Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-03-01 / 17. szám

6 JralHtá ' Földműves 1959. március % A NEMZETKÖZI KÖZVÉLEMÉNY ezekben a napokban ismét Moszkvára tekint, ahol a brit miniszterelnök és külügyminiszter tárgyalásokat folytat a szovjet vezetőkkel. Noha a nyugati sajtó- és rádiókommentárok gyakorta hangsúlyozzák, hogy a miniszterel­nöknek nincs felhatalmazása semmi­féle megegyezés aláírására, mivel a nyugati szövetségesek között nincs teljes egyetértés számos fontos kér­désben, Angliában mégis pozitív meg­állapodásokat remélnek ettől a láto­gatástól. Ezt a reményt nagyban táp­lálják a N. Sz. Hruscsov és MacMillan közös megbeszélésein tett kijelenté­sek. MacMillan miniszterelnök a nem­zetközi helyzetről a következeket mondotta: „Ha fontolóra veszem a jelenlegi világhelyzetet, felötlik az a kérdés, nincs-e ma is közös érde­künk. Ez a közös érdek a béke. A béke nevében így, vagy úgy minden nehéz­ség és akadály ellenére egyesüljünk!“ A továbbiakban nagy elismeréssel nyilatkozott a Szovjetunióról, s töb­bek között kijelentette: „A szovjet népgazdaság fejlődésének perspektí­vái csodálattal töltenek el. A jövő a szovjet nép előtt széles látóhatárt tár fel. A sztyeppék végtelen térségei fölött felragyog a nagyipar hajnala. S mindaz amit önök iqaguk előtt lát­nak, nem délibáb, hanem megfogható valóság. Haladásuk üteme és ereje valóban csodálatraméltó, $ amennyire én tudom, nincs hozzá hasonló a tör­ténelemben.“ Válaszképpen N. Sz. Hruscsov a következőket jegyezte meg: „Tetszik nekünk az ön nyíltsága és az, hogy megérti nemcsak saját országa, hanem a mi országunk érde­keit is, mindkét fél érdekeit. Örven­detes ez számunkra, mertha így kö­zelítjük meg a dolgokat, könnyebb megtalálni a legegyszerűbb megoldá­sokat, amelyek mindkét országot, és mind a két tárgyaló felet kielégíte­nék“. Több ismert szemleírónak egybe­vágóan az a véleménye, hogy Mac­Millan moszkvai utazása átfogóbb értekezlethez vezethet, amelyen, a nagyhatalmak vezetői bizonyos meg­egyezéseket érhetnek el. A Sunday Pictorial hangoztatja: „Ez a találkozó véget vethet az értelmetlen hideg­háborúnak és a fegyverkezési hajszá­nak. Az emberek enyhülést és békét akarnak. Kívánatos erről minél gyak­rabban beszélni, különösen azért, mert az atomfegyver megjelenésével a háború katasztrófává vált“. A MacMillan-út fontosságának nö­vekedése elválaszthatatlan kapcsolat­ban van azzal az erjedéssel, ami az amerikai politikában a német kérdés­ben mindmáig folytatott tarthatatlan politika miatt bekövetkezett. Az er­jedés már régebben is folyt — Dulles váratlan és rendkívül súlyos beteg­sége azonban a vártnál gyorsabban dobta felszínre a problémákat. Az USA igen befolyásos politikai tényezői felismerték: az új hélyzet­­ben gyakorlatban nem folytatható tovább az a politika, amely az NDK létének tagadásán alapult, és elvetet­te a két német állam közötti tárgya­lások, vagy éppen a nyugati nagy­hatalmak és az NDK közötti megbe­széléseknek még a gondolatát is. Ezek a körök az amerikai politika elszige­telődésétől és végleges zsákutcába jutásától félnek. Ezért javasolják részben a két német állam érintke­zését, részben a Rapacky-terv és más enyhülésre vezető elgondolások na­gyobb figyelembevételét. Ugyanakkor azonban tudomásul kell venni azt is, hogy az ilyen hajléko­nyabb elgondolások képviselői egy­előre ellenzékben vannak. Az ameri­kai hivatalos külpolitika továbbra is a súlyosan beteg külügyminiszter arcvonásait viseli és Eisenhower el­nök Dullesszal kapcsolatos hűség­­nyilatkozatai egyelőre nem arra mu­tatnak, hogy gyors és látványos for­dulatot lehessen várni ezen a téren. Napjaink jellemzője, hogy a vi­lág előrehaladását, fejlődését két ellentétes társadalmi rendszer versenye szabja meg — a szocializ­musé és a kapitalizmusé. Az elért sikert a gazdasági fejlettség és előre­haladás üteme méri. „Megtanultuk érteni, mit jelent az idő... mondta 1922-ben Lenin, s a mostani napok eredménye azt igazol­ja, hogy a szocialista társadalmi rendszer — a valóban forradalmi párt vezetésével — képes az emberi érte­lem számára sokszor „a lehetetlent“ is valósággá változtatni. A világ közvéleménye, burzsoá ha­talmasságai lekicsinylő mosollyal fo­gadták a szocializmus országának, a fiatal szovjet hatalomnak nagysza­bású terveit. Ma már ez a mosoly a tények világánál rökönyödött csodál­kozás. S azóta — a második világhá­ború győztes befejezésével — további országok sorakoztak a szocializmus országa mellé, hogy a gazdasági fel­lendülés és a népjólét növekedésének hatalmas ütemével szabjanak új irányt a békés versengésnek. Az elért fejlődés ma már sokszo­rosan túlhaladja a kapitalista orszá­gok fejlődési ütemét, s minden fel­tétele megvan arra, hogy a további évek során túlszárnyalják az egy személyre eső termelés mennyiségét. íme az ipari fejlődésnek néhány mutatószáma: 1937-ben 1950-ben 1955-ben 1957-ben Szocialista tábor: 100 365 706 876 Kapitalista országok: 100 141 189 202 Az idő és a termelés üteme így válik továbbra is a szocialista társa­dalmi rendszer fejlődésének legfon­tosabb tényezőjévé. A szovjet hétéves terv és a többi szocialista országok nagyszabású célkitűzéseit szemlélve az emberben akaratlanul is felmerül a kérdés, a mostani távlatok milyen valóságával találkozunk 1965-ben ? Bár nehéz ezt a távlatot felmérni már azért is, mert minden országnak már 1965-ig kidolgozott terve, más-, részt ezeket a terveket rendszeresen' túlhaladják. A szovjet közgazdaságok előzetes számai szerint a Szovjetunió, mely­nek lakossága a világ egyharmadát teszi ki, az elkövetkező hét évben több mint 50 %-át adja a világ ipari termelésének. A Szovjetunió nemzet­­gazdaságának 1959 —65-ös irányszá­mai csodálatba ejtették a világot. De vessünk egy pillantást a többi szocia­lista országra is: Csehszlovákiában 1965-ig az ipari termelés 90 — 95 százalékos növeke­désével számítanak, míg a földműve­lés szakaszán 40 százalékkal, a sze­mélyi fogyasztás ez idő alatt 45 szá­zalékkal gyarapodik. Lássunk néhány mutatószámot, melyek hazánk gazdasági fejlődését tanúsítják, 1965-ig: a legfejlettebb országok közé tarto­zik mind gazdasági, mind életszín­vonalbeli vonatkozásban. Például az egy személyre eső ipari termelés területén Csehszlovákia túlhaladta Svédországot, Franciaországot és Termelési ág 1957 1965 Széntermelés (millió tonnában) 73,2 113 Energia-termelés (milliárd kW órában) 17,7 38 Acél (millió tonna) 5,2 9,2 —9,7 Televíziós-készülék (ezrekben) 172,8 1400,0 Az eredmények, célkitűzésének megértéséhez tartozik, hogy hazánk Nyugat-Németországot; az energia­­termelés területén Franciaországot és Olaszországot. A tervek teljesítése azt jelenti, hogy 1965-ben az ipari termelés több területén utoléri az Egyesült Államokat. A Bolgár Népköztársaságban most tárgyalják a nemzetgazdaság gyors fejlődésének, valamint a dolgozók anyagi- és kulturális színvonala fej­lődésének irányelveit. Az irányelvek szerint minden feltétel adott ahhoz, hogy 1965-ig 3-4-szeresére növeked­jék az ipari termelés, 1957-hez viszo­nyítva. A gyorsirányú fejlődéssel együtt jár, hogy ez idő alatt a személyi fogyasztás háromszorosára növeke­dik. Az irányelvek teljesítése meg­teremti a szocializmusból a kommu­nizmusba való átmenet anyagi felté­teleit. A Kóreai Népi Demokratikus Köz­társaság, mely eddig még a gazdasá­gilag fejletlen országok sorát gyara­pította, 1959-ben az ipari termelés néhány területén utoléri Japánt. A Kóreai Munkapárt nyilvánosságra hozta a legközelebbi 6—7 év fejlődési mutatószámait. A mezőgazdaság terü­letén az elkövetkező 2 — 3 évben meg­kétszerezik a gabonatermelést, a gya­pot-termelés területét 4-szeres, a hústermelést illetően pedig 4,4-szeres növekedésre számítanak. Természetes, számítanak az ipari termelés növekedésére Japánban is. Ez azonban — figyelembe véve a há­ború utáni fejlődést — nem lesz olyan méretű, hogy alapvetően meg­változtassa a mostani képet. * * * Rövid cikk keretében lehetetlen hírt adni a szocialista országok mind­egyikének 1965-ig kitűzött terveiről. S nagyon nehéz például elképzelni, hogy e zalatt az időszak alatt a fejlő­dés milyen szakaszát futja be a Kínai Népköztársaság, mely az 1958-as év­ben gigantikus eredményeket muta­tott fel. Mi sem bizonyítja ezt jobban, az iparilag teljesen elmaradót); Kína 2 évvel ezelőtt célul tűzte ki; hogy 15 év alatt a legfontosabb iparágak­ban utoléri Nagy-Britanniát. 1958- ban Kína széntermelést illetően már túlhaladta „versenytársát“, s 1959- ben a többi ágazatokban is erősen fejlődik. Hogy csak néhány számada­tot említsünk: Kína: 1957 1958 1959 Acéltermelés (terv) (millió tonnában) 5,3 11 18 Széntermelés (millió tonnában) 130 270 380 Gabonaneműek term. (millió tonnában) 185 375 525 Gyapot-termelés (millió tonn§ban) 1,7 3,35 5 A tervteljesítésből ered, hogy 1959- ben Kína eléri és túlszárnyalja Nagy- Britanniát a legfontosabb ipari ága­zatban, mint az acél; vastermelés elektromos és feldolgozó gépek gyár­tása terén. Az Associated Press ame­rikai hírügynökség január közepén közölte, hogy Kína 1959-ben több rizst termel, mint a világ többi álla­mai együttvéve. A gyors fejlődés üteme tapasztal­ható a Mongol Népi Köztársaságban, Ez már biztos Az egyik amerikai televíziós társa­ság nemrég felkérte Edward Teller professzort, akit az Egyesült Államok­ban „a hidrogén-bomba atyjának" neveznek, hogy válaszoljon néhány kérdésre. Az i egyik 1kérdés 1így hangzott: — Az ön véleménye szerint mit lát majd a Holdon először az első ame­rikai ? Teller ágy jelelt: — Oroszokat. (A Stockholms Tidningen c. svéd lapból.) ★ * ★ Hatalmas sztrájk Belgiumban Borinage, La Louviére, Charleroi és „üttich kerületekben 225 ezren til­akoznak sztrájkkal a belga kormány jolitikája ellen. Százhuszonötezer émipari munkás csatlakozott a száz­ezer sztrájkoló bányászhoz. Borinage kerületben a bányászokon is fémmunkásokon kívül a villany­erőművek, a közlekedés, a közigazga­­ás és az iskolák alkalmazottjai is >ekapcsolódtak a sztrájkba. Az üzle­­eket bezárták. Borinageban a sztráj­­:olók és csendőrség őrszemei cirkál­lak. A közlekedés leállt és a sztrájk­­irségek csak az élelmiszer-szállító cocsikat engedték át a torlaszokon. A francia bányavidékek dolgozói izolidaritást vállalnak sztrájkoló bel-, ja társaikkal. A bányászok szakszer­vezeti táviratokban biztosítják a belga lányászokat rokonszenvükről és szo­­idaritásukról. — Ne feledd barátom, hogy csakaddig tudtál ezzel az olajággal Európában sétálni, amíg beszélni nem kezdtél! Az amerikai aknamunkáról A brit és amerikai folyóiratok rész­leteket közölnek a Kína és más or­szágok ellen irányuló aknamunkáról. Ezt az aknamunkát a Central Intelli­gence Agency (CIA) fejti ki, melyet Allan Dulles irányít. A Saturdy Ivning Post című heti­lap megjegyzi, hogy a CIA egy cso­portot irányít a kínai part mentén A csoport szabotázs célokra roham­osztagokat szervez, melyek behatol­nak a kínai szárazföldre. A csoport tagjai között kuomintangista ügynö­kök és amerikai tisztek vannak. A CIA gondoskodik ellátásukról, kikép­zésükről és átszállításukról. Az ame­rikai lap megjegyzi, hogy a csoport tevékenysége nagy szerepet játszott a Kimoj körüli tavalyi válság kirob­bantásában. A Reynolds News című brit vasár­napi lap szerint a CIA az Egyesült Államok egyik legfontosabb szerve az általános politikai irányvonal meg­határozásában. Ügy vélik, hogy költ­ségvetése meghaladja az évi 800 mil­lió dollárt. A lap szerint a CIA 16 000 ügynökkel rendelkezik, mind az Egye­sült Államok keretében, mind a ten­geren túl. Tagjai között sok a kül­földi. valamint a Vietnámi Népi Demokra­tikus Köztársaságban is. Az utóbbiban 1960-ban 86,4 százalékkal növekedik az ipari termelés s 78,6-tal a mező­­gazdasági termelés - 1957-hez viszo­nyítva. A rizstermelést illetőleg pil­lanatnyilag átlag 300 kg évente (jut!) egy személyre, s ez a szám 1965-ig 500-ra növekedik. A felsorolt néhány példából is lát­ható, hogy a szocialista országok mindegyike előtt óriási távlatok áll­nak. Nem lehet kétséges ennek alap­ján, hogy 1970-ben a Szovjetunióban és néhány szocialista országban lesz a legmagasabb az életszínvonal, meg­előzve a legfejlettebb kapitalista or­szágot, az Egyesült Államokat is. De az is kétségtelen, hogy ezeket a nagyarányú távlatokat a kölcsönös együttműködés szelleme hatja át. Hisz mint Hruscsov elvtárs hangsú­lyozta — a szocialista országok egy vonalban haladva jutnak el a kom­munista társadalomhoz. Ilyen érte­lemben megemlíthetők, hogy az 1960- as évben minden valószínűség szerint kidolgozzák 1975-ig a szocialista or­szágok nemzetgazdaságának távlati tervét. * * * Az eddigi feladatok sikeres telje­sítése minden feltételt biztosít a to­vábbi, lelkesítő célkitűzések teljesí­téséhez. Nem lehet kétség affelől, hogy a szocializmus országai — kéz a kézben — nem egyszer ejtik — termelési eredményeikkel — csodál­kozásba a világot. Hisz a bámulatos tervek legfőbb biztosítéka a dolgozó ember, aki megtanult élni, s a saját és embertársai javára alkotni. Az általa kovácsolt út az emberiség tör­ténetének új, aranykorszakát nyitja meg: boldogságot, jólétet a földön; s a titkok kapuit a világmindenség­ben. — d A DORTMUND1 polgármester és a városi tanácsban képviselt politikai pártok csoportjai ismételten erélyesen tiltakoztak a város közelében épülő brit rakéta-támaszpont létesítése el­len. A dortmundi lakosság tiltakozó mozgalmának hatása alatt a Keresz­ténydemokrata Unió csoportja is az Adenauer kormány politikájával hom­lokegyenest ellenkező politikát kény­telen támogatni. RABATBAN az amerikai nagykövet­ség épülete előtt 2000 marokkói diák „Amerikaiak menjetek haza“ feliratú táblákkal tüntetett követelve az ame­rikai haderők eltávolítását Marokkó­ból. AZ EAK szíriai területének fővá­rosában katonai díszszemlét tartottak Nasszer elnök és más kormányténye­zők részvételével. A tömeggyűlésen Nasszer elnök adományleveleket osz­tott ki a szíriai kisparasztoknak és nincsteleneknek, akik most a tavaly szeptemberi földreform alapján a feudális földbirtokosoktól és nagy­­birtokosoktól elvett földből részesed­nek. AZ EGYESÜLT ÁLLAMOK volt ke­reskedelemügyi miniszterhelyettese, aki az idén nyáron Moszkvában meg­nyíló amerikai kiállítás igazgatója lesz, hazaérkezése után nagyra érté­kelte a szovjet hivataloknak az ame­rikai kiállítás előkészítésében nyúj­tott segítséget: „900 milliárd dollárt veszítettünk a háborúkon és háborús előkészületeken... talán még nem jött el az az idő, hogy valami hasz­nosabbra fordítsuk pénzünket? Lehet, hogy nagyon derülátó vagyok, de re­mélem, hogy különféle politikai szé­­pítgetés nélkül elérhetjük azt, ami bizonyos mértékben elősegítené a nemzetközi feszültség enyhülését,“ - jelentette ki Moolellan. PÁRIZS. A Liberation jelentette, hogy Franciaországban 1957 januárjá­tól 1958 decemberéig átlagban 21 szá­zalékkal emelkedtek az árak, míg a dolgozók bére és fizetése változatlan maradt. SZABAD FÖLDMŰVES - a Mező- és Erdőgazdasági Megbízotti Hivatal lapja - Megjelenik hetente kétszer - Szerkeszti a szerkesztő bizottság - Főszerkesztő Major Sándor - Szer­kesztőség Bratislava, Suvorovová 16- Telefon 353 - 41, 353 — 42, 353 - 43. - Főszerkesztő, és titkárság: 243-46. - Nyomja a Polygrafické závody :i. p„ Bratislava, Ul. Februárového vítazstva 6/d . Terjeszti a Posta Hírlapszolgálata — Megrendelhető minden postahivatalnál é6 kézbesítőnél. A-650939 EGYÜTT, - egv céléri

Next

/
Thumbnails
Contents