Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-04-01 / 26. szám

2 \[zaU-ad '' Földműves? 1959. április L Űj lendület a kisújfalusi EFSZ-ben Makarenko, az új ember kovácsa A párkányi járásban levő kisújfalusi EFSZ tavalyelőtti állatállománya alig haladta túl a járási átlag felét. Köte­lező beadásukat is csak nehezen tud­ták teljesíteni. Nem csoda, hiszen anyakocánként csak 7 darab malacot választottak el, 100 tehéntől csupán 66 darab borjút. Az új vezetőség elhatározta, hogy javít a helyzeten. Állatgondozóikkal karöltve tanul­mányutat szerveztek a példás állat­tenyésztéséről nevezetes dunamocsi szövetkezetbe ... Utána Dolník Gyula zootechnikus nagyarányú segítségével megvalósították az érdemszerinti ju­talmazást. Ennek meg is lett az ered­ménye: egy év leforgásával kétszere-Szerdán, március 25-én a Csehszlová­kiában tartózkodó kínai kulturális küldöttség Bratislavában megtekin­tette a szovjet szputnyik-kiállítást. Képünkön a csoport egyik részét lát­hatjuk, amint figyelik a mesterséges bolygót. Újfajta madárijesztö. Kimegy a di­vatból a régi madárijeiztő, s helyét a közönséges vöröshagyma foglalja el. Egy szovjet tudós kísérletezése sze­rint a madarak nem szeretik a hagy­ma szagát és így az egyszerű hagyma jobb a régi madárijesztönél. * * * Kétéltű járműveket szerkesztettek kínai tervezők. A kilenc méter hosszú, hatüléses, 800 kg súlyú autó sebes­sége a földön 45, a vízen pedig 15 km óránként. * * * Sómezők Lengyelországban. Sóme­­zöket fedeztek fel Lodz környékén. 400-800 méter mélységben több mil­liárd tonnányi só van. A szakértők becslése szerint ez a mennyiség hat­száz évre is elegendő. * * * Asszonygondok. Amerikában a házi­asszonyok kétségbeesnek a paradi­csom magas ára miatt. Ugyanakkor Texasban, az ország egyik legnagyobb paradicsomtermelő körzetében a far­merek a földön hagyják elrothadni a paradicsomot, mivel nem kapnak any­­nyit érte, ami a szedés költségét fedezi. * * * Raktár műanyagból. A Szegedi Pap­rikafeldolgozó Vállalatnál a fűzére* paprika megóvására nyolcszáz négy­zetméter alapterületű csóvázas táro­lóhelyet építettek. A raktár oldalfalát poliamid alapanyagú szintetikus mű­anyagból készítették. A piros színű műanyagtáblákból összeállított falak jól megvédik a sok millió forint érté­kű paprikát. sére emelkedett az állattenyésztés jövedelme; ugyanakkor többezer mun­kaegységet is megtakarítottak. A szö­vetkezet a múlt évben először adott be állati terméket terven felül a köz­ellátás javára (265 mázsa sertéshúst). Az 1700 darab kacsa felnevelésével és meghizlalásával — nemcsak újabb jö­vedelemhez jutottak, hanem — kímél­ték a marhaállományt a számbeli csökkenéstől. Nagy eredménynek könyvelhető el az is, hogy a múlt esztendőben tehenenként 500 literrel emelkedett az évi tejhozam. További segítséget jelent nekik a gépek átvétele (272 korona értékben) a gépállomástól. A jó munkaszerve­zésnek köszönhető, hogy a 40 tagú munkacsoport március 6-án befejezte a 110 hektár árpa és 17 hektár borsó vetését. A kisújfalusi EFSZ átveszi, sőt to­vábbfejleszti a gépek üzemeltetésének pontos nyilvántartását és a gépállo­másnál alkalmazott jutalmazási rend­szert. Az új könyvviteli nyilvántartás lehetővé teszi, hogy a termények költségét külön-külön is vizsgálják. Ha figyelembe vesszük azt, hogy most már szövetkezeti tagok végzik a növénytermelés valamennyi munká­ját — kezdve a talajelökészítéstöl egészen a terménybetakarításig — csak a jó munkaszervezésen múlik, hogy a dolgozókat a pőtjutalmazással érdekeltté tegyék a termelésben. Gépeik kihasználásához bizony el­engedhetetlen a már említett könyv­viteli nyilvántartás. Ehhez pedig szük­séges, hogy necsak a könyvelő, hanem a csoportvezető szorgalma is foko­zódjon a hivatalos dolgok elvégzésé­ben — ceruza-iszonya megszűnjön. A szövetkezet vezetői legyenek körültekintőbbek, távolabblátók