Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-08 / 28. szám
108 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. április 8. Bővítik a silókukorica termesztését „...az eddiginél sokkal nagyobb mértékben ki kell terjeszteni a tejviaszérettségű silókukorica és zöldtakarmányra alkalmas kukorica termesztését; haladéktalanul meg kell kezdeni a lóhere vetésterületének bővítését, az eddiginél sokkal nagyobb gondot kell fordítani a rétek és legelők gondozására és trágyázására.“ (Az EFSZ-ek IV. kongresszusának .IL határozatából.) Későbben kél a nap, de korábban nyugszik a hegyek, völgyek között meghúzódó Jászó községben. A nap még az égen van, de sugarai már megakadnak a susogó fenyőerdóben. A dimbes-dombos határban azonban még szürkület után is zúgnak a traktorok. Tovább dolgoznak, mint másutt és tovább, mint azelőtt szoktak Jászón. Az éjt nappallá tevő hangyaszorgalom okát Novák József, az EFSZ elnöke magyarázta meg. — Magunknak szántunk, saját traktorunkkal. A kora tavasziak vetésében megelőztük járásunk legtöbb falvát, még a déli fekvésűeket is. A további munkában is szeretnénk az élenjárók közt maradni; csak az a baj, hogy sokat kell tárni a vetőmagra, mert nem tudjuk ellátni magunkat mindenfélével. — Hisz mindenféle nem is terem ezen a vidéken. — Nem terem minden, de a kukorica már megterem. 1956-ban termeltünk először kanadai száznapos fajtát. Igen nagyra nőtt, és szép csöveket termett. Csövesen átlagosan 70 mázsás hektárhozamot értünk el. De a következő évben a magunknak termelte vetőmagból már nem sikerült a termés. Köteles János agronómus, aki Tornaújfaluból való, ahol a kukorica kiválóan terem, szintén azon a nézeten van, hogy ezen a vidéken nem érdemes kukoricát vetőmagnak termelni, de annál kifizetőbb a silókukorica és az abraknak való viaszos érésű csöveskukorica termelése. Tavaly 12 hektárról 2000 mázsa zöldanyagot silóztak le, négy zsombolyában. Egy zsombolya silótakarmánya még mindig megvan. Nem bánták meg, hogy hozzákezdtek a silókukorica termesztéséhez, mert igen jó szolgálatot tesz a tejhozam növekedésében. Két évvel ezelőtt ki akartak selejtezni két tehenet; az egyik nagyon öreg volt, a másik meg vak a félszemére. A vak tehén mindig elmaradt a csordától, ezért hízóba tették, az öreget meg azért, nehogy végelgyengülésben összeessen valahol a legelőn. A két kiselejtezett jószág a hízómarha istállójában a takarmányt és a pihenést nem teste gyarapodására használta fel, hanem a tejtermelésre. A vak tehén egy hónap múlva 10 — 12 liter tejet adott naponta, a már 16 éves öreg tehén pedig 18 — 20 litert. Ezt a tehenet Méhészről vették öt évvel ezelőtt. Akkor is elég sovány volt és öregnek látszott. A soványság okát az öregségben keresték, de az állat ezt a feltévést megdöntötte a nagy tejhozammal. A kukoricasilö, a finom réti széna, herefélék és abrak szinte csodát müveit. A tehénnek nem kellett többé saját testének rovására tejet termelnie, mert a jó létfenntartó takarmányon kívül elegendő termelőtakarmányban részesült, és ez is bizonyítja a közmondás igazát: „Száján fejik a tehenet“. Azelőtt, amíg magángazdálkodást folytattak a félig iparos, félig gazdálkodó jászóiak, a gazdálkodást inkább az aszszonyokra bízták. Takarmányt csak elsőrendű rétjeiken termeltek, de szántóföldön