Szabad Földműves, 1959. január-június (10. évfolyam, 1-51. szám)

1959-02-25 / 16. szám

58 VIRÄGZÖ MEZÖGAZDASÄG ■1859. február 25. mert a kultivátor kissé ormossá teszi a talaj felületét. Sokan a simító munkáját Is boronálással tetézik, amit a talaj felső rétegének megfelelő szikkadása révén magam is helyesnek tartok. A simító bizonyos fokú könnyítést is eredményez, s ez fokozza a párologtatást. Aki kétel­kedik, meggyőződhet róla, hogy az elsi­mított talaj felülete mindig nedvesebb, mint a simító után megboronált talajé. Mind a simító, mind a borona 45 fokos szögben járjon a szántás irányára. így az átló irányában végzett talajegyengetés nemcsak hogy a legtökéletesebb, de a legkisebb szerkezeti romlással is törté­nik. Abban az esetben, ha talajaink tömö­­döttek, akkor célszerű a boronával kom­binált simítót. használni, amelynél a fo­gakkal ellátott első gerenda megtöri a talaj felületén keletkezett kérget. Ha a fogasolás az első talajmunka, akkor e célra nehézfogast használjunk, lehetőleg előrehajlított végű fogakkal. A fogas legalább 10 cm mélyen haladjon a talajban. Sokan tavasszal munkamegtakarítás céljából a műtrágyákat már a szikkadó talaj felületére szórják el és csak azután simítanak vagy fogasolnak. Ez helytelen eljárás, mivel a műtrágya különböző mélységbe kerül (ormokra és barázdák­ba), ami egyenetlen tápanyagellátást eredményez és kihat a növény egész fejlődésére. A műtrágyát lehetőleg a már egyengetett talajfelületre szórjuk. Kivé­telt képez a hóra történő elszórás, mivel Itt az oldat egyenletesen oszlik el a ta­lajban. Sokat vitatott kérdés, hogy a sürgős vetésnek vagy a simításnak adjunk-e előnyt. Erre annyit, hogy a talajnedves­ség megőrzése elsőrendű feladat, ezért a simításba be kell kapcsolnunk az ösz­­szes rendelkezésünkre álló erőt, és amit el tudunk simítani, azt el kell végeznünk. A simítás elvégzése sürgős munka, amit nem szabad elhúzni. Helyes szervezés esetén jóformán együtt haladhat a simí­tás, műtrágyázás és vetés, vagy legalább­is csak igen kis időbeli eltéréssel. A műtrágya megválasztása és elszó­lása alkalmával ügyelnünk kell arra, Rogy az olyan műtrágyák, amelyek mér­gező hatásúak a csírázó növényre (mész­­nitrogén, kainit), legalább 8 — 14 nappal a vetés előtt kerüljenek a talajba, mert helytelen használatuk súlyos károkat okozhat. A talaj előkészítése után azonnal ves­sünk. Az nem baj, hogy az elvetett magot még ellepi a hó és a talaj megfagy. A korai vetésű növények magja és maguk a növények is eléggé ellenállók, tehát elviselik a fagykárosítást. Gyakori eset, hogy a rossz idő miatt a növény eleinte csak lassan fejlődik, de gyökérzete annál jobban erősödik, és ez a fontos. A tava­szi gabonák már 1 foknál csírázni kezde­nek, tehát jól bírják a korai vetést. Nézzük az alábbiakban, hogy milyen tavaszi növények jöhetnek számításba korai vetés szempontjából: TAVASZI BÚZA Igen korán vethető gabonaféle. Nálunk csak kisegítő gabonaként jöhet számí­tásba. Sikeres termelésének előfeltétele: a korai vetés. Mivel rosszul bokrosodik, sok vetőmag szükséges a kellő sűrűség biztosítására. Ezért 30 %-kal több magot vetünk, mint az őszi búzából, hektáron­ként körülbelül 240-260 kg-ot. Vetési mélysége 2 — 6 cm. Nem érdemes későn vetni, mivel termése igen alacsony lesz. Sokan már ősz végén, tél elején elvetik. Ha nem jön túlságosan hideg tél, éttelel, s ekkor adja a legnagyobb termést Leg­később március 15-ig a talajban kell lennie, de legcélszerűbb még februárban elvetni. tavaszi Árpa Szintén korán kell vetni, ha jó termést akarunk elérni. A vetőmagmennyiség a vetés idejétől függ. Minél korábban vet­jük, aránylag annál kevesebb magra lesz szükség. Vetési mélysége a talaj neme és állapota szerint 3 — 6 cm között válta­kozik. Homokosabb talajba mélyebben vetjük, mint nehéz, kötöttebb jellegű ta­lajokba. Ha védőnövényként vetjük, ak­kor az előírt vetőmagmennyiségnek csak a 2A-át szabad elvetni. Korán, jó és táp­anyagdús talajba ritkább sorokban is vet­hetjük. Ebben az esetben kevesebb vető­mag szükséges. Eddigi kísérleteink sze­rint a legnagyobb sortávolság — aminek még termésfokozó hatása volt — 24 cm, 50 °/o-os vetőmagmegtakaritás mellett. Csírázása és fejlődése első szakaszában jól bírja a hideg időt, sőt a kisebb fagyot is. ZAB Sokan a zabot és bükkönyös keverékét csak később vetik. Ez tévhit, mert a zab is korán elvethető, mivel a csírázáshoz nem kíván magasabb talajhőmérsékletet. Mélyebbre vessük, mint a többi tavaszi gabonafélét, mert csírázásához és fejlő­déséhez több vizet igényel és azt nehe­zebben is veszi föl. Vethetjük tisztán, de szívesen vetik bükkönyös keverékét, mivel a bükönnyel jól megfér. A bük­köny nitrogéngyújtő hatásával lényege­sen hozzájárul a talaj nitrogénkészleté­hez. A szükséges vetőmagmennyiség szintén a vetés idejétől, a talaj jellegé­től és tápanyagkészletétől függ. Ritkább sorokban is vethető, kevesebb vetőmag­gal, de csakis jő talajba. Általában 150 — 170 kg vetőmagot vetünk egy hektárra. Még ma is sokan abba a hibába esnek, hogy a vetésforgó tápanyagban legszegé­nyebb talajába vetik azzal az indoklás­sal, hogy „élelmes“ növény és gyökérze­tének élénk feltáró hatásával föl tudja venni a talajban levő, más növények ál­tal már nem hasznosítható tápanyagokat is. Viszont ilyeh eljárás mellett bő ter­mésre nem számíthatunk. Jó minőségű, tápanyagokban gazdag talajban ellenben jó termést ad. Bükkönnyel történő vetése esetén a bükkönyt cséplés után osztá­lyozó rosta segítségével választjuk ki belőle. Későn lekerülő gabona, ezért vé­dőnövénynek nem ajánlom. Ilyen szem­pontból hibája az is, hogy sok tápanyagot von el a talajból. BORS0 Egyike a legkorábban vethető hüvelyes növényeknek. Mind magja, mind a fiatal növény eléggé fagyálló. A korai vetést bő terméssel hálálja meg. Vetőmagszük­ségletét az határozza meg, hogy gabona­sortávolságra vetjük-e vagy ennek két­szeresére. Az utóbbi gyomosabb talajok esetében ajánlatos, de általában ezt a sortávolságot kedvelik. Ha kapálni akar­juk, akkor 30 — 36 cm-es sortávolságra vetjük. Mindenhol próbatermesztéssel kell megállapítani a helyi-viszonyoknak legmegfelelőbb sortávolságot. Mindig fi­gyelembe kell vennünk a talaj jellegét, tápanyagkészletét és kultúrállapotát. A borsó kiváló nitrogéngyújtő növény, ezért jó előveteményként szolgál. Február vé­gén, március elején vetjük. Minél ha­marább kerül a földbe, annál biztosabb termést ad. Különösen jő a Victória borsó. Szalmája