Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-08 / 28. szám
110 VIRÁGZÓ mezögazdasäg 1959. április 8. óvjuk dinnyéink fajtisztaságát Gazdáink előtt ismeretes, hogy vannak öntermökenyülő és kölcsönösen termékenyüló kultúrnövényeink. Ez annyit jelent, hogy az öntermékenyülö növények virágai saját porzóik hímporától termékenyülnek meg és fejlesztenek magot vagy gyümölcsöt, az idegen vagy kölcsönösen termékenyülö növényegyedek ellenben más egyedek vagy fajták hímporától termékenyülnek meg a szél vagy rovarok közvetítésével. Az utóbbiak azért nem képesek önmegtermékenyülésre, mert vagy hímporuk tökéletlen, vagy virágszerkezetük olyan, hogy a hímpor nem juthat a bibére. Öntermékenyülö növényeink gyakorlatitag például a búza, árpa, zab, burgonya, len stb. míg idegen megtermékenyülök többi között a répa, kender, dinnye, herefélék. Vannak persze részben idegen termékenyülö növények, mint amilyenek a kukorica, a cirkok stb., amelyek saját virágaik hímporától is megtermékenyülhetnek, bár ez élettani okokból nincs előnyükre, mivel — ha néhány éven keresztül ismétlődik — terméscsökkenéssel jár. A dinnye kölcsönösen termékenyülö növény, éspedig a cukor- és görögdinnye egyaránt. A dinnye virága tehát ugyanazon tö más virágának hímporától termékenyülhet meg, vagy pedig egy távolabb eső más fajta hímporától válik termékennyé. A hímport a rovarok közvetítik. Valamennyi cukor- és görögdinynyefajta kereszteződhet egymás között. A cukordinnye azonban görögdinnyével nem kereszteződhet, de a görögdinnye sem kereszteződhet cukordinnyével. (Továbbmenőleg: ezek egyike sem kereszteződik'sem a tökkel, sem az uborkával, legalábbis a mi éghajlatunk alatt, ezek tehát a dinnye közelében is termeszthetők.) Ha valamelyik dinnyefajta valamilyen más dinnyefajtával kereszteződik (ez néhányszáz méter távolságra is lehet tőle), akkor ennek a két fajtának a tulajdonságai egyesülnek, s a következő években vegyes anyagot kapunk, tehát a gyümölcsök a különböző tövek szerint sokfélék lehetnek. Ezt az dönti el, hogy milyen na^y volt eredetileg a különbség a két kereszteződött fajta közt. Tegyük föl, hogy valaki Kantalup CUkordinnyét (zöldes-barnás héjú gerezdéit gyümölcse narancsvörös'; zamatos és kemény hússal) Togo cukordinnye (sima, fehéres héjú, hosszúkás kisebb gyümölcsü, zöldes és lágy hússal) közelében termesztett, vagy pedig ha a szomszéd termesztett Togo, cukordinnyét, úgy ezek kereszteződhetnek egymással. Ilyen kereszteződés esetén, ha csupán néhány virág kereszteződött is, pár esztendő múltán olyan keverék jön létre, amilyet még a legélénkebb fantáziával sem igen lehetne elképzelni. Lesz benne koraérő és későn érő, kicsi és nagy gyümölcs, gömbölyű és hosszúkás, sima és gerezdek, fehér és zöld, illetőleg barna héjú, kemény és puha héjú, sárga-, narancssárga- és zöld húsú, kemény, szétfolyó vagy kásás, alig édes vagy cukorédes, átható zamattal vagy zamat nélkül. Ráadásul még mindezeknek a tulajdonságoknak a végnélküli átmeneti formáival is találkozhatunk. Nincs még egy olyan kultúrnövényünk, amelynek a keresztezést követő formaképződése annyira nagy mértékű és szembeötlő lenne, mint éppen a cukordinnye. S mivel rendszerint úgy áll a dolog, hogy a keresztezési termékek közt igen sok a kevésbé értékes egyed (ezek rendszerint szívósabbak és élet-' képesebbek), az állomány értékben hanyatlásnak indul, de csökken az állomány értéke azért is, mert a közvetítő kereskedelem az ilyen kevert dinnyét nem szívesen veszi át, s ha igen, akkor is csak alacsony áron. A fogyasztók is idegenkednek az ilyen dinnyétől, mert sohasem tudják, hogy mit kapnak a pénzükért. A fogyasztó megveszi a legszebb dinnyét, amelynek az illata pompás, de amikor otthon felvágja, a csábító gyümölcs ízetlen, kásás, zamatmentes lehet. Viszont egy másik vevő már nem kapott egyebet, mint egy igénytelen külsejű dinnyét, s otthon állapítja meg örömmel, hogy a lebecsült portéka íze kitűnő. Hogy az ilyen keverékdinnye az igényesebb fogyasztókat nem elégíti ki, de kivitelre is egészen alkalmatlan, ez magától értetődik. Ezek elmondását azért tartottuk szükségesnek. mert a gyakorlatban útonútfélen találkozunk keverékdinnyével, s fontosnak tartottuk, hogy rámutassunk az ok eredetére, ezt követőleg pedig rátérhessünk az orvoslás módozataira; 1. Használjunk fajtiszta vetőmagot. Ilyen vetőmag beszerzése érdekében forduljunk az illetékes kerületi Nemesítési és Vetőmag-Vállalathoz (Sl'achtitel'sky a semenársky podnik). Esetleg olyan termelőtől szerezhetünk be vetőmagot, akinek dinnyeállományát ismerjük és az állomány jó minőségéről közvetlenül meggyőződhettünk. 2. Ha saját, jól bevált fajta magjával rendelkezünk, az állományt fejlődés idején igyekszünk megtisztítani, mégpedig olyképpen, hogy az állományban mutatkozó elütő töveket idejekorán kiemeljük, esetleg a közvetlenül mellettük levőket is, majd ezt a válogatást később is gondosan végrehajtjuk. A magnak meghagyott gyümölcsöket pedig minőségi szempontból vizsgáljuk meg (a hús színe, a gyümölcs édessége és kitöltöttsége), de minden esetben ellenőrizzük az egészségi állapotot is. 3. Egyetlen dinnyefajta közelében se termesszünk más fajtát. A köztük levő távolság legalább 1000 méter legyen; kisebb távolság csupán akkor engedhető meg, ha közöttük például erdő terül el. Ha rokonfajtákat, de egyébként fajtisztákat termesztünk, például kétféle eredetű turkesztáni cukordinnyét, akkor az a legcélszerűbb, ha ezeket 3 — 5 m széles, magasra növő napraforgósávval választjuk el egymástól. Ha azonban valamelyik fajta vetőmagját el akarjuk ismertetni, akkor ez esetben is be kell tartanunk az 1000 m-es távolságot. 4. Megfelelő, fajtajellegzetes töveken mesterséges beporzást is végezhetünk, vagyis a nővirágok bibéjét ugyanazon tövek himvirágjának porával termékenyíthetjük meg. Ezt a legkorábban nyíló virágokkal kell végeznünk, s egy-egy tövön 2—3 gyümölcsnél többet ne hagyjunk meg. 5. Nemesítéssel önmegtermékenyülő dinnyefajtákat igyekszünk kitenyészteni, ami nem éppen lehetetlen feladat, tekintettel a rokonságban távolabb eső formákkal történő keresztezésre, valamint arra, hogy többféle eljárást ismerünk, amellyel a dinnyét átörökítésében hathatósan befolyásolhatjuk. A fentebb elmondottak mindenekelőtt a cukordinnyére vonatkoznak. A görögdinnye esetében az a helyzet, hogy itt a fajták közti alaki különbségek nem anynyira szembeszökők és a minőségi különbségek sem annyira kirívók. A nálunk ez idő szerint elterjedt fajták, főképp a Hevesi és Marsovszky, fogyatékossága inkább csak abban rejlik, hogy gyümölcsük húsa nem eléggé egyenletes állományú, gyakran fehéren erezett, s közepük, tehát a dinnye legértékesebb része, gyakran kemény és nem elég édes. A dinnye sikeres termesztésének egyik alapfeltétele: a jő, fajtiszta vetőmag használata. Erre megkülönböztetett gondot kell fordítanunk, mert a dinnyetermelés, elsősorban a cukordinnye termelése, a legutóbbi években meglehetősen hanyatlott. A cukordinnye termelésének felkarolása elsőrendű érdekünk, mert a cukordinnye gyümölcse tartalmilag értékesebb. mint a görögdinnyéé; több a cukra (12 — 15%; a görögdinnye cukortartalma 10% körül mozog), de jóval több a cukordinnyében a C-vitamin is (15 — 30 milligramm 100 grammonként, szemben a görögainnye C-vitamintartalmával, amely csupán 10 milligramm 100 grammonként). Viszont tudjuk, hogy valamennyi vitamin között éppen a C- vitamin a legfontosabb a szervezet számára. Déli körzeteinkben évszázadok óta termelik a cukordinnyét, az emberek mar hozzászoktak rendszeres fogyasztásához, épp ezért a cukordinnye hiányát megsínyli a szervezet. Veneny Lajos Napraforgó-védősáv a cukordinnye két testvérfajtája között; háttérben a dinynyeőr bódéja
