Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)
1959-02-25 / 16. szám
62 VIRÁGZÓ MEZŐGAZDASÁG 1959. február 25. Mit kell tudnunk a zöldségmagvak termesztéséről? A zöldségféléknek fontos szerepük van az élelmezésben, ezért termesztésükre egyre nagyobb gondot kell fordítanunk. Hogy a zöldségfélék minősége is egyre jobb legyen, a termelők és nemesítök feladata, hogy a legkiválóbb fajokat és fajtákat termesszék ki. Néhány zöldségféle vetőmagjának termesztése nálunk újdonság, de a tízéves termesztés alatt sok helyen kiváló tapasztalatokat szereztek a legigényesebb zöldségfélék magtermesztésében is. Ennek ellenére a gyakorlatban még mindig előfordulnak hiányosságok, amelyek lényegesen befolyásolják a kitermelt vetőmag minőségét. Cikkemben rá akarok mutatni arra, hogy a legtöbb hiba és hiányosság azért fordul elő, mert sok helyen nem ismerik a magtermesztés feltételeit és nem fordítanak elég gondot a magvas növények ápolására. Ezek legtöbbször olyan hibák, amelyek egy kis jóakarattal könnyen megszüntethetök, ellenben ha elhanyagoljuk azokat, lényegesen csökkentik a vetőmag minőségét és egyúttal e magról termelt zöldségféle értékét is. Megfelelő szakképzéssel ezek a hibák elkerülhetők, amelyeket a gazdaságos termelés érdekében el is kell kerülnie minden termelőnek. A vetömagtermelést nálunk a növénytermesztés minőségi fejlesztéséről szóló 188/50. számú törvény szabályozza. E törvény értelmében csak bizonyos szaporítási fokkal és fajtanévvel ellátott vetőmag kerülhet forgalomba. Tehát a vetőmagtermeléshez elismerési bizonylat kell. Az elismerési bizonylat kiadásának feltételeit a 460 331-es állami norma határozza meg. Ez a norma jogérvényes feltételeket és szakszerű utasításokat tartalmaz az elismerési bizonylat kiadására. Minden vetőmagtermesztő vállalatnak ismernie kell ezt a normát és e norma szerint felelős szakembereknek kell irányítania a termesztést. Az alapszabályzatot tartalmazó normához még más normák is tartoznak. Ilyen a 464 040-es norma, amely a zöldségfélék magtermesztésére vonatkozik. Az ernyősök (ánizs, kömény, koriander) magtermesztését a 462 060-as norma, a dísznövényekét a 464 050-es, a hüvelyesekét pedig a 461050-es norma szabályozza. Ezek a normák lényeges segítséget nyújtanak a zöldségfélék vetőmagtermelésében. Megrendelhetők a következő címen: Slovenská kniha, préda j technickych noriem, Bratislava, Fucíková .ul 20. A normák ismerése alapfeltétele a sikeres magtermelésnek, mert a legnagyobb hibákat a gyakorlatban ott követik el, ahol nem ismerik vagy nem tartják be a szükséges feltételeket és előírásokat. A normákból megtudja a termelő, hogy mire kell a legtöbb gondot fordítania az egyes zöldségfélék magtermelésénél. így nem kerülhet sor arra, hogy ellenőrzéskor a magvas kultúra nem kap elismerési bizonylatot. Ezzel elkerülhetjük a fölösleges anyagi veszteségeket is. Nem szándékom felsorolni az említett normák alapszabályait, de szükségesnek tartom, hogy felhívjam a figyelmet az időszerű teendőkre. Ilyen időszerű feladat a kétéves növények dugványainak eltartása, teleltetése. A legtöbb zöldségféle dugványait őszszel kiszedjük a földből és prizmákban, pincékben vagy erre a célra épített raktárakban tartjuk el. Csak néhány faj (spenót) dugványait hagyhatjuk télen is a földben, hogy a következő évben ugyanott termeljünk vetőmagot. A sárgarépa és petrezselyem dugványait őszszel okvetlenül ki kell szednünk a földből, mert a 464 040-es állami norma 11. pontja értelmében a sárgarépa és petrezselyem fel nem szedett, osztályozatlan dugványairól termelt vetőmag csak harmadosztályú lehet. Már ez a körülmény is lényegesen befolyásolja a kitermelt vetőmag értékesítését, mert az I. és Ili. osztályú sárgarépamag árkülönbsége 20 korona kg-onként; 500 kg-os hektárhozam mellett ez 10 000 korona hektáronként. A teleltetésre tárolt dugványokat nem hagyhatjuk megfigyelés nélkül; időnként ellenőriznünk és gondoznunk kell. A gondozás főleg abból áll, hogy a teleltetésre biztosítsuk az állandó hőmérsékletet. Ez általában 2 — 6 fok között van. Helytelen a prizmákat meleg időben vastag takaróval födni, de helytelen a hideg beálltakor nyitva hagyni a szellőztetőnyílásokat és megfeledkezni a vastagabb takaró biztosításáról. A hőmérsékletet állandóan ellenőrizzük és szükség szerint szellőztetéssel vagy vastagabb takaróval szabályozzuk. A tárolt ültetőanyagot többször átnézzük, a rothadó leveleket, valamint a gombákkal és penésszel bevont dugványokat eltávolítjuk. Ne felejtsük el, hogy az egerek is nagy kárt okozhatnak a tárolt