Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-04 / 18. szám
72 VIRÄGZÖ MEZŐGAZDASÁG 1959. március 4 A növények rovarmegporzása A. T. Bolotov neves orosz tudós, mezőgazdász és természetbúvár már a XVIII. század közepén rámutatott, hogy a megporzás miként hat a termés kialakítására és a növények életére. Munkáiban a következőket írta: — A gyümölcsök magvainak keletkezését a „szelek“ segítik elő, de előmozdíthatják némely rovarok is, különösen pedig a méhek, miközben a virágokban mászkálnak, hogy belőlük a mézes nedvet kiszívják. Eközben a méhek sok virágport gyűjtenek, ezt a bibére hordják és ezzel lehetővé teszik, hogy odajusson, ahova szükséges. Megjegyzendő, hogy Bolotov nemcsak a növénymegtermékenyülés menetét és a rovaroknak ebben a folyamatban betöltött szerepét értette meg sokkal helyesebben és mélyebben, mint ennek a kornak külföldi kutatói, hanem azt is, hogy az utódok faji tulajdonságainak, megjavításában milyen nagy az idegen megporzás biológiai jelentősége. A megporzó rovaroknak a növényvilág fejlődésében betöltött szerepét igen szabatosan feltárták Darwin kutatásai. Első kísérleteinek egyike 'a következő volt: Az egyik kis virágágyba vetett gyújtoványfü saját virágporával porozódott be. A másikban a gyujtövány virágait idegen virágporral porozták be. Darwin a következőket írta: „Az idegen- és önmegporzás hatása a növényvilágban“ című munkájában: — Legnagyobb ámulatomra, azok a növények, amelyek idegen megporzásból származtak, kifejlett állapotukban szemlátomást nagyobbak, erőteljesebbek voltak, mint azok, amelyek önmegporzásból származtak. A méhek szakadatlanul látogatják a gyújtoványfü virágait és a virágport az egyik virágról a másikra viszik át. Ha pedig nem engedjük hozzájuk a rovarokat, akkor a virágok nagyon kevés magot hoznak; azoknak a vadnövényeknek tehát, amelyeknek magvaiból palántáimat .neveltem, az összes előző nemzedékeken át idegen virágporral kellett megporzódniuk. Ezért teljesen hihetetlennek látszott, hogy a két virágágy növényei között a különbség egyetlen 1 egy < önmegporzás következménye lehetne. Én ezt az eredményt annak tulajdonítottam, hogy az önmegporzásból nyert magvak nem értek be teljesen, bár valószínűtlennek látszott, hogy valamennyi mag éretlen legyen, vagy hogy ez valami más véletlen és megmagyarázhatatlan ok következménye. A következő évben ugyanazzal a céllal, ’mint előzőleg, egymás 'közvetlen közelében két nagyobb virágágyban önmegporzott és keresztben porzott Dianthus caryophylius szegfűt vetettem. Ez a növény ,a gyujtövány fűhöz hasonlóan csaknem teljesen meddő marad akkor, ha a rovarok nem férnek hozzá; és itt is leszögezhetjük azt, amit előbb, nevezetesen, hogy a palánták szülőnövényeinek is idegen beporzással kell megporzódniuk 'valamennyi, vagy csaknem valamennyi előző nemzedék folyamán. Az önmegporzásból származó növények sokkal alacsonyabbak, gyengébbek voltak, mint az Idegen megporzásból származott növények. Tíz évig tanulmányozta Darwin az önmegporzás és idegen megporzás hatását. A gyujtoványfüvel, szegfüvei és egyéb növényekkel végzett kísérletek eredményeként úrra az igen fontos következtetésre jutott, hogy a növények túlnyomó többségének szüksége van az idegen megporzásra, és az önmegporzás károsan hat rájuk. Mivel magyarázható az idegen megporzás kedvező hatása? Darwin azzal a nagy előnnyel magyarázta, amely abból ered, hogy ha két, csak valamennyire is különböző egyed egyesül. Az utódok ennek következtében , életerősebbek és különböző viszonyok között ellenállóbbak lesznek. A törvény biológiai jelentősége általános, egyformán érvényes mind a növény-, mind az állatvilágban. Darwin, majd utána más kutatók felfedezései rengeteg különféle eszközt és módszert tártak föl, amelyek segítségével a növényvilág a reá káros önmegporzás i ellen védekezik, s virágainak megporzását és megtermékenyítését más növények virágporával biztosítja. Némely növényfajta, mint például a kecskefűz vagy a kender, egyivarú és kétlaki; egyik növényen csak hím-, másikon csak nővirágok nyílnak. Ezek megporzása ’ kedvező, mert kizárólag idegen virágporral lehetséges. Az egylaki növények (például az uborka, dinnye, kukorica) valamennyi növényegyedén egy ivarú, külön hintés nővirágai vannak. De az , egyivarúság a természetben nem gyakori. A növények nagyobb részének két ivarú, hermafrodita virágai vannak, i amelyekben mind a porzók, mind a bibék, vagyis mind a hím-, mind a női szervek kifejlődtek. Ezeken a növényeken i egész sor olyan berendezést találunk, amelyeknek az a céljuk, hogy lehetetlenné tegyék az önmegporzást saját virágporral. Az ilyen berendezések közé tartoznak a különböző időpontban beérő porzók és bibék, a porzószálak és a bibeszál eltérő hossza, egymáshoz viszonyított helyzetük módosulása a virág fejlődési foka szerint, továbbá az, hogy a virágpor saját virágjának bibéjén képtelen tömlőt hajtani, vagyis más szóval: a fiziológiai immunitás és egész sor más berendezés. Felmerül a kérdés: miért hoz akkor a növények többsége két ivarú virágot? Ennek egyik legvalószínűbb magyarázata, hogy az egy ivarú virágokban a rovaroknak ahhoz, hogy la hímvirágról a virágport a nővirágra átvigyék, két virágot kell meglátogatniuk, míg a két ivarú virágokban minden látogatás nemcsak a bibe megporzását jelenti, hanem egyúttal a rovar virágporral is megrakodik. Tehát a megporzás így legalább kétszer olyan gazdaságos, mint az oltott ivarú virágokon Azt is figyelembe kell vennünk, hogy a rovar a két ivarú virágok látogatásakor egyszerre virágport és nektárt is gyűjt, míg az egy ivarú virágok látogatásakor egyesekről csak nektárt, másokról főként virágport szedeget. Ezért az egy ivarú növények virágai kevésbé vonzzák a rovarokat. Ezenkívül a jól kifejlett szakosodási hajlam következtében i — ami , a házi méheknél fokozottabb mértékben megvan — egyesek közülök nektárt gyűjtve főleg nővirágokat látogatnak. Mások viszont, .amelyek virágport gyűjtenek, a hímvirágokat keresik , föl, amelyek — mivel nektárt is termelnek — a rovaroknak nektár és virágpor gyűjtésére is lehetőséget adnak. Ugyanakkor a nővirágok csak nektárt termelnek. Ennek következtében az egy ivarú növények megporzásához legalább kétszer annyi rovar kell, s ha kevés a megporzó rovar, akkor a két ivarú növények megporzása jobban biztosított. Az idugen megporzás eredményeként létrejött utódok nagyobb életereje , következtében ezek gyorsabb és sikeresebb szaporodása elkerülhetetlen. Ezért szaporodtak el annyira a két ivarú virággal rendelkező növények. Az önmegporzás elkerülése érdekében jött létre ezekben a fentebb említett 1 sok különféle berendezés. A vöröshero virágaiban a bibére jutó saját virágpor nem hajt tömlőt, ezért megtermékenyülés nem jöhet létre; sőt a vöröshere esetében ugyanazon növény más virágának pora sem alkalmas megtermékenyítésre. Elmés szerkezet akadályozza az önmegporzást, például a lucerna és csillagfürt virágán. 1 Ezekben a bibét hártya borítja. A bibére kerülő virágpor csak akkor hajt tömlőt, ha ennek a hártyának az épsége megszakad. Ez pedig csak akkor történik meg, amikor a megporzó rovar szőrzete hozzáér. Érdekes az almafa és sok más gyümölcsfa, valamint bogyós gyümölcsű cserje virágainak az a .tulajdonsága, hogy .biztos megtermékenyülés nagyobbrészt csak akkor lehetséges, ha a bibére más fajtához tartozó fáról jut virágpor. Nem kívánjuk aprólékosan részletezni azokat a berendezéseket, amelyek biztosítják, hogy a növények a rovarok útján meg porzód janak. Már csak egy, komoly kérdést elemezünk, éspedig a rovarmegporzás fölényét a szélmegporzással szemben. A szélmegporzás az idegen megporzás legkorábbi és ! legősibb módja. A mai virágos növények elődei, az ún. nyitvatermők, szél által porozódtak. De ma a mérsékelt égöv országaiban már igen kevés a szélporozta növényfaj. A rovarporozta fajok száma a szélporozta növényeknek körülbelül négyszerese. Vajon miért tűntek el a szélporoztá növények? J Ennek oka az, hogy a szél kevésbé megbízható közvetítő a növények között, mint a rovarok. A szél a virágport egészen pontatlanul 'juttatja át egyik lvirágról a másikra. Ezenkívül a szélmegporzás csak akkor lehet sikeres, ha a virágok sok virágport termelnek. A rovarmegporzás ennél sokkal gazdaságosabb és eredményesebb megporzási mód. A rovarmegporzás i előnyei még nagyobbak lettek azután, amikor a növények nektárt kezdtek termelni, valamint a növényeken megjelentek az illatos .virágok különböző s/ínekben 1 pompázó szirmaikkal, amelyek az élelmet kereső rovarokat tájékoztatják. + Nedvesítsük meg a kipergetett kereteket Minden méhész tapasztalata, hogy pörgetés után a méhek ném dolgoznak, nem repülnek ki, hanem a röpnyílás köré telepszenek. Ezf azzal magyarázhatjuk, hogy a k'ipergetett keretekben mindig marad apró cseppekben egy kevés méz, amely elvonja a levegő nedvességtartalmát. Mivel a méhek nem szeretik a túlságosan száraz levegőt, ezért kénytelenek elhagyni a kaptárt. Hogy elkerüljük ezt, a kipergetett keketeket — mielőtt' visszaraknánk a kaptárba. — egy kicsit' lelocscdjuk vízzel. így sokkal hamarább visszaáll a régi rend a családban. (Pcselovodsztvo)
