Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-04-15 / 30. szám

1959. április 15. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG TIS Félhektáros szövetkezet A hír véletlenül jutott fülembe, de annál inkább felcsigázta kíváncsiságom, hogy megnézzem az ország legkisebb területtel rendelkező szövetkezetét. Utam Csallóköz szívébe vezetett, s a rónaságok ölében kis falvak és települé­sek közepette ráakadtam a keresett „cso­A felnőttek módjára szövetkezetei ala­kítanak. Elindult útjára az újszülött, amelyet nem a mesék világában dajkál a pionír­sereg, hanem a valóságos országépítő munka tesz majd erőssé, növeszt naggyá. Molnár Géza igazgató szavai termé­szakszerű vetésforgóval, szerves- és műtrágyák adagolásával, rendszeres nö­vényápolással és öntözéssel kívánják nö­velni Beszélgetésünk során az ogybegyült vezetőség türelmetlenül kérte, hogy te­kintsem meg gazdaságukat. A helyszínen akarták bizonyítani szavaik igazságát. Üröm volt nézni a piroskendösökot, amint jó gazdaként büszkeségtől dagadó kebellel, mosolygós arccal gyönyörköd­tek a zöldellő árpa- és zabvetésben. A gyerekek buzgósága azt mutatja, hogy Csömör Júlia tanítónő és a pioní­rok sok-sok pártfogója, segítője meg­találja számítását. A fiatalok megszere­tik a mezőgazdaságot és közösségi szel­lemben előkészülnek az életre. Nem lesz probléma a földnél megtartani őket. a mezőgazdasági iskoláknak sem kell meg­erőltetniük magukat a tanulók toborzá­sával. A fclsöpatonyi pionírok nemcsak a ter­melésben úttörők, de példát mutatnak a kultúra ápolásában is. Jelenleg szín­darabot tanulnak, amelynek főszerepét a szövetkezet elnöke és agronómusa játssza. A bevételből egyenruha vételét irányozták elő, hogy a május 1-én tar­tandó járási Spartakiádon méltóképpen szerepelhessenek. Nagyapók, nagyanyók mesemondása közben a gyerekek képzelete szárnyra kel, elrepül messze az Óperenciás tenge­reken túlra, ahol csokoládépaloták épül­nek, s azokból kedvére lakmározhat a mese hőse. Jelen esetben azonban a kép­zelet nem meséből fakadt, de a csupasz valóság utánzása csiholta a szikrát, amely lángra lobbantotta a nagy tettekre képes fiatal lelkeket. A felsőpatonyi 8 éves iskola pionírjai áttörtek a mese határán és elhatároz­ták, hogy szüleik, tanítóik oldalán részt vállalnak az élet küzdelmeiből. S mint feslö bimbókból a virágözön, visszavon­hatatlanul megszületett az elhatározás. A pionircsoport egy része, háttérben Molnár Géza igazgatóval. kuló gyűlésükön a 13 éves Miklós Lász­lót választották elnökké, az agronómus Szabó Pista lett, míg Kiss Tibor és Szarvas Béla a csoportvezető tisztséget vállalták. A pionírok szövetkezete más irányba tereli, nagy lépéssel előbbre viszi a Mi­­csurin-kertek eddigi szerepét. Ugyanis nem a termelési viszonyainktól távol álló {burgonyaszárba paradicsomoltás) nö­vényekkel kísérleteznek, hanem a ná­lunk bevált hazai fajták termesztését szorgalmazzák. Terméseredményeiket a A kis szövetkezet elindult a fejlődés útján. Ez évben növénytermesztéssel, de jövőre már állattenyésztéssel is foglal­koznak. Tyúk- é> angoranyúltenyésztés is szerepel a tervükben. Enélfogva zoo­­technikust is kell választaniuk. Bővül a vezetés, növekedik a tagság, szélesebb méreteket ölt a gazdálkodás. Amint a hegyi csermely vize a völgyben csobogó patakká duzzadva rohan, országépítő munkánkban is egyre inkább élre tör az ifjú nemzedék. Sándor Gábor Miklós László, a szövetkezet elnöke és Szabó Pista agronómus kíváncsian néze­getik, hogy kel-e már a lucerna, amelyet alávetésként az árpába vetettek. Dél felé jár az idő, búcsúzni kell a paj­tásoktól, mert várja őket az iskola. Gon­dolataimba merülve ballagok a falu fő­utcáján, amikor Szűcs Gyulával, a párt elnökével találkozom. Biztatón mosolyog, amikor szóba kerülnek a gyerekek, s még biztatóbb a mondanivalója: — Minden erőnkkel segítjük ókét, hi­szen övék a jövő. Nagy dolgokra nevel­jük az ifjakat, hogy még bátrabban épít­sék azt, amit mi elkezdtünk. dabogárra“. A hihetlennek tűnő hír bi­zonyságot nyert, amikor pár percnyi keresgélés után szembe kerültem magá­val a szövetkezet elnökével. — Miklós László vagyok, — mutatko­zik be csendes hangon, miközben tenye­rünk egybekapcsolódik. Szemét le-lesüti, mintha szégyellené magát valamiért. Göndör haján simít egyet-kettőt, arcán a szeplőket piros árnyalat futja át, a szemgolyók fényleni kezdenek, amikor előveszi a tervet, a szövetkezet tervét, amelyen pontosan, megmásíthatatlanul fekszik félhektár területre a kilencéves vetésforgó. A par­cellák sorrendben felosztva: árpa, zab, kukorica, burgonya, cukorrépa, napra­forgó és mindazon növények, amelyek népgazdaságunk számára legfontosabbak. Továbbá fel van tüntetve a vetőmag, mű­trágyaszükséglet, a várt termésmennyi­ség mázsában, majd pénzben átszámítva. A végösszeg nem kevesebb, mint 2983 korona. Nem megvetendő összeg, ha fi­gyelembe vesszük, hogy „kezdő“ szövet­kezetről van szó. A félreértések elkerülése végett, hadd mondjam el e kis szövetkezet történetét. kény talajra leltek, amikor a „nagy" szövetkezet vezetőségével ismertette a fiatalok tervét. Rencés Sándor, a szövet­kezet elnöke, megértő apaként teljesí­tette az ifjú emberek kérését. Sőt köl­csönben vetőmagot, műtrágyát is ígért nekik így került azután, hogy a VI., VII. és VIII. osztály 41 pionírja félhektárnyi területen szövetkezetei alakított. Az ala­

Next

/
Thumbnails
Contents