Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-03-01 / 17. szám

'Jzalrttd Földműves ÖREGEK LÁZADÁSA Az öreg embereknek ez a lázadása nagyon is öreges volt. Hiányzott be­lőle a tűz, a meggondolatlanság, a szalmalángszerű lobbanékonyság, ami annyira jellemzi a fiatalokat. Ez a lázadás nem volt haragvó, in­kább bölcs, megfontolt és meggon­dolt, egy kicsit sunyin előre elterve­zett, anélkül, hogy beszéltek volna róla, hisz ők beszéd nélkül is értik az életet, megpróbáltak mindent már benne — s az is megpróbálta már őket eléggé. Ve hogyan is lehetett volna ,más­­ként, hisz öregek voltak, meg aztán lázadásuk a fiatalok éllen irányult, ők meg nagyon is jól tudták, hogy azoknak sokszor mit sem használ a szó, inkább a jó példa számít meg a türelem és a kitartás a nevelésük­ben. A Házadást pediglen Mózes Márton bácsi, a lótelep föagronómusa kezdte. Marci bácsi kerekképü, zömök ember volt, aki nem gubózott bele a maga gazdasági ügyeibe, beleszólt ő az ég­világon mindenbe, ami csak jött a telepen. Senki sem hitte volna róla, még verseket is költött, amolyan népdalszerüeket, amelyek akkor ju­tottak eszébe, amikor hintán járta a határt, s volt kicsit ideje elgondol­kozni is. Ha aztán az ifjúság mulat­ságot rendezett, a telep zenekarának vezetője megzenésített belőle néhá­nyat és a gyerekek elmulattatták vele a kiöltözött, szinte városiassá változott hallgatóságot. Sikerrel mutatták be a szlovák film­művészek az „Utolsó visszatérését Banská Bystricán. verem - Velencében és a Negyven­négyen — Karlové Vary-ban) nagy sikereket arattak a nemzetközi film­­fesztiválokon is. Ezenkívül pozití­vumként értékelhetjük, hogy a ta­valyi filmtermékek lényegében témá­jukkal, mondanivalójukkal a mához fordultak, a mában élő ember prob­lémáit boncolgatják, tárgyalják. A felsoroltakon kívül még kiváló film­ként említhetjük Helge „Apák iskolá­ját“, i amely úgy technikai, rendezői kivitelezésben, mint társadalmi mon­danivalójában komoly 'értékkel gaz­dagította filmművészetünket. A Banská Bystrica-i filmfesztivá­lon nagy elismerésben részesült a „Brych polgártárs“ című cseh film, amely Ján Ocenásek nagysikerű re­génye nyomón, egy értelmiségi dol­gozó drámáját mutatja be a Februári események idejéből. Persze ezen sikeres alkotások mel­lett vannak gyengébb filmeink is, rtrk**** ********** ***■*»■* *********** *** ******** *'*"* ** **»-*A"*r** Ír* ****** Hej, a fiatalság, ez volt a Marci bácsi gyengéje, értük mindenre ké­pes lett volna, nagyon szerette őket. Régi önmagát látta bennük, ezeknek is csak úgy égett kezük alatt a munka, vidámak és frissek voltak, mint 3 maga valamikor. Ha elgondol­kozott sorsán, azon az irtózatos küz­delmen, amíg idáig jutott, mindig melegség támadt a szíve táján. Tenni akart, hogy ezek a mai gyerekek töb­bet tudjanak, ne éljenek oly lenézés­ben, megkülönböztetésben, amilyen divat régen uralkodott. Ez volt a gyengéje, a vesszőparipája, ezért se­gített az ifjúsági szervezet létrehozá­sában, ezért tartott előadásokat 'ne­kik esténként a klubban. A telepen sikerült is kialakítani a fiatalok iránt valamiféle megbecsülést, meghallgat­ták véleményüket, dícsérgették őket, még pénzjutalmat is kaptak. Talán ez volt a baj, legalábbis aho­gyan Marci bácsi zsörtölődve meg­állapította magában: „ .. .Nem kö­szönnek a taknyosok- füstölgőit - nem köszönnek ... \No, de megálljo­tok ..." , ' , ' , A lázadás egy szép őszvégi regge­len kezdődött. Még zörögtek a leve­lek a fákon, csizmás léptei nyomán az avarról porral kevert levélillat szállt arcáig. Az ég tintakék volt, amilyen