Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-01 / 26. szám
1959. április 1. VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 99 A gyomok vegyszeres irtása A gyomnövények ősidő óta a legkérlelhetetlenebb ellenségei kultúrnövényeinknek. Kultúrnövényeink kényesebbek, igényesebbek, mint a gyomnövények; ha magukra hagyjuk őket, akkor a küzdelemből a nagyobb alkalmazkodó képességű, igénytelenebb és életrevalóbb gyomnövények kerülnek ki győztesen. Éppen ezért minden alkalmat meg kell ragadni, hogy ellenük védekezzünk. A gyomok kultúrnövényeink termőképességére sokféleképpen és nagyon károsan hatnak. Elvonják tőlük a tápanyagokat, napfényt, nedvességet és ezáltal jelentős terméscsökkenést okoznak. Nagy általánosságban az egész világ növénytermesztésében még ma is 15 — 30 %-os terméskiesést okoz a gyom, de bizonyos esetekben 50 — 80 %-kal is csökkenti a termést. így például az 1946-os rendkívüli száraz évben, amelyet még a kemény tél és a háború utáni rossz agrotechnika is súlyosbított, a ritka vetésekben úgy elszaporodtak a gyomok, hogy miattuk őszi gabonából sok helyen alig értek el 1 — 2 mázsás hektárhozamot, az egész határ pedig piroslott és kéklett a rengeteg pipacstól, búzavirágtól. A legtöbb gyomnövény rendkívül szapora; például egyetlen disznóparajon 70 ezer, tyúkhúron 15 000, pásztortáskán 14 ezer, kisszádoron 120 000 magot számoltak meg. Egyes kutatók szerint egy hektár földben 250 millió gyommag is lehet. Hogy milyen nagy szám ez, abból is láthatjuk, hogy például őszi búzából 4,5 — 5 millió magot vetünk egy hektárra, vagyis a búza ötvenszer kevesebb, mint a gyommag. A legtöbb gyomnövény nagy szaporasága mellett csírázó képességét sokáig megtartja és csak természetének megfelelő mennyiségű hő, fény és nedvesség következtében csírázik ki. A mezei acat (mácsonya) magja, ha mélyebbre kerül a földbe, négy év múlva is csak fele százalékban veszíti el csírázó képességét, a vadrepce egyes szakemberek szerint tíz évig, a beléndek pedig 10 — 14 évig is megtartja csírázó képességét a talajban. Némely gyommag még az állatok bélrendszerén keresztül jutva is megtartja csírázó képességét és ezáltal a trágyával újra visszakerül a talajba, s tovább gyomosítja a földet. Világosan láthatjuk tehát, hogy a gyomok ellen csak állandó és rendszeres gyomirtással érhetünk el megfelelő eredményt, csak így lehet visszaszorítani szántóföldjeinkről a gyomokat annyira, hogy kultúrnövényeinkben csak kis kárt tehessenek. Nagy a szerepe a gyomok elleni küzdelemben a helyes vetésforgónak. A vetésforgó összeállításakor ügyelni kell arra, hogy egyes növények jól érvényesíthessék gyomirtó hatásukat. Nagyon jól irtják a gyomot az évelő takarmányfélék, különösen a lucerna, ha elég sűrű. A többszöri kaszálás hatására a gyomok jelentős része elpusztul. A gyakorlatban általános az a nézet is, hogy a kapások szintén jő gyomirtók. A valóságban, sajnos, ez másképp van. Sok helyen éppen a kapásokban érik meg a legtöbb gyommag és ahelyett, hogy irtanék a gyomokat, inkább terjesztik. Vagyis a kapásoknak csakis abban az esetben van gyomirtó hatásuk, ha a talajukat tisztán tartjuk, s nem érik meg rajta a gyommag. Tarlóhántás segítségével szintén sok gyomot el lehet pusztítani. A gabonában az érett, elhullott gyommagvak nagy része, ha megfelelő életkörülmények közé kerül, kicsírázik. Ezt a tartóhántás segítségével érhetjük el. Aztán a kicsírázott és kikelt gyomokat a következő szántással megsemmisíthetjük. Ügyelni kell arra, hogy ne legyen túl mély a tarlőhántás és hogy le legyen hengerezve. Ugyanis ha túl mély, akkor a gyomok nem bírnak kikelni, ha pedig nem hengerezzük le, akkor meg a talaj kiszárad és ezért nem csírázhatnak ki. Amint említettük, az állatok bélrendszerén keresztül is sok gyommag jut a trágyába. Ezeket helyes trágyakezeléssel nagyrészt meg tudjuk semmisíteni. A kellőképpen erjesztett, érett istállótrágyában a legtöbb gyommag elveszti csírázó képességét. A rosszul tisztított vetőmaggal is sok gyommag kerül vissza a talajba. Ezért feltétlenül szükséges, hogy csak jól kitisztított, első osztályú vetőmagot használjunk vetésre. Az ilyen vetőmagból erőteljes, sűrű növényzet fejlődik, Lmely aztán sikeresen megbirkózik a gyomokkal. A nagy mértékű elgyomosodást és ezzel kapcsolatban az alacsony terméshozamot legtöbb esetben a rossz agrotechnika okozza. A kapásnövények közül a gyomokat el lehet távolítani mind fogatos, mind traktoros kultivációs eszközökkel, azonban a sűrű gabonafélékből