Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-08 / 28. szám
112 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. április 8. Nem felejtették el Arany János kolteményremekét, a tiszaháti Péter és Pál barátunk fülemüle-peréről? Száz esztendeje gyönyörködteti az olvasókat ez az irodalmi gyöngy. Ez alatt az idő alatt Péter és Pál barátunk három generációja nőtt fel és szétszéledt az országban. A Péterek és Pálok ma is mindenütt makacsul hirdetik a régi örökséget: — Nekem van igazam1 Csatlakozásra vártam a- vasúti állomáson, ott botlottam Koca Péter és Koca Pálba. Péter büszkélkedett: — Lőttem egy 150 kilós kocát. Pál a kezével leggyintett: — Ez semmi! Az én vadkanom súlya 250 kiló volt. A párbeszédből vitatkozás lett, a „Nekem van igazam!" csatakiáltás jegyében. Hálátlan a hívatlan bíró szerepe, nem is vállalkozom rá. de egyéni véleményemet úgy Kocáékról, mint a Kocák nemzetségéről elmondom Néhai oktatómesterem szavajárása volt: „Nem a bűn hagyja el a vadászt halála óráján, hanem a zöldkabátos a „bűnt“ Bizony láttam haldokolni telhetetlen, irigy, húsra éhes, rosszmájú vadászokat, de akadnak nyílt őszinte zöldkabátosok is, akik mások vadászsikereinek is ürül nek. Emberi gyarlóságom ellenére nem ismerem és sohasem ismertem a vadászirigységet, ezért szívből örülnék Kocáéit fenti kettős sikerének ha . Mert láttam ám száznál több különböző korú és nagyságú vaddisznót a mérlegen, de 150 kilós kocát és 250 kilós vadkant még nem. Ilyen csak szembecslés esetében lehet, de nem a valóságban. Egyetlen vadunk súlyának becslésekor sem találunk olyan szélsőséges eltéréseket a valódi és a szájról szájra járó, sőt szaklapokban, nyomtatásban is megjelenő számadatok között, mint éppen a vaddisznó esetében. Szép a fantázia és a költészet. Mint a jó puska, ez is hozzátartozik az egyéniséghez, hiszen senki előtt nem tárulnak fel oly bensőségesen a természet és az állatvilág szépségei és titkai mint éppen a figyelő, szemlélődő vadász lelke előtt. Ezek megértéséhez, meglátásához költői hajlam kell. Más csak közönséges követ, nyers fát lát ott, ahol a vadász a föld, a szikla, az erdő szépségében gyönyörködik. Merem állítani, hogy a vadászember e kerek földön a legnagyobb rögimádó. Nem a lövés, hanem a látnitudás adja a vadásznak azt a felbecsülhetetlen erkölcsi értéket, amely nála a természet és vadjainak szeretetében mutatkozik meg. A vadászat ezért sohasem süllyed a tucatmesterség színvonalára, hanem megmarad egyéni művészetnek. A fény mellett azonban mindenütt ott az árnyék és a nemes fa gyökeréből is vadhajtások burjánzanak. így a vadászfantáziának is vannak vadhajtásai: a nagyotmondás, a vadászfüllentés, a valóság mellőzése és a képzelet féktelen csapongása, amely akkor lendül nagyot, ha a szaktudásban és a tapasztalatokon nyugvó gyakorlati ismeretekben hézagok és hiányok mutatkoznak. Ilyenkor a fantázia pótolja azt, ami nincs. Fiatal vadásznak ezt nem is rovom fel, mert nincsenek még megbízható ismeretei és tapasztalatai a vaddisznó igazi súlyának megbecsüléséhez. Ha olyan számba kerülnének puskacsöve elé vaddisznók, mint nyulak, akkor szakismeretei e téren is gazdagok lennének. Viszont szakirodalmunk ma koldustarisznyával kilincsel és hiányzanak a jó szakkönyvek. A nagy vaddisznólövők, a Kárpátok régi vadászai régen elpihentek, aki pedig még él és oktathatna, az begubózza a lelkét. Nemcsak a vaddisznó súlyának meghatározása, hanem a megnevezése körül is nagy a zavar Tisztázzuk előbb a nyelvi kérdéseket Egyéves korig mindkét nembeli vaddisznó neve malac. (A vemhes koca március végén áprilisban veti meg valamely sűrűségben gyermekágyát). Kétéves korig süldó néven tartjuk^ nyilván (süldőkan, siildckoca). A három-négyéves anyavad neve koca, göbe, az idősebbé öregkoca, véngöbe, a kondát vezetőé vezérkoca. A három-négyéves vadkan neve növendékkan az idősebbé öregkan, a véné remetekan Az utóbbiak nyolc-tíí év keserű tapasztalataival és a lesipuskások ólomsöréteivel testükben óriási területeket bekóboroltak. Csak búgáskor csatlakoznak valamelyik kondához. A vaddisznó súlya, kora, a táplálkozás, az évszakok és más körülmények folytán ingadozik. Két koca malacai között, amelyek ugyanazon a tavaszon látták meg a napvilágot, sokszor igen nagy az eltérés, mind nagyságra, mind testsúlyban. Ha az anyaállat egészséges, és a szoptatás idején jól táplálkozik, akkor bőven lesz teje Amikor sok makk terem, akkor a kondák a nagy hó és a fagyok ellenére is jól telelnek, malacaik tavasszal erősek. Cserebogárjárás esetében feltűnően erősek, és gyorsan fejlődnek a malacok. Novemberben a malacok átlagsúlya 20 — 30 kg között ingadozik. Bár tavaszig lesoványodnak, de testileg fejlődnek és ezt a súlyt nemcsak megtartják, hanem növelik is. A süldők súlya 40 — 60 kg között ingadozik. Ősszel hízott állapotban a legjobbak. A süldők nemei között testsúlyban nincs nagyobb eltérés. A három-négyéves kocák őszi testsúlya 60 — 80 kg, az öregkocáké 80 — 100 kg, a meddő véngöbe néha eléri a 110, 115 kg-ot is. November 3-án mértük egyszer a legnagyobb hízott véngöbét, súlya kizsigerelve 125 kg volt. Ennél nagyobb és nehezebb kocát nem láttam életemben. Lehet, hogy némely évben és vidéken akad nehezebb, kukoricán vagy makkon hízott koca is, de minden bizonnyal ez a vén mama elérte a vaddisznók matuzsálemi korát, amelyet alig ér el egy-kettő, mert vagy agyonlövik, vagy úgy megpuskázzák, hogy elpusztul, vagy az időnként fellépő vész pusztítja el. A vadkanok testsúlya kor és évszakok szerint még jobban ingadozik. Már hároméves koruktól kezdve fejlődésük, nagyságuk és súlyuk sokkal nagyobb mint a kocáké. A növendékkanok tél elején 90 — 100 kg nehezek, az öregkanok elérik a 160 — 180 kg-ot. A vaddisznó mai Huttel, német természettudós tanulmányútja alkalmával megtekintette Korzika szigetét, aho/ a vadállomány, de különösen a muflon érdekelte. Tanulmányában foglalkozik a muflon őshazájában való elterjedésével és életmódjával, A sziget vad, szinte megközelíthetetlen vidékein az állományt nem lehet üldözése mellett az ennél nagyobb súlyúak már a legritkább kivételek, és jámbor óhajok, legtöbbször csak vadászlódítások alkotásai. Hihetetlen, hogy a fantázia milyen számokat tud a hallgatók és az olvasok elé tálalni. Kétszáz-kétszázötven, sőt háromszáz kilós példányok nem tartoznak a ritkaságok közé. Azok az idők már régen elmúltak, amikor 10 — 12 éves remetekanok szántották erdeink nagy havát. Ma már talán a legerősebb vadkanagyarak hazájában Lengyelországban sem léteznek. Ismét hangsúlyozom, hogy a becslés mindig csal. Még a hentesek is, akik a házi disznók súlyát szemmértékkel aránylag nagyon pontosan megítélik, a vaddisznó testsúlyát mindig túlbecsülik. Sok fogadást megnyertem tőlük és másoktól is, mert a vaddisznó külsőleg mindig többet, nagyobbat mutat, mint a mérleg. Ezt a tényt egy öreg hentes sok borral fizette meg tandíjként, mert július havában #gy testre nézve erős, hároméves kant 90 — 95 kg-ra becsült, én ellenben lementem 70 — 75 kg-ra. Megmértük: 75 kg-ot mutatott a mérleg. Igen nagy az öreg vadkanok tél eleji és tavaszi súlya között a különbség. Az a vadkan, amely 150 — 160 kg-os testsúllyal tapossa az első havat, tavaszig részben a búgás, részben az Ínséges táplálkozás folytán 110 — 120 kg-ra csökken. Pedig agyara már trófea kiállításon is megjelenhet. Ha sok vadász tudná — aki a 200 — 250 kg-os példányokkal úgy dobálódzik, mint a csepűrágó az égő fáklyákkal — hogy milyen szegény vadászbizonyítványt állít ki magáról a szakember előtt, hangfogót illesztene. Mikor egyszer egy ilyen hivalkodóra rápirítottam, ártatlan képpel a szokásos kibúvót használta: — Kérem, a vaddisznó nem volt kizsigerelve. Csülkös vadat csak kizsigerelt állapotban becsülünk és mérünk! Indokolt az a törekvés, hogy a vadász zsákmányának nagyságát súlyban is kidomborítsa. A baj rendszerint ott kezdődik, hogy a zöldkabátosok temperamentumos lendülettel a valóság fölé emelkednek, nagyítanak, lódítanak. így kezdtük mi is valamikor réges-régen. Laikus hallgatóinknak kidülledt a szemük, égnek állt a hajuk a tinó, csikó és szamár nagyságú vadkanok leírása közben, de az öreg vadászok intelme, és a vadászélet tapasztalatai lehiggítottak — > realisták lettünk. Egy arab közmondás szerint mindenki annyit érdemel az örökségből, amennyit fenn tud tartani. Fenntartható a tiszaháti örökség is adott körülmények között, de nem szabad túlzásba vinni, nehogy egyszer nevetségessé váljék. Már; pedig közismert mondás szerint semmi sem öl annyira, mint éppen a nevetségesség. — Hé Kocák, erre koccintunk! Jurán Vidor pontosan megállapítani. A legjobb területek a Monte Cinto (3000 hektár) és a Col de Bavela (2058 hektár); az utóbbi védett területén 180 darab muflon él. Korzika szigetén a vadállomány állandóan csökken, aminek fő oka a turisztika elterjedése, a hegyi legelők kiterjesztése és a juhtenyésztés növelése, így a vad egyre feljebb szorul a vad sziklák közé. Néhány adat a muflon őshazájából
