Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-29 / 25. szám
4 'fzairact Földműves 1959. március 29. TAVASZ Oly kedveskedön rózsállik az arcod, Midőn a fényt a homlokomra hajtod. És mosolyogsz és tréfálsz is velem. Fejem fölé a boldogságot tartod, Kék madarat vagy hófehér galambot - Több vagy nekem, mint vágy és szerelem. Keszthelyi Zoltán ASSZONYOKNAK AZ IBOLYA A kis falu úgy lapul meg a hegyek között, mint a mezők bokros sárkeretei tövében a pacsirtafészek. A nap már felkapaszkodott a hegy taréjára és sugarainak ragyogó harmatával telehintette a márciusi időjárásban fázós kerteket. A tanító felöltözve állott már az ajtóban, indulásra készen, a kis falusi iskola felé. Két hónapja sincs, hogy idekerült. Első állás, nem váltogatott hát, hanem sietve elfogadta. Az első napok csak elsuhantak, de hamarosan ráült lelkére az egyhangúság fojtogató malma. Szülei a főváros zajló világában laknak. Abból az eleven világból szakadt ide az egyszerű emberek közé. Maga se tudta, hogy fogja kihúzni így az időt a vizsgáig. Magányos estéin gyakran lázongott sorsa ellen. .. .A gyerekek kórusban köszöntek, amikor belépett az iskolába. Édes kis arcok néztek rá, de most hiába várták, hogy a tanító bácsi mosolyogva bólintson rájuk. Csak intett, hogy üljenek le. A tanító is leült, de alig pillantott fel, a pádból előlépett az elsóosztályos Polyóka Kató. Pici tenyerében egy szál ibolyát vitt ki. Tövét papírba göngyölte, zöld levelei közül kikand'kált néhány bimbó, míg középen, egy szálon, talán az idei tavasz legelső kifestett ibolyája pompázott.- Tanító bácsinak hoztam ... Varga László fiatal tanító, pillanatokig tágranyílt szemekkel nézte a riadt kis kenderhajú lánykát. Aztán magához ölelte és megcsókolta. A gyerekek csodálkozva néztek egymásra. Hátha még tudnák, hogy a tanító bácsi most nagyon-nagyon haragszik magára... M. M. M. intha szerelmes volnék, úgy nézek rád, Friss füvecskében tipegő leány. Ámulva mondom: Mily vonzó a szoknyád, Tüzes szemed oly barnán néz reám.' Elfelejtem a világ minden rosszát, S a romlandó test, hogy milyen silány. Reszketve lesem sugárzó, piros szád, Ha parazsát nyíló ég dönti rám. Blúz és szoknya tavaszra Ismét nagy divat a blúz. Mindig célszerű és elegáns. Könnyen mosható, és frissen vasalva fiatalosan hat. Az 1. számú képen egy fehér-rózsaszín csíkos „Parisiane“ anyagból készült blúzt láthatunk, újszerű gallér és kézelő megoldással. Készlilhet világoskék-fehér, vagy a csíkos más változataiból, s különösen kerekarcűakat öltöztet jól. Egysiínu kék szoknyával, vagy a csíkos változataihoz illő szoknyákkal hordhatjuk. Ez a 2. számú blúz halványrózsaszín anyagból (finom puplin) készült. Széles gallérja, kézelője van, s a gallér alatti masni díszíti. Készülhet fehérből, kékbél, krémszínű anyagból. A 5. képen sötétkék japánszabású kis blúzt láthatunk, melyet az aprőkockás (sötétkéklila) érdekes — karcsú nőket jólöltöztető-szoknyához terveztek. Ha a szoknya mászínú, úgy a blúz is készülhet más színben. Sötétebb színű legyen, mint a szoknya. Ez az ingblúz legújabb, kívülhordható változata. Széles kézelővel, bevarrott bő ujjal készült, alul ráncolt. A 4-es kép. MxfíDeNflLE A képmutató letagadja, hogy a vakaródzás élvezetet okoz neki. * Csak azt lehet titokban tartani, amiről az ember maga sem tud. * Jótett helyébe jót várj. Persze, türelem kell hozzá. * Az önimádat gyakran szomorú példája annak, hogy az ember méltatlanra pazarolja szeretetét. * Az orvos csak a legritkább esetben tudja meggyógyítani saját magát. Hiányzik az önbizalma. Az pedig baj, ha a beteg nem bízik az orvosban. Szent Péter meg az angyalok Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy szegény özvegyasszony, akinek nem volt semmije, csak egy háza. Egyszer elment a vásárra. Gondolta, hogy a kis krajcárjaién; vesz valamit. De aztán inkább megtette lutrira. Olyan szerencsés volt, hogy sok-sok pénzt nyert. Örült nagyon a szegény asszony, hazament, mindenkinek elmondta, hogy milyen jól járt. A szomszédja irigy, gonosz ember volt. Törte a fejét, hogyan szerezhetné meg az özvegy pénzét. Gondolt egyet — felöltözött szent Péternek. Megvárta az estét. Akkor elment a szegény asszonyhoz. — Lányom, a mennyből jöttem. Az urad küldött. Hallotta, hogy sok pénzt nyertél. Szépen kér, küldjél neki, hogy jobb sóra legyen az égben. Mert hát mindjárt más, ha valakinek pénze van. — Örömest küldök én, atyám — megörült a szegény özvegyasszony. — De elvittem a pénzem a bankba. Azt mondták, hogy ott vigyáznak rá. — Hozd ei, mert az uradnak kell a pénz! Holnap este újra eljövök. Majd kopogok az ablakon. — Szent Péter elment, de előre örült a sokpénznek. Az özvegyasszony másnap kivette megőrzésből a pénzét, vitte Szent Péternek. De előbb elmondta mindenkinek, hogy az ő urát milyen szerencse érte. Maga Szent Péter visz neki pénzt. — Csak vidd, szegény asszony, — bíztatták — majd küldünk angyalokat, hogy segítsenek Péter bácsinak, könnyebben vihesse a túlvilágra a pénzt. A szegény özvegyasszony alig várta, hogy este legyen. Nyolc órára pontosan megérkezett Szent Péter. Az aszszonyka leterített egy lepedőt a ház közepére. Az ajtót bezárták. Elkezdték számolni a lepedőre kiöntött csillogó aranypénzt. De uramfia, az ablakot megzörgették. Az angyalok voltak. Felkérték Szent Pétert: Oh, szent Péter, kérve kérünk Az ajtót óh, nyisd ki nekünk Szent Mihály arkangyalok Mennyből jöttünk érted gyalog. Szegény özvegyasszony örömmel mondta: — Látja, még angyalokat is küldenek maga elé! De bizony szent Péter hallani sem akart e felől, mert tudta, hogy baj van. Nem engedte kinyitni az ajtót. Háromszor fölkérték a mondókával az angyalok, de szent Péter csak hallgatott. Akkor az angyalok nekimentek az ajtónak, kinyitották. Szent Pétert levetkőztették. Akkor látta meg a szegény asszony, hogy az nem más, mint a szomszédja. Szent Pétert hát elvitték az „angyalok“, azaz a községi esküdtek, az asszony meg örült, hogy megmaradt a pénze. Ha az angyalok szent Péterrel el nem röpültek volna, az én mesém is tovább tartott volna. ' Népmesegyűjtő pályázatunkra feljegyezte és Ijeküldte: Sztolárik Erzsébet, VIII. osztályos tanuló Naszvadról Március 28-án, a pedagógusok napján tanítóinkhoz, gyermekeink nevelőihez, ifjú nemzedékünknek, az emberpalántáknak kertészeihez is szólunk. Most akarunk nekik sok szépet és jót kívánni — amit szokáserőt és egészséget, akaratot, friss tettrekészséget. Mert ha eddig szükség volt rájuk, ha mostanáig rájuk bíztuk a tudás magvának elhintését a zsenge gyermeki agyakba, s méltányoltuk fáradozásukat, munkájuknak jelentőségét, ezután sokszorosan akarjuk ezt tenni. Sokszorosan, mert nevelő munkájukra meghatározhatatlanul nagyobb szükségünk lesz, mint eddig. Mert szocialista hazánk felépítéséhez, a kultűrforradalom megvalósításához nem láthatunk hozzá a pedagógusok nélkül. Ők. a nevelők, hatalmas tudásvárak alapjainak lerakói, a magvetők, az elsők, akik a gyermekből embert nevelnek, akik a gyermeken keresztül a szülőkre, az idősekre is hatni tudnak. Társadalmunknak új emberekre, szocialista emberekre van szüksége, akik kommunista erkölccsel rendelkeznek, s marxista-leninista módon gondolkoznak. Ezt számtalanszor hangsűlyoztuk már. Kitől várjuk elsősorban ezeknek az embereknek a nevelését, ha nem tanítóinktól? Őket kérjük, őket bízzuk meg, hogy formáljanak gyermekeinkből kommunista-embereket, s tanítsák, neveljék, falvaink parasztjait, a városi munkásokat, segítsenek nekik eljutni a tudás birodalmába. Hintsék az új eszmék magvát, ápolják a sarjadó eszmélést, támogassák a kalászbontó elhatározásokat, és segítsék diadalra juttatni a szocialista kultúrforradalmat, a kommunizmus nélkülözhetetlen, drága zálogát! Pártunk XI. kongresszusa a szocializmus építésének betetőzésében hangsúlyozta a mezőgazdaság fejlesztésének hatalmas jelentőségét. Novotny elvtárs kiemelte, hogy a népgazdaság helyes fejlődése és' a nép életszínvonalának további emelése érdekében nagy szükség van arra, hogy egyre nagyobb ütemben erősödjön mezőgazdaságunk. Ebben nemcsak a parasztságnak, hanem a munkásosztálynak és értelmiségünknek is fontos szerep jut. Néhány falusi tanítóval beszélgettem ezekről a kérdésekről. Mind elismerték, hogy segíteniük kell nekik is a mezőgazdasági termelés jobbá tevésében. De legtöbben tanácstalanul kérdezték hogyan? Bizony vannak tanítók, akik sok mindennel foglalkoznak a tanításon kívül. Elkészítik a beadási kötelezettségek elszámolását, a baromfi- és sertésösszeírás statisztikai kimutatását, pénzügyi tervek összeállítását és még sok mást. Ha közelebbről megnézzük, kiderül, hogy az esetek jelentős részében olyan munkákkal és funkciókkal terhelik meg a tanítókat, melyeket másoknak kellene élvégezni. Ez a dolgok egyik oldala. Másik az, hogy sokszor a tanítók teszik saját magukat mindenessé a faluban. Mindenhez kapkodnak, segíteni akarnak, de nem tudják kiválasztani azt a munkaterületet, ahol a legnagyobb szükség lenne rájuk, ahol a legtöbbet tudnának segíteni a falu előbbrevitelében. Az ilyen munkaszervezések mellett alapos munkát végezni, jó eredményt elérni, természetesen nem lehet. Az említettek mellett azonban nem egy olyan példa is akad, amikor a tanító távoltartja magát a társadalmi munkától, arra hivatkozva, hogy az ö feladata a tanítás, a pedagógiai munka. Akármennyire nem egészséges a két előbbi példa, ez utóbbi mindkettőnél rosszabb. Mert ki, ha nem éppen a tanító, a falu egyik legműveltebb embere tehet legtöbbet a tömegszervezeti, a népnevelő munkában és tekintélyénél fogva azon a téren is sokat tehet, hogy az illetékeseket felvilágosítja munkakörükről. Az első amit meg kell említenünk, hogy minden tanító saját munkakörében az oktató-nevelő munkában tegye meg azt, amit az új falu kialakításáért tennie kell. Az iskolás gyermekeket úgy kell nevelnie, hogy megszeressék a földet, a növénytermesztést, az állatok nevelését. Be kell mutatnia, a gyermekek elé kell tárnia mezőgazdaságunk perspektíváit. A lehető legtöbb kisiskolást meg kell nyernie a mezőgazdasági szakiskolák számára, a faluban maradásra a föld számára. Nem szabad figyelmen kívül hagynia tehát, hogy a még iskolába járó gyermekek nagy részéből néhány év múlva mezőgazdasági szakember, vagy szakmunkás lesz, éppen ezért nem mindegy, hogy a fiatalok milyen tárgyi tudással hagyják el az iskolát, s hogy milyen gondolkodásmóddal kerülnek ki az életbe, a szövetkezetbe, a gép- és traktorállomásokra. Mezőgazdaságunk továbbfejlesztése megkívánja, hogy új gondolkodású, a közösért dolgozó, minden önző érdektől mentes emberek kerüljenek a szövetkezetbe. Ezt kell tehát a tanítóknak kialakítani a gyermekekben, ezt kívánja a kultűrforradalom befejezése is, melyből fontos szerep jut a tanítóknak. Arra kel! törekedniük, hogy az új nemzedék számára már a kollektív munka eredményességének fokozása legyen a fő hajtó erő, amely a boldogulást, a jólét növekedését biztosítja. TT anítóinknak figyelembe kell ven-*■ niök, hogy a szövetkezeteknek igen sok fiatal munkaerőre van szükségük. Itt van tehát amiről beszéltünk; nyerjék meg a fiatalokat a mezőgazdaság számára. S a másik, ami szintén agitáció, s amit a tanítók pedagógiai tudással, ráhatással oly jól elvégezhetnek még; az egyénileg gazdálkodók megnyerése a nagyüzemi gazdálkodás számára. Ott, ahol a szövetkezetnek az idénymunkák elvégzésénél egy-két ügyes kéz nagy segítséget jelent, a tanítók brigádmunkára szervezhetik meg az isKblásokat. így két célt érnek el egyszerre. Meggyorsítják a szövetkezeti munkák elvégzését s a gyerekek megismerkednek a mezőgazdasági munkákkal. Az elmúlt év szeptemberében kezd'tük el a kétéves mezőgazdasági iskolák szervezését. Erre már nagyon nagy szükség volt. Ezek némelyikében azonban igen sok a hiányosság s ez arra enged következtetni, hogy nem végeztünk elég alapos előkészítő munkát. Itt is a tanítók segíthetnek. Meg kel! szervezniük a tanítást és segíteniök kell a járási iskolaügyi szakosztálynak és a mezőgazdasági osztálynak, hogy megfelelő képzettségű tanítók kezébe kerüljön az oktatás a mezőgazdasági szakiskolákban. Pedagógusainknak segíteniök kell a szülők és az iskola közötti helyes viszony kialakulásában, s abban, hogy falvaink minden lakosa átérezze a mezőgazdasági szaknevelés fontosságát. Nem szabad visszahúzódniok ha rájuk, az ő munkájukra is szükség van a mezőgazdasági iskolában. Csak így T ha itt is önzetlenül segítenek — lehet zavartalan a mezőgazdaság fejlődésének útja. A z új gondolkodású emberek a művelt mezőgazdasági dolgozók nevelésében fontos szerepet tölt be a pártszervezetben és a CSISZ-ben végzett munka, s ennek egyik fő formája a politikai iskolázás. Helyes, ha politikai iskolák vezetését is a lehetőség szerint tanítókra bízzák, akik megfelelő pedagógiai felkészültséggel és elegendő gyakorlattal rendelkeznek. Még visszatérhetünk az iskolán belüli munkára, melynek fontos részét képezi a pionírszervezet működésének helyes megszervezése is. Mert itt sem kicsi a lehetőség a segítségnyújtásra. Az úttörők védnökség alatt tarthatják a falu faliújságát, s gondoskodhatnak arról, hogy mozgosítóhatású nevelő- és szórakoztató rajzokat, írásokat, helyezzenek ei rajta, friss képet, adjanak a mezőgazdasági munkák végzéséről, a kiválóan dolgozó fejőgulyásokról, a növénytermesztésben dolgozó parasztokról stb. 'fi4ehát a tanítók iskolán kívüli munkája ne a kimutatások elkészítésében, összeírásokban merüljön ki. A tanító hasson a falu gondolkodásmódjának fejlődésére. Nevelje az embereket s a gyerekeken keresztül tanítsa a szülőket is és pedagógiai tudásával igyekezzen minél több friss erőt nyerni, gyűjteni mezőgazdaságunk számára. Onódi János
