Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-25 / 16. szám

1959. február 25.

VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG 59

Az őszi búza kara tavaszi ápolása

Irta: SZAMÄK ISTVÄN, a Diószegi Növénynemesítő Üzem dolgozója

Az őszi búza terméseit részben a téli viszontagságok teszik ingadozóvá. Szárazföldi éghajlatunk különösen a hómentes síkságokon sanyargatja az őszi búza vetéseit. „ •

A hőmérséklet nappali és éjszakai ingadozása nagy népgazdasági károkat okoz. így 1955 — 56 telén Kelet-Szlovákia déli járásaiban az őszi búzák egy részét kiszántották, nagy részük pedig átlagon aluli termést adott.

Az állandó fagypont körüli ingadozás 1956 januárétól áprilisig több mint 90 napon át tartott.

ismertetem a kassai Mezőgazdasági Vetőmageüenörző és Vizsgáló Intézet 1956. évi adatait:

1. A fagypont fölé emelkedő, ugyanakkor éjjel fagypont alá süllyedő hőmérsékletű napok:

január: 29 nap; ebből hómén les 12 nap; február: 5 nap; ebből hómentes 5 nap; március: 25 nap; ebből hőmentes 3 nap; április: 6 nap; ebből hómenles 6 nap;

2. Fagypont alatti hőmérsékletű napok: január: 1 nap; ebből hómentes — nap; február: 21 nap; ebből hómenles 16 nap; március: 2 nap; ebből hómentes 1 nap.

Ezek városi adatok. Kelet felé a hótakaró még kisebb volt. A fenti meteorológiai adatok elénk vetítik a mindennapos felfagyást és felmelegedést. Mégis a csaknem területi méretű elemi csapásként fellépő terméscsökkenés alól akad olyan kivétel, mint például a Terebesi Növénynemesítő Állomás, ahol a búzatermés nem csökkent a több évi átlag alá. A terebesi példából következik, hogy megfelelő előveteménnyel, agrotechnikával, a vetésforgó betartásával, trágyázással, talajelőkészitéssel és vetéssel edzettebbé tehetjük az állományt.

Ezeknek az eredményét foglalom csak össze: a búza a tél beálltával legyen erős, edzett és ellenálló, de ne túlságosan fejlett, buja. Ezt a nyári és őszi agrotechnikával valósítottuk meg, és ez külön tanulmányt érdemel. A búzát megfelelő gondossággal vetettük, a fogas diónagyságú rögökkel takarta. A rögöcskék között kelő és még ősszel megerősödő vetést nem éri olyan veszély, mint ha a vetés után lehengereztük volna. A rögöcskék a legkisebb havat is megfogják.

A búzavetés ápolásának másik része a téli és kora tavaszi munka. Főleg az utóbbiakra szeretnék rámutatni.

A két legfontosabb tél végi beavatkozás a hengerezés és a fejtrágyázás.

Hengerezés. Hóolvadás után a búzát soká veszélyezteti a hőmérséklet fagypont körüli Ingadozása. Ez a sötét talajokon gyakoribb, mint a világos talajokon. Nagyobb hőingadozás esetén a felső talajréteg különválik és a búza „felfagy“. Ennek óriási hátrány^ hogy a búza gyökerei ilyenkor elszakadhatnak. Ezt időben meg kell akadályoznunk.

A búzát a hőmérsékleti ingadozások idején naponta figyeljük. Ilyenkor a beavatkozásra alkalmas órákat ki kell használnunk. A reggeli órákban sokszor a legnehezebb gépekkel Is rámehetünk a búzaállományra, míg felengedés után még lábbal sem léphetünk rá. Az alkalmas órák kihasználásával a felfagyott vetést „visszahengerezhetjük“ a talajba. Ezt esetenként meg kell ismételnünk. A búza hengerezésére legalkalmasabb a

könnyű gyűrűshenger, amelyből széles gépcsoportot állítunk össze, hogy az alkalmas órákat minél jobban kihasználhassuk. Kisebb területeken fogattal hengerezzünk. Jó a Cambridge-henger is, amely mozgó gyűrűivel jól igazodik a talaj egyenetlenségeihez. Tél idején a búza hengerezésének „első segély“ jellege van, míg kitavaszodás után a hengerezés nélkülözhetetlen agrotechnikai beavatkozás.

A tél végi, „tavaszi“ fejtrágyázás. Annak ellenére, hogy február végén, a hóolvadás után bőven van időnk, munkaerőnk, szállítóeszközünk, mégis megkésünk a tavaszi fejtrágyázással, amely így a vetési munkák idejével egybeesik. Pedig az ilyen fejtrágyázás a kukoricakörzetekben helytelen.

Ha az idő engedi, február 20-a után, mihelyt a hó elolvad és ráléphetünk a búzaállományra, megkezdjük a salétrom kiszórását. Amint már a hengerezéssel kapcsolatban is említettem, minden alkalmas órát ki kell használnunk. Mihelyt a talaj felenged, azonnal beszüntetjük a munkát és csak másnap folytatjuk, nehogy a búzában kárt tegyünk.

A szükséges salétrom mennyisége hektáronként az adott viszonyoktól függ. Az általában ajánlott mennyiség betartása azonban nehezen valósítható meg. A következő számításból indulok ki: hektáronkénti 100 kg salétrom esetében 1 árra 1 kg, 1 négyzetméterre 1 dkg jut. Vegyünk 1 dkg osztravai salétromot és próbáljuk kiszórni egy négyzetméternyi területre. Nemesítő-üzemünkben több salétromot számítunk egy hektárra; igaz, hogy megteremtettük ennek az alapfeltételét. Negyven mázsás és ennél magasabb búzatermeléssel számolva még nyáron 350 — 400 kg szuperfoszfátot és 300 — 350 kg kálisót adtunk (lehetőleg Reformkálit, amely ként és magnéziumot is tartalmaz, amiben talajunk szűkölködik). Ilyen körülmények között nyugodtan adagolhatunk február 20-a után 200 kg osztravai salétromot anélkül, hogy tartanunk kellene a megdőléstől. De még 200 kg-ot is nagyon nehéz egyenletesen elszórni egy hektárnyi területre. Ezt is csak úgy lehetséges, ha a műtrágya teljesen száraz, csomómentes, aprókristályos és ha a leglelkiismeretesebben végezzük a szórást. Még eddig nem kíséreltük meg gépi vetését.

Az egyenletes kiszórás fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni. A gyakorlatban előfordulnak olyan körülmények, amikor a búza már ősztől tápanyaghiányban szenved, gyengén telel. Nem szabad az ilyen állományt túlméretezett adaggal műtrágyázni. Ezért ilyen esetben kisebb adagot (120 kg) szórunk el, és nagyon ügyelünk az egyenletes kiszórásra, A salétrom műtrágyákkal történő lelkiismeretes gazdálkodás érdekében tekintetbe kell vennünk azok kereskedelmi árát is.

Üzemünkben az ismertetett fejtrágyázáson kívül tavasszal más műtrágyát már nem adunk. A szükséges tápanyagokat a nyáron előzetesen bcszántott (foszfor, káli) műtrágyákkal biztosítottuk. A búza őszi nitrogénszükségletét az elövetemény (borsó), a tavaszit pedig a február 20-a után kiszórt könnyen oldódó osztravai salétrom biztosítja.

Február 20-a előtt azért nem adunk salétromot, mert a hatására buján fejlődő állományt a kedvezőtlen márciusi idő igen megsanyargathatná. Később azért nem adunk salétromot, mert kérdéses, hogy az akfcor már „mélyen járó“ búza száraz tavaszi időben hasznát látja-e. Nedvesebb tavasz esetén pedig másodlagos bokrosodáshoz vezet, ami későbbi kalászolással, megdűléssel és rozsdakárral fenyeget.

Hangsúlyozom, hogy itt a kukoricakörzetek természeti viszonyaihoz igazodunk. Jó csapadékeloszlás és sekélyebb talajréteg esetén tekintetbe jöhet többszöri kisebb fejtrágyázás is. Különös figyelmet kell szentelnünk az öntözött búzaállományok helyes műtrágyázásának.

Nem említettem meg a tavaszi fogasolás kérdését. Eredetileg ezt az eljárást a felső talajréteg lazítása, a nitrogén mozgósítása és a gyomnövények irtása céljából végezték tavasszal. Más agrotechnikai beavatkozással tökéletesebben elvégezhetjük ezeket a feladatokat. A tél végi salétromozás, hengerezés és a Dikotex-permetezés a kétszikű gyomok ellen rendszerint kielégítő védelmet biztosít. Ezért a fogasolást helyi jellegű beavatkozásnak kell tekintenünk és csak megokolt esetekben alkalmazzuk. Sajnos, igen gyakran helytelenül használják a fogast a felfagyott vetéseken, amelyek alighogy begyökeresedtek, újra feltépődnek. Különösen előzetes hengerezés nélkül veszélyes a fogasolás.

Megemlítek még néhány téli beavatkozást. A szuperfoszfáttal gazdagított, kellő hígítású trágyalé szintén jó fejtrágya. Ugyancsak jó eredményeket érhetünk el komposztok, sertéstrágya és egyéb szerves fejtrágyákkal.

Az 1958 —59-es tél ingadozó időjárásával elég rendkívüli, és lehet, hogy még sok meglepetést rejteget. Jó erőnlétü búzaállományok esetében nem kell tartanunk ezektől a meglepetésektől. A hosszabb ideig tartó jégréteget át kell törnünk, hogy a vetés levegőhöz jusson. A hirtelen olvadáskor keletkező tócsák legmélyebben fekvő pontjain pedig vasrúddal áttörjük a megfagyott talajt, hogy a víz leszivároghasson az altalajba. A tél elmúlásával idejében kell fejtrágyázni, s a felfagyott vetést, ha szükséges, többször is meghengerezzük. Mivel a salétrom elszórása általában egybeesik az olvadással, amikor napközben sokszor nem lehet rálépnünk a vetésre, ezért a pontosan szóró repülőgépek nagy segítséget nyújthatnának. A munkát azonban alapos ellenőrzés kell. hogy kísérje.

Az őszi búza foszforsav- és kálitartalmú műtrágyákkal végzett fejtrágyázását a kukoricakörzetekben kísérletekkel kell ellenőrizni, s csak ezek sikeres befejezése után ajánlatos.

A méhek és a repce maghozama

Az egyik Opava melletti termelőszövetkezet 9,5 hektáros repcevetéséhez 40 méhcsaládot vándoroltattak. Két szomszédos községből mintegy 30 méhcsalád méhei is látogatták ezt a területét. így a repce megporzásában 70 méhcsalád vett részt. Az eredmény nem is maradt el. A becők fejlettek lettek, közülük sok 92 mm-re nőtt és sok mag volt bennük, némelyikben 32 darab is!