mun­kakörüket illetően. Azt a naponta igazán kevés, de pontosságot meg­követelő írásbeli munkát végezzék időre és készségesen. így nagyban hozzájárulnak ahhoz, hogy gazdagab­bak legyenek az idei zárszámadás ro­vatai. Gábris J., Párkány Négylábú tyúk. Theodore Mc-Gee baromfitenyésztőnek négylábú tyúkja van, amely remek egészségnek örvend és normális tojásokat tojik. ' * » * Néprajzi mű. A békéscsabai szlová­kok néprajzáról 200 oldalas, fényké­pekkel illusztrált művet írt Tibori János magyarországi gimnáziumi ta­nár. * * * Űj gyógyszer. Kononyonko ukrán tudós a dolgozóméh mérgéből Melisz­­szin néven új antibiotikumot állított elő. A gyógyszer hipertóniás megbe­tegedéseknél normálisra nyomja le a vérnyomást, valamint krónikus reuma esetében is gyógyító hatása van. * * * Furcsa talált „tárgy“. A londoni talált tárgy osztályára múltkor egy nem mindennapos vendég került. Egy fehér kacsa eltévedt 8 ködben és be­száll egy autóbuszba, elbújt az utasok lába alatt. A végállomáson talált rá a kalauz, úgy adta be a talált tárgyak hivatalába. * * * Műanyag tartályhajó. Leningrádban 100 tonnás műanyag tartályhajót gyártanak. Hossza 32,5 méter, széles­sége 6,5 méter, fedélzeti magassága 3,3 méter. A hajótest és a felépítmény teljes egészében műanyagból készült, csupán a fő hajtómű talpazatát gyárt­ják acélból. * * * Díjat nyert „szakácsnő“. A birming­hami főzőversenyen egy agglegény nyerte el az első díjat. A férfi olyan ügyesen forgatta a főzőkanalat, hogy a helybeli hölgyektől 34 házassági ajánlatot kapott. Ipolynagyfalusi hírek Ipolynajyfalu az Ipolyság i járás egyik kis községe. Ebben a faluban a szövetkezetnék 333 hektár földje van. Az EFSZ tagjai a tavasziak magját már a földbe tették. Mégpedig 30 hektáron árpát, 5 hektáron zabot, egy hektáron mákot és 10 hektáron borsót vetettek. A tavaszi munkák jó és időben való elvégzéséért Deák elvtárs a szövet­kezet elnöke és Abelovszky elvtárs - aki a szövetkezet agronómusát he­lyettesíti, mivel az iskolán van — érdemelnek dicséretet. Az állattenyésztésben is tervsze­rűen megy a munka. Kitűnik ez abból is, hogy még a múlt évben csak há­rom-négy kanna tejet adott be a szö­vetkezet, addig ez évben 9 — 10 kan­nára van szüksége. Ez az előrehala­dás mindenesetre a szövetkezet tag­jainak, a becsületes munkának az eredménye. Azért is a baromíigondo­­zök érdemelnek dicséretet, hogy a szövetkezet 250 tyúkja naponta közel 200 tojást tojik. Lukács József, Ipolynyék Alkoholmentes Halok és a kulturális forradalom Nem lehet ott művelődés, kulturális felemelkedés, ahol az agyrti rányomja bélyegét a pusztító alkohol. Sok csa­ládot tett szerencsétlenné a múltban — és sajnos még ma is — az alkohol túlméretezett fogyasztása. Hány jól kezdődő családi élet vált sivárrá az iszákos férj miatt? A régi rend nem törődött az emberekkel. A szeszgyá­rosok trösztje csak azt látta szem előtt, hogy minél több legyen a ha­szon. Ma másképp nézünk erre a dologra. Erről tanúskodik a pozsonyi Savoy-pincében megtartott aktíva is Pártunk és kormányunk már évek óta harcot hirdet az alkoholizmus ellen. Amint az értekezlet is megálla­pította, nem eredmény nélkül. Szlo­vákiában 1956-al szemben, amikor is a szeszesital-félék termelése 187 ezer hektolitert tett ki, 1958-ban ez a szám már 142 ezerre csökkent. Per­sze nem állunk meg ennél az ered­ménynél. A terv további 10 ezer hl. csökkenéssel számol. Ezzel! szemben az alkoholmentes italok gyártása ta­valy az 1957-es évvel szemben 13 szá­zalékkal növekedett, a szörpökké pedig 33 százalékkal. Szép eredmények, de meg lehetünk vele elégedve? Bizony nem. Szlová­kiában az egy főre eső alkoholfogyasz­tás évente még mindig 100 litert tesz ki. Ebből 90 liter a sör, öt liter a bor és öt liter a pálinka. Az alkoholmen­tes italok fogyasztása viszont csak 30 litert mutat ki egy főre. Mi a teendő, hogy ezt az áldatlan állapotot meg­változtassuk. Belkereskedelmi szerveinknek több gondot kell fordítaniok az alkohol­­mentes italok népszerűsítésére. Tö­rődjünk azzal, hogy mindéi község­ben legyen bőven szirup, mustféle és más alkoholmentes ital. Változtassuk meg a vendéglők arculatát. Hiszen már a fiatalok is sokszor lázadoznak, hogy a rossz levegőjű kocsmák csak a részegeskedés, a verekedés szülői. A rossz környezet jóra nem nevelhet. Vajon, hogy fejlődjön ki annak a fia­talnak a szépérzéke, aki sokszor a vakolatlan kocsmában issza meg fél­decijét. Kulturális forradalmunk nem valósítható meg új művelődési ottho­nok, olvasótermek, szövetkezeti klu­bok nélkül. Nemzeti bizottságaink, valamint a szövetkezetek vezetőségei törődjenek azzal, hogy a klubokban a televízió nézése közben alkohol­­mentes italokhoz is hozzá jusson a fiatalság. (b) ...hogy Lebon francia mérnök ,160 évvel ezelőtt rájött: a széngázt vilá­gításra is fel lehet használni. De pol­gártársai kigúnyolták, csalónak bélye gezték és 1804-ben, Napoleon császár­rá koronázásának napján agyonverték — , hogy illőn fokozzák az ünnepségek fényét... .. .hogy gyorsított filmfelvétel se­gítségével megállapították, a béka per­cenként körülbelül 4 ezer rágómozgást végez. Az emberi szem ezt a gyorsa­ságot nem képes követni, ezért úgy­látszik, mintha elnyelné táplálékát. Húsz évvel ezelőtt 1939 április 1-én halt meg Alekszej Sztyepanovics Ma­karenko nagy szovjet pedagógus és író. A szovjet társadalom segítségé­vel otthont teremtett a fiatalkorú csavargóknak, bűnözőknek, akiket a háború, a polgárháború évei fosztot­tak meg otthonuktól és kergettek az utcára. Makarenko életcélja az volt, hogy ezeket az önhibájukon kívül ki­siklott fiatalkorúakat munkára szok­tassa, átnevelje és a társadalom hasz­nos tagjaivá tegye. Az elképzelhetet­lenül nagy nehézségeket leküzdi és eléri a célját. Az otthonépítés, a te­lep szilárd, egészséges közösséggé formálja a fiatal lakókat. Erről szól az Üj ember kovácsa című könyv. Ennek folytatása a Zászlók a bástyán. A könyv egy részlete, melyet közlünk, képet nyújt arról, hogy a fiatalok hogyan formálják, nevelik egymást, saját magukat. Bizalmatlanság Mindenki kiment a dolgozószobából. Vologya Begunokot kivéve. Vologya levette könyökét az asztalról. — Alekszej Sztyepanovics! — No, mi az? — Ha törik-ha szakad, szükségem van harminc kopekra, kenőcsöt kell vegyek. — Harminc kopek? Na jó. Szólok a gazdasági főnöknek. Vologyán minden „vigyázz"-ban maradt, csak a nyakát húzta ki s a szemében jelent meg valami sértő­döttségében meggyőző szenvedélyes kifejezés. — De az nem fog venni'. Becsület­szavamra nem veszi meg... Azt fogja mondani... — Jól van, jól. Itt a harminc kopek kenőcsre, itt meg húsz villamosra. — Most mindjárt lehet? — Lehet... Négy óráig. Be gunok boldogan, hangosan, viha­rosan szalutálva mondta. — Köszönöm! A kapuör mellett maximális sebes­séggel száguldott el, de ugyanolyan sebesen vissza is kellett fordulnia, hogy megkérdezze: — Hova ment az ügyeletes, Volen­­ko? Az őr puskájára támaszkodott s összeráncolta homlokát: — Volenko? Odament, arra, azzal a fura fiúval. — És mutatta az irányt. Vologya utánuk rohant. A gyalog­járó mentén befordult a sarkon és ki­szaladt egy széles udvarra, ahol a gazdasági épületek voltak. Az udvar közepén meglátta Volenkót és Cser­­nyavint, éppen a raktárba tartottak. Vologya lihegve érte őket utói és az ügyeletes előtt megtorpant: — Ügyeletes brigádvezetö elvtárs! Zaharov elvtárs elengedett a városba négy óráig. — Ebben a ruhában? — csodálko­zott Volenko. — Nem, nem 'ebben, én csak mon­dom. Megyek éS felveszem az ünnep­lőt. Mind.járt átöltözöm. Volenko továbbindultában vissza­szólt: — Öltözz át s aztán gyere, mutasd meg magad. Begunok ezúttal kilépett a vigyázz­állásból: — De Volenko! Hiszen én nem ma jöttem. Más ügyeletes engem mindig elenged, mert megbízik bennem. Fel tudok én rendesen öltözni. — Én megnézlek. Vologya kicsit csüggedten engedte le vállát, kelletlenül és borongón fe­lelte: — Igenis — és útjára ment. Tizenöt perc múlva, mikor Volenko Igort a fürdőbe vezetteT Vologya eléje állt: — Ügyeletes brigádvezető elvtársi Elmehetek? Volenko lába már a lépcsőn volt, de visszafordult, figyelmesen körülszem­lélte Vologyát, helyrerántotta az öv­szíját egy pillantást vetett a cipőjére, megigazította a fehér gallért. Begunok piros pofácskája a fehér gallér fölött valami hihetetlen kedvességgel sugár­zott. Nagy barna szeme nyomon kö­vette az ügyeletes pillantását, folyton változtatva kifejezését, kezdve a za­vart aggódáson egészen a diadalmas büszkeségig. A sapkát Volenko nem érintette, de felháborodottan így szólt: — Nem értem, micsoda divat ez! Miért kell neked mindig félrecsapni a Sapkádat? Vologya keze gyorsan helyreigazí­totta a tübitejkát, szeme pedig veszí­tett valamit büszkeségéből. — Van tükör nálatok? Tükörbe kell nézni, mielőtt elmész. Van pénzed vil­lamosra? — Pénzem van. — Mutasd!-Van, ha mondom! Furcsa vagy, Volenko. Milyen bizalmatlan vagy! — Mutasd meg! Vologya kis tenyere övszíja mögé nyúlt s most két aranytübitejkás fej hajolt föléje: — Ez itt harminc kopek kenőcsre, ez meg húsz villamosra. — De úgy vigyázz, megtudom, ha nem veszel villamosjegyet. Jegy nél­kül ne utazgass nekem! Mert tudom, szeretitek elspórolni! — Dehát én nem értelek, Volenko. Mikor spóroltam én el? Mindig ilyen bizalmatlan vagy. — Ismerlek én titeket... Mehetsz! — Igenis! Ezúttal az „igenis" minden sértő­döttség nélkül hangzott el. Első eredmények a népkönyvtárak szocialista A Szepsi Járási Népkönyvtár szo­cialista munkaversenyt indított a köz­ségi könyvtárak között. Ebből a nemes vetélkedésből már ezidáig is sok szép eredmény született. Nem véletlenül, hiszen a könyvtárosok nagy figyelmet fordítanak az olvasótábor lényeges kibővítésének és a mezőgazdasági szakönyvekről tartott vitaestek ren­dezésének. A munkaverseny eddigi lefolyásából azt a következtetést vontuk le, hogy a földművesek a szövetkezeti tagok körében emelkedik az érdeklődés a könyvek, s főleg a mezőgazdasági szakirodalom iránt. Ez nagyon örven­detes jelenség, hiszen tudjuk, hogy a mezőgazdaságban szakemberekre van szükségünk, akik értik mestersé­güket. S van-e ennek elsajátítására Jobb eszköz, mint a könyv? Elisme­rés illeti tehát a szepsi járás nép­könyvtárait, hogy célkitűzéseinket eddigi munkájukkal is előbbre vitték. Hiszen milyen jó hallani, olvasni, hogy Tornaújfalun, Tornán, ílzádellön, munkaversenyében Zsarnőn, Bodollón, Csécsen, Felső­láncon és Szepsiben az olvasótábor 647 új taggal gyarapodott, akik a szépirodalmi alkotásokon kívül eddig 315 mezőgazdasági szakkönyvet köl­csönöztek ki. Érdemes külön megem­líteni Felsőláncot, ahol a 36 új olvasó közül 23-an mezőgazdasági szakköny­vet kölcsönöztek ki. És Szepsiben is a 238 kikölcsönzött könyvből 186 me­zőgazdasági szakkönyv volt. A szepsi járási népkönyvtár már­cius 16-án a rudnoki szövetkezetesek számára vitaestet rendezett a „Gaz­dasági állatok növendékeinek neve­lése“ C. könyvről, melyen sok szövet­kezeti tag vett részt. Szőlőskén a „Téli fagyok a gyümölcsösben" című könyvet vitatták meg. Ezeken a szak­­irodalmi vitaesteken Svitek István elvtárs is részt vett, aki előadásával hozzájárult a szövetkezeti tagok szakmai képzéséhez. Április végéig a szepsi járás tizenhét községében lesznek hasonló szakirodalmi vita­estek. Szép ez, úttörő munka, olyan példa, melyet minden járási könyv­tárnak követnie kell, s minél előbb, hogy szakképzett dolgozók fejlesszék nagyüzemi mezőgazdaságunkat s hogy a falusi emberek, a földművesek egyre műveltebbek legyenek, hogy megvaló­sulhasson a kultúrforradalom. Andreas Sándor, Szepsi

Next

/
Thumbnails
Contents