csak az őszi reggeleken szo­kott. Békés volt a táj, béke volt szí­vében is. Eltépett a nagy pajta mellett, ép­pen itatni \vitték a lovakat. Béniről A szovjet filmgyártás hatéves terve V. Szurin, a Szovjetunió kulturális ügyeinek helyettes minisztere a TASZSZ-nak nyilatkozott a szovjet filmgyártás hétéves tervéröl: — Az elkövetkező években megkét­szerezzük a játékfilmgyártásunkat — mondta egyebek között. — Mig 1952 — 1958 között összesen ötszázhetvenhá­­rom játékfilmet készítettünk, addig a hétéves terv időszaka alatt ezer­­százhatvanegy egész estét betöltő játékfilmet készítünk. Filmjeink ja­varészében a mai életet örökítjük majd meg — és különös gondot for­dítunk a filmvigjáték színvonalának emelésére. 1965-ben kétszáznégy já­tékfilmet kívánunk gyártani, ezek közül kilencven színes, negyven pedig szélesvásznú lesz, a többi fekete­fehér normálfilm. Legkitűnőbb film­jeinket szinkronizálva mutatjuk be a tizenhat szövetséges köztársaságban. Ahhoz, hogy tervünk valósággá vál­hasson, új stúdiókat és filmgyárakat kell létesítenünk Minkszben, Taskent - ben, Rigában, Bakuban és Sztálinabád­­ban. A legmodernebb berendezéssel látjuk el és egészében korszerűsítjük a Moszfilm, Lenfilm stúdióit, továbbá a kievi, odesszai és tbiliszi filmstú­diókat. Ezek kapacitását majdnem kétszeresére emeljük. Megnagyobbít­juk rajzfilm stúdiónkat s a leningrádi népszerű-tudományos filmműterem rekonstrukciója után népszerű-tudo­mányos filmgyárat nyitunk Moszkvá­ban is. — Munkánk második főterülete: a technikai felszerelések és eljárások tökéletesítése. Új szintetikus anya­gokat és műanyagokat kívánunk al­kalmazni a filmgyártásban és korsze-Egy csokor virág a moszkvai filmiskola hallgatóiból. Alekszej Tolsztoj „Golgota“ című re­gényéből háromrészes filmet készí­tettek Szovjetunióban. Képünkön a film egyik jelenetét láthatjuk..., rűsítjük a filmforgatás eszközeit, módszereit, továbbá a berendezés és a dekoráció technológiáját. Film­­nyersanyag-termelésünket, mind a fekete-fehér, mind a színes anyagból legalább négyszeresére kell emelnünk. — A filmvetítő berendezések szá­mát 1965-re száztizenöt-százhúsz­­ezerre kell emelnünk, s el kell ér­nünk, hogy minden kolhoznak önálló filmvetítő berendezése legyen. Kolho­zainkban ma hatvanegyezer vetítőgép működik, ezeknek fele azonban ma még vándormozi. A falusi vetítőbe­rendezések száma 1965-re kilencven­­hét-százezer körül fog mozogni. — Hogy terveink milyen hatalmas lépést jelentenek előre — arra a leg­jobb bizonyíték az évi mozilátogatá­sok számának növekedése lesz. Ter­veink szerint az össz-mozilátogatások számát — minden egyes szovjet pol­gárt figyelembevéve — évi tizenhat­ról huszonkettőre emeljük. Ez ter­mészetesen abszolút szám, hiszen ebben a kisgyermekek és csecsemők is benne vannak. Őket nem számítva, egy-egy szovjet polgár évente htf­­szonnyolcszor-harmincszor juthat el majd a moziba. patacsattogás, kintről dobogás hallat­szott. Mellette Nagy Jóska vezette a lo­vait, dühös volt valamiért, rá sem nézett az agronómusra. Marci bácsi érezte, elönti a méreg. Jóskát a leg­jobban szerette, a leghasználhatóbb gyerek volt a telepen, pedig itt sok legény meg lány megfordult már. Megkerülte a vályút. Szembe vele Jóskáék álltak, mellette Sipka Antal bácsi tartotta a lovai kötőfékjét. Levette a kalapját. — Jó reggelt Jóska fiam, — szólt oda hangosan, de meg se várta a vá­laszt ment tovább. Egy pillanatra még látta Antal bácsi meglepett szemvil­lanását, de nem nézett hátra. i Jóska kicsit megszeppenve vissza­felelt, de nagyon reggeli