek többségét pontosan kijelölték. Egyébként az erdősítés jobbára gödrös ültetéssel megy végbe, s csupán ott ültetünk majd hasítékba, ahol a talaj szerkezete megfelelő. A munka legjobb színvonala fölött szakértők őrködnek, akik arra is vigyáznak, nehogy selejtes anyag kerüljön a jövendő faállományba. Ám azokra is komoly feladat hárul, akik nem állnak közvetlen kapcsolatban az erdővel. Mindnyájunk kötelessége, hogy védjük a kiültetett csemetéket, óvjuk a sarjadzó erdőt, s így tegyünk tanúságot az erdő, a fa iránt érzet őszinte szeretetünkről. Bártfai László * * * Milyen ízű a víz? Két svéd tudós véleménye szerint az ember azért nem érzi a tiszta víz ízét, mert amikor a víz a nyelvére jut, megbénítja az ízlelő szemölcsök szokásos működését. A tudósok állítása szerint a víz ízét csupán az állatok érzik, főként a békák, kutyák, sertések és majmok.
