Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-01 / 26. szám
1959. április 1. VIRÁGZÓ MEZÖGAZDASÄG 101 A korszerű műtrágyák Jelentősége Amint ismeretes, a talajban a növény táplálkozásához szükséges elemek majdnem mind megtalálhatók. Közülük azonban sok az olyan, amelyből a növény szükséglete annyira jelentéktelen, hogy pótlásáról gondoskodni nem kell. Viszont nagy a növény szükséglete nitrogénból, káliumból és foszforból. Ezekkel az elemekkel a művelés alatt álló talajokat dúsítani kell. Evégből elsősorban az istállótrágyát és a különböző üzemek szerves hulladékait használjuk fel. Ezekkel azonban nem tér vissza a talajba teljesen az a tápanyagmennyiség, amelyet a növények kivonnak. Ezért széles körben kell alkalmaznunk azokat a műtrágyákat, amelyeket a vegyipar előállít. A műtrágyák hatását a következő számadatokból ítélhetjük meg: a talajba beyitt minden kg nitrogén révén 120 — 160 kg cukorrépával, 120 kg burgonyával vagy 12 — 15 kg őszi búzával stb. terem több. Ugyancsak jelentős terméstöbbletet eredményez a foszfor- és káliumtrágya is. Azokban az esetekben, amikor az ún, nyomelemek mennyisége elégtelen a talajban, még bőrt, magnéziumot, mangánt, cinket, rezet, molibdént és más elemeket is használunk. A felsorolt trágyák hatásosságát rendszerint a bennük foglalt tápanyagok mennyisége határozza meg. A talaj és a termesztett növény tulajdonságainak megfelelően hektáronként 50 — 100 kg nitrogéntrágyát, (elemi nitrogénre átszámítva), 45 — 120 kg káliumtrágyát (káliumoxidra átszámítva), 45 — 120 kg foszfortrágyát (foszforpentoxidra átszámítva) alkalmazunk. Mindezeket az elemeket és vegyületeket nem tisztán, hanem különböző keverékek alakjában használjuk, amelyeknek nagy a súlyúi. Ha pedig tekintetbe vesszük a megművelt földterület nagyságát, úgy arra az eredményre jutunk, hogy évente többször 10 millió tonna különböző ásványi anyagra van szükségünk. A Szovjetunióban már az első ötéves terv esztendeiben nagy munkát végeztek a műtrágya gyártásának megszervezésére. A foszfor- és káliumtartalmú nyersanyagok lelőhelyeit felkutatták és megkezdték a feltárást. A nitrogénipar is gyorsan fejlődik. A hatodik ötéves tervben a műtrágyák nyersanyagának előállítása mind nagyobb méreteket ölt. Mindez erősen növelte a gazdasági növények termésének fokozását. A szovjet vegyipar 1960-ban az országnak 19,6 millió tonna műtrágyát juttat. Ez több mint kétszerese annak a mennyiségnek, amelyet a Szovjetunióban 1955-ben előállítottak. A hetedik ötéves terv végéig — amint azt Hruscsov elvtárs beszámolójában leszögezte — 1965-ben 35 millió tonnára kell emelkednie a műtrágyagyártásnak, az 1958. évi 12 millió tonnával szemben. A tömített trágyák gazdasági előnyét, a közönséges trágyákkal összehasonlítva, a szovjet tudósok már a háború előtti években kimutatták. Ebben a cikkben a legfontosabb tömítctt műtrágyák előállításának és alkalmazásának néhány sajátosságával foglalkozunk. Kettős szuperfoszfát. A foszfor szerepe a növényi szervezet életében igen sokrétű. Alkotórésze a bonyolult fehérjéknek, a sejtmagnak és sok más szerves anyagnak. A foszfor részt vesz a növényekben végbemenő legkülönbözőbb vegyi reakciókban és sok enzimnek, hormonnak és vitaminnak alkotórésze. A jelenleg legáltalánosabban használt foszfortrágya az egyszerű szuperfoszfát. Ez a trágya, amely jó hírnevét már rég megalapozta, elősegíti a termesztett növények, úgymint a cukorrépa, burgonya, gyapot, gabonafélék, dohány, gyümölcsfélék, szőlő stb. termésének fokozását. Az egyszerű szuperfoszfát azonban csak 14 — 20 % tápanyagot, foszförpentoxidot tartalmaz. A szükséglet egy hektáron 225 — 650 kg. Érthető tehát az a kívánság, hogy olyan tömített trágyát keressünk, amely azonos súlyegységben lehetőleg sok tápanyagot tartalmaz. Ilyen kon^ centrétum a kettős szuperfoszfát, amely 45 — 50 százalék foszforpentoxidot tartalmaz. Ebből egy hektárra 90 — 200 kg szükséges, vagyis két és félszerte —háromszorta kevesebb, mint az egyszerű szuperfoszfátból. A kettős szuperfoszfát gyártásához mindenekelőtt foszforsavat kell előállítani. Ezt ásványokból, apatitból vagy foszforitból nyerjük, amelyek foszforsavas kalciumsót (trikalciumfoszfát) tartalmaznak. A foszforsavoldat és a mész vágy mészkő kölcsönhatásából egy másik koncentrált foszfortrágyát kapunk, ez a precipitátum, amely 53 — 40 % foszforpentoxidot tartalmaz. Ammónsalétrom. A foszfortrágyánál nem kisebb a jelentősége a tömített nitrogéntrágyának. A nitrogén szerepe a növény életében rendkívül nagy. Ez az elem a fehérjének, az élet alapjának nélkülözhetetlen alkotórésze. Előfordul a klorofillnak, ennek a bonyolult szerves vegyületnek összetételében is, amelynek segítségével a növény a szenet a széndioxidból vonja ki, valamint a napsugár energiáját hasznosítja. Éppen ezért teljesen helytállók Omeljanszkij akadémikus szavai: „A nitrogén általános biológiai szempontból értékesebb, mint bármely legritkább nemesfém“. Igen sok nitrogén van a légkörben, úgyszintén a talajban. Minden hektár föld fölött majdnem 80 000 tonna nitrogén van. A növény azonban egyetlen gramm molekuláris nitrogént sem tud közvetlenül hasznosítani. Bizonyos talajbaktériumok az elemi nitrogént olyan vegyületekké alakítják át, amelyeket a növények föl tudnak venni. Ez a folyamat azonban távolról sem fedezi a növény nitrogénszükségletét. Az ammónsalétrom a gáz alakú ammonium és salétromsavoldat kölcsönhatásának terméke, amelyet azután bepárolnak. Azelőtt poralakban állították elő. Nagy higroszkópossága következtében azonban tároláskor összecsomósodott, ami a felhasználást megnehezítette. Jelenleg az ammónsalétrom jelentékeny része szemcsézetten kerül forgalomba. A legközelebbi években az ammónsalétrom egész mennyiségét szemcsézetten fogja a mezőgazdaság kapni. Ma már tömített nitrogéntrágyát, karbamidot is hoznak forgalomba, amelyben az elemi nitrogén mennyisége még több (46,4 %). Ez a vegyület ezenkívül szénsavforrás is a növény számára. A karbamidot ammóniumból és szénsavgázböl állítják elő. Káliumklorid. A gazdasági növények termésének növelésére szerte alkalmazzák a káliumtarlalmú ásványi anyagokat is. A kálium a növény életfolyamatainak szabályozásában nélkülözhetetlen. Káliumtrágyaként rendszerint 50 — 60 % káliumoxidot tartalmazó káliumkloridot használnak. Néha kevésbé tömített trágyát, a káliumklorid és nyers sók (szilvinit és kainit) keverékét alkalmazzák. Ezek 18 — 25 °/o káliumoxidot tartalmaznak. Erősen tömített káliumtrágyát állítanak elő a természetes szilvinitből. A szilvinitben előforduló káliumklorid és nátriumklorid szétválasztása azon alapszik, hogy vízben a hőmérséklettől függően különböző mértékben oldódnak. A hőmérséklet emelkedésével a nátriumklorid oldhatósága változatlan marad, a káliumkloridé viszont erősen fokozódik. Ily módon ha közönséges hőmérsékleten a káliumkloridhoz szilvinitet adunk, azután felmelegítjük, az oldatba gyakorlatilag csak káliumklorid megy át. A nem oldódó nátriumklorid és a szennyeződések eltávolítása után az oldatot lehűtik, amikor is a káliumklorid kicsapódik. Bár ez az eljárás egyszerű, a hozzá szükséges berendezés eléggé bonyolult. Ezért jelenleg a szétválasztás újabb módszerein dolgoznak, amelyek az említett vegyületek fajsúlykülönbségén stb. alapulnak. Összetett trágyák. A közeljövőben a vegyipar a mezőgazdaság számára olyan trágyákat hoz forgalomba, amelyek nem egy, hanem két vagy három tápanyagot tartalmaznak. így például a foszforsavnak ammóniummal történő közömbösítésekor mono-, di- és triammóniumfoszfátot kaphatunk. Az így előállított trágya az ún. ammofosz- mono- és diammóniumfoszfát. A felhasznált nyersanyagoknak megfelelően a trágya 47 — 48 °/o foszforpentoxidot és 11 — 12 % elemi nitrogént tartalmaz. Nagymértékben koncentrált, igen hatásos nitrogént és káliumot tartalmazó trágya a kálisalétrom. Ezt a sót azonban trágyaként kevéssé alkalmazzák, mert előállítása salétromsavból és kálilúgból költséges. A kálisalétrom készítésének megoldása káliumkloridból időszerű feladat. (K. M. Malin cikke nyomán)’
