Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-04-15 / 30. szám

118 virAczö mezöcazdasäg 1959 április 15. RUTTKAY BÉLA: A mondula termelése és alanya A mandula és vele ncivénytanilag ro­kon. hasonló igényű őszibarack hazája Perzsia és a mérsékelt éghajlatú kör­nyező országok. A mi vidékünk termesz­tésük északi határát képezi, ennek foly­tán szélsőséges hideg teleinkre érzéke­nyek. A mandula igen igénytelen növény, mégis a talajjal és éghajlattal szemben nagyon érzékeny, csakis a termelésre alkalmas körülmények között gazdaságos telepíteni A mandulafa a meleget kí­vánja min I a talajban, mind a levegőben. Éghajlatban ugyanaz az igénye, mint a szőlőnek. A hűvös, nyirkos időt nem szereti; virágzatát a kora tavaszi útó­­fagyok könnyen tönkretehetik. A man­dulafa hitvány talajban is szépen dísz­ük, szereti a vízáteresztő, szárazabb jellegű sík vagy déli lejtésű közép­kötött köves-agyagos, mészben gazdag, meleg talajt. Nyirkos, hideg talajban rövid életű. Buja talajon gyorsan fejlő­dik, mézgásodik, betegségekre hajlamos és keveset terem. A Csallóköz hordalékos. mészben gaz­dag, kavicsos altalajú meleg földjei a mandula és őszibarack termelésére al­kalmasnak látszanak, az utóbbi időben mégsem történnek próbálkozások nagy­üzemi telepítésükre Ortvay történetíró szerint „A somorjai járásbeli Olgya vi­dékén az 1800-as évek elején kiterjedt mandula- és fügetermelés folyt, mely ellátta Pozsony fejlett cukrásziparát.. . Olgyav Balázs pedig, aki a napóleoni háborúkból hazaérkezve, a háború alatt tönkrement birtokát őszibarack terme - lésének jövedelméből állította helyre.“ Olgyay Balázs valószínűleg a napó­leoni háborúk alatt Franciaországban sajátította el az őszibarack-termelést, ahol akkor már fejlett termelés folyt. A régi telepítések kipusztultak, ma ezen a vidéken nem lehet sem őszibarack-, sem mandulafát találni. Kisebb próbálkozások történtek házi­kertekben az őszibarackkal és a mandu­lával. de a metszési és a védekezési szakértelem hiánya, meg az arra a vi­dékre nem alkalmas őszibarack-alanyra végzett nemesítés miatt eredményre nem vezettek. Az Ortvay-féle fenti közle­mény megmutatja, hogy azon a vidéken a 150 évvel ezelőtti tapasztalat szerint a mandulafa díszlett, s így az ősziba­racknak is az lehetett az alanya. De nem okvetlenül szükséges, hogy a mandula alanya közönséges mandula legyen; az alanyt a vidék adottságához kell megvá­lasztani, kitapasztalni, az lehet vadkaj­­szi, vadöszibarack stb. is. A legújabb A beteg növények is lázasak Legújabb felismerés szerint a növé­nyek megbetegedését is láz kíséri Ha például az egészséges burgonyagumot állandó hőmérsékletű és ugyanolyan megvilágítású tartályba rakjuk, kereken 0,005 fokkal melegebbnek bizonyul, mint a környező levegő. Ez a burgonya saját, rendes hőmérséklete. Viszont ha a burgonyát körömmel vagy más módon megsértjük, a seb tájékán a következő órákban 0.06 — 0.07 fokra emelkedik a hőmérséklet, s ez a hőemel­kedés addig tart. amíg a seb szegélye meg nem kérgesed ik és a sérült pont gyógyulásnak nem indul. Tehát a sebláz a burgonya szokásos hőmérsékletét ti­­zenkét-tizennégyszerte magasabbra eme­li. szovjet tapasztalatok szerint nagyon be­válik mind a mandula, mind az ősziba­rack alanyául a Turkesztánban tenyésztő Amygdalus Petunnikowi Litw, amely megéi a sivatagban, de felmegy a ten­gerszint fölötti 1000 méteres magassá­gig is. tehát igen alkalmazkodó a talaj­hoz és éghajlathoz. Sovány talajú erdők növénye: sem maga, sem a ráoltott mandula vagy őszibarack nem mézgáso­dik. A magját nálunk nem érleli be. (Beszerezhető: Jardin Botanique de Mi­­kita, Jalta (Krím) Szovjetunió.) A nemes magról oltás nélkül előállí­tott mandulacsemete a szülök jótulaj­donságait csak kismértékben örökli. A magról előállított mandulacsemeték termése, fagyelienállósága. betegségek­kel szembeni ellenállása nem lesz egyöntetű. így nagyüzemi telepítés­re nem alkalmas. Egyöntetű termést csakis szernzéssel nemesített csemeték után érhetünk el. Van több olyan man­dulafajtánk, amelyek egészségesek, fagyállók, jól termékenyülők és minőségi árut adnak, ezeket kell szaporítanunk. A mandula legmegfelelőbb alanya az édes, vagy pedig keserű mandula. Nagy­­szemű magból 250 - 300 db, aprószemü­­zől 450 - 550 db tesz ki 1 kg-ot. Csíra­képességét 2 — 3 évig megtartja, de leg­jobb vetésre az ugyanaz évi termésű, ősszel elvetve az áttelelő magban sok kárt okoznak