kiváló takarmány. Vetőmagmennyisége a vetés módja szerint 120 — 200 kg hektáronként. Vető­mélysége 5 — 7 cm. Néhol keresztsorosan is vetik, de ez semmiképpen sem aján­latos, mivel nehéz a gyomtalanítása. Kü­lönösen a vadrepce gyomosítja. MÁK Nagyon korán vethető tavaszi növé­nyünk. Magját februárban elvethetjük, ha ezt a talaj lehetővé teszi. Magja kicsi­ségénél fogva csak sekély eltakarást tűr meg. Nagyon lassan csírázik és fejlődése is igen lassú eleinte. A talaj gyomtala­nítása ezért sok gondot okoz a termelő­nek. Ajánlatos a „vakvetés“. Ebben az esetben a vetőgép szekrényének meg­felelő elrekeszté$ével a máksorok közé fehér mustárt vagy repcemagot vetünk. E növények gyorsan kikelnek és jelzik a sorokat, ahol nincsen mák. így lehe­tővé válik az időbeni sarabolás. A repce vagy a mustár kisarabolásával gyomtala­­nítjuk a mák sorközeit. Csekély vető­magszükséglete folytán a mák magját valami hasonló fajsúlyú anyaggal kever­jük és azzal vetjük el. Erre a célra meg­felel a durván őrölt korpa vagy kukorica­­eadara. Nem jó a homok, mivel nehezebb a máknál. Az egyenletes vetés érdekében célszerű minden gépfordulásnál a mag­keveréket jól összekeverni a vetőládában, mert máskülönben a rázódás folytán a keverőanyag és a mák különválik. A mák vetése előtt nem ajánlatos a henger használata, mivel a föld még túl ned­ves. Célszerű teljesen súly nélkül, vető­­sarukkal vetni és szükség esetén a ve­tősarukat feljebb láncolni; ZABOSBÜKKÖNY, ÁRPÁSBÜKKÖNY Mér-a zabnál is említettük, hogy sok­szor a zabot nem tisztán, hanem bük­könnyel keverten vetjük. Ha a zabot ta­karmánynak vetjük, akkor csakis bük­könnyel keverten vessük. Korai vetése biztosíték arra, hogy még aratás előtt lekaszálhatjuk. A zabos bükköny kiváló takarmány. A zab és a bükköny arányát szükségletünknek megfelelően szabjuk meg, de a zab túlsúlya kívánatos a meg­­dúlés elkerülése végett. A takarmány fehérjetartalmának fokozása céljából egyesek borsó- és napraforgómagot is adnak a keverékhez. Február végén, már­cius elején vetjük. Később vetve erősen csökken a terméshozama. A magam ré-1 széről a zabot jobb és biztosabb keve­réknövénynek tartom, mint az árpát. LÖBAB. Kiváló fehérjedús takarmánynövény, amelynek termesztése nagyban hozzá­járul takarmányszükségletünk fedezésé­hez. Előnye az is, hogy nagyszerű elö­­veteménye az utána következő búzának. Mivel a tavaszi fagyok iránt nem érzé­keny, már február végén, március ele­jén vethető. Olyan sortávolságra vetjük, mint a kapásokat, a vetési mélység: 4 — 7 cm. Egy hektárra 160 — 170 kg vetőmag szükséges. Talajelőkészítése azonos a többi kora tavaszi vetésű növény tala­jának előkészítésével. Eleinte lassan fej­lődik, ezért kapálással kell gondoskod­nunk gyomtalanításáról. A felsoroltak a legáltalánosabb korai vetésű kultúrnövényeink, amelyek alá a talajt tavasszal gyorsan kell előkészíteni. Az enyhe tél valószínűvé teszi a korai kitavaszodást, ez pedig ne érje a gazdát váratlanul. Ne feledjük el soha ezt a régi, de nagyon bevált gazda-közmon­dást: „A vetőmag várja a földet és ne a föld várjon a vetőmagra“. Ha elérke­zik a vetés ideje, késedelem nélkül ves­sünk, mert a korai vetés a bő termés biztosítéka.

Next

/
Thumbnails
Contents