Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-01 / 26. szám
1959. április 1. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 103 Sok a virág, kevés a méh Folyók, patakok mentén virágok tarkítják az üde gyepszőnyeget. Virágport szitál a szellő a vízrehajladozó füzekről, sötét kérgű égerfákról. A mészkőhegyek oldalát pedig mintha sárga lepellel vonták volna be, olyanok a virágos sombokrok sűrű ágaitól. A mogyoró már elszitálta sárga lisztjét. A kikirics hervadozik. A hóvirág már hamarább átadta csábító varázsát az utána következő virágnemzedéknek. Nincs arra idő, hogy sajnáljuk egy-egy virág elmúlását, mert ugyanabban a pillanatban százszor több bimbó feslik virággá. A természet az egyik szemével sír, a másikkal nevet a születés és elmúlás fölött. így van ez kora tavasztól késő őszig. A kis méhek megszámlálhatatlan hada zümmög, ostromolja a virágok birodalmát. A virágport lábukon levő kis kosarukba gyűjtik, csápjukkal pedig a nektárt szívják a virágkehelyből. Hazafelé repülve mézes gyomrukban mézzé változik az édes nedv. A lépek viaszsejtjeiben pedig még tovább érik és zamatosodik a finom méz. A kíjáróban már várják a fiatal méhek a kinti munkásokat. Csápjukkal átvesznek idősebb testvéreik csápjáról az édes teherből. Mint teli hordó, olyan a hazatérő méh; amaz könnyen adja borát az üres kancsónak a megszippantott gumicsövön, emez a feszülésig megtelt mézgyomrát igyekszik minél előbb megkönnyíteni, hogy aztán új virágnak, új nektáréból ismét megtölthesse. De mindent mégsem vettek át az otthoniak a hazatérőktől. Rengeteg virágporszemecske maradt testük apró szőrmezetén és ahogy visszatérve a mezőre új virágba bújnak, le-lehull az idegen hímporból egy kevés, és némely virágporszemcsének olyan a szerencséje, hogy a bibéhez ér. Ebben a pillanatban végbemegy a virágok násza. Üj élet sarjad a hervadó szirmok között. Minden vítág megtermékenyülése ilyen szépen megy végbe, azért pedig a kis méhecskéket már igazán nem okolhatjuk, ha közreműködésükkel a gyommag is szaporodik, vagy „fűzfaalma" terem lábuk nyomán, nem pedig zamatos gyümölcs. A méh úgy jár a gyommal, mint ács az égő házzal. Emez édességet gyűjt, amikor a gazda a gyom miatt kesereg, házégéskor pedig az ács búzája érik, de a háztulajdonos könnyezik, ha előzőleg nem biztosított tűzkár ellen. Legyünk okos gazdák, ne engedjük búrjánozni a gyomot, és védjük a kultúrnövényt. Azon legyünk, hogy minél több méhecske leginkább a kultúrnövények nászát közvetítse. Egyesek talán úgy vélekednek erről, hogyha minden gyomot kiírtunk, miből él majd a méh. Ha megfigyeljük méhgazdálkodásunk második és harmadik ötéves tervét, szembeötlő, hogy ott tartanak legkevesebb méhet, ahol legtöbb virág nyílik, a legtöbb méh pedig ott él, ahol a gyomot már vegyszeresen is irtják. A bratislavai kerületben az EFSZ-ek jelenleg 6050 család méhet, a nyitrai kerületben 5350, a besztercebányaiban 3000 családot tartanak. E három legjobb kerülettel szemben a három legrosszabb sorrendje pedig a következő: a zsolnaiban 600 család, az eperjesiben 1000 , a kassaiban 2000 család méh képezi a EFSZ-ek méhállományát. A méhek őshazája az erdő, s ma is ott gyűjthetik a legtöbb mézet. A nagyüzemi méhészetekben hátul kullogó kerületek a legtöbb erdővel rendelkeznek, ezért nemcsak utolérhetik az élenjárókat, hanem el is hagyhatják, sőt el is kell hagyniuk, mert kedvezőbbek a feltételeik a méhészkedésre. A bratislavai kerülethez tartozó pozsonypüspöki EFSZ mezőgazdasági területe túlnyomórészt rónaság. A hatalmas földterület növényvilágának nagy részét kultúrnövények képezik és a gyom ellen talán sehol sem indítottak oly nagy harcot, mint itt. A méhészet mégis nagyon szépen fejlődik; 1954-ben tíz családdal kezdte a méhészkedést az EFSZ, 1956- ban még vett hozzá 35 családot, a többit pedig maguk készítette mürajokból szaporította. Ez éven a püspöki méhészek el akarják érni a jövő évre tervezett feladatokat, amelyekkel zárniuk kellene a második ötéves tervet. Százhúsz család méhük van, de még idén 160-ra szaporítják, s így már nem egy méhész, hanem kettő fogja gondozni a hasznos kis méhecskéket, természetesen — akárcsak eddig — termelékenység szerinti jutalmazás mellett. Ahol tehát öt évvel ezelőtt csak tíz család méh röpködött virágról virágra, ez éven már 160 család özönlik a kultúrnövények virágaira. Igen, főképpen a kultúrnövények virágaira, mert majdnem minden gyomot kiirtanak a szövetkezetesek. Távol eső kultúrnövényekre, amelyek kiesnek a röptávolságból, vándorolnak. A múlt éven ötször vándoroltak a méhekkel; először vegyes fájú erdőbe, majd repcére, akácra, herefélékre és végül napraforgóra. Ez éven is ötször akarnak vándorolni. Mindkét szövetkezeti méhész odaviszi méheit, ahol a legtöbb virág nyílik és ahol a legnagyobb szükség van a virágok beporzására. Az egy helyben méhészkedő méhészek leginkább azt panaszolják, hogy sok a méh és kevés a virág. A valóságot a vándorméhészek látják jobban, ők pedig azt állítják, hogy sok a virág, kevés a méh. És ez igaz is. Csurilla József A méhek románcának hátterében (Gazette Apicole). Az anyák boldogsága igen rövid, mivel a nászutat azonnal özvegység követi. A szerencsétlen kiválasztott nem örülhet utódai születésének. Lehet, hogy a kiválasztott férjnek sejtelme sem volt arról, hogy félmillió leányivadék apjává válik. A megpárzatlan anya petéiből herék kelnek. Az ilyen heréknek nincs apja, csak anyai ágról nagyapja. A heréknek nincsenek fiai, ámbár vannak ezrekre menő unokáik. Sohasem válnak nagyapává, mert minden lejátszódik pár hónappal az unokák születése előtt. ☆ A méhek tájoló repülésének jellegzetessége A megfigyelt munkásméhek 5 — 14 napos korukban repültek ki első ízben tájolásra. Az első kirepülés időtartama két másodperc és 10 perc között váltakozott. A kaptáron kívül töltött idő napról napra hosszabbodott. Az első virágporrakományt a fiatal méhek 15 — 17 napos korukban hozták. (Pcselovodsztvo) Mónosi János, a pozsonypüspöki EFSZ méhésze húgával, Katókával vizsgálja a méheket, mert bátyja, a főméhész tanfolyamra ment.
