Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-03-04 / 18. szám

1959. március 4. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 69 Nyakunkon a tavasz a hosszú, száraz tél után, s éppen ezért minden mező­­gazdasági dolgozónak fokozott figyelmet kell fordítania a tavaszi teendőkre. Ha a tavaszi munkálatokat szaktudással, gondosan végezzük, ennek eredménye­ként lényegesen nagyobb terméshozamot remélhetünk. Erről tanúskodnak a szö­vetkezetek múlt évi tapasztalatai is. Az 1958-as száraz tavasz próbára tette a mi ipolyviski szövetkezetünket is. De a nehézségek ellenére a gondos munka meghozta gyümölcsét, amit legjobban a munkaegység 40 koronás értéke bizo­nyít. Szövetkezetünk ezúttal is mindent megtett a tavaszi munkák legjobb elő­készítése érdekében. A 80 ha-ra szánt tavaszi árpa vetéséhez előkészítettük a vetőmagot, s csupán azt várjuk, hogy az idő megengedje a vetést. A zabot 24 ha­­ra vetjük, s a zab vetőmagja is készen áll a vetésre. Ahol a talaj előkészítését csak később végezhetjük, ott tavasziasított árpát vetünk, hogy a késedelemmel vég­rehajtott vetés ne okozzon lemaradást a növény fejlődésében. A tavasziasított vetőmag hamarabb csírázik, a növény gyarapodása gyorsabb ütemű, aminek nagy a jelentősége a beérés szempont­jából, mivel a 8 —12 napos előny számot­tevő mértékben csökkenti a júliusi aszály kártevéseit. Három hektárra előcsíráztatott burgo­nyát ültettünk. A csíráztatást február 20-án kezdtük. Erre a célra a legjobb minőségű étkezési fajtákat (Erstling, Bintje) biztosítottuk. A tavaszi vetés gyors befejezésére vegyük igénybe a lófogatokat is. Munkára felkészülten várják a tavaszt a mezőgazdasági gépek is, amelyeket rendbehoztunk, hiszen a jó és üzemké-Mosolygó arcok Libádon Sűrű köd borította a táját. A lankák között meghúzódó falu körvonalai sem látszottak. A nap bágyadt sugarai meg­törtek a sűrű ködön. Tíz óra felé azon­ban a köd eloszlott, kibontakozott előt­tünk a falu képe. Csípős, hideg szél fújt az utcákon keresztül, de a siető emberek arcán a hideg ellenére is derűs mosoly ült. Libádon, a párkányi járás egyik falu­jában vagyunk, ahol még csak 76 %-ban tömörült a falu a szövetkezetbe. Az EFSZ nagy napja volt éppen: az évzáró gyűlés napja. Mindenki tudta, hogy a szövetkezet a ledolgozott njunkaegysé­­gekre az előlegként kifizetett 9 koro­nán kívül további 9 koronát fizet a szor­galmas, becsületes munkáért. Megérde­melt gyümölcse ez munkájuknak. Siker koronázta egész évi gazdálkodásukat. Vannak családok, amely 8 — 14 000 koro­na osztalékot kaptak. Önként felmerül előttünk a kérdés: hol keressük a siker titkát? A múlt év­ben is elég kiegyensúlyozottan gazdál­kodott a szövetkezet, de a munkaegy­ségekre az előlegezett összegen kívül mégis csak egy koronát fizethettek. Most mosolygó arccal térnek haza a tagok. Tarsolyukban már a becsületes munka gyümölcse. A szövetkezet könyvelője, Hubec Károly egyszerű, keresetlen sza­vakkal mondta el az 1958-as év sikerei­nek titkát. Többi között ezeket mondta: — Szövetkezetünk vezetősége átvizs­gálta és megvitatta a tagsággal az ösz­­szes lehetőségeket. Tudtuk, hogy állat­­tenyésztésünk az a biztos alap, amely dúsan visszaadja a befektetéseket, ezért állattenyésztésünk fejlesztésére töre­kedtünk. Amikor láttuk, hogy állatállo­mányunk valóra váltja célkitűzéseinket, vizsgálat tárgyává tettük, hogy miként növelhetnénk bevételi forrásainkat a növénytermelés terén is. A szövetkezet vezetősége a repce, lucernamag és a korai burgonya termelése mellett határo­zott. Számításaink valóra váltak. Á rep­ce, lucernamag és a korai burgonya gaz­dag termést adott, dé kertészetünk is jól teljesítette a ráháruló feladatokat. — Hát igen, — folytatta Rubec Ká­roly, — a sikernek titka van, de ne gon­dolja senki, hogy valami bűvös szerrel dolgoztunk. Sikereink titka a tervezés­ben és a tagság munkafegyelmében rej­lik. Nem feledkezhetek meg arról a kö­rülményről sem, hogy az egész falu szeme a szövetkezeten függött. Főleg azok kísértek figyelemmel, akik ma még a szövetkezeten kívül állnak. Ennek tudatában dolgozott minden tag és tudta azt, hogy az 1958-as év sorsfordulót jelent a szövetkezet s egyben az egész falu életében. Kitűzött terveinket valóra váltottuk, s ebben döntő szerepe volt a tagság egységes akaratának és oda­adásának. A tények ma már maguk be­szélnék és a mosolygó arcok mindent elárulnak. Ma már csak egy lépésre ál­lunk attól, hogy a szövetkezeten kívül állók is, sikereinken felbuzdulva, közénk álljanak, — fejezte be rövid beszédét a szövetkezet könyvelője. Egyszerű szavakkal, de olyan tények­kel fejezte ki sikerük titkát, hogy a többi szövetkezet sem mehet el mellettük anélkül, hogy ne tegye megfontolás tár­gyává azokat. Sokan tanulhatnak a libá­­díak összefogásából. Mi pedig ez úton újabb sikereket kívánunk a szövetkezet­nek és minden dolgozójának. (Gi) ★ ★ ★ Abesszínia méhészete Az abesszínia! méh (Apis dorsata) na­gyon sok jó minőségű mézet gyűjt. Abesszínia évente 340 tonna mézet szál­lít külföldre. A méz nagy részét a vadon élő méhektől szedik el. Az ottani lakos­ság a mézből alkoholtartalmú italt is készít. (VcatófsUí) pes gépikkel gyorsabban halad a munka, hamarabb végzünk a sürgős tavaszi vetéssel. A napokban átvettük a gép- és trak­torállomástól a még szükséges gépeket és eszközöket, hogy a tavaszi feladatokat már saját gépállománnyal oldhassuk meg. Ez esztendőben 123 ha-on termesz­tünk pillangósvirágú takarmányokat. A pillangósok trágyázását idejében el­végeztük. A kijelölt területre 300 mázsa Thomas-salakot és 175 mázsa káliumos műtrágyát szórtunk ki. Bizony, a hosszú, száraz tél megviselte az őszieket, s emiatt a szokásosnál is nagyobb figyelmet kell fordítanunk ápo­lásukra és a fejtrágyázásra. Az ősziek 175 hektáros vetésterületének műtrágya­szükségletét előkészítettük, s kiszórását napirendre tűztük. Feladatainkat csak akkor oldhatjuk meg kifogástalanul, s csupán akkor vár­hatunk jó betakarítási eredményeket, ha mindnagyobb gondot fordítunk a talaj­erőgazdálkodásra, a föld termöerejének fokozására. Tudomásul kelt vennünk, hogy a föld csak azért a fáradságért fizethet, amelyet reáfordítottunk. Kovács György, az ipolyviski EFSZ mezőgazdásza A TRÁGYALÉ PANASZA Iskolánk meglátogatta a Tallúsi Állami Gazdaságot. Célunk az volt, hogy meg­nézzük a gazdaság kertészetének üveg­házi palántanevelését. Hogy az időt hasz­nosan töltsük, megtekintettük az állat­­állományt is. Érdeklődtünk az állatok takarmányozása, a takarmány mennyisé­ge és minősége iránt. A gazdaság állat­­állománya kiváló, a takarmány a legjobb minőségű, ennek ellenére a tejhozamok nem a legmagasabbak. Megragadta figyelmünket a trágyatelep és a trágyalé helytelen kezelése, ami azután a terméshozamok csökkenését idézi elő. A trágyalé alul folyik le a trá­­gyalékútba, ami megfelel a követelmé­nyeknek, de a trágyalékút kibetonozását már nem tartották fontosnak. Tehát itt a trágyalevet nem gyűjtik, hanem csak elvezetik. Az esővíz is szabadon folyhat a trágyalébe, mivel nincs letakarva. Ez pedig helytelen. A trágyalé felhasználásával kapcsolat­ban annyit, hogy a jól kezelt trágyalé kiváló trágyaféleség. Ennek ellenére Tallóson az erdő trágyázására használ­ják. A trágyalé helyes kezelése megköveteli a trágyalékút kibetonozását. A trágyalé­kút közel legyen a trágyatelephez és a trágyalé alul folyjék a kútba. Nem sza­bad elfeledkezni a trágyalékút lefödésé­­ről sem. Hogy megakadályozzuk a hasz­nos tápanyagok elpárolgását, a trágyalé felszínére öntsünk fáradt olajat vagy valami más olajtartalmú szigetelő anya­got. Mindez nem sokból áll, csak egy kis figyelmet és gondosságot igényel. Ezért a trágyatclep és a trágyalé helyes keze­léséről ne feledkezzenek meg a Tallósi Állami Gazdaságban sem. Megéri a fá­radságot, mert a jó minőségű trágya és trágyalé nagyban hozzájárul a termés­hozamok emeléséhez. Zalacko Ferenc, (Tallós) Jó agrotechnikával a gazdag termésért

Next

/
Thumbnails
Contents