Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-01-07 / 2. szám
4 V1RÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 1959. január 7. Kísérletek a giberelinnel Mivel a Sósszigeti Növénynemesítő- Állcmás dolgozói is kísérleteket szándékozunk végezni a giberelinnel, hoszszabb idő óta figyelemmel kísérjük a hozzáférhető szakirodalmat, amely a giberelinnel foglalkozik. A legtöbb adatot a Csehszlovák Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő Külföldi Mezőgazdasági Irodalmi Áttekintőben találtuk. Ebben a legtöbb külföldön megjelenő szakkönyv és cikk rövid kivonatát ismertetik. Ezek a kivonatok megemlítik, hogy bár az utóbbi években az egész világon rengeteg kísérletet folytatnak a giberelinnel, azonban legnagyobbrészt még nem jutottak túl a kísérletezés szakaszán. Bár sok esetben pozitív eredményeket értek el, de sokszor sikertelen a giberelinnel való növénykezelés. A Csehszlovák Tudományos Akadémia kiadásában megjelenő Külföldi Mezőgazdasági Irodalmi Áttekintő 1958. évi októberi számában cikk jelent meg Ján Krekula és Jaroslav Ullmanntól a giberelinről. Ezek szerint a giberelin története már 1926-ban kezdődik, amikor Kuroszawba a Giberella fujkuroi nevű gombából olyan kivonatot állított elő, amely a rizs növekedésére serkentőleg hatott. A későbbi években aztán sikerült ezeket a növekedést serkentő anyagokat (1938-ban) Yabutou és Sumikin japán tudósoknak izolálni, 1939-ben pedig Yabutou és Hayasin ezeket az anyagokat giberelin A és B-nek nevezték el. Abban az időben ezek a munkák nem keltették fel eléggé a tudományos világ érdeklődését. De 1950-ben újra a giberelin felé fordult a kutatók figyelme, különösen Amerikában és Angliában. Napjainkban pedig a Szovjetunióban folytatnak vele érdekes kísérleteket. Sikerült újabb változatát izolálni, amit giberelin-savnak neveztek el. Ez lenne a giberelin felfedezésének rövid története. Az alábbiakban pedig szeretnék néhány kísérleti eredményt ismertetni, amelyet a giberelinnel kísérletező tudósoknak sikerült elérniük. R. C. Davids (1957. Farm Journal, 81. évf., 5. szám 146—148 oldal) egyebek között a következőket írja: A giberelinnel végzett kísérleteknél a következő eredmények voltak: A dohánylevelek, amelyeket a törés előtt három héttel giberelinnel permeteztek, nagyobbra nőttek, mint a nem permetezettek, a gyapotszálak a giberelin hatására hosszabbak lettek és megtartották szilárdságukat, a fák gyorsabban nőttek, némely tűlevelűek, ha a héjukba egész kevés giberelint juttattak, meggyorsították növekedésüket. A citromfáknál megakadályozta a citrom idő előtti lehullását, a fű, amelyet giberelinnel permeteztek meg, tavasszal korábban kezdett nőni, ősszel pedig tovább zöld maradt. Dr. Witwera szerint a giberelin meggyorsítja az asszimilációt és lehetővé teszi, hogy a növények több mint 3 százalék napenergiát használjanak fel. Néha a levelek megsárgulnak, mert olyan gyorsan nőnek, hogy nincs elég nitrogénjük. P. W. Brian (1957 The Grower, 47. évf., 8. szám 503 — 507 oldal) a következőket írja: A giberelin hatására a frissen szedett burgonya azonnal csírázik, míg a nem kezelt csak néhány hét múlva. A kísérleteket tovább folytatják és kiterjesztik más növényekre is. Dr. J. Watson (1957, World Crops, 9. évf., 12. szám), a rotterdami kísérleti intézet botanikai osztályának vezetője szerint a giberelin segítségével sem lehetséges a terméseket a végtelenségig emelni. Bár a giberelin segítségével figyelemre méltó eredményeket értek el egyes növényeknél, azonban a gyakorlatban egyelőre normális körülmények között nem lehet alkalmazni. A giberelin nem növeli minden növénynek a levélfelületét. Hatása lehet káros is, például a cukorrépánál, ahol hatására a répa már az első évben szárba hajt, bár itt is meggyorsította az élettani folyamatokat, mert első évben történt és ennek a második évben kell bekövetkeznie, mégis káros. A. Canadian Fruitgrower 1957. 