az egerek és varjak, tehát vetés előtt a magot mérgezést okozó anyaggal vonjuk be. Egy kg megnedve­sített mandulamagra 2 — 3 dkg valódi míniumport szórunk és a maggal össze­keverjük. Az alanynak való mandula­magot míniumos pácolás után, a fagyok beállta előtt novemberben vagy decem­berben vetjük el 25 cm-es távolságra; 5—8 cm-es mély, párhuzamos barázdá­kat húzunk, ezekbe egymástól 3 — 4 cin­re a magokat egyenként vetjük el, még­pedig úgy, hogy a mandulamagot csú­csával állítjuk fölfelé. Az így elvetett magból a gyökér lefelé hatol, majd egyenes folytatását képezi a fölfelé törő csíra, vagyis a csíra nem csavarodik meg, ami a csemete kiszedésekor köny­­nyen gyökérnvaktörést okoz. Tavaszi kelés idején sok kárt tesz a csemetékben a talaj cserepessége; a mandulacsíra a legkisebb cserepet sem tudja áttörni és alatta elhajlik, görbe lesz. Ezért ősszel, vetés után a vetőba­rázdákat nem a barázdából kikerült földdel takarjuk be, hanem rostált fü­­részporral kevert homokkal. Ha a mandulamagot ősszel nem sike­rül elvetnünk, decemberben, januárban rétegezhetjük nedves homokban, ládák­ban. vagy pedig kis kalapácsütéssel megrepesztjük a mandula csonthéját, hogy a nedvesség a magbélhez hatolhas­son, esetleg a mandulamagot 12 — 14 órára olyan vízbe áztatjuk, amelyben 0,25—0,5 ezrelék salétromsav vagy sósav van, ez megpuhítja a két magfedöt osz­­szekötő meszes varratot. A magvetéssel tavaszig nincs más dolgunk, mint az ellenőrzés, a vetés megvédése a kártevőktől és ha ládákban rétegeztük a magot, azt egyenletes ta­­lajnedvesen tartsuk. (Folytatjuk) A zöldségkertészet mestere — Ha már itt van, jöjjön és nézze meg. Megragadta a kezemet és húzott a palánták közé. Ekkor jutott eszembe, amit februárban mondott: „Meglepetést tartogatok a zöldségtermelőknek.“ Igen, Pógyor bácsi mondta ezt, a bélyi EFSZ zöldségkertésze. Ekkor még nem hittem el, de most... Itt állok egy nagy zöldségtábla szé­lén, csodálkozva nézem a fiatalokat, a­­mint ügyesen ültetik a gyönyörű palán­tákat. Pógyor bácsi huncut mosollyal lesi arcom minden mozdulatát. — No és nem lesz ezzel baj ? — kér­dem bizonytalanul. — Hisz ma még csak április elseje, reggelenként még fagy is lehet Látja milyen deres a fű? Mosolyogva válaszol: — A mi palántáinkat az ilyen fagy már nem veszélyezteti. A palánták ápolása­kor nagy gondot fordítottunk az edzésre is, a wz és a hőmérséklet szabályozása mellett. Ezzel elértük azt, hogy palán­táink fagyállóbbak, mint a többi szövet­kezeté. — Mikor vetették el a magvakat? — A magágyat még a tél folyamán előkészítettük. A földet kálisóval kever­tük, majd később mésznitrogént és szu­perfoszfátot adtunk hozzá. A gondosan elkészített földbe február 13-án elvetet­tük a zöldségmagvakat. Az alacsony fa­ládákat a csibekeltetö fiókjaiba helyez­tük. Az állandó. 22-24 fokos hőmérsék­leten a magvak (korai káposzta,-karalá­bé, karfiol, kelkáposzta) három nap alatt kikeltek. Egy hét múlva a ládákat szal­mával fütött melegágyakba helyeztük, Február 22-én istállótrágyával fütött melegágyakba, majd március 1-én újabb melegágyakba kerültek a palánták. A kitűzdelt palánták három hét alatt szépen megnőttek. Az ápolási mun­kálatok során kétszer védekeztünk a káposztalégy ellen DDT-porral. — Amint látom, sok palántát kiültet­tek már. Meg tudná mondani, hogy hány darabot? — Hogyne; harmincezret. Ebből 20 000 korai káposzta, 5000 karalábé, 5000 kar­fiol és kelkáposzta. Tudja, két hét elő­nyünk van a járás többi szövetkezetével szemben, és ha sikerül, amihez van re­ményünk, az egy hektárra tervezett 20 ezer koronát magasan túlszárnyaljuk. A zöldségtermelés sikerének kulcsát első­sorban a koraiságban kell keresnünk. Mi május második felében már korai káposztát akarunk adni a piacra. Az uborkapalánták is nagyon szépek. Földkockák helyett papírtégelyekben ne­veljük, ami annyiból előnyösebb, hogy így jobb földet készíthetünk e célra. Körülbelül 5000 uborkapalántát számí­tunk kiültetni. A dinnyének ugyancsak most készítettük elő a földkockákat. Soka ígér a két és fél hektárba vetett sárgarépa, petrezselyem és hagyma is. Március 7-én vetettük el. Már szépen látni a sorokat. — Munkámban nagy segítségemre van a 80 éves Kocska bácsi — folytatta. — Korát meghazudtolva, már több éven keresztül itt dolgozik a zöldségkerté­­szetben és hogy őszinte legyek, van mit tanulnom tőle. Kalapos József, tanító (Kistárkány)

Next

/
Thumbnails
Contents