Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-01-07 / 2. szám

I9a9. január 7. VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 3 Még valamit a hibás szántásról Amiről most szólok, az már nem is hibás, hanem veszedelmes szántás. Ez pedig nem egyéb, mint amikor a hegyre vagy dombra föl- és lefelé szántunk. A fogatos ekék idejében csak a kispa­­raszt rosszul tagositott szalagföldjén láthattunk ilyen szántást, de ott nem is volt olyan veszedelmes, hiszen az eke alig szántott tíz centinél mélyebbre, s ez a szántás sem történt soha ősszel. A terjedelmesebb táblákat a lejtők irányában már csak azért sem szántot­ták, mert kímélték az igavonó jószágot. Az enyhébb lejtőket keskenyebb fogá­sokra osztották és közönséges ekével szántották, a meredekebb lejtök fel­szántására váltóekéket használtak. A szántást lejtőnek föl a motoros munka hozta magával, mert a gép „bírja", meg azután mind a traktoros, mind a gép kímélése szemszögéből megfelelőbb. Ha a traktor a rétegvona­lak irányában szánt, a traktoros derekát és a veséjét viseli meg a munka, mivel az ülés nem igazítható. A motor csap­ágyai és alkatrészei is gyorsabban kop­nak és mennek tönkre, mert oldalvást súrlódnak, s különben is a gépet általá­ban csak vízszintes irányú mozgásra készítik. így tehát az a fonák helyzet következett be, hogy a cél, a kifogás­talan talajmunka mellékes lett » gép kímélése miatt. Erre már többen rájöttek, s megfe­lelő váltóeke szerkesztésével kísérletez­nek. Viszont ezt a feladatot egyedül a váltóeke nem oldja meg, mert a traktor továbbra is rossz helyzetben kénytelen moBogni. Nagyon jó megoldást találtak a Zselizi Állami Gazdaság gépesítői, akik a gézekét motorosra alakították át, s így a két erőgép magához húzza a billenős váltóekét, amely ennek jóvol­tából keresztben, a rétegvonalak irá­nyában szánthat. Ha lejtős táblákon föl- és lefelé szántunk, az őszi mélyszántás a talaj leromlásának nyit utat. A tél csapadéka lefelé igyekszik, s lemossa a művelt réteg javát Hogy milyen időtartam alatt következik be a talajrosszabbodás, ez attól függ, vajon milyen nagy a szántott réteg és az alatta levő szánlat­­lan talaj közötti szerkezeti különbség. Itt ismét előtérbe kerül az eketalp­­nyomás rétegének milyensége is. Amíg ugyanis a lejtő irányával keresztben végzett szántás következményeként az eketalpréteg barázdánként lépcsőzetes, a föl- és lefelé történő szántás esetén ez az eketalpréteg laposan összefüggő és a lejtő irányával párhuzamos. Tehát sokkal könnyebben mosódhat le a talaj művelt rétege. De ha az agyagtalaj szívós, vízátnemeresztö, zsíros, s ha ennek felülete megnedvesedik, akkor a művelt réteg nemcsak lemosódhat, ha­nem lecsúszhat és összezsugorodhat a hegy lábánál. Ezt nevezik súvadásnak az erdélyi hegylakó magyarok. Mindig figyelembe kell vennünk a táblák felszíni képét. A Fajkürti Állami Gazdaság szarvaskúti erdős dűlőjében volt egy parcella; mindössze 50 öl szé­les, de 18 holdra terjedt. Felső vége 109 méterrel feküdt magasabban, mint az aiulsó. Érthető, hogy ezt a területet herefüves legelőnek tartottam fönn. Traktorral föl- és lefelé szántva víz­mosássá lett a keskeny és túl hosszú parcella. Az a leghelyesebb, ha a lejtős táblá­kat sáncolással lépcsőzetesre alakítjuk ki, tehát teraszokra osztjuk. így vala­melyest nehézkesebb ugyan a nagyüze­mi, gépekkel történő megmunkálás, de vegyük figyelembe a legfontosabb gépek munkaszélességét, s ehhez szabjuk a teraszokat is. Addig is legalább altalaj­Ir ta: LÓSY BÉLA túróval felszerelt ekét használjunk, mert ezzel az ekelalpnyomás rétegét áttörjük. Ilyképpen az a nedvesség, amelyet a termőréteg nem tud magáiban tartani, az altalajtúrúval átszakított ré­szen utat talál a mélyebb rétegekhez, nem folyik el és nem mossa le a ter­mőréteget. A jól végzett ószi szántást is elront­hatjuk. éspedig vagy az elmulasztott, vagy pedig ellenkezőleg: a szükségtelen borcmálásisal. Hogy helyes-e az őszi mélyszántás elboronálása a tél beállta előtt, ez nem olyan nehéz kérdés Könnyű futóhomokon a boroná! ás mindenképpen káros, viszont a szurkos, fekete, kötött talajon, amelynek hantjai hamufinomra fagynak szét tavaszig, fontos a borona használata. A többi át­lagtalaj elboronálásának kérdését az dönti el, hogy milyen az esztendő, s általában az előre nem ismert téltől függ. A boronálás ellenzőinek az a nézete, hogy a nagy hantokban hagyott föld rögös felülete fölfogja a havat és így több nedvességet tárol, csupán képze­lődésnek minősülhet. Az a hőmennyiség, amennyit a szélhordta hóból a hantok fölfognak, annyira csekély, hogy egy­­milliméteres csapadéknak is alig felel meg. Ha a föld nem kap vastag hótaka­rót, a vékonyka hóréteg olvadás nélkül A talaj felvehető tápanyagmennyisége egyike azoknak a tényezőknek, amelyek döntően befolyásolják a terméshozamok magasságát. Minden növénynek más a tápanyagszükséglete. Növényeink csak akkor nyújtanak magas terméshozamo­kat, ha kellő tápanyagállapotú talajba vetjük azokat. A talaj lápanyagmennyi­­sége azonban gyakran váltakozik. Ezért feltétlenül szükséges, — főleg az EFSZ- ekben és állami gazdaságokban — időn­ként megállapítani a talaj tápanyagálla­potát, hogy az esetleges hiányokat még idejében pótolni lehessen. A gyakorlat­ban főleg négy elemnek: a nitrogénnek, foszfornak, káliumnak és a mésznek pótlása válhat szükségessé. A talaj tápanyaga llapotára h ?/za ve te­lepesen már az egyes növények jelenlé­téből is következtethetünk. Így például a tavaszi ködvirág, parlagi madárhúr nit­rogénhiányra, a mezei zsurló mész­­hiánvra, a pipacs káiiumhiányra mutat. Ezzel szemben az aprócsaián, csattanj maszlag a nitrogéndús talajokon, a tar­lóvirág, mezei tikszem slb. pedig leg­gyakrabban a mészben gazdag talajokon fordul elő. Még biztosabb következtetésekre juí­párolog el; amint mondják: elíagy, mi­előtt a földbe ivódnék. A tavalyi február későn érkezett, tekintélyes hótakaró­jából is alig jutott nedvesség a talajba, mert jóformán naponta fogyott a fa­gyokkal, s amire olvadhatott volna, egészen eltűnt és száraz maradt a talaj felülete. Viszont igazat kell adnunk a boroná­lás híveinek abban, hogy az elboronált őszi szántás egyenletesen pirul, szikkad és melegszik föl. Igaz az is, hogy a bo­­ronálatlan őszi -szántás hantjai már sok­szor kőkeményre száradnak, amikor a barázdafenék még tocsogós és lgcskos. Egyszóval nem lehet rajta megkezdeni a tavaszi munkákat. Amire a vetés elő­készítésére kerülhetne a sor, az egy­szerű simító képtelen elbánni a kemény hantokkal A rögtörő hengerek és nehéz fogasok ismételt járatása sem alakít ki jó, egyenletes magágyat, s ennek ered­ményeként a mag szaggatott sorokban, huzamos ideig és egyenetlenül kel ki. Ennek további következménye: a gyön­gébb terméshozam. Borsó, árpa és cukorrépa termesztése esetén viszont érdemes elvégezni a boronálást a tél beköszönte előtt. Akkor is elvégeztük, amikor még nem volt annyi gépünk. Tény, hogy a korán végzett őszi szán­tás minősége a legjobb. A talaj télig megülepszik, hantjait elsimítják az esők. Az elsimult szántás felületét egy­szeri tárcsázással újra megbontjuk, hogy a téli csapadék könnyebben szivá­rogjon le. A tárcsásborona használata a legkedvezőbb talajállapotot biztosítja a tavaszi munkák számára. Ez a talaj egyenletesen szikkad, melegszik, s s»mí­­tozás után már vethetünk is. hatunk, ha jól megfigyeljük növényeink külcmét. Régóta ismeretes, hogy nitro­génhiány következtében a levelek hal­ványzöldekké válnak, a növekedés meg­akad, a virágok kisebbek lesznek, fosz­for- és káliumhiány esetében a levelek szélei megsárgulnak, majd alulról kezd­ve fokozatosan elhalnak, mészhiány miatt a gyökerek elpusztulnak és a leveleken barna foltok jelennek meg. A talaj tápanyagállapotának helyszíni meghatározására legalkalmasabb a „Pol­­ní laborator DB 56" elnevezésű felsze­relés, amely mellett megtalálhatjuk a részletes használati utasítást Egy présből, porcelánlapból, ollóból, szűrőpapírból és vegyszerekből áll. Az egész meghatározás lényege az, hogy a kis préssel kisajtoljuk a vizsgálandó talajon termő növény nedvét, amelynek egyes cseppjeihez különböző vegyszert adunk. A keletkezett színezetet össze­hasonlítjuk a mellékelt színskálával, amelyre! a talaj egyes tápanyagainak mennyiségét leolvashatjuk. K I o k n e r Lóránd, a Komáromi Mezőgazdasági Technikum tanítója A talaj tápanyagállapotának helyszíni gyors meghatározása

Next

/
Thumbnails
Contents