és lenből csak kézzel lehet, vagy pedig vegyszeres gyomirtókkal. A nagyüzemi termelésben a jelenlegi munkaerőhiányában nemigen gondolhatunk kézi gyom- Ialásra, ezért lehetőleg vegyszeres gyomirtást kell alkalmaznunk. A vegyszeres gyomirtószerek megjelenése forradalmat jelentett a gyomok elleni küzdelemben. Nálunk a gyakorlatban leginkább a kétszikű gyomokat irtó Dikotex terjedt el. Segítségével elpusztíthatjuk az összes kétszikű gyomokat az egyszikű gabonafélékben és a lenvetésben. Gyomirtásra a búza, rozs, árpa, zab, kukorica, muhar, len, szudánifü és cukorcirok tábláin leggyakrabban a Dikotexet használjuk. Azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, hogy mennyi pénzt és munkaerőt takaríthatunk meg, ha kézi gyomlálás helyett Dikotexxel végezzük a gyomirtást. Ha például nagyon begyomosodott lent kézzel gyomlálunk, akkor az állami gazdaságok normái szerint körülbelül 30 munkanapra van szükség egy hektár kigyomlálásához, ami pénzben 755 koronát jelent. Vegyszeres gyomirtás esetében egy hektár len gyomtalanítását egy ember egy pár lóval egy-két óra alatt könnyen elvégzi, ami pénzértékben a Dikotexxel együtt alig 100 koronába kerül, nem is beszélve arról az előnyről, amit a rengeteg kézi munka megtakarítása jelent, amelyet aztán ott tudunk felhasználni, ahol a gép nem érvényesül. Sokan azonban óriási előnyei ellenére Is idegenkednek a vegyszeres gyomirtástól. Némelyek félnek tőle, mások nem hisznek benne, egyesek pedig rossz tapasztalatokra hivatkoznak. A vegyszeres gyomirtásnak is vannak szabályai, amelyeket be kell tartani, hogy eredményt érjünk el. Gabonafélékben a Dikotexes gyomirtást a bokrosodás után kell végezni, amikor a hőmérséklet már 15 fok fölött van és nincs kilátás esőre. A permetezést olyan permetezővel végezzük, amely nem porlasztja túlságosan apróra a vízcseppeket. A vízcseppeknek legalább egy-két milliméter átméröjüeknek kell lenniök. Kísérleti gazdaságunkban fogatos „Azóta“ permetezőt használtunk igen jó eredménnyel. Gabonafélékre a Dikotex 30-asbó! hektáronként 4 — 6 kg szükséges 800 — 900 liter vízhez. Ha túlságosan gyomos a vetés, akkor a Dikotex 30 adagját 10 kg-ra emelhetjük, ez azonban nem nagyon ajánlatos, mert a kultúrnövénynek ártalmára lehet. Különösen a lentáblákon kell vigyázni. Nem tanácsos a hektáronként megszabott 3,3 kilogrammos adagot növelni, mivel a len sokkal érzékenyebb, mint a gabonafélék. Dikotex használata esetén arra is ügyeljünk, hogy a gyomirtás addig történjék, amíg a len 20 cm-nél nem magasabb, mert kárt tehet benne. A Dikotex 10-ből háromszor olyan adagot kell használni, mint a Dikotex 30-ból. Például lenre a Dikotex 30-ból 3,3 kg-ot, Dikotex 10-ből 10 kg-ot használunk. A Dikotexet a Sóssziqetí Növénynemesítő Állomáson őszi búzán, tavaszi búzán, tavaszi árpán, zabon, kukoricán, szudánifüvön és cukorcirokon próbáltuk ki. Valamennyi esetben sikerült a gyomirtás és nem érte kár a kultúrnövényt. Egyesek az olyan árpavetésekben is használják, ahol lucerna van alávetve; ezt nem ajánljuk, mert a tapasztalatok azt mutatják, hogy a lucernának nagyon árt. Általában Dikotex használatával a gyomos gabonavetések esetében 2 — 5 mázsás terméstöbblet érhető el, aminek országos méretben óriási a jelentősége. A talaj gyomkészletét azzal is jelentősen csökkentjük, hogy a gyomok nem teremnek magot. Mivel az utóbbi években gabonáink nagy részét kombájnnal aratjuk, szükséges, hogy rendszeresen rátérjünk a vegyszeres gyomirtásra, mert ezáltal a kombájnba nem kerül gyommag és úgy nem lesz mit szétszórnia a földön. Végezetül még azt is megemlítem, hogy ne feledkezzünk meg a művelés alá nem kerülő területekről sem. A leggyakrabban ugyanis Ilyen területeken magzanak zavartalanul a gyomok és a szél segítségével megfertőzik a távolabbi szántóföldeket is. Ezért szervezzük meg az útmenti árkok, folyópartok és más műveletlen területek gyomirtását is. Rákóczi Lajos, „ a Sósszigeti Növénynemesítő Állomás dolgozója Az Opuntfa néven ismert kaktuszfajta körülbelül egy évszázaddal ezelőtt egy angol ültetvényes cserepes szobanövényeként került Ausztráliába. A kedvező éghajlat alatt annyira elszaporodott, hogy bár tűzzel-vassal. kaszálógéppel és lángszóróval irtották, hamarosan 260 000 négyzetkilométert tettek megmüvelhetetlenné a kaktuszerdők. Végül Dél- Amerikából olyan kis narancssárga hernyókat szállítottak Ausztráliába, amelyek az Opuntiát irtják. Ezek a hernyók hamarosan véget vetettek a kaktusz veszedelmes terjeszkedésének.