8. évf., 5. száma közli: A giberelint az USA és kanadai kísérleti állomásokon próbálták ki. Szerintük néhány csepp elég, hogy a rózsa, petúnia, pelargónia korábban virágozzék. Némely kétéves növények, amelyek téli nyugalmi állapotban vannak, a giberelin hatására már az első évben virágzanak. Hatására egyes zöldségek gyorsan nőnek, némelyeknél pedig lelassítja a növekedést. A giberelin oldatában áztatott magvak gyorsabban csíráznak, mint a közönséges vízben csíráztatottak. Ezekhez hasonló kísérleti eredményekről számol be még sok kutató, de azt lehet mondani, hogy valamennyi helyen még csak kísérleti célokra használják ezt a különös szert. Egyes kutatók meglepő eredményeket értek el a giberelinnel, de egyelőre a gyakorlat részére nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ahhoz, hogy a giberelinről végleges ítéletet mondhassunk, szükséges, hogy a mi viszonyaink között is széleskörű kipróbáláson essen át. De az eddigi kísérletekből is meg lehet állapítani, hogy inkább a zöldség- és a virágkertészetben lesz leghamarább gyakorlati eredménye a giberelin használatának. Rákóczi Lajos, a Sósszigeti Növénynemesító-Állomás dolgozója Több figyelmet fordítsunk a baromfi takarmányozására Háziállataink közül a baromfi helyes takarmányozásával összefüggő kérdéseket ismerjük a legpontosabban. Nemcsak azt tudjuk, hogy a baromfinak milyen alapvető tápanyagokat kell adnunk, hanem ismerjük azt a vitamin- és ásványi anyagszükségletet is, amely a jól öszszeállított takarmányadagból nem hiányozhat. Nagyon fontos ismeretek ezek, s arra kell törekednünk, hogy ismereteinket a legszélesebb mezőgazdasági gyakorlatban is érvényesítsük. Ez a több hús és tojás előállításának első követelménye. Belterjes baromfitenyésztésről csupán akkor beszélhetünk, ha a zárt térségekben tartott baromfi olyan száraz keverék formájában kapja meg vitamintartalmú és egyéb eleségét, amely lehetővé teszi az etetés gépesítését, valamint az eleség veszélytelen tárolását akár több hónapig is. Külföldi tapasztalatok szerint a tojás- és hústermelés átlaga annál magasabbra emelkedik, minél több a teljes értékű takarmánykeverékek előállított mennyisége. Nálunk is egyre nagyobb teret hódít a takarmánykeverékek gyártása, s amíg 1950-ben csupán 14 000 tonna keveréket állítottunk elő, ez idő szerint mér 63 000 tonnánál tartunk. De ami a keverékek minőségét illeti, még mindig nem lehetünk elégedettek. Föltétlenül javítanunk kell a baromfinak szánt keverék minőségét, főként a vitamintartalomra és a kalóriaértékre kell több gondot fordítanunk. Ez idő szerint a baromfi keverékében nincs elegendő vitamin, s ez mindenekelőtt a Ü3-vitaminra, továbbá a B- és E-csoport vitaminjaira vonatkozik. Az is hiba, hogy eddig másodrendű kérdésként kezeltük a takarmánykeverékben foglalt kalóriaértéket, illetőleg ennek a fehérjékhez viszonyított arányát. A hizlalt csirkék keverékében például — 20 °/o-os fehérjetartalom mellett — hathetes korig körülbelül 1900 kalóriának, majd mintegy 2150 kalóriának kellene lennie. Ezzel szemben a nálunk gyártott eleségkeverékek kalóriatartalma mindössze 1500 — 1600 között ingadozik. Ezt a hiányt úgy pótolhatjuk, hogy a keverékbe több kukoricát, esetleg különböző olajokat és állati zsírokat adunk. Viszont az olaj aránytalanul drága, tehát jobban megfelelnek a növényi és állati zsírok. Ezzel összefüggésben fölhívjuk a figyelmet a nagy zsírtartalmú, igen olcsó, iparilag előállított lecitinre. (A lecitinek növényi zsírokban, magvakban, a tojássárgájában és az emberi szervezetben előforduló foszfortartalmú anyagok.) Kísérleti eredmények szerint a hizlalt kacsák adagjához kevert 8 %-os lecitin hatására a 9 hetes kacsák elérték a 2660 grammos súlyt, ami 9 %-kal több, mint azoknak a kacsáknak a súlya, amelyek lecitint nem kaptak. A csirkék hizlalásában a földimogyoróból sajtolt olajjal értek el kiemelkedő eredményeket á kísérletezők. Megkülönböztetett gonddal kell etetnünk a kikelt csibéket. A legutóbbi időkig nálunk az volt a szokás, hogy a csibéket létük első hét napján gabonadarával táplálták, s csak azután kaptak értékesebb eleséget. Ennek egyszer s mindenkorra véget kell vetnünk, mert a gabonadara nem kielégítő táplálék, s legyöngíti a csibék szervezetét. Mihelyt a csibe kibújt a tojásból, azonnal meg kell kezdenünk a teljes értékű takarmánykeverék adagolását, amely kellő fokban tartalmazza mind a vita-: minokat, mind az ásványokat, mind pe-: dig a fehérjéket. Kizárólag így biztosítjuk a csibék zavartalan gyarapodását és kifogástalan egészségét. (Vladimír Peter mérnök, a mezőgazdasági tudományok kandidátusának cikke nyomán feldolgozta: B. L.)
