Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-15 / 21. szám
1959. március 15. y/zalmcf Földműves Klement Gottwald szülőföldjén ahol Gottwald elvtárs bölcsője ringott, ma Vyskov járási székhely külvárosát képezi. A város és a környező falvak dolgozó népe a kapitalizmus alatt a cukorgyárban, a sörfőzdében és más üzemekben kereste kenyerét: egyrésze pedig a kőműves, asztalos vagy más szakmától várta megélhetését. Emellett kiki a maga kis nadrágszíj földecskéjét túrta, mivel a munkabérből — noha tíz, sőt tizenkét órát dolgoztak naponta— szűkén jutott a család eltartására. Vyskovon — az ismeretlen először a több irányban mutató táblákat szemléli. Aztán elindul valamelyik cél irányába Én a Kl Gottwald első munkáselnökünk szülőháza felé vezető utat választottam. A ház felé lépésről lépésre ballagva alig ismertem rá a hajdan szegénynép lakta községre. A múzeummá alakított paraszti szobában megható érzések közepette láttuk a bölcsőt, a rég; szobabútort és egyéb ^nlékeket. Hat évvel ezelőtt, március 14- én halt meg a Csehszlovák népköztársaság első munkáselnöke, Klement Gottwald. Egész életében hazánk, dolgozó népünk szabadságáért harcolt. Mindig első volt, ha tenni kellett. 1948-ban az ő segítségével vette kezébe a munkásnép saját sorsa intézését. Haláláig irányította, vigyázta, vezette az ország, az emberek jólétének útját, akik szívükben őrzik szeretett elnökük emlékét. Kl. Gottwald szülőháza Majd szétnéztünk a városban és kornyékén ahol a dolgozó nép szorgalmasan építi új boldog otthonát. Baráti kézfogás A Csehszlovák Tűzvédelmi Szövetség vyskovi tagjai javasolták, hogy részt szeretnének venni a somorjai járási tűzoltó szervezet járási értekezletén. Az első látogatás tapasztalatairól a következőket mondotta Zbofil B. elvtárs: — Szlovákiában a tűzoltók tevékenyebben végzik a gyakorlatokat. Mi viszont jobban kihasználjuk a Z akció adta lehetőségeket a tűzoltó szertárak létesítésénél, örülünk, hogy a somorjai tűzoltók - akik nagyobbrészt magyar nemzetiségűek - nagyra értékelik kölcsönös kapcsolatainkat. A tapasztalatcserében a baráti szellem és a megértés nagyobbmérvű elmélyítését látják. A vyskoviak is jól érezték magukat a számukra eddig ismeretlen tájon, s most azt üzenik a somorjaiaknak: — Jöjjenek mielőbb, ismerjék meg a mi munkánkat, vendégszeretetünket és szép környezetünket! A járásban járva kelve Dolgos és elégedett emberek Ivanovice na Hané EFSZ dolgozói is. Nem is csoda, hiszen a szövetkezet összjövedelmének 4,5 százalékát, vagyis 150 ezer koronát juttattak most is a szociális alapra. Ez azt jelenti, hogy az idén az első gyermek után már havi 50, a másodikra 60, a harmadikra 70 és minden további gyerekre szintén 70 korona családi pótlékot fizet a szövetkezet. Ami pedig igazán szép és új, hogy minden 100 ledolgozott munkaegység után 40 korona szabadságos pénzt kapnak a tagok. Baleset ellen is biztosítva vannak a szövetkezet tagjai. Egy másik község Cechyné, más valamiről nevezetes. A helyi EFSZ az ország három legjobb máktermelő szövetkezete közé tartozik. A múlt évben 88 000 korona volt a tiszta bevétel ebből a terményből. Tegyük hozzá, hogy nem utolsó dolog az e téren elért eredményekért kapott elismerő oklevél és az 1300 korona pénzjutalom sem! A cechynéi szövetkezet a mák termesztésénél arra is gondol, hogy a mák nemcsak tésztára való, hanem körülbelül 60 féle gyógyszer készül az üres mákfejböl, amely révén hazánk világszerte keresett külkereskedelmi cikkre tesz szert: Jobban és szebben élni Nemojany község lakosai nagyszerű sport- és kultúrlehetöségeket teremtettek maguknak. A sportolók öltözővel ellátott és villanyvilágításos jégpályával dicsekedhetnek. A pálya közelében a tavacskánál kész gyermekparadicsom létesült. Színház és esztrádműsor rendezése sem probléma többé, miután új tágas színpaduk van. Komoranyban sem áll a kulturális élet az utolsó helyen. Az EFSZ szakmunkás csoportja végzi a kultúrház átalakítását. Külön érdekesség, hogy a szövetkezet egy évre előfizette a tagoknak a mozijegyet. A drysicei szövetkezet viszont a kultúralapból Kl. Gottwald szülőházának belseje 20 000 koronáért filmvetítőgépet vásárolt. Sok érdekességet el lehetne még mondani a vyskovi járás dolgozóinak életéből. Most azonban nem föídrajz vagy történelem ismertetése a célunk. Annál is inkább nem, mivel reméljük, hogy a dél-szlovákiai, különösen pedig a csallóközi mezőgazdasági dolgozóknak is alkalmuk nyílik megismerni ezt a gyönyörű cukorrépa és árpatermő, iparával izmosodó vidéket, Gottwald elvtárs szülőföldjét!... Szántó György M egint összegyűlt tarsolyomban néhány tollat-ingerlo dolog. Már napfényre kerülhettek volna, mert úgy tizenöt gépelt oldalnyi terjedelemben még akkor frissiben megírtam, de a szerkesztő mindig azzal okvetetienkedik, hogy csak röviden a témát. így mostanáig maradtak a történetek, mert eddig annyi időm még nem akadt, hogy röviden megírhattam volna őket. Nos hát lássuk mit rejt a tarsoly? Naszvadon csíptem el az alábbi esetet. Nem árulhatom el a nevet, mert nekem is csak azt bizonygatták, hogy nagy „művész" az illető hősünk. Hogy mit tett? Hát egyszerűen „hűvösre" húzódott a fóldreszánt megmázsált szekér trágyával annyi időre, míg megfordulhatott volna egyet. Aztán újra ráhajtott a hídmérlegre. Hogy mi lett a művésszel, azt még nem tudom, azt azonban igen, hogy a naszvadi földek nem lehetnek valami zsírosak, mert soványan adták a termést, meg az EFSZ sem zárt valami rózsás pénzügyi eredményekkel. Éppen ezért merem melegen ajánlani az EFSZ vezetőségének, hogy az illető „művésztől", meg a hozzá hasonlóktól sürgősen vonják meg az „iparengedélyt". Ipolyságról most az egyszer nem szívesen- beszélek, mert... Ott kezdem a dolgot, hogy a párnapos utazásban csaknem szakáin eresztettem, s mert éppen utamba akadt az illetékes üzem, hát betértem. Várni kell, ez itt a rend. Sajnos nem olyan eredményes, mint a fogorvosi rendelő, mert bizony a szakáll nem tűnik el a félelemtől. No, de nem a borbélyokkal volt itt a baj. A helyiség berendezése „tündöklött" figyelmetkeltón. A kályha tetején szemlesütve, fülig pirulva állt egy vizesvödör. Nem mert körülnézni, nehogy tekintete a vízcsappal találkozzon. Merthogy neki, meg annak az ódivatú fületlen kétdecis edénynek azért kell halotti ágyukból visszatérve ebben a modern berendezésű helyiségben már hetek óta szégyenkezniük, mivel a népi szolgálatok üzeme három hónapja nem képes a szennyvízlevezető csatornákat megjavítani. Nincs megfizetve!? Nem mese, ezt is hallottam, vagy ha úgy jobban tetszik - láttam.- Riska szomszéd, ahogy látom, magánál sem folyik a víz. En napok óta hiába nyomkodom az önitató lapját, egy csepp sem csöppen. Pedig már majd elepedek a szomjúságtól.- Hát bizony kedves Bimbó kartársnő, az én torkom is száraz mint a tapló Az sem „vígasztal", hogy a szomszédos istállóból áthallom Rózsa testvérem fájdalmas bógését. Istenem, mi lesz velünk?! — így beszélgetnek a tehenek az ógyallai EFSZ istállójában. A fejők pedig nyugodtan tesznekvesznek. Nem izgatja őket, hogy a szivattyú nem működik. Majd csak eljönnek a villanyszerelők, aztán ihatnak a marhák pukkadásig. Addig majd csak meglesznek valahogy. Mikor az ügy napvilágra került, kitudódott a lelketlenség oka is. A pausál. A felelősségre vont fejők megrándították a vállukat:- A vízhordás nincs megfizetve Nem vagyunk bolondok naponta három-négy hektoliter vizet csak úgy cipelni. Egy tehén rendbentartásáért 0,2 munkaegységet kapunk, abban nincs a vízhordás. Most már csak az a kérdés; ha a tehenek elapadnak, tönkremennek, hogyan, honnan lesz meg a 0,2 munkaegység értéke? Gondolkodtak-e ezen az ógyallai fejögúlyások? JANOS BÁCSI Elfogyott a rádió Falunk lakói évtizedek Ót9 élvezik a villanyfényt és annak minden hasznos tulajdonságát. Felsőszeli délnyugati peremén a felszabadulás óta olyan építkezés folyik, hogy beillene égy másik falunak. Nemrég a lakók nagy örömére itt is kígyóit a villany. A fejlődés azonban ma már olyan nagy, hogy valamilyen hiány mindig akad. Van villany, de nincs rádió. Az üzlet kiürült. Géza bácsi az üzletvezető megígérte, hogy minden kívánságot kielégít. Reméljük, hogy az ígéret nem marad csak szép szó, és rövidesen vásárolhatunk rádiókat. Kontár Jenő, Felsószeli Csalódtam... örömmel vettem részt a keszegfalusi EFSZ évzáró gyűlésén. Kiváncsi voltam mennyit fejlődött a szövetkezet az elmúlt évben. Várakozásomban nagyot ‘csalódtam. A derűs, jókedvű tagság helyett egymást meg nem értő, fegyelmezetlen embereket láttam. Mindez tiszta képet nyújtott arról, miért nem haladt előre a múlt évben a keszegfalusi szövetkezet. Először is nem volt meg az összetartás a szövetkezet vezetősége között. Minden vezetőségi tag egyedül akarta megoldani a szövetkezeti problémákat. Ez civakodást idézett elő. A megnemértés ragályos betegségként később a tagságra is ráragadt. Lazult a munkafegyelem, kárba veszett 20 — 30 000 korona értékű termény. Változtatni kellene azon a tűrhetetlen helyzeten is — mégpedig sürgősen! — hogy amíg a szövetkezetnek maholnap már nincs szénája, addig egyes tagoknál 3 — 4 kocsira való takarmány van eladó. Szépe Imre, Keszegfalva Várom Milánkát... Már éjszakába hajlott az est, de Milánka még ébren van. Kezében ceruza, szoroz, kivon, összead. Egy ideig szótalanul nézem, majd megszólítom; — Nem vagy álmos? Balkezével int, hogy rövidesen elkészül a feladattal — és csak aztán válaszol..!. Leültem és belelaopztam a napi sajtóba. Pár perc múlva teljesen „elfelejtettem", hogy Milánka adós maradt a válasszal. Szerencse, 6 élesebb eszű, így kezdtük ahol abbahagytuk. — Azt kérdezte, hogy nem vagyok álmos ? _ I — Amikor a házifeladatot írom, nem. Mondja, magának van már fia? — Igen. — Hogy hívják? — Jóska. — Hányadikba jár? — Hatodikba. — Akkor ó egy évvel idősebb mint én. m Füzete fölé hajol és olyan mozdulatot tesz, mint aki még mondani akar valamit. Félretolja a füzetét s felém fordid. — Tudja mit? ... Nem tudom, de... szeretnék mondani valamit... _ ... 9 — Azt, hogy Jóska a szünidő felét nálunk Pozsonyban töltené. A másik felét• pedig én maguknál - a falun. Tanítanám ót szlovákul, ó pedig engem magyarul!... Mit szól hozzá ? Kétszer-háromszor vagy talán többször is megsimítottam kis arcocskáját és nyugvóra tértünk. Másnap hirtelen haza „ugrottam" s elmondottam fiamnak Milánka vágyát, jó szándékát. A kis lurkó örömujjongva fogadta a hírt: — Jó lesz! Várom Milánkát! (—6) Elsőként kezdték meg... _____3 A Veiké Rastany-i szövetkezet szintén azok közé tartozik, akik elsőként kezdték meg a talaj előkészítését a kalászosok vetéséhez. Ez idáig megtrágyázták, s előkészítették a talaj nagyobb részét, néhány hektáron pedig már elvetették a tavaszi kalászosokat. Felvételünkön Meliska János traktoros, Tokár Pál és Barcsin Vince szövetkezeti tagokat látjuk munkaközben. „Több nap, mint kolbász“ Azt tartja a régi közmondás: „Több nap, mint kolbász!“ Ez ráillik a nagygéresiekre is. A múlt év nyarán — ha nem is annyi, mint annakelőtte, de — bőven termett takarmány. Az állatgondozók azonban csöppet sem bánnak gazdaságosan a takarmánykészlettel. Az állatok több ízben hasig állnak az eléjük vetett takarmányban. Éppen ideje lenne már, hogy elejét vegyék a takarmánypazarlásnak! Kosztura Kálmán, Nagygéres A falusi fiatalság helye a szövetkezetben van Húszán dolgozunk, mi fiatalok a szövetkezetben. De, hogy munkánk nyomán mégjobb eredmények szülessenek, ahhoz az EFSZ vezetőségétől az eddiginél nagyobb segítséget várunk. Előfordult, hogy a téli hónapokban több fiatal - munka híján - a ténfergést megúnva Pozsonyban keresett munkalehetőséget. Pedig nem szeretnénk, ha számunk . megfogyatkozna ilyen és hasonló . okok miatt. Berta Katalin, Doborgaz , Mátyóc ismét helyes úton i t Közös gazdálkodásunk alapjait t 1952-ben rakták le a mátyőciak. t Igenám, de a rákövetkező évben a szövetkezeteket bomlasztó áramlat- eme szövetkezet tagságát is meg- mérgezte: magával ragadta, mivel a | tagság a néhány hónap alatt nem 1 tudott szilárd egységgé kovácsolódni. J Teltek, múltak az évek. Azonban a ’ földművesek aprócska parcelláikon j nem lelték nyugalmukat. Annál job! ban figyelték a környező falvakban történő mozgolódást. Bővült állandóan az itteni EFSZ-ek taglétszáma, sót Zacharon, Pinkócon, Lekárton, Szen. nán. Bezőn és Bajaházán minden földműves a közös utat választotta, i A mátyóci földművesek — e példákon felbuzdúlva — az SZKP XXI. i kongresszusa tiszteletére szövetkezetét alakítottak: élére pedig Tóth Jánost választották elnöknek. Tóth Endre, Mátyóc Évről évre erősödnek Tíz évvel ezelőtt vert gyökeret a közös gazdálkodás Kehnyecen. Százharminc hektár földdel, hat sertéssel és huszonkét szarvasmarhával kezdték... Tavalyelőtt szűnt meg teljesen az egyéni gazdálkodás ebben a faluban. Ma 96 tagja és 706 hektár földje van ennek a közösségnek. Fáradozásuk eredménye: 26 koronát ér náluk egy munkaegység. Összvagyonunk erősen megközelíti a 7 millió koronát. Száz hektárra 135 sertés, 50 szarvasmarha jut. Ha a tehenenkénti fejési átlagot 380 literrel sikerül emelniük, akkor még az idén teljesítik a második ötéves terv mutatószámait. M. Dvulitová, Kassa Talaj-zsírozás Félen A féliek éveken keresztül a szántóföldjüknek csak mintegy 5 — 10 százalékát trágyázták. Persze, hogy alacsony hektárhozamokat értek el... Ma már más a helyzet. A tél folyamán csak a tagok udvarából 9 ezer mázsa istállótrágyát kihordtak a földekre. S a tények azt bizonyítják, hogy még ez is kevés. A kiéhezett föld több „zstrozót" kíván. Zöldtrágyázással, vitahummal, komposzttrágyával pótolhatnák a hiányt. Balazic V., Csölle Nincs gazdája a Farnad—Málas közötti útnak? A zselízi járáshoz tartozó, mintegy 5 kilométeres Farnad-Málas közti út úgylátszik, hogy gazdátlan. Olyan áldatlan állapotban van, hogy gépjárművel lehetetlen rajta a közlekedés. Érthetetlen okokból mellőzik ennek az útnak a javítását. Sürgős intézkedésre van szükség a JNB illetékes osztálya részéről, tekintve hogy az itteni EFSZ-ek és az állami gazdaság, no meg az egyéb üzemek jármüvei nemcsakhogy tengelytörés veszélyének vannak kitéve, hanem a rossz út a tavaszi munkát végző dolgozókat is akadályozza. Patyolat Sándor, Oroszka . \ Az árleszállítás óta teltebb a bevásárló szatyor Barsendréden is Örömmel tudatom önökkel, hogy nálunk Barsendréden is javában folyik a vetés. A tagok — az új vezetőséggel karöltve — nekilendültek a munkának. Ezt a szorgos igyekezetét fokozza az is, hogy népi demokratikus kormányunk újabb árleszállítást hajtott végre Községünk minden lakosa örömmel fogadta ezt az intézkedést. Azóta az asszonyok is nagyobb és teltebb bevásárló szatyorral térülnekfordulnak a boltból. Halász Éva, Barsendréd A korábban érkező idei tavasz úgyszólván egyik napról a másikra telerakta munkával dolgos szövetkezeti parasztjaink kezét. Ám, nehogy azt higgyük, hogy most már sutba dobják az írószerszámot. Dologvégeztével vetik papírra mondanivalójukat. Ahogy szaporodik a munka, úgy szaporodnak a szerkesztőségünkbe érkező levelek. Az alábbiakban a sok levél közül csak néhányat közlünk, kivonatosan:
