Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-03-08 / 19. szám

1959. március 8. \/zaU<ret Földműves 3 Ha feltárják a tartalékokat... Ejnye, ezek a helmeciek! Én bélybe akarok menni, ők pedig azt mondják, nézzek szét Nagyköves­­den. Nem ellenkezem, hiszen a nagy­­kövesdiek — bár nagyon nehezen — mégis legyőzték az akadályt, s egyre erősebb a szövetkezet 1950-ben elül­tetett fája. Igaz, gond meg veszeke­dés a teljesen lombossá vált fa ár­nyékában is adódik, de azért mennyi­vel könnyebben s jobban megvannak ma, mint amikor külön-külön csak az egyeseké volt az élet minden gondja, minden bizonytalansága. Az elmúlt hetekben tartották meg az évvégi zárszámadást. Markő Mi­hály, a szövetkezet elnöke nem vala­mi jó eredményekről adhatott számot. Volt ugyan elég sok kézzelfogható eredmény, mert terven felül két va­gon gabonát adtak be, a dohányuk is jó volt, a munkaerkölcs is javult, pénzügyileg azonban mindez nem mutatkozott meg, mert néhány évi rossz gazdálkodás adósságát kellett törleszteni és kissé az is megcsap­­pantotta a jövedelmet, hogy a falu csak 1957-ben szélesedett egész köz­ségi szövetkezetté. Még nincs elég istállójuk, ahová állataikat összpon­tosítani tudnák. Még mindig a gaz­dák udvarában van a jószág egy része, így természetesen a takarmányuk is nagyon megfogyatkozik. Az egy hétre tervezett takarmánymennyiség soha sem tart ki. Hogy hová kerül a takar­mány, azt csak a gondozók tudják. Közös, önsegélyezéses istállók épí­tése nélkül még sokáig nem fog jövedelmet hozni az állattenyésztés. Persze ehhez takarmány is kell. És a tagok különböző szőlőterülete sem hoz semmi jót. Az öntözés, a talaj­erőforrás szintén megoldásra vár. A legtöbb szövetkezetben a zöld­ségfélékből veszik a legnagyobb hasz­not. A nagykövesdiek üvegházak nél­kül 177 700 korona jövedelmet ter­veztek a 10 hektáros zöldségből. A valóság mindössze 116 400 korona volt. A kertészeti csoport dolgozói a kevés jövedelmet azzal indokolják, hogy amikor már más szövetkezetek­ben a palánták kiültetéséhez készü­lődtek, ők akkor készítették a meleg­ágyakat. A GAZDASÁGOSSÁG FELÉ A község határa nagyobbrészben homokos. A hegyek jó minőségű követ rejtenek magukban. Tudják is ezt a kövesdiek, azért mindkét hegyen bányát nyitottak. A homokra szerző­dést kötöttek a közeli üzemekkel. Nagyon sokba kerül a szállítás, egy fordulattal 10 kilométert kell meg­tenni a vasútig, azonban így is kifi­zetődik. A kőbányából szintén a járás több szövetkezetébe szállítanak kö­vet. Két éve halastót létesítettek, mely­ben ez év nyarán megkezdik a halá­szatot Minden jel arra vall, hogy gazdag lesz az első hal-aratás. Ezen helyi anyagforrások tökéletes kihasználása biztosítani fogja a nagy­­kövesdieknek, hogy az előlegen kívül részesedést is tudjanak osztani a munkaegységekre. VERSENYEZNEK A CSOPORTOK A múlt tavaszon a kertészetben dolgozók két csoportba szervezked­tek. Versenyre hívták ki egymást. A verseny eredményezte, hogy a do­hánytermelő csoport a szeszélyes A nagykövesdi CSISZ szervezet mel­lett működő tánccsoport tagjai időjárás ellenére is 70 mázsa dohányt termelt terven felül. A csoportokban fennálló egyéni verseny is szerepet játszott a terv túlteljesítésén. Markó Mihály, a szövetkezet elnöke az egyes csoportok versenyéről így nyilatkozik: — A múlt évben nagyot léptünk előre, mégis meg kellett elégedni az utolsók közötti hellyel. Az eredmé­nyeket, amit elértünk, a csoportok versenyének köszönhetjük. — Ez éven is versenyeznek majd a csoportok? — Az elmúlt évből nagyon sokat tapasztaltunk, amit az idén felhasz­nálunk munkánkban. Van mit felhasználni, de van is ki, hisz Zuti Kató, Dóczi Márta, Balogh Erzsébet, Dóczi Anna, Szalontai Julis és a lányok általában szerelmesei a munkának. Örömmel versenyeznek a csoportban, mert tudják, hogy így szebbnél szebb eredményeket érhet­nek el, s ezzel saját holnapjukat gazdagítják KULTÜRSZOMJAS LÁNYOK A szövetkezetben dolgozó lányok a kultúrmunkából is bőven kiveszik részüket. Tagjai a színjátszó- és tánccsoportnak. A járási alkotóverse­nyen is részt vettek a „Cigánytánc­­cal“. A színjátszócsoport nemrég hozta színre Barta Lajos „Zsuzsi" című háromfelvonásos vígjátékát, mellyel több község szövetkezeti dolgozóit szórakoztatták egy-egy estén keresz­tül. Az ifjúság arra panaszkodik, hogy nincsen rendes kultúrház, ahol közö­sen eltölthe.tnék szabad idejüket. Az EFSZ-ek IV kongresszusa előtti vi­taanyag harmadik részét, melyben a falu kultúrforradalmának betetőzésé­ről, az ifjúságnak a szövetkezetekbe való megnyeréséről olvashatunk, az említett szövetkezetben is megvitat­ták. A tagság a javaslatok alapján a következő határozatokat hozta: 1. A HNB segítségével az ifjúság­nak a szövetkezetbe való megnyerése érdekében szakköröket szerveznek, amit filmvetítéssel kötnek egybe. 2. A fiatalok részére társalgó­szobát rendeznek be, ahol rádiót hallgathatnak, könyveket és szakla­pokat olvashatnak. 3. A kultúralapra fordított összeg­ből (24 ezer korona) könyvtárat ren­deznek be, rádiót vásárolnak és kü­lönböző játékszereket biztosítanak a fiataloknak. Ezenkívül minden tagnak megrendelik a „Szabad Földművest". 4. Segítséget nyújtanak a kultúrház építésénél, bőven kiveszik részüket a „Z“ akcióból is. 5. Támogatni fogják a nyolcéves középiskolában működő Micsurin­­kört, földet biztosítanak számukra, s ezzel is megszerettetik a pionírok­kal a mezőgazdaságot. 6. Segítséget nyújtanak a helyi nemzeti bizottságnak a hangszóró beszerelésénél, mely a kultúrforrada­­lom betetőzését szintén elősegíti majd. Minden feltétel megvan arra, hogy a fiatalok jó munkájával és a tagság odaadó, acélos akaratával olyan ered­ményeket érjenek el, mely az utolsók közül az elsők közé emeli őket. Ha a nagykövesdiek keresik a lehetőséget, ha feltárják és kihasználják a tarta­lékokat, akkor biztosra vehetjük, hogy ez évben is tovább szilárdul szövetkezetük és elérik a 25 — 28 ko­ronás munkaegységet, azaz gazda­gabbá, tartalmasabbá kultúráltabbá válik életük. Horosz Árpád Jegyzetek egy konferenciáról A rozsnyói járás EFSZ-einek IX. konferenciáját derűs bizakodás, a közös gazdálkodásba vetett rendíthe­tetlen hit uralta. Hogyne, hiszen már több olyan példásan gazdálkodó szö­vetkezet van a járásban, amely a ta­valyi kedvezőtlen időjárás ellenére búzából 25, rozsból 24, árpából pedig 22,5 mázsát takarított be hektáron­ként. Ezek közé tartozik a szilicei és a szalőci szövetkezet. Határozottan jó eredménynek köny­velhető el az is, hogy cukorrépából a tervezett 250 mázsa helyett 320 má­zsás hektárhozamot értek el átlago­san a járás szövetkezetei. Ez azt jelenti, hogy már a múlt évben túl­lépték az 1960-ra tervezett h'a-hoza­­mot. Igazán dicséret illeti a pelső­­cieket, akik hektáráról 600 mázsás termést takarítottak be. A múlt év jelentős sikere, hogy 12 új szövetkezet alakult ebben a já­rásban, jónéhány pedig egészközsé-Fodor Lajos, Máté Pál givé fejlődött. Tehát, ezekután most már a járás földterületének 83,6 százaléka tartozik a szocialista szek­torhoz. Míg a növénytermelésben általában jó eredmények születtek, addig az állattenyésztés legfőbb termelési ága — a szarvasmarhatenyésztés — le­maradozik. Tavaly 100 ha mezőgazda­­sági földterületre mindössze 41 szarvasmarha (ebből csupán 13,1 tehén) jutott. Ez annál súlyosabban esik latba, hogy az év végéig 1600-zal kell a marhaállomány létszámát emelni (já­rási méretben). Egyáltalán nem megnyugtató az sem, hogy a tejtermelési átlag — egy hektár mezőgazdasági földre — csak 245 liter. A jövő év végéig ezt a mennyiséget csaknem 200 literrel kell emelniök. Hogy ezt elérhessék, min­denekelőtt ki kell egészíteniök a tehénállományt (a mostani létszámot 1400-zal kell gyarapítaniok). Követendő példaként megemlítjük, hogy a szalőci és a rozsnyói szövet­kezet már erősen megközelítette a jövő évre tervezett (1 ha mezőgazd. területre kitermelendő) tejhozamot; vagyis 430 liter tejet termelt. Ám a dobsínaiak csak 87,1 litert!? A sertéstenyésztésben jobb a hely­zet, különösen a malacnevelés terén (az elválasztási tervet 127 százalékra teljesítették a járás szövetkezetei). De a sertéshizlalás nem elég gazda­ságos, mivel a hizlalási idő 10 — 11 hónapig tart. Ezt az időt legalább 7 hónapra kell leszorítani! Javukra írható, az is, hogy évről évre melkedik a szövetkezetek kü­lönféle alapjaira fordított pénzösszeg. Míg 1955-ben a tiszta bevételek 9 százalékát sem tette ki, tavalyelőtt már 22, s tavaly pedig már 28 száza­lékra rúgott. Ezzel lényegesen meg­szilárdították közös gazdaságaik va­gyoni helyzetét. Hogy az alapok bőven kamatoznak, arra példa a rozsnyói szövetkezét: második éve juttat a tartalékalapra, ami lehetővé tette, hogy a munkaegység értékének 70 Csunyo István, Strignerová Zuzana százalékát fizetik ki előlegként a ta­goknak. Ezenkívül a szociális alapból — az üzemekhez hasonlóan — családi pótlékot fizetnek. Mégis a múlt esz­tendőben húsz korona jutott minden ledolgozott munkaegységre. A legjobb gazdasági eredményeket a szalóci EFSZ mutatta fel, s a pénz­ügyi téren is a legjobb (munkaegy­ségenként a tervezett 20 korona he­lyett 23-at fizetett). Jogosan illette meg őket a járási vándorzászló. A vita során öröm volt hallani Haj­dú Andrásnak, a szilicei EFSZ elnö­kének szavait. A többi között arról is említést tett, hogy szövetkezetük tagságának több mint egymillió ko­rona betétje van az Állami Takarék­­pénztárban. Kirukkolt még azzal is, hogy náluk a munkaegység értéke 1965-ig körülbelül 55 — 60 koronára emelkedik. A gocsaltovói EFSZ elnöke pedig versenyre hívta fel a járás vala­mennyi szövetkezetét. A tét: Minden szövetkezeti tagnak járjon a Szabad Földműves, avagy a Rofnicke noviny! Ezt a versenyfelhívást a rozsnyói EFSZ nyomban el is fogadta. Kíván­csian várjuk a többi szövetkezetnek a versenyhez való állásfoglalásáról érkező jelentést. Csupán még annyit: elmarasztalás illeti a konferencia szervezőit azért, mivel nem gondoskodtak a fiataloknak a konferencián való részvételéről. S még valamit: egyetlen szó sem esett róluk — a fiatalokról. NÉMETH JÁNOS A szocialista emberré - formálódás érdekében Az ipolysági járás szövetkezeteinek konferenciája egyike volt azoknak a tanácskozásoknak, amely a szövetke­zeti tagok mozgósításával nagy lépést tett előre a szocializmus felépítésének befejezésére a járásban. Az 1958-as esztendőben a járás területén a kollektivizálás 62 száza­lékról 86-ra növekedett, vagyis közel 1000 földművest 4130 hektár mező­gazdasági földterülettel nyertek meg a közös gazdálkodásnak. A nagyüzemi gazdálkodásra való áttérésben elért eredmények nagyságát mi sem bizo­nyítja jobban, mint hogy a fiatal inámi szövetkezet tagjai már a gazdálkodás első évében az egy munkaegységre tervezett 12 koronát 13 koronára nö­velték. Emellett rendesen feltöltötték az összes alapokat. Csak az üzembiz­tosítási alapra 45 000 koronát adtak. Mindez amellett szól, hogy az inámi EFSZ jól indult és a további jó veze­téssel az idősebb szövetkezetek mellé sorakoztak fel. A munkaegység járási átlaga 1957-ben 17,48 korona, ami alig mutat emelkedést a múlt évvel szem­ben. A járási átlag emelkedését nem­csak a rossz termés, de inkább a rosszul gazdálkodó szövetkezetek rontják le. Az inámi szövetkezet első éves gazdálkodásának eredményei megszé­gyenítik az egegi, a tesmagi, a nagy­falusi és az alsószemerédi szövetke­zeti tagokat, akik sokéves gazdálko­dásuk ellenére megrekedtek a fejlő­dés legalacsonyabb fokán. Az egegi szövetkezet például 1958-as évben csak 6 koronát fizetett ki munkaegy­ségenként. Az olvasó valószínűleg csodálkozik azon, hogy az inámi EFSZ elsőéves gazdálkodása ellenére is 15 koronát ért el, az egegi szövetkezet pedig, amely a járás legrégibb szö­vetkezete, csak 6 koronát. Mi lehet ennek az oka? Nem más, minthogy az egegi szövetkezet évek hosszú során a kulákpolitika hálójában vergődik, amit persze a szövetkezeti tagok nem ismertek fel, mert ezek most mór nem nyílt sisakkal támadják a szö­vetkezetét, de a legalattomosabb esz­­közökkkel. Lezüllesztették a munka­erkölcsöt és a túlzott háztáji gazdál­kodással elvonták a szövetkezettől az éltető elemet, a dolgozó kezeket. Kulcskérdés a továbbfejlődés szempontjából a járásban a marha­­állomány, főleg a szarvasmarhaállo­­mány sűrűségének a növelése. Hogy a növény termelés egy hektárra eső hozamát mennyire befolyásolja az állattenyésztés fejlettsége, az állat­­állomány sűrűsége, erre a járásban példa az ipolysági szövetkezet. Itt nemcsak hogy megvan a tervezett szarvasmarhaállomány, de kiváló faj­ták vannak. Az állatsürüség 100 hek­tárra 50,7 darab, amiből 18 á tehén. A sertés 99, az anya ebből 7,8. Az ipolysági szövetkezet kimagasló ered­ményt ért el a tejtermelésben is, 2581 liter fejési átlagot tehenenként. De a több állattól nyert trágya meg­mutatkozott a talajművelésné! is, és ezért a járási viszonylatban legtöbbet azaz 5469 koronát termeltek ki egy hektár mezőgazdasági földterületből. Az állattenyésztés fejlesztése terén nagy feladatok várnak a járás szö­vetkezeteire. A szarvasmarha állat­sűrűsége 100 hektár föld után 31 da­rab, amiből 10,7 a tehén. 1959-ben ez 45 szarvasmarhára tervezik növelni, amiből 16,4 lesz a tehén. Ehhez azon­ban szükséges lesz a takarmányter­melés növelése. Most a járási föld­területnek 24,5 százalékán termelnek takarmánynövényeket. Ez alacsony, mert ezt az átlagot növelik azok a szövetkezetek is, mint például Szé­­csénke, ahol a föld több mint 35 szá­zalékán, Deménden pedig 36,3 száza­lékán termelnek takarmányt. A járási szövetkezeti konferencia behatóan foglalkozott a földműves­sajtó kérdésével Is. Szebellal elvtárs, a JNB elnöke ezeket mondotta: „A földmüvessajtó nagy segítséget nyújt kádereink nevelésében, amely fel­adatnak ez ideig nem szenteltünk kellő figyelmet. És éppen ezért a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal az átnevelő munka biztosítá­sának érdekében adja ki naponta a Rornícké noviny-t és hetenként két­szer a Szabad Földművest, amelyek a párt és a kormány segítő eszközei a szocializmus építésének