Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-04-01 / 26. szám

1959. április 1. Jxalrad Földműves 3 SZALÓC az élen TTa mint ismeretlen látogatsz el ebbe a községbe, azt hinnéd, csak kö terem. Az embereket hiába kéred, hogy mondjanak valamit közös gazdaságuk eredményeiről és a fej­lődést fékező hibákról. Amolyan szűk­szavú hegyközi emberek. — Keresse meg az elnököt - taná­csolják. — Osváth Lajosnak hívják. 6 több mindenről szolgálhat fölvilá­­gősítással. — Osváth Lajost keresem - sza­porítom a szót köszönés után. — Térjen beljebb, én vagyok az - kedveskedik egy ötven éven felüli bácsika. — A szövetkezet? Éppen tíz éve megyeget. Hát bizony szép megyegetés lehet az, amikor 31 korona 40 fillért ér a munkaegység. — Mióta elnök, Lajos bácsi? — Egy éve lesz..., hogy sertés­gondozó vagyok. — Hogy a csodába, hát nem maga az elnök? — Nem bizony. A fiam az. Már több, mint két éve. Kijárta a tízhónapos elnökképzót Komáromban. Amikor on­nét hazajött, akkor bízták meg a szö­vetkezet vezetésével. Nemsokára előkerült a fia is. Ki­derült, hogy szövetkezetük a járási vándorzászló birtokosa. Hogy nem méltánytalanul jutottak hozzá, az bi­zonyos.-«■ Mégis, mivel szolgáltak rá? - kérdem az elnöktől. — Szépek az állattenyésztésben el­ért eredmények. Különösen a szarvas­marhatenyésztést fejlesszük. Százhet­ven darabot terveztünk a múlt évre, s év végére negyvennel túlléptük. Nem hanyagoljuk el az építkezést; vízveze­téket építettünk a pelsöci- és a szilicei fennsíkra. Befejezés előtt a szövetke­zeti klub és az iroda építése. Egy öreg istállót meg átalakítottunk a most, nemrég vásárolt gépek részére gép­színnek. A jövőben pedig művelődési otthont tervezünk építeni, mert a tag­ság 40 — 50 százaléka fiatal. Szövetke­zetükben a tavalyi év volt az első alkalom, amikor a állattenyésztésben tervüket túlteljesítették. Ez fordula­tot jelentett a falu életében - álla­pítja meg befejezésül az elnök. Elbeszélgettünk Hajdú László és Csefó István állatgondozóval. Laci bá­csi elmondotta, hogy már a közös gaz­daság alapjainak letevésénél is ott voltak. — Azóta mindig arra törekszünk — jegyezte meg Hajdú állatgondozó —, hogy a lehető legnagyobb eredménye­ket mutasson fel az állattenyészté­sünk. Nekünk is részünk van abban, hogy tavaly 7,3 literes napi tejátlagot értek el átlagosan a fejögülyások. — Te, az öndicséret büdös — vágott közbe Csefó István. — Inkább a nö­vénytermelőkről beszélj, akik a múlt év nyarán két műszakban dolgoztak; hektáronként több mint 23 mázsa bú­zát és árpát, valamint 30 mázsa zabot csépeltek. Vagy mondd meg hzt, hogy kukoricából a tervezett 33 mázsa he­lyett 63 mázsát takarítottak be min­den egyes hektárról. á/findenkiröl beszélnek, csak rna­­gukról nem. Lehet, hogy iga­zuk van. Róluk beszéljenek a tények: istállójukban rend, tisztaság, az álla­tok a jólápolt Ságról tanúskodnak. Ezek az emberek panaszkodni sem szeretnek. Habár a Sajó — ez a ke­gyetlen rabló — megfosztotta őket SO hektár széna termésétől, mégsem esnek kétségbe. — Hiányzik nagyon, — fűzi a szót Pista bácsi — de szerencsére van az­ért takarmányunk. Áradással, kiöntés­sel eddig mindig számolnunk kellett. Szabályozni kéne ezt a folyót, mi­hamarabb. Reméljük, hogy rövidesen sor kerül rá ... Szárnyasok tenyésztésével is foglal­koznak. A baromfifarm vezetője a többszörösen kitüntetett, 71 éves Ta­/ * r kács Gyula bácsi. Tavaly is 5 volt a járásban a legjobb tyúkfarmvezetö. — Gyula bácsi, minek tulajdonítja, hogy éveken át jó eredményeket ér el munkaszakaszán? — kíváncsiskodtam.- Nézze kérem, megértésre van szükség a munkacsoporton belül. Az összefogás, az erőnek a feladatokra való összpontosítása, a szaktudás te­szi. Nekünk sokat segített a szak­könyv, meg a mezőgazdasági újság. Tanulás, hozzáértés nélkül sose tud­tunk volna például a 62 kacsától hat ezer darab tojást elérni a múlt esz­tendőben. Ilyen és hasonló emberek dolgoznak Szalócon, a rozsnyói járás legjobb szö­vetkezetében, akik gondolnak a hol­napra is. Nem feledkeztek meg az ala­pok feltöltéséről: S százalékot az oszt­hatatlan alapba, 3-at a szociális- és egy százalékot a kultúrális alapra for­dítóitok. Az idősebb szövetkezetesek meg­említették, hogy a fiatalok - bár mindenféle munkából kiveszik részü­ket —, de tanulni, iskolába menni nemigen akarnak. Pedig rájuk nagy feladatok várnak. Tgazuk van! A második ötéves terv mezőgazdasági mutatószá­mainak eléréséhez, közös gazdaságuk továbbfejlesztéséhez a szaktudás nél­külözhetetlen. SZUH KÁLMÁN FALUSZÉPlTÉS POZSONYPÜSPÖK1N Nálunk van a kerületi vándorzászló AVágsellyei Mezőgazdasági Mes­teriskola tangazdaságának dol­gozói minden elismerést megérde­melnek; a termelésben elért sikereik arról tanúskodnak, hogy megérde­melten jutott birtokukba a kerületi vándorzászlő. Szlovákiai méretben a 31 tangazdaság közül pénzügyi gaz­dálkodásban a második, összterme­lésben pedig a harmadik helyre ke­rültek. Több mint 720 ezer koronát sza­bott meg az évi pénzügyi tervük, amit 1 millió 080 ezer 191 koronára telje­sítettek. Nézzük csak közelebbről a gazdaság felépítését, összesen 135 hektár a termőföldjük. Marhaállományuk 78 darab, ebből 34 a törzskönyvezett tehén. Az átlagos napi tejhozam 8.44 liter tehenenként. Egy liter tej kiter­melési költsége 0,76 korona. Van 240 sertésük, melyből 46 anyakoca. Minő­ségre nézve; 2 darab Elita Rekord, 12 Elita, a többi A és B osztályzatú. A növénytermelésben hektáronként 470 mázsa cukorrépát, 32,40 mázsa szemeskukoricát, öntözéssel 27 mázsa búzát és 80 mázsa lucernát takarí­tottak be. Míg a nem öntözött terüle­ten csak 15 mázsa búza és 64 mázsa lucerna termett egy hektáron. Zöld­ségtermelésben 49 ezer korona volt az 1 hektárra jutó pénzjövedelem. Az öt éven keresztül gondozott gyümölcs­­faiskola hektárra számítva 400 ezer korona hasznot hozott. E szép eredményeket felmutató tangazdaság legjobb dolgozói: Futó ★ ★ * A megújhodás ösvényén Nagycsaiomiján szövetkezeti veze­tőséget választott 104 új tag, a már meglévők mellé. Hisz 425 hektárral növekedett az EFSZ földterülete. így szükségessé vált a vezetőség kibőví­tése. Az új hivatás képviselői mint Pásztori, Kassai, Tandel, Gemer, Vanda és Ivanics jól gazdálkodó kis­­parasztok voltak, akik a közösben is példát akarnak mutatni. Ugyanígy erősítést kaptak a szö­vetkezet más munkaágai. Özvegy Korcsakné 62 éves asszony 84 darab sertés gondozását vállalta, hogy ő se maradjon le a többiek mögött. Üj ösvényre léptek az önállóan gazdálkodó emberek. Hallgattak az idő és a JNB agitátorainak szavára. Most már közösen formálják jövőjü­ket. Nagy Sándor, Nagycsalomija Pál zöldségkertész, Kovács István vi­rágkertész, Csizmadia István és Ba­­ran Veronika fejők, Kiss István, a ja­vítócsoport vezetője, valamint Rosíval József és Slobodník Ferenc tangazda­ságvezetők, akik kitüntetésben része­sültek. Rajtuk kívül még 26 dolgozó között 18 ezer korona pótjutalmat osztottak szét. Ha megkérdezzük a tangazdaság bármely munkását, hogy minek tulaj­donítják ezt a szép sikert, egyönte­tűen a hozzáértő vezetésre és az önzetlen szorgalomra hivatkoznak. Gacsó István, Vágsellye A szövetkezeti munkaiskola leány­tagjai iskolájuk környékét hozzák rendbe. Akik tanulni akarnak Azt a sok változást, ami Csoltón történt, nem is lehet egyszuszra fel­sorolni. Oj házak épültek, kultúrott­­hont építenek, elvégzik a csatorná­zást, stb. De most nem erről van szó. Másról, ami azonban szervesen hozzátartozik a falu műveltségének emeléséhez. Bár este van, de az iskola ablakai még világosak. A teremben az ABC-t tanulják. Nem, nem a gyerekek. Fel­nőtt emberek, ci­gányok, akikkel a múltban senki sem törődött. Éltek egyik napról a másikra, minden­hol beléjük rúgtak, nem tekintették őket embernek, mert „csak cigá­nyok“ voltak. Most Török tanító elvtárs nagy tü­relemmel és buzgalommal magyaráz. Ezeknek a félszeg embereknek abla­kot, ajtót nyit a tudás felé, s bevezeti őket a többi ember közösségébe, hogy teljes értékű tagjai legyenek társa­dalmunknak. Annak a társadalomnak, amely édes gyermekeivé fogadja őket is, akiket a régi világ csak szégyen­kezni tanított, lopni kényszerített. Megismerik a betűt, megtanulnak tanulni — s megtanulnak dolgozni, élni. Csoltón már megkezdődött a kultúrforradalom! Már a cigányok is tanulnak, hogy munkában, helytállás­ban teljesértékű polgáraivá váljanak szocialista hazánknak. Varga Miklós, Csoltó M u n kaf el a j á n I ások május 1. tiszteletére Közeledik május elseje, a világ dolgozóinak legnagyobb nemzetközi ünnepe. Míg a tőkés államokban és a gyarmati, félgyarmati országokban e nagy ünnepet megelőzően a dolgozók a nagyobb darab kenyérért, legalapve­tőbb emberi jogaikért, szabadságuk kivívásáért sztrájkolnak, vagy tün­tetnek elnyomóik ellen, addig a népi demokratikus országokban — élen a kommunista társadalmat építő Szovjetunióval — mindent a béke biztosítása, a népjólét emelése érdekében teszünk. Hazánkban az EFSZ-ek IV. országos kongresszusa előtti Időben erő­teljes kötelezettségvállalási mozgalom bontakozott ki a kongresszus tiszteletére. E sokmillió koronát kitevő felajánlások nagyrészét már ipari munkásaink, mezőgazdasági dolgozóink teljesítették. Most újabb munkafelajánlások születnek ipari és mezőgazdasági üzemeinkben egy­aránt — május elseje tiszteletére. • A ciíaticei GTÄ brigádközpontjai kollektív szerződést kötöttek, mely­nek értelmében segítik az EFSZ-eket, s vállalták, hogy 140 ezer koronát megtakarítanak. Ezzel bekapcsolód­nak a Szocialista munka brigádja büszke címért folyó versenybe. (r) • Egri Bálint, az őrösi EFSZ egyik legpéldásabb állatgondozója május 1. tiszteletére vállalta, hogy az eddigi havi 80 kilogrammos súlygyarapodás helyett 90 kilogrammot ér el a gond­jaira bízott állatoknál. Ezzel elősegíti, hogy szövetkezetük idejében teljesít­hesse marhahúsbeádását. (ni) • A rani EFSZ (terebesi járás) tag ­jai célul tűzték ki, hogy terven felül 30 mázsával több cukorrépát, 20 má-Használjunk gépeket a meliorációs munkák elvégzésére Rétjeink rossz termékenységének egyik fő oka a nyirkosság, a nagy talajvíz tartalom. Ennek az állapot­nak véget kell vetnünk. A fölösleges víz eltávolításával javíthatjuk ka­szálóink terméshozamát. Ki kell tisztítanunk az elhanyagolt árkokat és csatornákat. Ezt a munkát cél­szerűen elvégezhetjük negyven cen­timéter mélyen a DT —54-es és a Zetor-Super lánctalpas traktorok után akasztható PM —30 (esetleg HZ-40 és HOZ-40) jelzésű kis mélyítőkkel. A mocsaras, terméket­len földeken ajánlatos a hernyótal­pas Zetor-Super használata csörlő közbeiktatásával. Ugyanis a csörlő lehetővé teszi a mélyítő átvontatá­­sát a mocsáron anélkül, hogy azon a traktor áthaladna. Az árok körüli föld eltávolítására szolgál a hordozható földtúró kanál, amelyet DT —54, esetleg Zetor-Super lánctalpas traktorokra szerelhetünk fel. Ezt a készüléket a traktorállo­mások központi javítóműhelyének pfibyslavi részlege szállítja a GTÁ- nak. Ezenkívül a Mezőgazdasági Gépkísérleti Állomás (MGÄ) olyan földhúzó gereblye kidolgozásán kí­sérletezik, amely egyúttal földra­kásra is alkalmas. A traktor után szerelt földhúzó gereblye kései ki­­cserélhetők lesznek és így a készü­léket használhatjuk a talajban talál­ható kövek eltávolítására is. A kiásott földből komposztot ké­szíthetünk, vagy pedig a GTÁ-k rendelkezésére álló DT —54-re sze­relhető FB 1,0 jelzésű földfrézával szétteríthetjük. Ebből a főidből az­után mésszel vagy más anyaggal keverve akár helyben, akár hozzá­férhető helyre szállítva komposz­tot készíthetünk. A víztartalék ren­dezése mellett ez lehetővé teszi azt is, hogy lényegesen javítjuk rét­jeink tápanyagkészletét. Persze a víztartalék rendezése mellett (habár lecsapolásról van szó) ne feledjük, hogy a jelenlegi nyirkosság csak átmeneti jellégü, amely a kaszálók és legelők rend­­bentartásának elhanyagolása folytan jött létre. Ugyanakkor szükséges tudni, hogy az intenzív lecsapolás mellett nagyban megrongálhatjuk, esetleg tönkretehetjük a víz és táp­anyag közti egyensúlyt, amely nél­külözhetetlen rétjeink magas és állandó terméshozamához. Egy hek­tár közepes termékenységü rétnek a vegetációs időszak alatt (április­­tól-októberig 30-45 ezer hektoliter vízre van szüksége. De magasabb terméshozamnál, például hektáron­ként 80 mázsánál nagyban felemel­kedik ez a szám. Ha tehát rétjein­ket trágyázzuk, megvannak az elő­feltételek a terméshozam növeke­désére, ami azt jelenti, hogy nélkü­lözhetetlen az elegendő kapilláris nedvesség. A víztartalék rendezésénél azért van szükség a GTÄ segítségére, mert ezeket a mélyítési munkálato­kat csak erre a célra készült gépek­kel végezhetjük. Vigyázni kell erra is, hogy a vízszint ne csökkenjen 60 cm alá, mert ez a kaszálókra és legelőkre nézve káros hatást vált ki. Ennek valóraváltására a Mező­­gazdasági Gépkísérleti Állomás hasznosnak tartaná a 20 — 35 cm mélységű földtúrást egy méteres távolságban. Erre a célra már fo­lyamatban van a DT —54 és a Zetor- Super után akasztható három testes földtúró elkészítése. Földtúrással nemcsak a felesleges gravitációs vizet csapoljuk le, de kielégítően, szabályozzuk a föld le­vegő- és melegkészletét, sőt meg­hosszabbítjuk a vegetációs idősza­kot is. Könnyebb esetekben a víztartalék rendezésére csak 20 cm mély csa­tornákat készítünk, amit az EFSZ-ek önállóan is elvégezhetnek az MGÄ által készített H —20 jelzésű von­tatható mélyítővel, amely csak az egyik oldalra szórja a kiemelt föl­det. Ez a mélyítő megfelel a felszíni víz eltávolítására szolgáló levezető csatornák, valamint az öntözéses gazdálkodás során szükséges víz­csatornák létesítésére. Idővel ezek a csatornák fölösle­gessé válhatnak és szükséges lesz letakarásuk. Erre a célra vontat­ható csatorna-betakarót készít az MGÁ. Segítségével kaszálóink és legelőink felületét ismét egyenle­tessé tehetjük, ami nélkülözhetetlen a gépi kaszáláshoz. Azokban a szövetkezetekben, ahol szükségessé válik a levezető- és öntözőcsatornák újabb mélyítése, hasznos célt szolgál a kísérleti állo­más dolgozói által összeállított egy­testű vontatható mélyítő. Ezzel a vontatható mélyítővel EFSZ-eink a szükségletnek megfelelően mélyít­hetik mind az öntöző- mind a víz­levezető csatornákat. E. C. zsával több burgonyát, két mázsával több búzát termelnek hektáronként. A takarmányalap biztosítása érdeké • ben 300 mázsa helyett 400 mázsa takarmányrépát termelnek hektárára. A hektárhozamok túlszárnyalásával 155 600 koronával gazdagítják szövet­kezetük pénztárát. Ezenfelül tenyészállatokat nevel­nek, amelyek nagyobb jövedelmet biztosítanak a közösnek, így tehát maguknak is. Pőstyén már nemcsak fürdőiéről híres Ha valaki megfordul Pöstyénben — ezen a világhírű fürdőhelyen —, a városon kívül megtalálhatja az itteni EFSZ gazdaságát, mely ugyancsak e város hírességét öregbíti. Száznyolc tagja 526 hektár mező­­gazdasági földterületen gazdálkodik. S nem is akárhogyan! Különösen a növénytermesztésre fektetnek nagy súlyt. Az eredmény nem Is marad el Például már a tavalyelőtti- tavalyi években az egyes növényfajtákból túlteljesítették az 1960-ra tervezett hektárhozamokat. Búzából 27,7 mázsa helyett 58, 93 mázsát takarítottak be hektáronként; azaz két esztendővel megelőzték az időt! Kukoricából 1957- ben a tervezett 31 mázsa helyett közel 57 mázsás terméshozamot értek el; tavaly viszont már 48 mázsát takarítottak be a tervezett 32,44 má­zsa helyett (az 1960-ra tervezett hektárhozam kukoricából 35,38 má­zsa). E néhány számadatból is világosan kitűnik, hogy a pőstyéni EFSZ tagjai nem ülnek a babérjaikon, hanem jó munkaszervezéssel, az agrotechnikai határidők betartásával mind maga­sabb hektárhozamok elérésére törek­szenek. Megszervezték a munkacso­portok és az egyének közötti szocia­lista munkaversenyt, ami ugyancsak sokat segített a kiváló eredmények elérésében. A versenyértékelés során kitűnt, hogy a versenyben részvevők jóval magasabb hozamokat értek el, mint azok, akik ezen kívül álltak. A munkaverseny egyéni győztese tavaly Zeman L. volt, aki cukorrépá­ból 511 mázsás terméshozamot ért el és a leghamarabb fejezte be a mun­kát. Szövetkezetük vezetősége egy kerékpárral ajándékozta meg a győz­test. Pál Ottó, Vágújhely

Next

/
Thumbnails
Contents