Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-03-01 / 17. szám
2 \fzaltacf Földműves 1959. március 1. Szocialista munkaversennyel a begyűjtés teljesítéséért Marcell elvtárs, az Élelmiszerügyi és Begyűjtési megbízott a napokban sajtókonferencián foglalkozott a begyűjtés teljesítésével. Többek között a nyitrai, bratislavai és kassai kerület marad le — főleg a sertéshús teljesítésében. Hogy a sertéshús és a tej, meg tojás begyűjtését biztosítsuk, a nemzeti bizottságoknak rendszeresen — hetenként — értékelni kell a beadás teljesítését. Fel kell használni a szocialista munkaversenyt a beadás biztosítására. Alábbi levelünkben egy ilyen kezdeményezésről számolunk be A begyűjtési tervek teljesítése érdekében járásunkban is nemes versengés lépett életbe — írja Iván Sándor Kassáról. Természetesen fontos, hogy a versenybe a dolgozók széles tömege belekapcsolódjon. A beadási feladatok teljesítését tárgyalják most községeinkben a dolgozó parasztok, és az első kötelezettségvállalások már is megszülettek. Abaújnádasd a helyzet elemzése után versenyre hívta Hernádcsányt, Hernádzsadányt, Eszkárost, Gönyűt, Koksóbaksát, Hernádgecsét, a begyűjtési feladatok mielőbbi teljesítésére. Abaújnádasd a helyi nemzeti bizottság jó munkája nyomán vállalta, hogy a tojásbeadást a szövetkezeti tagok a háztáji gazdálkodásból június 25-ig teljesítik, az egészévi tejbeadást pedig október 31-ig. Az EFSZ az egészévi tojásbeadásnak november 30-ig tesz eleget, a tejbeadásnak szeptember 30-ig, sertéshúsbeadásnak és a szarvasmarhahús beadásnak szintén szeptember 30-ig. A verseny tovább folyik. Egy másik körzetben Kecerpeklény a kezdeményező. A verseny feltételei: a felvásárlásnál elérni a legnagyobb százalékot, minél több gazdaságot belekapcsolni a begyűjtési terv teljesí-Adásvételi szerződést kötők figyelmébe! Sokan még ma is azon a téves nézeten vannak, hogy ha földjüket eladják vagy bérbe adják, a szerződés kölcsönös aláírásával befejeződött az ügylet, vagyis hatályossá vált a szerződés. Tévedés, mert a 65/1951. Zb. számú törvén;- kimondja, hogy minden adásvétel.- vagy bérleti szerződést az illetékes JNB-nak kell jóváhagynia. Ha erdőről vagy mezőgazdasági ingatlanról van szó, a JNB földművelésügyi és erdőgazdasági osztályának kell megadni a'hozzájárulást, építőtelek esetében viszont a JNB beruházási (építészeti) osztálya mondja ki az utolsó szót. Ezen ügyosztályok végrehajtó szervei kötelesek kivizsgálni, vajon a szerződés feltételei összhangban vannak-e a közérdekkel, a törvényes előírásokkal és a szocializmust építő társadalmunk érdekeivel. Meg kell továbbá állapítaniok, vajon a szerződés megkötése által nem kerül-e sor a földbirtok szétforgácsolására, vagyonhalmozásra vagy üzérkedésre. Elengedhetetlen követelmény tehát, hogy a szerződő felek bárminemű ingatlan eladása, cseréje, ajándékozása, bérbeadása stb. esetén a tulajdonjognak telekkönyvi átírása előtt kikérjék az említett szervek hozzájárulását, mert enélkül az egész jogügylet semmis és hatálytalan. Hogy a vevő ne legyen kénytelen a megvett földet esetleg visszaadni, hogy az eladónak ne kelljen az előre felvett vételárat visszatérítenie, hogy mindkét fél megtakarítsa a felesleges költséget, fáradságot, bosszúságot, sőt perlekedést, „ne igyon előre a medve bőrére“, várja meg a JNB döntését. Mesterkedéssel vagy fondorlattal se igyekezzünk „túljárni t a hatóságok eszén!