nem. A tíz éve fennálló EFSZ pedig igen nagy súlyt fektet a szántóföldi takarmányok termesztésére és igen nagy utat tett meg, amíg a kukorica termeléséig eljutott ezen a hegyvidéken, ahol azt mondták, hogy ide nem való ez a növény. — Először gazdákat kellett nevelnünk az iparosokból,'hogy jó szövetkezetünk legyen — mondotta Novák elvtárs. De ne gondoljuk, hogy addig mást nem tettek, mert a gazdákra való nevelést leginkább a nagyüzemi gazdálkodás végezte új módszerei révén, és így együtt haladt az embernevelés a természet átalakításával. Ma már a szántóföldek 48 %-án takarmányt termelnek; 37 hektár a múlt évi vetésű lóheréjük, ez évben 15 hektárra vetettek lóherét, 6 hektárra lucernát, 28 hektárra tavaszi keveréket, 3.5 hektárra vetnek kukoricát abraknak, 19.5 hektárra pedig silókukoricát. De ebben az évben már nem zsombolyázzák a silót, mert kaszálás idejére elkészülnek a korszerű betonsilóvermek. Ezáltal a fehérjedús hereféléhez és réti szénákhoz jut elegendő nedvdús takarmány is, amivel megalapozzák az állatok jó takarmányozását. A jó tartás pedig, mint a két selejt tehén példája is mutatja, nagy mértékben növeli az állatok hasznosságát és ennek kapcsán növekedik majd a talaj tápereje, ami nagyobb hektárhozamokhoz vezet. Csurilla József Hegykoszorúzta tájon is jó termést ad a silókukorica Már ebben az évben teljesítik az ötéves terv feladatait Járásunkban is foglalkoztak a CSKP Központi Bizottságának a mezőgazdasági termelés növelésére vonatkozó levelével, s ezzel kapcsolatban több EFSZ-ben arra kötelezték magukat, hogy az ötéves terv feladatait négy év alatt teljesítik. Rámutattak arra is, hogy legnagyobb nehézségeink a sertéshús és a tojás termelése terén lesznek. Ha ebben az évben teljesíteni akarjuk az ötéves terv feladatait, akkor a galántai járás szövetkezeteiben 123 kg sertéshúst, 470 db tojást, 660 liter tejet és 55 kg marhahúst kell kitermelni hektáronként. Mit kell tennünk, ha egy évvel korábban akarjuk teljesíteni a feladatokat? Ezen gondolkoztak a stefanikovói szövetkezet tagjai is, s úgy döntöttek, hogy lényegesen növelni fogják a sertésállományt és bevezetik a 100 kg-nál nagyobb súlyú sertések gazdaságosabb hizlalását. A hizlaláshoz változatosabb takarmányt biztosítanak; többi között lucernadarát, burgonyát, takarmányrépát stb. A stefanikovói szövetkezetben 1956- ban 100 hektáronként csak 105 sertést tartottak, 1957 végén már 165 db-ra emelkedett a 100 hektárra eső sertésállomány. Ezzel megfelelő feltételeket biztosítottak az ötéves terv feladatainak határidő előtti teljesítéséhez. Tavaly már rendszeresen teljesítették a beadás időszaki tervét, s a szövetkezet tagjai hozzáfogtak a gazdasági mérleg kidolgozásához. Az eredmény örvendetes volt, amennyiben egy hektárra számítva 155 kg sertéshúst termeltek. Járásunkban valamennyi szövetkezet közül a stefanikovói termelte a legtöbb sertéshúst egy hektáronként. Ez azt jelenti, hogy a stefanikovói szövetkezet tagjai sertéshúsból már tavaly túlszárnyalták az ötéves terv feladatait. Hasonló intézkedéseket foganatosítanak a tojástermelés terén is. Amíg 1957- ben csak 1180 tyúkot tartottak, most már 231 db-ra emelkedett a tyúkállomány. Ez azt jelenti, hogy több mint 500 tyúkot tartanak 100 hektáronként. Krajcsovics Ferdinand (Galánta)