dugványokban. Az egerek ellen úgy védekezünk, hogy mérgezett gabonát szórunk a szellőztetőcsövekbe és a tárolt dugványok közé. A hagyma rövidebb ideig jól tűri az erősebb fagyot (—8 fokot is). Ügyelnünk kell azonban arra, hogy ahol a dugványozásra szánt hagymát tároljuk, ne legyen fagypontnál alacsonyabb és 10 foknál magasabb a hőmérséklet. Melegebb napok jöttével a szellőztetőnyílásokat kinyitjuk és részben eltávolítjuk a vastag földtakarót, hogy a tárolt ültetőanyag ne fülledjen be és ne penészesedjók. A zöldségfélék nagyrészben idegenbeporző növények. Egyes fajok, például a keresztesvirágúak, a zeller és a petrezselyem, a paradicsom, paprika és a beléndek, a répafélék stb., rokonságban állnak egymással, ezért könnyen kereszteződhetnek. Nagyon káros a különböző fajta kölcsönös beporzása is, ezért nagy gondot kell fordítanunk az előírt térbeli izoláció betartására. Ellenkező esetben ellenőrzés alkalmával magvas kultúránk nem kap elismerési bizonylatot. A magtermesztésre szánt parcellák kijelölésekor ügyelnünk kell főleg a talaj minőségére és a 464 040-es norma által az egyes fajoknál és fajtáknál megszabott térbeli izoláció betartására. Ha a közelben más vállalat is foglalkozik magtermesztéssel, előzőleg meg kell győződni arról, hogy a szomszédos vállalat nem termel-e valamilyen rokon fajt vagy fajtát parcelláink közelében, így elkerülhetjük a káros kereszteződést a rokon növények között. Tenyésztés ideje alatt nagy gondot kell fordítani a gyomirtásra. Különösen a kultúrnövényekkel közeli rokonságban levő gyomnövények károsak, mert ezek is beporozhatják magvas növényeinket. Nagyon káros a sárgarépa között a marok, a retek között a vadrepce; stb. A 464 040-es állami norma azt is meghatározza, hogy az egyes magvas növények között mely gyomnövényeknek nem szabad előfordulniuk. Tavasszal az ültetés előtt át kell válogatni a dugványokat. A fajtára nem jellegzetes, rothadt, hibás dugványokat eltávolítjuk. A petrezselyemnél az elágazó gyökerű dugványokat nem ültetjük ki, mert ez a hiba öröklődhet, ha nem a talaj ellenállása okozta a gyökér elágazását. Az ilyen ültetőanyagról termelt mag csak értéktelenebb zöldség termelésére alkalmas. A dugványok átválogatását nagyon gondosan kell végezni. Az ültetőanyag fajtaazonossága biztosíték a kitermelt vetőmag jó minőségére, az egészséges dugványok ültetése pedig előfeltétele a magasabb terméshozamnak. Ha rothadó, hibás dugványokat ültetünk, a magvas kultúra nem lesz egységes, s így a termés sem lesz kifogástalan. A termelőknek tudniuk kell, hogy a magtermesztés gazdaságossága több tényezőtől függ. Ilyen tényező a parcellák tisztántartása, mert a gyom elnyomja a kultúrnövényeket és a termelt vetőmag közé több ugyanolyan súlyú és nagyságú idegen mag keveredik (a hagymamag közé a keserűfű és a kakaslábfü magja), ami nagyban növeli a veszteségeket és a tisztítás költségeit. Sokszor az idegen mag eltávolítása lehetetlen és ennek következtében a vetőmagot alacsonyabb minőségi osztályba sorolják. Ez pedig a felvásárlásnál nagy veszteséget jelent. Például 1 kg I. osztályú hagymamag ára 90 korona, a II. osztályúé 72 korona, a III. osztályúé pedig már csak 45 korona. Tehát 700 kg-os hektárhozam mellett I. osztályú mag esetében a jövedelem 63 000 korona, II. osztályú vetőmag esetében 50 400 korona, III. osztályú mag esetében pedig csak 31500 korona. Tehát II. osztályú mag esetében 12 600 korona, III. osztályú mag esetében pedig 31 500 korona a veszteség hektáronként. Ezek olyan adatok, amelyeket nem hagyhatunk figyelmen kívül, és világosan mutatják, hogy a magvas növények kellő gondozása többszörösen megtéríti a gondozás költségeit. A gyomirtásra különös gondot kell fordítanunk azért is, mert a gyomnövények gyakran különböző betegségek hordozói és köztes gazdái a kártékony rovaroknak. így terjesztik a betegségeket és a kártevőket. Minden kertészetben a magvas kultúrának példamutatónak kellene lennie. De a gyakorlatban éppen fordítva szokott lenni: a fogyasztásra termelt zöldségfélék nagy táblái tiszták, gondozottak, míg a magvas növények kisparcelláit ellepte a gyom és inkább a gyomnövények tanulmányozására alkalmasak, amelyek között a magvas növények sínylődnek. Több zöldségféle vetőmagjának népgazdaság! jelentősége van, mert külföldre is szállítjuk. Ha külföldön a versenyben jól meg akarjuk állni a helyünket és meg akarjuk tartani piacainkat, akkor a magtermesztésre a lehető legnagyobb gondot kell fordítanunk. Andel Karol mérnök, a Magnemesítő és Magtermesztő Vállalat dolgozója (Bratislava)