“, mert az sem használ, ha a vevő például azzal hozakodik elő, hogy hiszen az általa megvett területen már építkezett vagy beruházást eszközölt, az eladó meg azzal érvel, hogy földje vételárát már elköltötte, tessék tehát utólag megadni az engedélyt. Mert a JNB ilyenkor sem köteles megadni utólagos hozzájárulását, ha a megejtett vizsgálat során indokoltnak tartja az elutasítást. A szerződő felek között pedig megindul az acsarkodás, egyik a másikat okolja, közösen „kilincselnek“ a hivatalokban és amikor ez sem használ, pereskedni kezdenek egymással. Mindenkinek tehát saját érdeke, hogy a szerződési feltételek teljesítése előtt jóváhagyassa az okmányt a JNB-al. Dr. Iván Sediba, Ford. K. E. tésébe, a háztáji gazdaságok után a szövetkezeti tagok a tojásbeadást május 1-ig, a tejbeadást pedig december 1-ig teljesítik. Az EFSZ az egészévi tojásbeadást augusztus 15- ig, tejbeadást november 15-ig, sertéshúsbeadást november 1-ig, a szarvasmarhahúsbeadást pedig december 1-ig teljesíti. A szövetkezet terven felül 50 q sertéshúst, 40 q szarvasmarhahúst és 2 vagon gabonát ad be. Élénk verseny alakult a JNB dolgozói között is. Bacsa, Strbák és Gaja elvtársak versenyeznek egymással. Raáb és Nickel elvtársak szintén versenyben állanak. Mindkettő tíz-tíz község begyűjtéséről gondoskodik. Szerényebb keretek között folyik a verseny Stefány és Lukács elvtársak között, akiknek nehezebbek a feltételeik, de a legérdekesebb verseny a Kucsera, Jurek és Gyurgyák hármas verseny lesz. Kucsera elvtárs vállalta, hogy körzete községei — öszszesen hét — az évi tojásbeadást május 31-ig teljesítik. Gyurgyák elvtárs azzal válaszolt, hogy a 10 naponként történő értékelés alapján az ő községei lesznek jobbak a tervteljesltésben. Jurek elvtárs még nem szólt a vitába, de lehet hogy a pálma mégis az övé lesz. Reméljük, hogy az egészséges alapokon kialakuló szocialista munkaverseny meghozza a gyümölcsét. ★ * ★ Az ENSZ főtitkára a Szovjetunióba látogat Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára márciusban a Szovjetunióba látogat. Hivatalának közlése szerint látogatására március 24 — 27. napjaiban kerül sor. Dag Hammarskjöld egyes ázsiai országokba is ellátogat. ☆ ❖ Szlovákia 1959 évi költségvetését tárgyalják a Szlovák Nemzeti Tanács bizottságai, O Sorozatgyártással 11 percenként készül egy Zetor Super traktor a brünni J. Sverma Gépgyárban, (jv) A menguSovcei szövetkezetek fő jövedelmét az állattenyésztés képezi. A múlt évben tehenenként 2700 literes fejési átlagot értek el. Árva gyerekek...? Furcsa cím „nem“ is igen illik az újságba Mivel azonban legjobb barátaim panaszolták el az alábbi dolgot, szívesen fogok tollat. Az eset Losoncon a HNB nagytermében játszódott le. Elmondom, ahogy nekem elpanaszolták: egy mákszemnyit sem veszek el belőle, viszont hozzá sem teszek ... Vasárnap reggel 9 óra. A járási szövetkezeti konferencia résztvevői már jelen vannak, együtt ülnek. Én és testvérem viszont még félre dobva — mint árva gyerekek — heverünk a Postai Hírlapszolgálat helyiségének, egyik sarkában!... Néha, néha összetekintünk, s kíváncsian kérdezzük egymástól: — Mi lesz velünk? Hogyan jutunk el a konferenciára? így töprengünk órák hosszat tétlenül. Egyszer csak csörög a telefon, s hallom, hogy a drót másik végén sorsunk felől érdeklődnek! — Megjött a Szabad Földműves és a Rol'nicke noviny? — Meg! — És hol van? — Itt... A sarokban! — Küldjék el valakivel! — Hm! Az nem is olyan egyszerű!... Na de majd megoldjuk valahogy ... Kisebb huzavona után egy fiatalember jóvoltából jutottunk el az ünnepélyes konferenciára. Szépen elhelyezkedtünk az asztalon, s mélységes csöndben hallgattuk Frisnyic elvtársnak, a JNB elnökének beszámolóját. Különösen „hegyeztük a fülünket“ amikor azt mondotta: — Járásunkban 2385 kis- és középparaszt 11343 hektár földön még mindig egyénileg gazdálkodik! — Hallod testvér? Nagy munka vár ránk is! — pislantottam. — Nem baj, közös erővel ez is meglesz! — felelte. Azt viszont jól esett hallani, hogy a múlt évben 11 új szövetkezet alakult a losonci járásban. Mert azt hiszem, ebben a szép eredményben nekünk (már mint a sajtónak) is részünk van. Hiszen a szövetkezetek alakításakor számos rövid, s hosszabb írás jelent meg a járás falvairől, a szövetkezetek eredményeiről „oldalbordánkon“. Az elnök elvtárs azonban egy árva szóval sem említett meg bennünket!... Lehet, hogy későbbre tartogatja a velünk kapcsolatos megjegyzéseit?! .... — A növénytermelés terén a következő hektárhozamokat értük el a múlt évben — folytatta az elnök. — Gabonafélékből a tervezett 18,74 mázsa helyett 15 mázsát termeltünk. Kukoricát 30,5, burgonyát 108,2, cukorrépát pedig 257 mázsát takarítottunk be hektáronként. Volt olyan szövetkezetünk is, például a kalondai, ahol 23 mázsa búza termett egy-egy hektár földön. A kismulyadiak árpából 22 mázsás átlagtermést értek el. Ez igazán szép eredmény. Ugyanakkor nagy hiba az, hogy a panyidarőciak alacsony hektárhozamot érnek el gabonafélékből. Ennek pedig az az oka, hogy nem tartják be pontosan a vetésforgót. Bizonyítja ezt az a tény is, hogy földterületük 60 százalékát gabonafélékkel vetik be. Tavaly 30 hektárral vetettek több gabonát, mint ahogy azt a terv előirányozta. Ez az intézkedés 220 ezer koronával csökkentette az EFSZ bevételét! Kicsit behúztam a „nyakamot" — s úgy láttam, a testvérem is, — hogy előbb nem szereztünk tudomást a panyidarőciak mesterkedéséről, mert ez nem más, mint külterjes gazdálkodás, amit azért folytatnak, hogy több búzát oszthassanak munkaegységekre! Az állattenyésztés terén is előbukkant egy két „titok“, Például egyes szövetkezetekben, mint a lónyabányaiban, 100 tehéntől csak 55 borjút neveltek fel. A panyidarőci EFSZ-ben 62, a divfnyiben pedig 42 elválasztott és felnevelt borjú jut száz tehénre! S hová lett a többi? Levágták, s a húst széjjel osztották a tagok között. Nagy hiba ez annál is inkább, mivel a losonci járás 14 szövetkezetében csak 10 tehén jut 100 hektár mezőgazdasági területre! Szó esett még sok mindenről. Többek között arról is, hogy járási méretben az összbevétel 2 százalékát juttatták a szövetkezetek szociális, 0,45 százalékot pedig a kultúralapra!... Csupán a kulturális munkával, az EFSZ tagjainak szakmai és politikai nevelésével nem foglalkozott a beszámoló. Jómagam is csalódottan hajtottam le „fejemet“ és „szégyenkezve“ kérdeztem testvéremtől: — Ennyire árva gyerekek vagyunk, hogy szóra sem méltatnak bennünket?! — Sohse búsulj, testvér; fontos, hogy a földművesek szeretnek, becsülnek és olvasnak minket!... János bácsi Miért nincs több „csillag“ a zselízi járásban!? Ifjú csillagokról van szó. Nemrég tűntek fel. Tulajdonságuk egyezik a világűrben ragyogó testvérkéivel. Örömmel hallották a földművesek a zselízi járási' szövetkezeti konferencián, hogy Kissalón 26, Kispeszeken 29, Hölvényen 24, Nagysáron 21 korona egy munkaegység pénzértéke. A 20-30 ezer koronás évvégi osztalék fényes bizonyság, lehet jól gazdálkodni. Ahol az emberek törődnek sorsuk irányításával, bevált a szövetkezeti út. Lehet, de nem „mindenütt“. Legalább is ezt tudtuk meg a vitából. Miért? A csillagok mellett nézzük csak az árnyas oldalt. Zselízen 8, Tergenyén 7, Pásztón 7 korona jutott egy munkaegységre. Ezek, meg a „közepesek“ leroptották a járási átlagot és így a munkaegység pénzértéke csak 13,68 korona. Aránylag kis területen mégis nagy az eltérés, sok különbség van a gazdálkodásban. Hogy megértsük, elsősorban is ,meg kell vizsgálnunk az embereket. Molnár János, a kissalói EFSZ elnöke ráhibázott a dolog gyökerére. Általános meglepetésre kijelentette: A kojetíni járásban az egy hektárra eső bevétel 5356 Kcs Járási átlagról van szó. A csúcs - eredmény 9 426 korona. A munkaegység átlagos értéke 19,76 korona. Ezzel szemben a zselízi járásban a szövetkezetek 1 hektárra eső átlagos bevétele csak 2 942 korona. Meg kell jegyeznünk, hogy a kojetíni járás a termékeny Hana síkságon terül el. De* a zselízi járás sem szégyenkezhet földjei miatt. Tényleg eljutottunk a gordiuszi csomó végére. A két járás között óriási eltérés van a belterjességben. Amíg a kojetíni járásban — szintén járási átlagot értsünk — 100 hektáron 86 szarvasmarhát, ebből 34 tehenet tartanak, a zselízi járásban 100 hektárra csak 36,8 szarvasmarha jut és ebből 16 tehén. Mi következik ebből? Nem más, mint hogy a kojetíni járásban 100 hektáron több mint kétszer annyi tejet, marhahúst termelnek, mint a zselízi járásban. Azt pedig mindenki tudja, hogy ha nagyobb a termelés, nagyobb az 1 hektárra eső bevétel is, több jut a munkaegységre. A tanulság: követnünk keli a kojetíniak példáját. De hogyan? Molnár , János I elvtárs alapos fontolgatás után felszólalásában mondta, hogy 1959-ben 7500 korona nyers bevételt terveznek 1 hektárra, jó szervező munkával elérik, hogy ebből 5500 korona lesz a tiszta jövedelem. Elhisszük. Hisz az ötéves tervet már az idén túlteljesítik, az egy hektárra eső bevétel pedig már tavaly 6 245 koronát tett ki. Hasonló'szép távlatokat tűznek maguk elé a többi élenjáró szövetkezetek ; is. De élére áll a kérdés, mi lesz az „árnyas“ ol-' dalon. Pásztón 1560, Tergenyén 2600 korona volt a hektáronkénti nyers bevétel. Ez bizony kevés. Miért?.,. Ehhez meg kell világítanunk, hogy milyen módon viszonyul egymáshoz a nagyobb jogkör, meg a tergenyei „ívelő műtrágya“ A konferencia alapos beszámolója és a hibák eltávolítását egyengető vita sok mindent kiderített. Jávorka István, a tergenyei EFSZ újdonsült elnöke elárulta, hogy náluk három év óta nem hordták ki a trágyát, a réten a második kaszálás ott érte az elsőt, a műtrágya pedig 1953-tól „lapult“ a raktárban. Ki hinné, hogy a tergenyeiek ezek után is bő termést vártak. Vagy hogy az ég áldásától várták a megtermékenyítést. Ha ilyesmit mondanánk nekik bizonyára azt mondanák „No atyafi, ne gondold ám, hogy mi a fejünkre estünk, tudjuk mi ám a vetésforgót.“ Igen, ám de a spekuláció varázsa. A 70 ár szőlő meg az 50 ár kukorica sem megvetendő. Már akinek van. Mert akinek nincs, ugyan csak lapos az erszénye a 7 koronás munkaegységtől. No de nézzünk csak körül Tergenyén. Tudvalévő, hogy létezik HN3 is, meg ki szokott járni a JNB instruktora is. Ez rendjén van, de az már nincs, hogy a trágya három évig a gazdasági udvarban heverjen. Mi történt volna, ha a HNB valamelyik tagja, vagy a járási instruktor azt mondja: — Hát János bácsi, odaadta volna maga a lányát olyan legényhez akinek nem volt rendben a trágyadombja? ... — Nem ... — Kell a földnek a zsír? ' — Kell... — Akkor én innen el nem megyek addig, míg ki nem hordják a trágyát, el nem vetik a műtrágyát. De nem így történt. És hasonló hibákkal találkozhatunk a járás többi szövetkezetében is. A beszámolóból kitűnt, hogy a földterület 25 °/o-át kell évente trágyáznunk, hogy az ötéves tgrvet sikeresen teljesíthessük. Ezzel szemben csak 14 % kap trágyát. Nem csoda, ha átlagban alacsony a hektárhozam, kevés a takarmány és ennek következtében nem elég jó minőségű a szarvasmarhaállomány. Miért kaptak nagyobb jogkört a NB-ok? Mit tesznek azért, hogy a gazdálkodás megjavuljon? Hogyan történhetett meg, hogy a zselízi szövetkezetben hóeséskor vágták a kukoricakórót? Beszélünk eleget a szövetkezeti tagokkal? Megmagyarázzuk annak a pásztói vagy tergenyei parasztnak „Maga spekulál a túlméretezett háztájin“. De az élenjáró szövetkezetben már új emberek nőnek. Mit fog mondani magának a fia, unokája, hogy amikor történelmet írtak, formálták az új életet, maga fékezte a fejlődést. Miért szégyelje majd magát az unoka?“ Eljutottunk a végkövetkeztetéshez. Az árnyékot csakis a politikai nevelő munka megjavításával szüntethetjük meg. Nem elég a szaktudás, a gazdasági tisztánlátás. Minden tagnak tudnia kell, hogy mit miért tesz. Hogy a pillanatnyi spekulációval ugyan ideig, óráig egy kis mellékjövedelemhoz jut, de ha becsületesen dolgozna a szövetkezetben, megkétszereződne a jövedelme. A JNB mezőgazdasági szakosztálya és a HNB-ok nem hagyhatják „évelni“ a bajokat. Kétyen például az anyasertések kis túlzással mondva majdnem kisebbek, mint a malacok. 70 — 80 kilót nyomnak. Lehetetlen, hogy ezt nem látta volna a HNB, a járási zootechnikus, vagy az EFSZ vezetősége. Rajtunk a világ szeme — mondotta a vitában Papp elvtárs, a zselízi EFSZ elnöke. Nagy dolgot művelünk, nagy a felelősségünk is. Ebből pedig következik, hogy a HNB-nak meg kell javítani a termelés irányítását és ellenőrzését. Törekedniük kell arra, hogy kulturális nevelő munkával minél több új embert neveljünk. Szép példát mutat ezen a téren a nagysallói EFSZ. 10 000 koronáért hangszereket vesznek a fiataloknak, 3000 koronát sütő-főző tanfolyamra fordítanak, 5000 koronát a sportpálya megjavítására irányoztak elő, 15 000 korona értékben berendezik a kultúrszobát, két kirándulást terveznek külföldre. A kissallóiak pedig több mint 58 000 koronát fordítanak kulturális alapra, pedig földterületük alig 500 hektár. Természettudományi előadásokat is tartanak. Követendő példák ezek. Az ieredményes munka elengedhetetlen feltétele a politikai nevelő munka megjavítása. Ha ezt elérjük, több lesz a csillag a zselízi i járásban. Bállá József