befejezésé­nél falvainkon. Ezért nagyon fontos, hogy az EFSZ-ek vezetőségei köteles­ségüknek tartsák megnyerni szövet­kezeti tagjainkat ezen újságok rend­szeres olvasására. Szükséges tehát, hogy szövetkezeteink kihasználják kultúralapjukat és gondoskodjanak Török elvtárs, az inámi EFSZ elnöke arról, hogy minden szövetkezeti csa­ládban ott legyen a Szabad Földműves vagy a Rol'nícké noviny. A szövetkezeti konferencia határo­zatot hozott, hogy a szövetkezetek vezetősége mindent megtesz, hogy a földmüvessajtó segítségével elérjék tagjaik szocialista emberré való for­málódását, (M) Hajnalpír és félhomály Kint koromsötét éjszaka, bent szá­zas égő árasztja a világosságot. A he­lyiség (a csábi vendéglő) zsúfolásig telt. Egyesek újságot olvasnak, má­sok sört kortyolgatnak. Filip József, a HNB titkára, Balga István, Jakab László a tegnapról, máról és a holnap­ról beszélgetnek. Mint „idegen" a beszédes emberekhez csatlakozom ...- Mi szél hozott erre? - kíván­csiskodik a titkár.- Kékkőn jártam a járási konfe­rencián.- Milyen volt a konferencia?- Jó!- Rólunk nem beszéltek?- Rólatok nem, de a falutokkal foglalkozott a beszámoló! Nevetnek!... Én pedig visszaidé­zem a járási konferencián hallotta­kat ...- Ez év januárja és februárja bő gyümölcsöt hozott - mondja Morav­­csík elvtárs, a JNB elnöke. — Ugyanis öt új szövetkezet alakult járásunkban. Mégpedig Nagylomon, Suché Brezován, Leszenyén, Závadán és Ipolykeszin. A szövetkezetek alakítása továbbfo­lyik. Csábon például — március 1-ig — százkét földműves írta alá a belé­pési nyilatkozatot. A meglévő szövet­kezeteket 402 kis- és középparaszt 3050 hektár földdel gazdagította.- És ti mikor mondjátok, hogy községünk szövetkezeti falu lett? - teszem fel a kérdést. Balga István, a járási nemzeti bi­zottság tagja válaszol:- Rövidesen! Jakab László rátromfol:- Őszre!. . Különböző vélemények, útkeresések! Valahogy így „festenek" most a csábi földművesek. Egy azonban biztos: bármennyire is makacskodott Pásztor József és társa, Csáb felett is megje­lent a hajnalpír!... Most már csak az a fontos, hogy a szövetkezet élére jó szakemberek, becsületes kis- és középparasztok ke­rüljenek. Éppen ideje, hogy kérges legyen a mások munkáján élősködő kulákok keze is!... — Legyünk éberek, mert a kulákok még mindig nem húzták be „nyaku­kat" — mondotta Sztrigács elvtárs a járási pártbizottság vezető titkára. Állítását példákkal bizonyította.- A galábosi szövetkezetben Varga kulák - akinek a múltban vendéglője, füszerüzlete. két cséplőgépe, traktora, darálója és száz család méhe volt — romboló s aknamunkát végez. Megtévesztette az EFSZ vezetőségét, s 0,56 hektár szőlőt tartott birtoká­ban, amelyen 600 — 700 liter bort ter­melt!- A pőtori, ipolykéri szövetkezet­ben is hemzsegnek a kulákok - foly­tatta Sztrigács elvtárs. - így nem csoda, hogy a szövetkezet tagjai 1 ko­rona osztalékot sem kaptak!... Ugyancsak a beszámolóból tudtuk meg azt is, hogy Kőváron Illés Ferenc és Csery Miklós szabotálja a beadást. Csery 29, Illés 21 mázsa gabonával adósa államunknak!... — Azt mondják a kőváriak - je­gyezte meg a vezető titkár - hogy Csery „új" agrotechnikai eljárást ve­zetett be. Tervbe vette, hogy kapálni fogja búzáját így csak minden 50 cm­­be vetett egy-egy búzaszemet! ... _ Azt tartja a közmondás: „Az ördög soha nem alszik." Mi pedig azt mond­juk: ahol alszik az éberség, dolgozik az osztályellenség. Legyünk hát ébe­rek! ... ZATYKŐ JÓZSEF

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents