Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-03-04 / 18. szám

m. Évfolyam ♦ 9. szäm 1959. március 4. A SZABAD FÖLDMŰVES SZAKMELLÉKLETE r ^ TARTALOM NÖVÉNYTERMESZTÉS Csűr illa József: A mestersé­ges megtermékenyítés a faj­állattenyésztés szolgálatában . 65 Rákóczi Lajos: Termeljünk fe­hérjedús takarmányokat serté­seink számára ......................67 A mesterséges megtermékenyítés a fajállattenyésztés szolgálatában K. M o 1 n á r Ferenc: Javítsuk meg a baromfi fehérjés takarmá­nyozását ....................................68 Kovács György, az ipolyviski EFSZ mezőgazdásza: Jó agro­technikával a gazdag termésért 69 Mosolygó arcok Libádon ... 69 A mesterséges megtermékenyítés na­gyon sok akadály között foglalta el ve­zető szerepét a gyakorlatban. Ma már alig van gazdaság, ahol ne ezt a mód­szert alkalmaznák a tehenek megtermé­kenyítésére. Ennek ellenére még min­dig akad elég hiba, amit könnyen ki lehet küszöbölni. A legnagyobb az, hogy egyes helyeken rossz származású bi­kákkal pároztatják a teheneket, külö­nösen az üszőket, a mesterséges meg­termékenyítés rovására. Ebből pedig fel­becsülhetetlen károk származnak. Hiá­ba etetjük a rosszfajta állatot, akkor sem lesz hasznos. Az állatok ivarsejtjei legkevésbé vál­toznak a külső behatásokra. A rossz­fajta állat ha külemére szép is lesz a a jó 'búza között is akad ocsú. ,A jó fajták közül is a legjobbakat kell ki­választani tenyésztésre. Ezeket az elveket szem előtt tartva, látogattam meg a Bárcai Mesterséges Megtermékenyítő Állomást, amelyhez a szepsi járás és ennek keretében szülő­falum is tartozik. Mi tagadás, közvetle­nül is érdekem, hogy mi történik ottan. A múlt iévben az elért szép eredmé­nyekért az üzem vezetőjét, Hegedűs elvtársat oklevéllel kitüntette és pénz­jutalomba részesítette a Megbízotti Hi­vatal. Ez azonban nem csökkentette, hanem inkább fokozta érdeklődésemet az állomás iránt. Járásunkban a legtöbb állattenyésztő már régen túljutott azon, hogy a mód­Zalacko Ferenc (Tallós): A trágyalé panasza................69 Stefan Labus, a Szlovákiai Me­zőgazdasági Kiadó főszerkesz­tője: A könyv hónapja a mező­­gazdasági szakirodalomnak is ünnepe...................... 70 Varga József: A siker titka . 70 MÉHÉSZET Liska Ferenczné: Szakkörünk méhcsaládokat ad az EFSZ-ek­­nek ............................................71 Nagy Júlia (Nagylég): A méhé­szek munkája márciusban . . 71 Ferencslk József járatja a bikákat a széles mezei úton jó takarmányozás miatt, lemarad a ter­melékenységben, s örökítő hatása majd­nem ugyanaz marad, mint elődjeié volt. Évtizedek tervszerű munkája szükséges ahhoz, ihogy az állattenyésztésben egy jó fajta kialakuljon, viszont egy jó bor­jú leromlásához még egy év sem szük­séges. Hónapok, napok elegendők. Fon­tos, hogy a kifejlett állatokkal 4s a leg­nagyobb gonddal törődjünk. Az ivarsej­tek biológiailag aránylag kellőképpen védettek, ami lehetővé teszi, hogy a nemzetség és a fajta tulajdonságait szi­lárdan megtartsa. Ezt az igazságot a közmondás elég találóan jellemzi: „Nem messze esik a£ alma a fájától.“ Aki te­hát zabot vet, búzát nem arathat, de viszont ne ifelejtsük el 'azt sem, hogy szerben kételkedjék. Szádudvarnokon az első mesterséges megtermékenyítés a mi üszőnkkel történt. Akkoriban egy csehországi szakember és a hozzá gya­korlatra beosztott hazai dolgozó 'hete­kig eredménytelenül járkált a vidéken. Senki sem kapott a díjtalan fedezteté­sen. Egy jóvérű csiklandós üszőnket éppen izgatta a párzási ösztön. Szóltam édesapánknak, hogy jó lenne hozzá a „műbika“. Édesapám beleegyezett, mert tapasztalatból ismerte az új módszert és nagyon dicsérte. Még aznap jelentet­tük a helyi nemzeti bizottságon, hogy mit akarunk. De amikor a szakemberek eljöttek, édesanyám majd kiverte őket az udvarból. Akkoriban mindenfelé azt beszélték, hogy nincs borjú tőle, ha A növények rovarmegporzása . . 72 ^_________________J pedig van, akkor vagy több vagy keve­sebb lábú a rendesnél, de hasonló a helyzet a borjú i egyéb végtagjaival is. A két szakember csak mosolygott. — Ez nem erőszak; csak ha akarják, — mondták, és azután otthagytak min­ket. Este elvittük a Cifrát a községi biká­hoz. A bika 9 — 10 mázsa súlyú lehetett, az üsző meg fele sem. A szegény üsző mindjárt leroskadt alatta. Ahogy a föld­re esett, kitört ,az egyik szarva. Még háromszor odavezettük a rákövetkező napokban, de amikor a bikaistállóhoz értünk, az üsző rettenetesen elbőgte magát. Kirántotta kezünkből a láncot és menekült árkon-bokron. A műszertől viszont nem ijedt meg és le sem ros­­kadt, hanem az első alkalommal meg­termékenyült. Akkor és következő év­ben majdnem minden esetben biztos volt a fogamzás. A mesterséges meg­termékenyítés révén a tehenek nagyon szép külemű, egészséges borjakat ellet­tek. Egy .törzszülött sem volt közöttük. De hiába. Azóta is csípős megjegyzések­kel illetik az emberek a „műbikát", vi­szont nagyon kíváncsiak az igazi bikára, amelynek ivarsejtjei a műszerben rejtve motorkerékpáron vándorolnak faluról falura. Bárcán nagyon meglepődtem, hogy a bikákat már hét órakor nem találtam az istállóban. Reggel héttől tizenegyig járatják őket a határban. .Edzettek és tiszták. Testük nehéz, lábaik vaskosak, de mégis rugalmasan járnak a széles mezei úton. Puhaságnak jele sincs raj­tuk. Olyan erősek, mintha hegyeket akarnának velük összedönteni. Ennek ellenére nagyon szelídek. Barátságosan tekintettek ránk, amikor megsimogat­tam őket és nyakukat gyöngéden meg­veregettem. Külemük szép, Svájcból be­hozott elődjeikére emlékeztető. Szárma-

Next

/
Thumbnails
Contents