hangulatban volt: — Jó reggelt... Az agronómus úgy tett, mintha nem hallaná. Jött a másik gyerek, annak is előre köszönt, a harmadik­nak, a negyediknek, mindnek. Délben ugyanúgy, este ugyanúgy. Másnap reggel szintúgy. Csakhogy addigra más is történt. A reggeli szöszmötölést az öregek kezdték az istállóban. Csak nagyso­kára jöttek a többiek, a fiatalok. Egy­szer csak megérkezik Nagy Jóska is. Sipos Antal bácsi megvárja amint belép az ajtón, aztán odaint neki: — Jó reggelt, Jóska fiam... , Az ránéz, elvörösödik, nyel egyet, aztán visszaköszön. Anti bácsi meg úgy tesz a többiekkel is. Példáját kö­veti a veresképü Kovács Jani bácsi, nagykomolyan a bajuszos Huszár Jó­zsi bácsi is. Csakúgy visszhangzanak a nagy istállók a köszöntésektől. „Hogy alud­tál Jani fiam? — Adjon isten Pista gyerek." „Csakhogy megjöttél Béla gyerekem" — s ki tudná még felso­rolni a sokféle komolykodó, mégis csúfolódó beszédet. Az ebéd előtt ugyanúgy. Süvegei­tek egyet az öregek és azt mondták: — Na, jóétvágyat nektek gyerekek, mi most elmegyünk haza . .. A gyerekek már megértették mi­ről is van szó. Pirultak, szégyenkez­tek, próbálták megelőzni az öregeket a köszöntésben, de azok idő előtt már jó messziről lekapták kalapjai­kat és harsogták végig a kis telepen a köszönéseket. Hanem ez még mind semmi ahhoz, ami azután következett. A mamák, menyecskék mind kiálltak az ajtók elé, amikor érkeztek hazafelé az em­berek, a fiatalok. S mit csináltak? Elgondolhatják. Köszöngettek imi­gyen: — Jó estét, Jancsi gyerek, hogy szolgált ma a munka? — Hazafelé Józsikám? Ugyan jól teszed.. . Hanem amikor a sudár, pirosarcú nagylányok is elkezdték a dolgot, el­fogyott a fiatalemberek türelme is... — Hagyják már abba kedves Marci bácsi... Köszönünk mi rendesen, hisz látják.. — mondta Nagy Jóska a nevető főagronómusnak. így aztán abbamaradt. De nagy köszöngetésektől hangos azóta is a böszénfai kis 1telep! Az öregek megelégedettek, hogyis­ne lennének azok, hisz sikeres volt lázadásuk. Meg hát megállapíthatják magukban, alapjában jók ezek a gye­rekek, csak néha kell oldalba bökni őket ... Amúgy öregesen. Cs. J. A csehszlovák filmek első fesztiválja Banská Bystricán A csehszlovák filmművészet törté­netében első ízben tartották meg a eseh- «és szlovák filmek fesztiválját. Az ilyen fesztivál a jövőben évente megismétlődik hazánk más-más ke­rületi székhelyén. Ezidén, Banská Bystricán egy hét leforgása alatt bemutatták az 1958- as esztendő legsikeresebb hazai alko­tásait, illetve 12 egész estét betöltő és 19 rövid filmet. Az elmúlt év igen termékeny volt — a szerénység mér­tékét megőrizve — megállapíthatjuk, hogy a tavalyi filmjeink (Ördögi találmány — Brüsszelben; Farkas­(mint pl. az Eltévedt ágyú, Ma utol­jára, stb.), sőt olyanok is, amelyeket a jó kivitelezés ellenére ideológiailag károsnak minősíthetünk, mert a szükséges társadalombirálat mellett elvesztették tárgyilagosságukat és csupán fekete tónusban ábrázolták mai életünket. Ezt a szélsőséges fel­fogást leginkább tükrözi Krska ren­dező „Itt oroszlánok vannak" című filme. A művészi tökéletesítés szempont­jából azért tulajdonítunk nagy jelen­tőséget az idei Banská Bystrica-i (és az utána következő) csehszlovák filmfesztiváloknak, mert az itt be­mutatóra került filmeket, s egyálta­lán filmművészetünk tizenhároméves útját — eredményeit és mulasztá­sait — kultúrális életünk vezető személyiségei, művészek, kritikusok, és más filmszakemberek megvitat­ják, elbírálják, s egyben irányt ad­nak filmművészetünk jövőbeni fejlő­désének. Értékes hozzászólásaik és Jelenet a „Brych polgártárs“ című filmből. meglátásaik arra engednek következ­tetni, hogy a múlt hibáin okulva sok­kal jobb és művészileg színvonala­sabb filmeket alkotnak majd úgy a prágai Barrandovon, mint a brati­­slavai Kolibán. Meggyőződésünk, hogy a filmalkotók mottójává válik az idei filmfesztivál jelszava: „A film ke­rüljön i szorosabb kapcsolatba a inép életével!“ (bsg) Zétényben új- kultúrházat építenek Sokáig csak vágy volt. De mivel minden valóra váltható, így a zétényi kultúrház is felépül. Összefogott a falu apraja nagyja, s nekiláttak a munkának. Azon nem kell törni fejü­ket, hogy honnan lesz építőanyag. Van a községben egy roskadozó grófi kas­tély, melyből két kultúrházhoz ele­gendő követ is ki tudnának szedni. Ehhez neki is látott az ifjúság. A fia­talok, akik a szövetkezetben dolgoz­nak, az EFSZ-ek IV. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy 1900 órát dolgoznak le a kultúrház építésénél. Ha mindnyájan belekapcsolódnak a munkába, pár hónappal lerövidíthetik a kitűzött határidőt. Most csupán az ifjúságon múlik, hogyan fognak igye­kezni, s milyen munkát fognak vé­gezni, hogy minél hamarabb felépül­jön a kultúrház. Biztosan jelentkeznek munkára az idősebbek is. Rajta hát zétényi fiatalok, öregek, kapcsolódjunk be a munkába, s mi­nél hamarább fejezzük be építését! Nagy G. 1959. március 1. Forbáth Imre: MIKOR A NÉMA BE­SZÉLNI KEZD (Versgyűjtemény.) Forbáth az első Csehszlovák Köz­társaság magyar irodalmából azzal tűnt ki, hogy ő írta a leghaladószel­­leműbb verseket. Költeményei hézag­pótló jelentőségűek a imái irodalom számára. Verseiben olyan müveket ismer meg az olvasó, melyek tanul­ságot, okulást, tapasztalást jelente­nek számára. Frantisek Hecko: VÖRÖS BOR. (háromrészes regény). Az éhség, i nyomor 'és kivándorlás földje volt egykor Szlovákia. Erről szól Hecko regénye, a Vörös bor. Színhelye: a Kiskárpátoktól keletre elnyúló bortermő lankák, kenyéron­tó mezők. Gazdag itt a föld, mégis tíz parasztcsalád közül kilenc nélkü­lözéssel, éhséggel küszködik. A Hab­­zsda család három évtizedes króni­káján keresztül a regény a szlovák falu eposzává tágul, tetemre hívja a rendet, mely mostohája volt a sze­génységnek, a népnek. Gasparová-Duricková: PÖTTYI ÉS ZIZI (gyermekeknek, színes mese­könyv). Két rajzfilmből állították össze ezt a kedves, könnyed két mesét. Pöttyi egy mókuscsalád ügyes cse­metéje, 'aki izgalmas kalandok, sok viszontagság után elvezeti mamáját és két kis testvérét az (új erdőbe, kényelmes otthonába, ahol nyugodtan élhetnek. Zizi, a kis vadkacsa készülődik, hogy szüleivel, testvéreivel útrakél délre, ahol melegebb idő vár rájuk. De a gonosz róka megsebezte szárny nem engedelmeskedik: nem tud re­pülni. Itt marad télen is, csak a nyu­szik pártfogása menti meg a róka karmáitól. Végül kitavaszodik, s visszatér a kacsamama és a két ka­csalány. Boldogan ölelik magukhoz az elveszettnek hitt Zizit. Szőke József: AZ ASSZONY VÁR. (Elbeszélések.) ( A lapok hasábjairól, rádióból már bizonyára ismerik az olvasók Szőke József nevét. Elbeszéléseivel is ott találkoztak. Ezeknek az írásoknak egy részét most kapják kézbe könyv alakjában. A változatos tematikájú kötetből kiemelkedik a kisregénynek is beillő címadó elbeszélés. Egy harcos kom­munista mondja el benne élete tör­ténetét, szenvedéseit, megpróbáltatá­sait, küzdelmét egészen napjainkig. A többi elbeszélések közül a Fészket rak a szerelem, Hóvirág, a Nyúl meg a farka, a Csontváz figyelmeztet, stb. található meg a könyvben. 4

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents