Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-01 / 17. szám
\TzaUad Földműves Mendemonda valóság Kicsinyke falu Csenké. Lakosa? Alig hatszáz. A somorjai járá hoz tartozik. Helybeliek mondása szjrint — a felszabadulás előtt — ez volt a környék legszegényebb települése. Tavaly, úgy szürettájt errefele jártam. Amikor olyasfélét hallottam Tonkhézán, hogy „a csenkeiek lúdjai nagyobbat tojnak“, mint a másé. Sose voltam híve a mendemondának. Am, most az egyszer mégis kimentem Csenkére. A faluvégen egy sereg lúd tanyázott — mintha csak odarendelték volna őket. Amint szemügyre vettem a fehértollú szárnyasjószágokat, azok semmiben sem különböztek másfalubéli lúdtársaiktól. Még a gágogásuk is szakasztott olyannak tűnt, mint mondjuk a Latorca mentén, vagy a Bodrogközben. Hát ezek lennének itt... Nem, sző sem lehet róla ... Tán majd beljebb meglelem a „különleges“ lúdakat — gondoltam. De mintha csak járókáim felmbndták volna a szolgálatot. Ej, mi a csuda üthetett beléjük. Csak nem a reuma abajgat megint? Jobban körülnézek. Hát a faluból kiszaladó vadonatúj házsor az, amely pompás külemével arra kényszerít, hogy odább-odább menve körülcirógassam. Ütött-kopott, régi épület. Elejére rápingálták: EFSZ, Csenke. Hm, hm ... hümmögök. Csavargatom a fejemet. Hát az meg ott micsoda? Ott fönn a háztetőn? Televízió-antenna, ágaskodik hivalkodóan. Node ebből aztán elég. Gyerünk csak az irodába! Észreveszem, hogy kicsit restellik, barátságosnak éppen nem mondható irodájuk belsejét-külsejét. — Néhány nap még, s hurcolkodunk ebből a vityillóből — sóhajt nagyot a szövetkezet fiatal könyvelője. — És hová? — Hát az új épületbe — vidul fel egyszeriben a könyvelő arca. — Most van befejezőiéiben. Ott már tágasabb, jobb helyünk lesz. Meg aztán mit mondjak? Lesz klubhelyiség.... meg ötkádas fürdő is — az irodán kívül. — Kicsit elrévedez, majd megtoldja: — Igaz, hogy rámegy vagy százötvenezer korona... de higgye el, úgy kell, mint a só a levesbe. A só az ételt ízesíti, ez meg az életünket teszi majd tartalmasabbá ... még szebbé, jobbá. Amint csevegünk, egyszercsak az elnök, Vass Ferenc is előkerül. Ismerkedés közben kitűnik, hogy pár éve levelezője volt lapunknak. — S miért hagyott fel az irogatással?- Mert minden időmet a közös \ tíT alig haladja meg a négyszáz hektárt. Még ehhez annyit, hogy sikeres gazdálkodásuknak jórészt ez a főforrása. Az oszthatatlan alap valósággal megfíadzik. Hát ez meg hogyan lehet? Egyöntetű határozat alapján a taggyűlés jóváhagyta, hogy április elsejétől minden tagnak előfizesse a szövetkezet a Szabad Földművest. Ezt is a kulturális alapból... ‘ S még valami, melyben testet ölt az Az EFSZ „öreg" irodájáp a televízióantennája díszeleg irányítása köti le. Amíg titkárkodtam Magyaron, hát írtam. Majd ismét más irányba terelődik a beszéd. Ezúttal a szövetkezet különféle alapjainak felhasználására. Vegyük talán először a legfontosabbikat. Az oszthatatlan alap nélkül szövetkezet nem létezhet. Ennek nagyságától függ a szövetkezet gazdasági helyzete, no meg a tagok jóléte. Éppen ezért az összbevétel 9 százalékát, azaz 180 ezer koronát juttattak erre az alapra. — S mire fordítódik ez a sok pénz? — Hát éppen soknak nem sok. Mert nézze, vettünk egy öntözőberendezést, húszhektáros kertészettel számolva — most tíz hektárra tehető a kertészetünk —, ami ötvennégyezer koronába került. Továbbá két szállítószalagot! egyik motorhajtású, 15 m hosszú, a másik villannyal működik, az 11 m hosszúságú), két cséplőgarnitúrát, egy gabonatisztítógépet, három és féltonnás gumikerekű pótkocsit ... Legutóbb pedig négy traktort, három vfetőgépet, három ekét és egyéb talajművelő eszközt hatvanezerért a gépállomástól. Ez aztán dicséretére válna még a csenkeitől jóval nagyobb szövetkezeteknek is. Hiszen a földterületük A csenkei fiatalok egyik csoportja a kertészetben Ügy, hogy például a múlt évben 2700 liter tejet fejtek tehenenként; sertéshúsból 125, marhahúsból 75 kilót termeltek hektárra számítva. Az összbevételből egy hektárra ötezerhetven korona esik. Tehát, átvitt értelemben így fiadzik az oszthatatlan alap, melyből futotta még a tagok leltári dolgainak kifizetésére is, tizenháromezer korona összegben. LÉLEKNEMESlTÖ, ÉSZTAGlTÖ ALAP Nemhiába központja Csenke lakóinak a szövetkezet. S ez így helyes. De az EFSZ vezetői tesznek is róla, hogy azzá legyen. Miképpen? Elsősorban úgy, hogy a tömegszervezetek itt a Művelődési Otthon által összefogva jó munkát végeznek. Persze, a szövetkezeti vezetőket a legjobb viszony fűzi a CSISZ-hez, CSEMADOK- hoz, a sportszervezethez stb. S a szövetkezet anyagilag is támogatja tevékenységüket. De hadd beszéljen erről Kovács Péter, a falucska lelkes, fiatal tanítója: — Ott kezdem, hogy van itt zenekar, amely már többször nyilvánosan is fellépett. A hangszereket, mintegy húszezer korona értékben a szövetkezet segítségével vettük Brünnben. A színjátszócsöport is működik. Kónya József: Kincskeresök-jét helyben háromszor adták elő; s vendégszerepeitek Csallóközcsütörtökön, Üszoron, Eberharden és Gombán. Szinte meglepő, milyen szerényen beszél ezekről a dolgokról Kovács tanító, a kulturális forradalomnak ez a csenkei élharcosa. Elmondja azt is, hogy tizenkéttagú népi tánccsoportot Füssi Katóka vezeti, a szövetkezet kertészeti csoportjának egyik legszorgalmasabb tagja. Hozzá kell még tenni, hogy van — a szövetkezet kulturális alapjából — itt lemezjátszós rádió, televízió, mozigép, szövetkezeti könyvtár (évente 2—3 ezer koronát adnak a könyvtár feltöltésére). Tavalyelőtt a komáromi hajógyárban és az ifjúságfalvi EFSZ-ben; tavaly két morva szövetkezetben és Macochán fordult meg a tanulmányi- és társas kiránduláson a tagság nagyobbik része. Az idén meg ötnapos magyarországi társas kirándulásra készülődnek (Budapest, Balaton és két termelőszövetkezet megtekintésére. Az sem éppen csekélység, hogy évente 4 — 5 szövetkezeti tag üdül a Magas Tátrában. EMBERRŐL VALÖ GONDOSKODÁS. Érdemes itt a szociális alap felhasználásáról még néhány példát felhozni. Családi pótlék: első 3 gyermekig 25, utána harmincöt korona. Gyermekszülésre kétszáz, halálozásra háromszáz, házasodásra háromszáz koronát, a bevonulónak pedig száz koronát ad a szövetkezet. Ezenkívül az anyaszabadság idejére az előző évi munkaegységének 15 százalékát írják jóvá. Az új kultűrház A kiöregedett, vagy rokkant szövetkezeti tag háztáji földet, 250 kiló kenyérgabonát és naponta félliter tejet kap. A nagycsaládos szövetkezeti tag előnyben részesül, olyanformán, hogy a vezetőség állandó munkába, mondjuk állatgondozónak osztja be. S naponta 2 liter tejet kap ingyenesen. Csillagos egyest érdemel a szövetkezet vezetősége azért, hogy a mintegy 80 tag közül harmincegynéhány fiatal fiú és leány. Öröm nézni, amikor reggelente kirajzanak hármasával, ötösével a falu közelében lévő üvegházi kertészetbe, vagy másegyéb munkaszakaszra. Közülük kettő vezetőségi tag. — Még szíjostorral sem lehetle őket a szövetkezetből kiverni — jegyezte meg egy idősebb szövetkezeti tag. — Csak az a baj, hogy nemigen idomul az eszük a tanuláshoz. Pedig övék a jövő! Ej, ej csenltei fiatalok, a kitűnő osztályzatot ezzel lerontjátok! A különlegesen nagyokat tojó csenkei ludaknak színét sem láttam. De ami a szólás-mondás mögött rejlik, arra biz’ ráakadtam. Kovács István Újabb fejlődési szakasi Az ipolyszécsenkei szövetkezet évzáró gyűlése nemcsak az anyagi javak növekedéséről adott számat, hanem a szellemiekben való gyarapodásának Is fokmérője volt. A fejlődés és a növekedés tényei megmutatkoznak nemcsak abban, hogy a tervezett 18 korona helyett 20,20 koronát fizettek munkaegységként, de még inkább a tagoknak gondolkodásában, a szövetkezethez való viszonyában. A szellemiekben való gazdagodás nyilvánult meg a szövetkezeti tagok nagyfokú érdeklődésében, ahogy a beszámolót nesztelen figyelemmel hallgatták, amely a termelés fontos kérdéseiről s az országot foglalkoztató nagy problémákról szólt. Ugyancsak ezt tükrözte a tagoknak teljes létszáma, ünneplő ruhái és derűs hangulata. Deák Ferenc elvtárs, a szövetkezet elnöke beszámolójában kitért a kapitalista és a szocialista világ közt folyó békés gazdasági versenyre. — A szocializmus világméretű győzelméhez — mondotta — nekünk is méltóan kell hozzájárulnunk termelésünk fokozásával. Az elnök hanghordozásán is érezni lehetett, hogy erre a tagoktól határozott választ vár. Turman Károly sertésgondozó az első padsorokban ül, nagyokat nyel, izeg-mozog a széken, s bizonyára úgy érzi, hogy szólni, válaszolni kell a beszámolónak erre a részére, hiszen ő nemcsak most ül az első sorban az évvégi számadáson, de a termelésben is . az élvonalban halad. Turman elvtárs végzi a szövetkezeti hústermelését és bizonyára szeretné, ha eredményeivel minél előbb megelőzhetné az amerikai versenytárs termelési színvonalát. Ismeri azokat a roppant lehetőségeket, amelyeket a szövetkezeti gazdálkodás a termelésben nyújt a szécsénkei szövetkezet tagjainak. Nem egyszer szólt már arról, hogy nem kapja meg az eredményes hústermeléshez szükséges takarmányt és ez korlátozza képességei kihasználását, a nagyobb eredmény elérését, ami miatt nemcsak ő, hanem az egész tagság károsodik. Turman elvtárs most azonban egész másként veti fel a kérdést. Nemcsak takarmány-igényéről szól, de arról, hogy miért nem termeljük ki mi magunk az állataink számára szükséges takarmányt. Miért van az, mondja Turman elvtárs, hogy az agronómus, vagy a csoportvezető egyenlő munkaegységeket kap, akár jól, akár rosszul végzi el a munkáját. Pedig sokszor az ö hibájukból nincs elég takarmány és így nem érhetnek el olyan súlygyarapodást, mint amilyent jó takarmányozással elérni lehetne. Ezért aztán kisebb a szövetkezeti bevétel és az állatgondozó jövedelme. Más fölszólalók szintén kifogásolták, hogy a talajelőkészítés, amely döntő a hektárhozamok szempontjából, nincsen jól elvégezve. Ebből ered az, hogy alacsony a munkatermelékenység, hogy egy hektár mezőgazdasági terület után csak 3770 korona jövedelmet értek el, amiből a tiszta bevétel 1942 koronát tesz ki. Ha ezt összehasonlítjuk más szövetkezetek eredményeivel, semmi esetre sem lehetünk vele megelégedve. A szécsénkei szövetkezetét bátrabban kell a belterjes irányban fejleszteni. Szakítani kell azzal a régi szokással, hogy csak gabonatermelést folytatnak. A múltban a földesúr gazdálkodott így, de csak azért, mert félt sok dolgozó embert foglalkoztani, félve a kizsákmányolt tömegek harcától, amely nála évente megismétlődött. Többen szólaltak az ellenőrző bizottság tevékenységéről, amely egész éven keresztül nem működött, tehát nem volt ellenőrzés. Szóltak a tagok a kihasználatlan parlagföldekről, a szerszámok gondosabb kezeléséről. Határozatot hoztak még az egyes részegcskedők ellen, akik zavarják a munkamenetet. Mindezekről nyíltan ét olyan őszintén beszéltek, mint még soha. Ezért tudunk hinni abban, hogy ezeket a hibákat ki is javítják s állítjuk azt, hogy a szövetkezeti tagok szellemi javakban is sokat gyarapodtak egy év alatt és egy új fejlődési szakaszhoz érkeztek el. Ahhoz a szakaszhoz, mely az EFSZ-ek IV. kongresszusát megelőző vitákban Szécsenkén is kibontakozott. Deák Ferenc, az EFSZ elnöke a zárszámadás után. A hangulatot és a tettrekészséget növelte a ledolgozott munkaegységek után járó jövedelem kiosztása. Baksa Ferenc, anyasertés gondozó 17 227 koronát, Bodzsár Ferenc kocsis 15 630, Bálik István 17 366 koronát, Molnár Sándor 21876 koronát kapott. Amikor eljöttünk Szécsénkéról. hangosan szólt a zene, vigadtak a szövetkezeti tagok, sőt az egész falu. A szövetkezeti tagok újabb győzelemre ürítették poharaikat. (M) Egy és más Nagykesziről Betértem a nagykeszi szövetkezet irodájába. S mondhatom nagyon sok mindent megtudtam a szövetkezet életéről. Többek között Czita Lajos, Osztalék nélkül is van bizalom A kéméndi EFSZ tagjai is megtartották az évzáró taggyűlést. A gyűlésen sző esett a szövetkezet fejlődéséről, főleg a múlt gazdasági év eredményeiről. Osztalékot nem kaptak a tagok, de ráfizetés se mutatkozot a pénzügyi mérleg szerint. A tagságot örömmel és bizalommal töltötte el a fél siker: belátták, hogy kizárólag a saját szorgalmuktól függ jólétük és a szövetkezet fejlődése. A kéméndi szövetkezet 1949-ben alakult. Azóta nagy fejlődésen ment keresztül. Lássuk csak a fejlődés létráját. Ismeretes, hogy Kéménd község lakói sokáig érezték a második világháború megpróbáltatásait. Talán egyetlen család vagy egyetlen ember sem akadt, akit a háború folyamán ne ért volna valamilyen veszteség A felszabadulás után mégis lábra kapott a lakosság: pótolták az elpusztult állatállományt és a gazdasági felszereléseket. A magángazdálkodás azonban képtelen volt biztosítani a megélhetést. így 1949-ben megalakult a II. típusú szövetkezet. Ettől kezdve a község lakossága mindennapi munkát talált a közösben. A szövetkezet egyre jobban bővült, nemsokára áttért a III. típusú gazdálkodásra. 1953-ban a járási nemzeti bizottság valamint a helyi nemzeti bizottság agitációs munkája segítségével a falu gazdálkodóinak 80 százaléka szövetkezeti tag lett. Ebben az évben szép eredményeket értek el. 1954 tavaszán az ellenséges propaganda hatására a tagság 90 százaléka hátat fordított a szövetkezetnek. A megmaradt tagokra „száradt“ az adósság, valamint az építkezési költségek is. 1956-ban 450 hektáron gazdálkodott a szövetkezet. Nem volt könnyű a munkájuk, így a JNB javaslatára a kéméndi EFSZ tagjai Kerekes Ferencet, a karvai szövetkezet elnökét választották meg szövetkezetük elnökévé. Kerekes elvtárs vezetése alatt az 1957-es évben gazdag termést takarított be a tagság. 1957 őszén a falu földműveseinek 90 százaléka ismét rátért a szövetkezeti gazdálkodás útjára. Az „új” tagok azonban nem vitték be a tervezett állományt a közösbe. így a hiányzó állatokat a szomszédos községekből vásárolták fel. A sebek lassan behegedtek, és a szövetkezet új életnek indult. — Ez idáig idegen volt számomra a szövetkezet. Csak most érzem igazán, hogy szövetkezeti tag vagyok — mondotta Patus Vidor az évzáró gyűlésen. Hasonlóképpen vélekednek a több! tagok is. Őszinte tiszta szándékkal és nagy lelkesedéssel látnak a munkához. Bíznak, hogy 1959. végén nem marad el az osztaiék... Benefi János, Kéménd a szövetkezet elnöke tájékoztatott az eredményekről, hiányosságokról. — Szövetkezetünk 820,90 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodik — mondotta az elnök. — Ebből 643 hektár a szántó. Az állandó dolgozó tagok száma 150. A termelési terv szerint gabonaneműekből 10,393 mázsát kellett volna termelnünk. De csak 7860 mázsát termeltünk. — Az állattenyésztésben a következőképpen teljesítettük a termelési tervet: a sertéshúst 101, marhahúst 110, juhhúst 137, a tojást 75 és a gyapjú termelését 114 százalékra. Ami a darabszám tervét illeti — az állattenyésztésben — száz százalékon felül teljesítettük. Kivétel a baromfiállomány, amely csak 63 százalékra van teljesítve. Ennek az az oka, hogy nem kaptuk meg a tervezett csirkeállományt. — A helyi traktorosbrigád minőségileg jól elvégezte a munkálatokat. A gépek egész évben üzemképesek voltak, így nagyban hozzájárultak tervük teljesítéséhez. Egyetlen gép volt, ami a termés betakarítását hátráltatta, — ez a silókombájn. Ennek a munkáját kézi erővel kellett teljesíteni, ami a termelés rovására ment és a munkaegységek túllépését idézte elő. Czita Béla, Komárom
