Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-04 / 18. szám
70 VIRÄGZÖ mezögazdasäg 1959 március 4. A könyv hónapja r Az EFSZ-ek IV. kongresszusát megelőző viták során sokat foglalkoztak falvaink kulturális életével, szövetkezeti dolgozóink szakmai színvonalának emelésével. Általában megállapították, hogy szövetkezeteinkben a kulturális tevékenység nem éri el a kívánt színvonalat, s hogy a jövőben szövetkezeteinknek sokkal nagyobb gondot kell fordítaniuk főként a fiatalság kulturális életének tankönyvekkel, amelyeknek a gyakorlati dolgozók is jó hasznát vehetik, s ezeken kívül főként üzemtani jellegű kiadványokat adjon a magyar anyanyelvű szővetkezeti dolgozók kezébe. Az 1959 — 60. években a következő új tankönyvek jelennek meg magyar nyelven: Mezőgazdasági géptan: A kertészet alapjai; A csehszlovák mezőgazdaság ökonómikájának alapjai; Általános nügazdagitására. Ez egyenesen következik abból a törekvésünkből, hogy a falusi lakosság elérje a városi lakosság életszínvonalát, mégpedig ne csak anyagi téren, hanem a lakáskultúra, a viselkedés és a gondolkodás terén is, s hogy ne maradjon el szakműveltségben sem. Elősegíteni a mezőgazdasági termelés színvonalának emelését mind a hazai, mind a külföldi tudomány és gyakorlat legújabb eredményei alapján ez a feladata a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadónak (Slovenské vydavatefstvo pödohospodárskej literatúry) Is, amely ebben az évben ünnepli fennállásának 10. évfordulóját. Évente száznál több könyvet és ismeretterjesztő füzetet ad ki, amelyeknek közös célja: mezőgazdasági dolgozóink szakképzettségének emelése, tudásának gyarapítása. Nagy példányszámban jelennek meg különösen a tankönyv jellegű kiadványok, amelyek lehetővé teszik a szövetkezetesek, valamint gyermekeik számára a művelődést a szövetkezeti munkaiskolák és a mezőgazdasági tanonciskolák keretében. A kiadóvállalat igyekszik a dolgozók érdeklődését kielégíteni a mezőgazdasági termelés minden ágazatában. Nem feledkezik meg a magyar anyanyelvű mezőgazdasági dolgozókról sem. Az 1958-as évben 10 könyv jelent meg magyar nyelven, ezek közül 6 a különféle fokozatú mezőgazdasági iskolák számára készült. (A szervezés és termelés alapjai az EFSZ-ben; A takarmánytermelés kézikönyve; A növénytermesztés alapjai; A háziállatok tartásának alapjai; Részletes növénytermesztés; Gazdasági nagyállatok tenyésztése), 3 kisebb kiadvány a gyakorlati dolgozók céljait szolgálja (A talaj és művelése; Fertőtlenítés az állattenyésztésben; A korai burgonya termesztése); egy kiadvány pedig (A gyümölcs, zöldség és hús házi tartósítása) általános érdekű, főként azonban gazdasszonyáink veszik jó hasznát. A kiadóvállalat magyar szerkesztőségének a jövőben is az lesz a feladata, hogy a magyar tanítási nyelvű mezőgazdasági szakiskolákat ellássa a megfelelő vény termesztés; Háziállataink takarmányozása. Fontosnak tartjuk megemlíteni, hogy 1960-ra tervbe vette a kiadó a népszerű „Mezőgazdasági Naptár“ magyar nyelvű kiadását is. A Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó gazdag távlati tervet állított össze a legközelebbi évekre. Terveiben, amelyeknek kidolgozásában számos mezőgazdasági szakember, a tudományos kutatás dolgozói, valamint gyakorlati szakemberek vettek részt, olyan irodalom kiadására számít, amely nagymértékben hozzájárul majd a mezőgazdasági termelés belterjesebbé tételének megvalósításához, ahogyan az a CSKP XI. kongresszusának határozataiból is következik. A kiadóvállalat dolgozói figyelemmel fogják kísérni az EFSZ-ek IV. kongresszusát és elsősorban ennek határozatai szolgálnak majd alapul az olyan könyvek előkészítéséhez, amelyek közvetlenül a szövetkezeti nagytermelés szervezési és gazdasági kérdéseivel * foglalkoznak. A kiadónak a legközelebbi évekre szóló terve valóban változatos, s nem feledkezik meg a mezőgazdasági és erdészeti termelés egyetlen szakaszáról sem. E tervek valóra váltásán már dolgoznak is. Szükséges azonban, hogy a tervekhez hozzászóljanak az EFSZ-ek, állami gazdaságok, és a mezőgazdasági kutatómunka dolgozói. A kiadóvállalat széleskörű véleménykutató mozgalmat szervez, úgyhogy minden mezőgazdasági dolgozónak módja lesz a tervhez hozzászólni. A mezőgazdasági termelés emelése érdekében meg kell feszítenünk minden erőnket, s ebben nagy segítségünkre van a mezőgazdasági szakirodalomból szerzett ismereteknek gyakorlati felhasználása. Ne feledkezzünk meg erről, különösen most, a könyvek hónapjában. Stefan Tabus, a Szlovákiai Mezőgazdasági Kiadó főszerkesztője A siker titka A jól működő szövetkezetek eredményei legtöbb helyen az állattenyésztésből eredő bevételek növekedésének tudhatok be. Ahol a törzsállomány minőségére gondot fordítanak, és megvan a földterülethez szükséges állatállomány, ott nagymértékben a tervezésen és az állattenyésztésben dolgozó tagok munkáján múlik, hogy az innen eredő jövedelem milyen arányban járul hozzá a szövetkezet összbevételéhez. De a jó állat-* állomány és a gondozók becsületes munkája még nem elég ahhoz, hogy az állattenyésztés jövedelmező legyen. Döntő fontosságú a jó minőségű, -bőséges takarmányalap biztosítása, mert a tej- és hústermelés fokozása csak ezen keresztül lehetséges. Mindezek megvalósítása egy 2000 hektáros szövetkezetben nem könnyű feladat. Meggyőződhettünk erről, ha megvizsgáljuk a búcsi EFSZ fejlődését. A szövetkezet földterülete 2000 hektár, amely 1954 óta nem változott. A szarvasmarhaállomány 1954-től 1958-ig 559 darabról 794-re emelkedett. Ebből 1954-ben 120 tehén volt, 1958-ban pedig 292 db. Az átlagos tejhozam egy tehéntől 1954-ben 1162 liter, 1958-ban pedig 2156 liter. Az adatok azt mutatják, hogy mind a darabszám, mind a tejhozam évről évre emelkedik. Fokozatosan javul a törzsállomány minősége is, mert már több olyan tehén van az állományban, amely 3—4000 liter tejet adott a múlt évben, annak ellenére, hogy a tervezett takarmánymennyiséget nem tudták biztosítani részükre. Nagyban hozzájárult az eredmények fokozásához az állattenyésztésben a gépesítéssel nyújtott segítség és az állatgondozók érdem szerinti jutalmazása is. Az utóbbit nem volt könnyű bevezetni Búcson sem, ahogy ezt Cserepes zootechnikus mondta, de ma már meggyőződtek a dolgozók arról, hogy a tejtermelésben, de különösen a borjúnevelésben ez az egyedüli helyes módszer. Hasonló volt a helyzet két évvel ezelőtt a gépi fejés bevezetésekor is. Ma már természetes, hogy az I-es és II-es számú istállóban a fejést géppel végzik, aminek segítségével egy gondozóra 17 — 18 tehén jut. Az egy liter tejre eső termelési költség kimutatása nem lehet mértékadó, mert függ a munkaegység értékétől is. De a gépi fejés gazdaságossága megmutatkozik akkor, ha mérlegeljük a normákat. Kézi fejés esetében 100 liter tej kifejéséért 2,4 munkaegység jár, míg a gépi fejésnél ez csak 2 munkaegység. Ha figyelembe vesszük, hogy a két istállóban az évi tejtermelés 400 000 liter, akkor az 4000X0,4, azaz 1600 munkaegységet tesz ki, ami pénzben a búcsi 25,15 koronás munkaegységérték mellett a múlt évben 15 090 korona megtakarítást jelent. A berendezés költségeinek törlesztése és az áramfogyasztás ennek az összegnek csak egy bizonyos hányadát teszi ki, úgyhogy a tiszta megtakarítás is jelentős, nem beszélve arról, hogy a dolgozókat megkímélik a nehéz kézi munkától. Ezekből láthatjuk, hogy nagy körültekintés, alapos szakértelem kell egy ilyen nagy és fontos üzemág irányításához, gondozásához, hogy eleget tehessünk az 1960-as évre előirányzott termelési követelményeknek. A siker titka a szorgalmas munka, s ez Búcson nem hiát,yzik- Varga József
