Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-15 / 21. szám
£ Földműves 1959. március 15. Zárószó a nagy irodalmi pályázataihoz Találjátok ki mennyi volt az osztalék? A z itt-ott elejtett vélemények alapján feltételezhetjük, hogy olvasóink egyrésze megkésettnek tartja ezt a mostani visszatérést a Szabad Földműves nagy irodalmi pályázatára. Nem véletlenül történt ez az elhúzódás s szerintem épp időben tesszük, akkor, amikor az ofrasók, s elsősorban a pályázók az öt nyertes és két másik pályázat leközlése után már maguk is véleményt alkothatnak, vitába szállhatnak az itt közölt értékeléssel. A további pályázatok sikeréért ezt is elvárjuk olvasóinktól. De kezdjem az elején. Mikor szerkesztőségünk 1958. augusztus 15-én közzétette a felhívást a nagy irodalmi pályázatra, bizony nem a legnagyobb derűlátással várta az eredményt. Egyrészt a' rövidreszabott, alig háromhónapos beküldési határidő, másrészt a lapok eddigi irodalmi pályázatainak gyönge eredménye táplálta az aggodalmat; vajon most nekünk hogyan sikerül? Pályázatunk közzététele után- teltek a hetek, lassan a hónapok, de még mindig alig akadt egy-két próbálkozó. Magunkat hibáztattuk, hogy nem eléggé világosan körvonalaztuk a pályázat feltételeit. Arra is gondoltunk, hogy talán nehéz a téma. Ebben pedig volt is valami, mert az írók általában nem tűrik a kötöttséget, (ebben az esetben a megszabott témához kötést), mi pedig elképzelhetetlennek tartottuk az újság, vagy szélesebb körben említve a szocialista országépítés érdekein túl, valami „önmagáért-művészet“ kedvéért versenypályázatot indítani. Hiszen a rohanó, az állandóan változó élet számtalan megoldásra váró problémát dob felszínre. Miért ne választhattuk volna témának ezek egyik legfontosabbját, — az ifjúságnak a mezőgazdaságban maradását, tanulással, az ifjúság aktív részvételével a falu kultúrforradalmának betetőzését. A téma — mi is jól tudjuk — nem volt könnyű. Csekély tíz oldalon irodalmi értékű írásban a múltból a mán keresztül a jövőbe mutatni. Az utolsó napokig úgy látszott, hogy aggodalmunk nem volt hiábavaló, hogy megismétlődik az előbbi irodalmi pályázatok sorsa — alig néhány be nem számítható „mű“-vel kell lezárnunk a pályázatot. Az utolsó napok azonban felcsillantották a reményeket, 59 jeligés borítékot hozott a posta. Számunkra maga a mennyiség ^ is megkapó volt, mennyivel Inkább izgultunk a minőségi sikerért. Azért, hogy a kitűzött 5000 korona díj jól kamatozzon, azért hogy olvasóink azt tanulhassák meg belőle, amit a szerkesztőség célul kitűzött, azt, hogy az írások utat, módot mutassanak az ifjúságnak a mezőgazdaságba való megnyerésére, a falu kultúrforradalmának betetőzésére. 59 jeligés boríték lapult a főszerkesztő fiókjában, 59 — szerzőjétől irodalmi alkotásnak hitt — írás járt kézről kézre a bírálóbizottság tagjainál, hogy a vélemények összegezése alapján kikeressük közülük a legjobbakat és a közlésre alkalmasakat. Az öt nyertes pályaműhöz hozzáfűzni már keveset kell, hiszen valamennyi megjelent. A Huszonegyen című első helyezett Sándor Gábor pályaműve. Nem ölel széles témát, megmarad egynél, a szövetkezet ifjúsági munkacsapatánál. Ezen keresztül aztán annál alaposabban, lényegében mutatja be a fiatalok kellő segítség következtében kibontakozó alkotó erejét. A gyakorlati és elméleti szempontból alaposan megokolt írás a bírálóbizottság egyhangú véleménye alapján joggal került az első helyre. A második helyezett, Az elnökjelölt vallomása — más oldalról nyúl a megadott témához. Két család pár- Tiuzamán mutatja be, hogy fiataljaink menyivel hamaraább találják meg helyüket a mezőgazdaságban, ha a szülők nem akadályozzák, hanem segítik őket élethivatásuk megtalálásában. A helyzetből adódó epizódok bár könnyű írói módszerekkel, de a föld, a paraszti élet szépségeinek megmutatására irányulnak, a föld szeretetére nevelnek. Mács József III. díjat nyert írása, „A Bernáth testvérek“ az olvasóra főképp stílusával, s az optimista, -előremutató befejezéssel hát. A.kiindulópont, a falubanmaradás okának magyarázata azonban nem tipikus, nem eléggé nevelő hatású, hiszen a lány nem a föld szeretete, hanem apja gorombasága, tehát kényszerítő körülmények hatására marad a faluban. Sajnos, csupán e három pályamű kerülhetett nyomdába javítás nélkül. A többiben hol a tartalom, hol a stílus bukdácsolt, mint lábrakapni igyekvő csemete. A bizottság azonban a következő két IV. dijat is odaítélte a „Tábortűznél este“, illetve a „Tóbiás László mégis a faluban marad“ című írásoknak. Az előbbinek témája, az utóbbinak stílusa jobb. Major Ágoston írása, a „Tábortűznél este“ napjaink egyik legfontosabb problémáját, az ifjúságnak a meliorációs munkálatokban való részvéte- Tériék fontosságát' Veti fel. A eélf b téma alapos imeretéről tesz tanúságot az írás. bár az itt ott nem eléggé csiszolt stílus rontja a pályamű hatását. 'A fő mondanivalót, az ifjúság lelkesedéstől fűtött részvételét az országépítés egyik legfontosabb szakaszán, a meliorációs munkálatokban azonban e gyengéje mellett is meggyőzően tárja az olvasó elé. Lóska Lajos írásáról már nehezebb véleményt mondani, hisz az átdolgozás lényegében változtatott a mondanivalón írásához több hasonló volt, az ötszáz koronás díjat megosztani azonban már helytelennek tartotta a bizottság, s azokat inkább a közlésre alkalmasak közé sorolta. Ezek közül ugyan még egyik sem látott nyomdafestéket, de olvasóink a közeljövőben találkoznak majd lapunkban Nagy Sándor a Harmadik levél, Fatul Károly Művelődési otthont építsetek, Siposs Jenő A vonat késik, Gálik Já-A nagytőkés arcképe Egy nagytőkés lefestette magát az egyik kiváló művésszel. Miközben többen nézegették a festményt, amely a tőkést zsebredugott kézzel ábrázolta, a nézők egyike megkérdezte; — Hasonlít hozzá? — Nem éppen — felelték neki. • — Miért? — kíváncsiskodott az előbbi. — Mert rendszerint nem a maga, hanem a mások zsebében szokott kotorászni. — Éppen azért nevetek, mert már utána vagyok. — Gratulálok Miska, hogy belépsz a szövetkezetbe. Ki győzött meg? — Húszán is meggyőztek. Jóska, a szomszéd is és az a 19 ezer korona, amit osztalékként kapott. A besztercebányai kerületben is népes már a határ. A vetésben a nyékiek az elsők. — Ha minden jól megy, - mondja az EFSZ elnöke, — befejezni is elsőként szeretnénk a tavaszi munkálatokat. Lám, lám bármennyire is „öreg“ az a közmondás, hogy amit megtehetsz ma ne halaszd holnapra ma is él a nép nyelvén: a gyakorlatban is hasznosítják a földművesek!... Z. J. nos, Józsi bácsi megtérése című írásokkal. A nyerteseken kívül- 17 beküldött pályaművet kisebb nagyobb javításokkal közlésre alkalmasnak talált a bírálóbizottság. Ezek közül kettő, Povazsky Norbert Gyógyulás, és Jónás Ilona Megbékélés című elbeszélése már megjelent lapunkban. Néhány még' javításra, megjelenésre vár. Ezek között vannak olyanok is, melyek tartalomban a nyerteseket is megközelítik, a pályázat feltételeinek azonban főképp tárgyi, tartalmi szempontból nem feleltek meg. De mondanivalójuk van és a szerkesztőség örömmel nyújt segítőkezet a kisebb hibák eltávolításában, mert azt akarjuk, hogy minden olyan írás eljusson olvasóinkhoz, mely valamilyen formában szépülő életünk még szebbé tételét segíti. A beküldött írások közül 37-et díjazásra és közlésre alkalmatlannak talált a bizottság. Ezek nagyobb része mind tartalomban, mind kivitelezésben még nem érték el a közölhetőség határát. Néhány közülük irodalmi sallangokkal teleaggatott munka, mások átestek a ló másik oldalára, vagyis minden fiatalt falura, a mezőgazdaságba akartak toborozni. Olyan is akadt, aki elzülleszteni vitte hősét a városba. Sajnos, ilyen volt Lovicsek Béla Hazatérés című elbeszélése is (megjelent az Oj Ifjúságban). Egyedüli esetnek lehet igaz az elbeszélés témája, az anya felakasztása. a fiú elzüllése, bebörtönzése, de aki látta ifjúságunkat, köztük a városiakat is hazánk hatalmas építkezésein új, szocialista emberré formálódni, az nem a rossz, elrémítő példával hozakodik elő, hanem a jóval, nevelő célzatúval. Egyesek pályaműve azért került az alkalmatlanok közé, mert elvétetek a célt, mindenáron irodalmi művet akartak alkotni, figyelmen kívül hagyva a pályázat feltételeit. Néhány ugyan foglalkozik a szövetkezeti gazdálkodás fejlődésével, a fiatalok bekapcsolódásával, szövetkezetben- maradásával, de a cselekmények rendszerint nincsenek összefüggésben a tárgyalt témával. De ez nem jelenti azt, hogy számunkra ezek az írások értéktelenek. Közülük nem egyben csillan meg a paraszti értelem, az élet, életünk nagy problémáinak megoldását segíteniakarás vágya. Ha a szándék nem is hozott minden esetben sikert, számunkra öröm az, hogy kérgeskezű parasztok, nyolcvanéves tanítónők, munkások, fiatal diákok tollat fogtak, mert van mondanivflójuk, van bennük íráskészség. És ha a beküldött pályázatok számát nézzük, az is örömmel tölt el bennünket, hogy szándékban, akaratban, tudásban is mennyire fejlődik az újjáformálódó ember. Ha irodalmi pályázatunk eredményét összegezzük, azt kell mondanunk, többet kaptunk, mint amennyit vártunk. Ami a próbálkozók írásainak számát és színvonalát illeti, meg lehetünk elégedve. Annál kevésbé azzal, hociy íróink közül csak kevesen fogtak tollat. Lehet, hogy a díjat tartották képességeikhez mérten szerénynek. Pedig — hadd említsem meg — olyanok is beküldték írásaikat, akik jóelőre tudhatták, hogy legjobb esetben is csak helyezést érhetnek el, díjazást nem. Igen, így volt, s. talán éppen az önzetlen szándék segítette a szerkesztők írását az első és második helyezés elérésére. Hangsúlyozom, helyezésre, mert mint a pályázatot meghirdető üzem alkalmazottai nem nyerhettek díjat. írásaikat mégsem adták más laphoz, mert ők a Szabad Földműves olvasóihoz akartak szólni és számukra ez az erkölcsi jutalom volt a legnagyobb érték. * * * Egyik alkalommal az írószövetség klubjában szóba került a Szabad Földműves nagy- irodalmi pályázata. — Egy ilyen pályázat nem sokat ér, mert rendszerint nem hozza felszínre az új írókat — bizalmatlankodtak fiatal, irogatni kezdő emberek. Ne én cáfoljak rá az állításra, hanem az a 22 pályamű, mely lapunkban megjelenik. Ám legyen igazuk, írókat nem hozott felszínre, nem juttatott révbe (hiszen a szerkesztőséget ilyen cél nem is vezérelte a pályázat kiírására), de hozott eredményt, olyat, amely tanít, nevel, segédkezet nyújt nem az önző egyéni érdekek, hanem az országos nagy célok, a kultúrforradalpm betetőzésének megvalósításában. S ez — ugye fiatal írók — nem kis siker? Haraszti Gyula HIRDETÉS A lévai járási méhészeti szövetkezet B-típusú szlovák normalizált kaptárakban megvételre keres 250 méhcsaládot. Ajánlatokat küldjék OVZ Levice, ulica SIov. Národného Povstania c. 9. címre. Megkérdeztem Jani bátyámtól, ő így felelt: Az egy egységre járó öszszeg fele, harmada meg a negyede éppen egy koronával több, mint a kapott osztalék. Mennyi az? (12 korona) Mennyit tojnak a tyúkok? 3 tyúk 5 nap alatt 22 és fél tojást tojik. Kétszer ennyi tyúk 2 nappal több idő alatt mennyi tojást ad? (63 darabot) B. J. Vidám cserebere Vágjátok ki a fenti négy r,rcot és a szaggatott vonalak mentén daraboljátok fel. Az egyes részekből új, mulatságos arcokat rakhattok össze! Minden családban betétkönyv A rimaszombati járás szövetkezetesei gazdag esztendőt hagytak maguk mögött. A jó gazdálkodás eredménye, hogy az évzáró gyűlések alkalmával szép összeget vettek fel a szövetkezetek tagjai. Ma nincsen olyan család a járásban, ahol ne volna betétkönyv. A betétkönyveken 2 millió 338 ezer koronát helyeztek el. Ez évben újabb milliókat tesznek az állami takarékpénztárba. P- Z. ELŐ VIRÁGOK A királyhelmeci járási ifjúsági alkotóversenyről li/iég hó szállingózott a levegőben, ■I'J- a helmeciek szívébe mégis már vidám, üde, meleg tavaszi hangulat költözött. Hogyisne, hiszen végésvégig az úton, egészen a művelődési otthonig virágok vonultak tarkán, frissen, hosszú sorban. Piros, kék, sárga, ezernyi színű virágok: népviseletbe öltözött fiúk és lányok, az alkotóverseny résztvevői.... fiatalok. Benn, a moziteremben szállott a dal, dobogott a deszkapadozat. Néha egész csoportok virtuskodtak, máskor egy-egy piruló arcú kislány, fénylőszemű fiú ropta a táncot illegettbillegett, énekelt. Lenn a homályos nézőtéren papírsustorgás, tollpercegés, halk hangok. A bírálóbizottság figyelte árgus-szemekkel, az izgatott fiatalokat.- Az idén sokkal jobbak mint tavaly - mondta Sádel elvtárs, a járási ifjúsági alkotóverseny és a kulturális osztály elnöke. — Sokkal több művészet, népi íz van bemutatott számaikban. Ügy látszik már megértették, hogy a célunk: népi hagyományokon alapuló művészetet alkotni, szocialista kultúrát teremteni. Sok szépet, újat hozott ez az alkotóverseny ... Igen, sok szépet, Kassai Béla, a kiskövesdi CSISZ tagja érzéssel, átéléssel énekelte Kacsóh - Petőfi János vitézének belépőjét ... „En vagyok a bojtárgyerek'' S Gregorá Helena Bodrogszerdahelyröl a szlovák népdalokba annyi temperamentumot. ízes humort vitt, hogy úgy éreztük, egy szlovák falucska kellős közepébe pottyantunk, ahol a jókedvű fiatalok incselkednek, dalolgatnak. Ami a népi táncok előadására jéllemzó, a kiskövesdi fiúk, a nagygéresi lányok, Tóth János és a többiek olyan bodrogközi tűzzel, „belemenösen" ropták a táncot, hogy - tatán még a zsűri is belemelegedett. A királyhelmeci Magyar Tizenegyéves iskola és a csernői CSISZ énekkara, tehet séget sejtet óén énekelt. A helmeciek előadásában főleg a „fehér nyírfa" és a népdalok tetszettek. A csernői énekkar előadásában az ukrán népdalok voltak igazán szépek. Sok szép táncot, éneket, zongoraszámot, karéneket, jó tánczenekart, népizenekart sorolhatnánk fel - hiszen az alkotóversenyen résztvevő 16 együttes majdnem mindegyike jól választott, jó műsorral képviselte faluját. A kiskövesdieket kell elsősorban megemlítenünk. Ennek az aránylag kis falunak a fiataljai Kassai Béla vezetésével a kulturális munka csaknem minden ágát ápolják, fejlesztik. Vagy hat színművet bemutattak már — most a Dódi-t játsszák, énekelnek táncolnak. A járási alkotóversenyen a fiúk verbunkosa és Kassai Béla szólóéneke az első díjat kapta. Hogy mi a titka eredményeiknek? Vezetőjük jó szervezése, s lelkesedésük, akarásuk. Pedig nekik sem könnyebb, mint a többi CSISZ csoportnak. Csaknem mind a szövetkezetben dolgoznak. Az egésznapos fárasztó munka után esténként gyakorolnak, tanulnak. De teszik, csinálják, mert érzik, hogy kell. Nekik, a falunak, mindenkinek ... S ahol a fiatalok akarata a vezetők hozzáértésével párosult, onnan jó műsorral mentek Királyhelmecre. Néhány csoportnál még fellelhető a hatáskeresés és egyéb, a népművészettől, távolálló dolog. Ezt kell kiküszöbölnie az alkotóversenynek. A bírálóbizottság tárgyilagos döntését figyelve azt hisszük, ezt a lehető legnagyobb mértékben igyekeznek megvalósítani, s törődnek azzal, hogy az ifjúsági alkotóversenyek színvonala mind magasabb legyen. Ehhez még egyet figyelembe kell venniök. A bodrogközi eredeti népdalokat táncokat fel kell használni, be kell mutatni az alkotóversenyeken. Mert ezt az egyet, a táj népművészetének bemutatását - éppen azért mert Királyhelmecről van szó - nagyon nélkülöztük Nem baj, ha csiszolatlan formában is, de be kell mutatniok Hiszen ezek a táncok még élnek. Csak annyira természetesnek veszik őket, hogy ott helyben, fel sem tűnik eredetiségük. A CSISZ vezetőknek, a tanítóknak és a járás illetékeseinek feladata, hogy ezzel is foglalkozzanak. Ha így lesz, népi hagyományaink gyűjtőinek, kutatóinak is eszébe jut majd, hogy Kelet - Szlovákia is van, Bodrogköz is van, kaposi járás is létezik, s hogy ez a vidék nagyon gazdag hagyományokban. Az idei alkotóverseny, a seregszemle azt bizonyítja, minden a legjobb úton halad, hogy a fiatalság igazán alkotni akar Friss ifjúságuk virágszép ruháik, ok, a megtestesült tavasz, köszöntsön be Királyhelmecre minden évben ilyen szívet melegítőén, illatosán és vidáman, sokatígérően mint az idén, 1959. február 23-24-én. (H. me)
