Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-04-01 / 26. szám
Kongresszus után parasztpariament ülésének /Tm idején falun jártam, beszélgettem a szövetkezeti tagokkal. Jóleső érzés volt látni, mennyire áthatotta az embereket a kongresszus szelleme: az a tudat, hogy egy fokkal ismét feljebb kerülünk a jólét létráján, mert a kongresszuson elhangzott felszólalások, javaslatok és határozatok alapján mezőgazdaságunk fejlődése nagyobb lendülettel ível majd előre: többet, jobbat s olcsóbban termelünk, gazdagabbak leszünk! A kongresszus második napján Csallóköz egyik szövetkezetében „érdekes“ beszélgetésnek voltam a fültanúja. Este volt, a gulyások fejőshez készültek. Éppen a fejőgépekkel „bajlódtak" amikor megérkezett Nagy Lajos zootechnikus. — Jó munkát, emberek! — mondotta, amikor belépett az istállóba. A gulyások szinte kórusban fogadták a köszöntést. Aztán szó-szót követett. Egyszer csak kissé gúnyos hangon az egyik fejőgulyás (akiről később megtudtam, hogy valamikor cselédekkel, napszámosokkal dolgoztatta 25 hektár földjét!) azt bökte a zootechnikus „orra alá“: — No Lajos, holnap reggel zsíros kenyeret hozhatsz a teheneknek.. — Miért? — Hát, hogy több tejet adjanak. Vagy te nem hallgattad a rádiót? — Már hogyne hallgattam volna. — Akkor tudnod kell, hogy már megint több tejet kell kicsikarnunk a tehenektől! A zootechnikus magához szólította Vincze Pétert. — Ide figyelj Péter! Már három éve gondozod és fejed a teheneket, és mondhatom, becsületesen megállód a helyedet. No de most nem erről van a szó. Hanem mond meg, de őszintén, mennyi volt a tehenek napi tejátlaga, amikor idekerültél? — Négy liter! — És mennyi most? — Pontosan hét liter! Pillanatnyi csend után a nagyhangúhoz fordult a zootechnikus. — És maga mennyit fej István bá’? — Amennyit leadnak a tehenek!... A gulyások nevettek, majd azt mondották: — Itt van a „kutya elásva“! ^fem zsíroskenyér kell a teheneknek, hanem vöröshere, jó siló és abraktakarmány! No meg aztán nem olyan gondviselés, mint amilyent maga ád az állatoknak!... Munka után a szövetkezet irodájában folytattuk a beszélgetést. Jelen volt az elnök, agronómus, zootechni- ják elérni. kus, meg két-három szövetkezeti tag. Az elnök az agronómust okozta, a zootechnikus pedig a tagokat, hogy István bá’ a tehenészetbe került. Végül abbamaradtak, hogy taggyűlés elé viszik az ügyet, mert mint az elnök mondotta: ami sok, az mégis csak sok! Ilyen eset is megakad még. Szerencsénkre egyre kevesebb. A valóság az, hogy most az EFSZ-ek IV. kongresszusa után százával érkeznek a levelek szerkesztőségünkbe, melyek arról tanúskodnak: dolgozó népünk készen áll a harcra, valóra váltani a párt XI. kongressusának a mezőgazdaság fejlesztésére kitűzött határozatait. Szinte nehéz szavakba önteni azt az örvendetes valóságot, hogy egyes szövetkezetek hetekkel lerövidítették a tavaszi kalászosok vetésének határidejét. Az alsószeliek például már régen befejezték a csaknem 550 hektár árpa, az 50 hektár zab és a 40 hektár tavaszi keverékek vetését. A Csallóközaranyosi Állami Gazdaság dolgozói 74 hektáron vetették el a cukorrépa és 10 hektáron a takarmányrépa magját. 5 hektár földbe elöcsíráztatott burgonyát ültettek. Ilyen és hasonló jó példát még számtalant tudnánk felsorolni. Mindez a becsületes munkának, a szorgalmas kis- és középparasztoknak az érdeme. A fény mellett azonban árnyat is találunk. Mégpedig egyiket a szakkáder kérdés terén. Hogy 1965-ig 160 ezer fiatal tanuljon a tanonciskolákon, 40 ezer mezőgazdasági technikumot végzett szakemberünk legyen és 3700 mezőgazdasági főiskolát végzett szakember dolgozzon a mezőgazdaságban — ahhoz a szövetkezeteknek, de különösen a szülőknek nagyban hozzá kell járulniok. Szinte megbotránkozik az ember azon, hogy a zsélyi mezőgazdasági iskolának alig harminc hallgatója van! Vagy azon hogy a pilisi EFSZ vezetősége igazolást adott a fiataloknak: nincs rájuk szükség a szövetkezetben! Hosszú utat tettünk meg, míg elértünk addig, hogy szövetkezeteink nagy része, már saját gépeivel szántja a földet, veti a kenyér magját: családi pótlékot fizetnek, szövetkezeti klubot építenek. Tennivaló azonban még akad bőven. Éshogy az előttünk álló feladatok, pártunk XI. és az EFSZ-ek IV. kongresszusának határozatai megvalósíthatók, azt eddigi eredményeink bizonyítják, meg az az országos méretben megindult mozgalom, melylyel földműveseink az 1960-as termelési szintet már ebben az évben akar§= A parasztparlament küldötteinek kedves meglepetésben volt ^ H! részük. Pirosnyakkendős kis úttörők sorakoztak fel üdvöz- =1 • • Üzen a föld... Ä langy tavaszi széllel friss üzeneteket küid a föld, a falu, szerkesztőségünkbe. Mint ott kinn a földeken a földművesek a vetést, mi úgy nézegetjük' ezeket a leveleket. Mit várhatunk, milyen lesz a „termés?“ Milyen lesz a fejlődés, a kulturális haladás? Hogyan „vetik“ a műveltség magvait? Minden jel arra mutat: szép, dús, gazdag eredményekre számíthatunk. Csak nem megy minden egyszerre. Valahol kezdeni kell... Erről is Kúcs Gyula is, hogy az alsószecseiek már elkezdték... — Az emberek munkájuk végeztével csak úgy özönlenek a kultúrotthon felé, mert legkellemesebb szórakozásukká vált a távolbalátó nézése. Ezt a szövetkezet a közelmúltban vásárolta a kultúralapból. A mozit is szorgalmasan látogatják, a fiatalok sportolnak is. Még a kujtúrotthont kellene jobban kihasználniok, színdarabok játszásával. Reméljük a jövőben erre is sor kerül. Moksó István Pereszlényből küldött levelet. Az ipolysági járás CSEMADOK konferenciájáról számol be, ahol kötelezték magukat a jelenlevők, hogy 300 új CSEMADOK-tagot, a Hét című folyóirat részére 100, s a Szabad Földművesre 75 új előfizetőt szereznek. Átszervezik a rosszul működő énekkarokat, két új tánccsoportot alakítanak, s a népművészet fellendítését tömegmozgalommá szélesítik. Sok sikert kívánunk szép kötelezettségvállalásaik teljesítéséhez! Manyák elvtárs, a Hurbanová Ves-i szövetkezet elnöke a járási szövetkezeti konferencián elmondotta, hogyan érték el azokat az eredményeket, mely által az elsők lettek a szenei járásban. Felvételünkön átveszi a dicsérő oklevelet és a 2000 korona értékű könyvjutalmat. •■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■•■■■Banaaaara•■■■■■■■■■ Megérdemlik... Üj művelődési otthont avatnak rövidesen a radi (királyhelmeci járás) fiatalok. Külön táncterem, könyvtár, társalgó és más helyiségek foglalnak majd benne helyet. A fiatalok bőven kiveszik részüket a munkából. 1200 brigádóra ledolgozását vállalták. Megérdemlik ezt a radi fiatalok, mert mind mezőgazdasági, mind a kulturális munkában szép eredményeket mutatnak föl. -nagy-Tizennégy éve éli boldog életét a szovjet hadsereg által felszabadult Bratislava Egy hónap alatt tíz szövetkezet alakul A begyűjtési eredmények is azt a vetkezet alakult, többek között Getanulságot adják számunkra, hogyha csén, Teplicsányban, Felsőhután, Csőn. teljesíteni akarjuk az emelkedő szűk- tosfalván, Aboson, Kőszegen, Trebeségletet, minél több szövetkezetét jovon, Búzafalván, i Bernátfalván és kell alakítanunk. Ezért a kassai já- Izdobán. rásban levő nemzeti bizottságok min- A meggyőző és felvilágosító munden erejükkel arra törekednek, hogy kát addig folytatjuk, míg el nem még ebben az évben túlsúlyt érjen érjük a 100 százalékot. Reméljük, el a szocialista szektor. A 93 község- hogy rövidesen megalakul a szövetből már 63-ban van szövetkezet. Eddig kezet Kisidán, Lőrinckén, Szokolban már rövid egy hónap alatt tíz űj sző- és másutt is. Iván Sándor, Kassa Képekben a jókai szövetkezetből Országszerte teljes ütemben folyik a tavaszi munkák dandárja. így van ez a szenei járásban levő jókai szövetkezetben is. Saját kárukon megtanulták, hogy nem érdemes az utolsók között kullogni. Már a kongresz-' szus előtti vitában sokat beszéltek szövetkezetük gazdálkodásának megjavításáról. A vitában szerzett tapasztalatokat és a kongresszus határozatait már a tavaszi munkáknál érvényesítik. A tavaszi kalászosokat már elvetették, az elmúlt napokban pedig a korai burgonya és a cukorrépa alá készítették a talajt. Amint az első képen látjuk, erre a munkára a traktorokon kívül a szövetkezet igavonó állatait is jól felhasználták. Boronálták, hengerezték a földet. Második képünkön az istállótrágyát oszlatják a szövetkezet tagjai, de ha pár órával később érkeztünk volna a színhelyre, akkor a jól megtrágyázott föld helyén már a friss barázda tárult volna elénk. Harmadik felvételünk a kertészetben készült. Lakatos Ilona, Cinger Júlia, Klenovsky Borbála és Erzsébet, valamint Nagy Ilona a káposztapalántákat készítik elő az ültetéshez. A szorgos tavaszi munkákból Ítélve elmondhatjuk, hogy Jókán már ebben az évben jelentősen megváltozik a helyzet mind a termelési, mind a pénzügyi gazdálkodás szakaszán. ★ ★ ★ Aranyidő is új úton halad Aranyida az érchegység jelentős magaslatán fekszik. Lakosai ősidőktől fogva bányászattal és erdei munkával keresik kenyerüket. Az asszonyok és a többi családtagok pedig a házkörüli földecskéken dolgoztak. A szövetkezetesítés eszméje eljutott ebbe a kis bányászközségbe is. A bányászok megunták már a napi fáradságos munka után a földekkel való foglalkozást. Bizony az asszonyoknak is kevés szabad idejük volt, mert a földön kellett dolgoztatni. A bányászfalu lakossága március 25-án 54 taggal megalakította a szövetkezetét. A 256 hektáros EFSZ a szepsi járásban már a 39-ik. A vezetőségbe főleg a faluban dolgozó kis- és középparasztokat választották. Elnök Fockó József lett. A szövetkezet főleg állattenyésztéssel — juhá szattal és növendék állatok nevelésével foglalkozik. Aranyida község lakói is megértették a szövetkezetek IV. Országos kongresszusának határozatát, csatlakoztak a szövetkezetesek nagy táborához. ANDRAS SÁNDOR, Szepsi Okultunk a hibákból A múlt évben sok szó esett a péterfalai szövetkezet menetéről. Bizony be kell ismernünk, rossz volt a munkaszervezés,- így alacsonyak voltak a hektárhozamok. Tanultunk a múlt év hibáiból és ez évben már nagyobb gondot fordítunk a munkaszervezésre. Bizonyítja ezt az idejében és jól végzett munka. Az árpavetést 18 hektáron befejeztük. A vöröshere magját is elszórtuk. Az istállótrágya 90 százalékát is kihordtuk már. Egyszóval mindent megteszünk azért, hogy egyre többét teremjen a föld, jobban éljünk. Illés István, Péteriala A szociálisig faluért A MEZŐ- ÉS ERDŐGAZDASÁGI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1959. április 1. | 40 fillér___| X. évfolyam, 28. szám
