Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-04-15 / 30. szám

£ sTzab-ad Földműves 1959. április 13. Ahol a tervet NEM KELLENE túlteljesíteni Napjainkban mindinkább állást fog­lalunk a mértéktelen alkoholfogyasz­tás ellen. Vitán felüli, hogy az alko­­hql — ez a „fenevad" — felmérhetet­len károkat okoz népgazdaságunkban, az egészségben, valamint az öntuda­tos szocialista ember nevelésében. Hány elmulasztott munkaóra, mennyi selejt és kár származik naponta csak abból, hogy sok ember az ivásban nem ismeri a mértéket. Az ilyenek köny­­nyelműen veszik munkájukat, elvisel­hetetlenné teszik családi életüket. Van sok olyan ember, aki tehetsé­ges és nagyon hasznos tagja lehetne társadalmunknak, de mivel iszákos, munkahelyén nem bízhatnak rá fele­lősségteljes munkát. Vérfagyasztó példák bizonyítják az alkoholfogyasztás veszélyes hatását a gépkocsivezetők esetében. Mámoros hangulatban a gyenge ítélőképességü sofőr nem gondol arra, hogy saját személyén kívül más életét is veszé­lyezteti. Egyszóval: az alkohol túlzott fo­gyasztása rombol és nyomorba dönt. Éppen ezért szükséges, hogy küzd­­jünk a megrögzött iszákosság ellen. Erős meggyőző munkára van szükség ezen a téren. Amint a tények bizo­nyítják, sokszor még útrendészeti közegeink szigorú ellenőrzésének sin­csen foganatja. Igaz, hogy hathatós segítséget nyújt az alkoholmentes üdítő italok (alma-, ribizke-, áfonyabor stb.) népszerűsí­tése, csakhogy itt ismét baj van a szervezés körül. Mert a vendéglátó­­üzemek alkalmazottai roskadásig rak­ják a polcokat különféle szesztartal­mú „ínyencségekkel“, de a hűsítő italt csak a sör és málnaszörp képezi. Okos gondolat az alkoholmentes italelárusító-szolgálat létesítése. Ez bizonyos. Már régóta figyelem, hogy mikor látok ilyen vendéglőt. Legna­gyobb meglepetésemre aztán Loson­con ráakadtam. A legeldugodtabb helyen büszkélkedett egy kis kuckón a felirat: Frissítő italok. A jó ügy­­érdekében elhatároztam, hogy nép­szerűsítem ezt a vállalatot. Betértem egy kis gyümölcsborocskára. De a sors balkeze lesújtott. Volt itt 10 és 16 fokos sör rumos tea és rum tea nélkül. Azonban a frissítő italokat csak a közismert málnaszörp képvi­selte. Ezután még jópárszor megkísé­reltem, hogy gyümölcsborral oltsam szomjamat. Sajnos, nem sikerült. Küzdünk az alkoholfogyasztás ellen, másrészről pedig népszerűsítjük. Ta­lán csupán azért, mert eladásával ha­mar lehet a forgalmat, esetleg a ter­vet teljesíteni. Részben talán ennek tudható be, hogy szeszes italból soha sincs hiány. De már nem így a gyü­mölcsborokkal. — Nem lehetne ez fordítva? — ami nagyon jő alkalom lenne az alkoholmentes italok nép­szerűsítésére. A vendéglő vezetőjét érdekeltté kellene tenni az alkohol­mentes italok mennyiségének eladá­sában. A szeszes italok eladását pedig úgy is lehetne korlátozni, hogy meg­szüntetnénk a forgalom utáni pré­miumot. Mert ismerjük el, hogy az államnak sokkalta nagyobb kára van a túlzott alkoholfogyasztásból, mint haszna. Ki fizeti meg a járműveket, a baleset utáni kórházi költségeket, rokkant­járadékot? A nyomorékká vált csa­ládját ki tartja el, ha nem az állam? Vitathatatlan, hogy államunk kellő mennyiségben minden szükséges áru­val ellátja dolgozóinkat, de semmi esetre sem akar idült alkoholistákat nevelni, akik csak a társadalom ter­hére vannak. Milyen szép, aki keresetéből csa­ládi házat épít, bútort, ruhát, autót stb. vásárol. Ugyanakkor milyen szo­morú, hogy sokan nem becsülik meg önmagukat és nehézséget okoznak embertársaiknak. A notorlkus alkoholistáknak meg kell magyarázni, hogy egy féldeciért inkább egy pár harisnyát vehetnének gyermekeiknek. Annak az árán, amit megisznak két-három év alatt, autót vásárolhatnának. És, ha egy évtize­dig megspórolnák azt az összeget, amit alkoholra adnak, modern családi házat építhetnének. Szükséges, hogy az alkohol elleni harcot az italkimérőkben folytassuk a leghatékonyabban. Ésszerű lenne az is, ha a Jednota, vagy más italeláru­­sítő üzeni vezetői új módszert dol­goznának ki a tervteljesítés elérésére. Mert kormányunk azon határozata, hogy csökkenti a szeszesitalok gyár­tását és növeli az alkoholmentes gyü­­mölcsszörpök előállítását, hiteles bi­zonyítéka annak, hogy a kábító hatású, magas szesztartalmú italféleségek eladása nem lehet a tervteljesítés fokmérője. Kovács István, Ipolynagyfalu Az anyák öröme ************ ***** ******* *■*■******** *************** Van-e a férfiaknál klimaktérium? Ha egy ötven év körüli férfi egy­szerre csak bolondságokon kezdi tör­ni a fejét és kalandok után járkál, hogy „kipótolja az elmulasztottakat", ha elvárja, hogy még „egész férfi­­számba" vegyék, akkor serdülő gyer­mekei kíméletesen megjegyzik: „Apu­ka az utóbbi időben olyan furcsán viselkedik". Kortársai pedig gúnyosan kijelentik, hogy „Ez ugyan alaposan benne van a változásban!" És valóban, úgy is van. Az orvosi tudomány bebizonyította, hogy a férfiaknál nem beszélhetünk olyan fiziológiai, vagyis élettani folya­matról, mint amilyent nőknél tapasz­talunk. A nőnél annak negyvenötödik az ötvenötödik életéve között — vele született hajlamaihoz képest előbb vagy utóbb — aránylag gyorsan kö­vetkezik be a mirigyműködés átala­kulása, átállítódása, ami többnyire lé­lektani és testi válságtüneteket szo­kott kiváltani. Ezzel szemben a férfi­nél csak fokozatosan, alig észrevehe­tően megy végbe ez a változás. Hiszen hetven, sőt kilencvenéves aggastyá­nokra is rábizonyították már az apa­ságot. És mégis, gyakran fizikai vál­tozások is észlelhetők a férfi negy­venötödik és ötvenötödik életéve kö­zött: elhájasodás, szaggatott lélegzet­­vétel, fáradság, kopaszodás, valamint reuma, epe- és májbajok, szívbántal­­mak és egyéb betegségek. Ilyenkor azon veszi magát észre a férfi, hogy túl van már élete derekán, „megette már a kenyere javát", hogy az öre­gedés küszöbére lépett. Az említett „felfedezés" lehangolt­­sággal, sőt még komolyabb lélektani következményekkel járhat, melyeket „kapuzárta előtti pánik" néven szok­tunk összefoglalni. Az ilyen férfi igyekszik kitörni szűk családi köré­ből, „fenegyereknek“ képzeli magát. A félénkebb természetű, aki kalandra nem vállalkozik, szeszélyessé, inger­lékennyé, sőt kedélybeteggé válik, ha gyéren jelentkező érzelem kitörései­nek nem tud szabad folyást engedni. Üres óráiban „mérleget" készít múlt­járól, „átlapozza" eddigi élete sike­reit és baklövéseit. Eszébe jut, hogy mi mindent tervezett és megállapítja, hogy mindebből mit nem sikerült megvalósítania. Ennek eredményekép­pen elkedvetlenedés, lelki levertség áll be nála. Ha a férfi klimaktéritikus éveiben testi bántalmaival szemben túlsúlyban is vannak a lelki gátlások és zavarok, úgy ezek nemcsak lelki egyensúlyát boríthatják fel, hanem egyúttal tényleges veszéllyel fenye­getik családi boldogságát és békéjét is. Az ilyen esetben a feleségre hárul a nehéz feladat, hogy férjét kellő tapintattal és gyengéd elnézéssel át­segítse lelki meghasonlásának útvesz­tőjén. Rosszabb a helyzet akkor, ha maga az asszony is a változás korá­ban van, ha ő maga is kénytelen meg­birkózni annak áldatlan lelki és testi következményeivel. S ha ilyenkor a házasság felborulásának veszélye fe­nyeget, ha házasfelek huszonöt évi viszonylagos békés együttélés után a válás gondolatával foglalkoznak, ezek a házastársak ne ügyvédhez for- j dúljanak, hanem — ideggyógyászhoz! j K. E. Távozik a hidegháború kancellárja Az Élelmiszeripari és Begyűjtési Megbízotti Hivatalt hívjuk... — Itt a Szabad Földműves szer­kesztősége, kérjük az állattenyésztési osztályt. — Pesko beszél... — Pesko elvtárs a beadás negyed­évi teljesítéséről szeretnénk érdek­lődni. Hogy állunk marhahús-beadás teljesítésével ? — Örömmel közölhetem, hogy szlo­vákiai méretben a szarvasmarhahúst 101 százalékra teljesítettük. Terven felül mintegy 12 tonnát adtak be földműveseink A kassai kerület 100,9, a nyitrai 108,2, a besztercebányai ke­rület pedig 108,5 százalékra teljesí­tette marhahúsbeadását. Ezzel szem­ben a bratislavai kerület 134, a zilinai pedig 357 tonnával elmaradt. A leg­jobbak: a nagymegyeri, somorjai, du­­naszerdahelyi, galántai, ipolysági, ki­­rályhelmeci, szepsi, kassai és nagy­­kaposi járások. — Milyen eredményeket értünk el a sertéshúsbeadásban? — Ezzel kapcsolatban már nem kö­zölhetek örvendetes hírt. Szlovákiai méretben csak 81,8 százalékra telje­sítettük a sertéshúsbeadást. Az el­maradás mintegy 2046 tonna. A besz­tercebányai kerület 106,6, az eperjesi 116,1 százalékra teljesítette sertés­húsbeadását. Bratislava azonban 1050, Nyitra pedig 816 tonna sertéshússal maradt adós államunknak. A sertés­húst a nagymegyeri 101, a somorjai 101, a komáromi 106, losonci 100, ri­maszombati 105, tornaijai 104, ipoly­sági 103 százalékra teljesítette. El­marad a szenei, ógyallai, lévai, érsek­újvári, vágsellyei, párkányi, verebélyi és zselízi járás. — Hány százalékra teljesítettük a tojásbeadást? — A tojásbegyűjtésével jól indul­tunk. Megelégedéssel mondhatom, hogy szlovákiai méretben 108,6 szá­zalékra teljesítettük a tervet. Terven felül 7 millió 297 ezer tojást adtak be egyes kerületek. A bratislavai kerü­let 112, a nyitrai 112,8, a beszterce­bányai 101,1, a kassai 102,9 százalékra teljesítette tojásbeadását. A füleki járás hátul kullog 77 százalékkal. — Hogy állunk a tejbeadással? — A tejbeadásnál bizony hiányossá­gok vannak. Szlovákiai méretben csak 92,2 százalékra teljesítettük a beadási tervet. Az elmaradás 7 millió 704 ezer liter tej. A kassai kerület például egy­millió 826 ezer liter tejjel tartozik. A besztercebányai 544 ezerrel. A du­­naszerdahelyi járás 102, a nagyme­gyeri 110, a galántai 106, a szenei 110, a somorjai járás pedig 103 százalékra teljesítette a tejbeadást. Jó ered­ményt ért el az ógyallai járás 105, az érsekújvári 101 és az ipolysági 107 százalékos teljesítéssel. — Milyen intézkedéseket javasol, hogy a beadásban levő elmaradást behpzzuk ? — Elsősorban a nemzeti bizottsá­goknak kell többet foglalkozniuk a beadás rendszeres teljesítésével. Nem elég csak arra várni, hogy az év vé­gén rendezzük az adósságokat. A közellátásnak az idő terv szerint van szüksége bizonyos mennyiségű tejre, tojásra és húsra. Ezért többet kell beszélgetnünk a szövetkezetek veze­tőivel és a magángazdákkal, hogy rendszeresen, a kívánalmaknak meg­felelően, időben teljesítsék beadási kötelességüket. (b-) A nyugati államokban nagy meg­lepetést keltett az a hir, hogy Aden­auer kancellár köztársasági elnöknek jelölteti magát. Lemondásának híre bizonyos találgatásokra adott okot. A külföldi lapok kommentátorai és egyes tényezők véleménye szerint Adenauernak a hidegháború csődje miatt kell letűnni. Amint tudjuk, Nyugat-Németországban az elnöki funkció tiszteletbeli állás. A végered­ményben a kancellár dönt a kül- és belpolitikai eseményekben. Egyes vé­lemények szerint Adenauer parla­menti csoportja nyomására mondott le. Mások azt találgatják, hogy talán de Gaulle mintájára az elnöki tiszt­séget akarja magasabb rangra emelni és a kancellár csak alárendelt volna. Max Reimann Németország illegális kommunista pártjának elnöke rádió­beszédében viszont világosan meg­mondja, hogy Adenauer lemondása ercpolitikájának, a Szovjetunióval és MARKI ZOLTÁN: ÜZENET MAMDLISZ GlEZOSZNAK Fehér galambok röpítik a szélnek igazságod, görög hős, lomb-hajú szerelmese a nép tavasz-szivének. Dac-melled bronzán koppannak a vádak vak nyilai, s lándzsát hajit feléd vad bajnoka a ieskődő halálnak. A nap-kaput kitártad a jövőnek, szavadban méz és búzaliszt vegyült, s csuklódon bilincs kígyói csörögnek. Nevet még rád a narancs nyári kedve, mert rabláncra senki sem fűzheti a fényt, mit te gyűjtöttél a szemekbe! Könyvbarátok figyelem! A Szlovákiai Szépirodalmi Könyv­kiadó, a Szlovákiai írók Szövetsé­ge, a Központi Magyar Népkönyv­tár és a Magyar Könyvesbolt 1959 április 16-án este 19.00 órakor a Népkönyvtár Stúrova 9/a alatti helyiségében a magyar írók rész­vételével könyvankétot rendez. Minden könyvbarátot szívesen lát a rendezőség. a többi szocialista országokkal szem­ben tanúsított ellenséges magatartá­sának következménye. Adenauer még legutóbbi beszédében is kirohant a Szovjet unió ellen, sőt a szemtelen­ségben már annyira ment, hogy An­gliát is megtámadta. Elutasítja a két német állam szövetségének tervét is. Előreláthatólag Adenauer politiká­jának követője kerül majd a kancel­lári funkcióba. Hisz az elnök nevezi ki a kancellárt. De az is lehetséges, hogy a baloldali erők odahatnak, hogy a merev nyugat-német politika — amit eddig Adenauer képviselt — más irányt vesz. Mindenesetre Aden­auer úrért nem kár! 'lÚmtHMtOMHJí' j Mi lesz belőlük!? Közeledünk a tanév befejezésé­­j hez. Sok fiatal agyában felötlik a ■ kérdés: — Mi lesz belőlem? A fiatalságot most nem olyan B gondok gyötrik, hogy talán majd J munkanélkül kell lődörögni az 2 utcán. Van lehetőség, de termé­■ szetesen figyelembe kell vennünk [ a nemzetgazdaság érdekeit is. Kétszáznegyvenezer 14. évet be- J töltött tanuló kerül ki a nyolc­■ osztályos iskolából. Ezeknek az ■ elhelyezéséről beszéltek nemrég 2 az Állami Tervhivatal dolgozói. Bár ■ még néhány hónap választ el a ■ tanév befejezésétől, mégis érde- I mes már az elhelyezkedés problé- 1 májával foglalkozni, mert nem I minden esetben sikerül a diákok g és szülők kívánságát összeegyez­■ tetni a népgazdaság szükségletei- 5 vei. Az Állami Statisztikai Hivatal 1 elképzelése szerint — amint azt ■ a sajtó képviselőivel közölték — J a közel negyedmillió fiatal a kö­■ vetkezőképpen helyezkedik el: 45 000 az általános iskolák 9. ■ osztályában, 25 000 a 11-éves kö- J zépiskolák 9. osztályában, 27 000 2 az ipari és gazdasági szakiskolá-1 ban tanul tovább, 70 000 ipari, 35 2 ezer mezőgazdasági tanonevi-1 szonvba lép. 21000 még folytatja ■ tanulmányait nyolcéves iskolák­­ban, akik betöltötték ugyan a 14. ■ életévüket, de valamilyen okból ■ elmaradtak a tanulásban, mintegy ■ 13 000 tanoneviszony nélkül lép ■ munkába. 3500 fiatal testi vagy 2 szellemi fogyatékosságánál fogva g nem helyezhető el. Az irányszámok összeállításánál J az Állami Tervhivatal és a kerü-1 leti tervbizottságok szem előtt í tartották népgazdaságunk távlati 2| követelményeit és a diákok klván­■ ságait. Nem egyszerű dolog a fia­­j talok meggyőzése, hogy más pá-2 lyát válasszanak, mint amilyent ■ szeretnének. Ezért a nemzeti bi- 2 zottságok munkaerő és iskolaügyi 2 osztályai nagymértékben segíthet­■ nek mind a munkavállalók kíván- J ságainak, mind szülők és tanulók B elképzeléseinek összeegyeztetésé­■ ben. Nemzeti bizottságaink nem J nézhetik tétlenül azt a tényt sem, ■ hogy sok szülő nem akarja tovább ■ iskoláztatni gyermekét. A múlt- 2 ban például a diákok negyedrésze I nem végezte el az általános isko­■ la 8. osztályát. Az is helytelen, 1 hogy kevés lány jelentkezik az ■ ipari szakiskolákba. Szinte érthe­■ tetlen jelenség, hogy ahol már 2 működik a 9. osztály, sok szülő I vonakodik gyermekét beíratni. ■ Pártunk és kormányunk elhatá- I rozta, hogy az alapoktatást kilenc ■ évre, a" középiskolai oktatást 12-re J2 terjeszti ki. Noha ez az intézke­■ dés bizonyos anyagi megterhelést ■ jelent, elsősorban és kizárólag az 2| ifjúság érdekében történik. Külö­■ nősen a falvakon működő helyi J nemzeti bizottságok munkaerő és g iskolaügyi állandó bizottságainak ■ kell azzal a kérdéssel foglalkozni, ■ hogy a fiatalok tanuljanak és így g a mezőgazdaság minél műveltebb, 19 képzeltebb kádereket kapjon. Ma J2 már az iskolák is — ahol súlyt he­­sa lyeznek a politechnikai oktatásra B — előkészítik a fiatalságot a me­­® zőgazdasági munkák megszereté­­g sére és megismerésére. Törődni ■ kell ezzel a problémával, hogy 2| minden falusi tanitó a politechni- B kai nevelés keretében előkészítse H a tanulókat a mezőgazdasági mun- S kákra. Kuláktolvajokat lepleztek le Az utóbbi időben nemzetbiztonsági szerveink mintegy 350 bűnözőt lep­leztek le. Többnyire kulákok, vagy a falusi gazdagok családtagjai lopkod­ták szét a szocialista vagyont. Ahol tehetik, megkárosítják a szövetkeze­teket és állami gazdaságokat. A büntettek értéke mintegy másfélmillió korona. Például a bratislavai kerületben Krajcovic Otó, a nagyszombati ÄG egyik gazdaságának vezetője, Karol Strasko, volt malomtulajdonos, később a begyűjtési üzem raktárosa Horné Oreüanyban, Jozef Mícek szintén molnár és később a Horné Oresany-i malom vezetője és a falusi kulákok csoportja több tonna gabonát lopkodtak szét. A nagyszombati ÄG-on a kulákok spekulációjának eredményeként el­titkoltak 60 hektár földet és így az állami gazdaság magas hektárhoza­mokat ért el. A „jó eredményekért“ 170 000 korona prémiumot osztottak ki és 4 vagon gabonát. A kár 270 000 koronát tesz ki, a begyűjtési üzemek 48 000 koronával, a nyugat-szlovákiai malmokat pedig 53 000 koronával ká­rosították neg. 5 Nem árt, ha nemzeti bizottsá­­□ gaink a közel hetekben beszélget­■ nek az iskolábajárőkkal. távlati J terveikről, kívánalmaikról, hogy a ■ népgazdaság igényeinek megfele­­“ löen helyezkedjen el minden ifjú.

Next

/
Thumbnails
Contents